Archives: 100% vélemény

Mi a baj a Várkerülettel?

Most, hogy terítéken van a Várkerület felújításának II. üteme, beszéljünk egy kicsit arról mi a jó, és mi a rossz a felújított részen. Vajon megéri ugyan ilyen formában korszerűsíteni a Kisvárkerületet, valamint az Ötvös utca/Hátsókapu és a Széchenyi tér közti szakaszt is?

Emlékszünk még? Az Ikvahír végig követte a Várkerület felújítását. A Várkerület értékmegőrző megújítása – I. ütem projekt 2014-ben kezdődött, 2015 végén pedig már be is fejeződött. Nem szeretném most tételesen felsorolni, milyen fejlesztések valósultak meg, erre sokkal alkalmasabb az átadóról készült cikkünk.  Pár dolgot azért kiemelnék, például hogy nagyjából egy szintbe hozták a Várkerület mindkét oldalát, klinkertéglás díszburkolattal fedték le a talajt, új közvilágítást, kukákat, ülőalkalmatosságokat helyeztek ki, rengeteg új fát ültettek, lett egy új nyilvános WC, megváltoztatták a parkolási rendet, valamint kialakítottak egy kerékpárutat is.

Klasszikus és modern formák ötvözete a mai Várkerület

Ez utóbbi 3 dolog az, amivel kapcsolatban a legtöbb kritika érte a tervezőket és a városvezetést. A toalett ugyanis sokaknak továbbra sem a szíve csücske, pedig az 1969-re elkészült OTP-ház sem illeszkedik épp az évszázados hagyományokkal rendelkező míves épületek közé. A WC épületében ráadásul 3 üzlethelyiséget is kialakítottak, amiből mindössze 1-et használnak jelenleg is, a Tourinform működik ott. A másik kettő üres, de legalább a WC-k (most már) relatíve elfogadható állapotban vannak, a száz forintos vagy 50 eurócentes használati díjába pedig minden bizonnyal nem fog belerokkanni a családi kassza.

A sok kritikát kiváltott WC épület

A parkolási gondok általánossá váltak Sopronban, ez alól nem kivétel a Várkerület sem. Bár a felújítás során jelentősen nem csökkent a parkolóhelyek száma, úgy érezhetjük, nem mindenhol a terhelésnek megfelelően alakították ki azokat. Bár a Várkerület felújításának egyik elsődleges célja az volt, hogy a gépjárműforgalmat csökkentsék, sajnos ez nagyon úgy tűnik, nem egészen jött össze. Kerülőút ugyanis kevés van, azok is telítettek, így viszont csúcsidőben a Várkerületen a Lackner Kristóf utcától akár az Árpád utcáig is álldogál a sor.

Azt hiszem, nem kell magyarázat a képhez. Fotó: Ikvahír archívum

De visszatérve a parkoláshoz, nem csak a parkolóhelyekkel van a probléma, hanem azzal is, hogy gyakorlatilag sehol nem alakítottak ki rakodóterületet. Márpedig a boltokat valahogy fel kell tölteni áruval, és főleg egy húsbolt vagy pékség esetén nem kis Fiat Seicentoval szállítják az árut, hanem nagyobb furgonnal, kisteherautóval. Azok pedig gyakran az út szélén, rosszabb esetben a kerékpárúton keresztben parkolnak le és kezdik meg az áru lepakolását. Garantált idegesség mindenkinek. A páros oldalon egyébként megmaradt, sőt, meghosszabbodott a szervizút, ez az egyedüli rész, ahol normálisan lehet rakodni is a boltoknak. A parkolási problémákhoz hozzájárul még az is, hogy a kapubejárókat sok helyen nem egyértelműen jelölték, vagy inkább az évek során már meg is szűnt létezni a jelölés. Ez azt eredményezi, hogy több házból csak a kerékpárúton haladva lehet kijutni az úttestre. Nagyon jók a kerékpártámaszok, amiket kihelyeztek, csak az évek során azokból is eltűnt jó néhány, helyüket vadparkolók vették át.

Egy kerékpártámasz már hiányzik, a másik épp eltűnni készül

Apropó kerékpárút: nem értem, ha tényleg a gépjárműforgalom csökkentése volt a cél, miért kellett külön szeparált kerékpárutat létrehozni a Várkerület egyik oldalán. Ráadásul ez a kerékpárút egy szintben van a járdával is, ezért sokan azon gyalogolnak, ha pedig lecsengetik őket, még ők vannak felháborodva. Az, hogy az Ikvahíd kereszteződésénél pedig a kerékpárút zebrában végződik, még rá is tesz egy lapáttal a dologra. Persze ha a Posta előtt a postakocsi a kerékpárút közepén parkol, akkor se kerékpározni, se gyalogolni nem lehet, márpedig ez elég gyakran előfordul. Mind a gyalogosoknak, mind a kerékpárosoknak okozhatnak bosszúságokat a vendéglátóhelyek teraszai. Több ilyen terasz ugyanis vagy teljesen elfoglalja a gyalogos részt, vagy pont akkorára szűkíti le, hogy átlag ember már inkább megkerüli, természetesen a kerékpárúton keresztül.

Terasz a gyalogos oldal közepén.

A Várkerület felújításával több buszjáratot is eltereltek az Ógabona tér felé, összesen 5db járat maradt itt: 1, 2, 10, 10Y, 20. Az eredeti elképzelések szerint ezek relatíve ütemesen, 10 percenként követték volna egymást. Mára ez már másként néz ki: általában 2 busz “vonatozik” egymás mögött, a Mária-szobornál, valamint az Árpád utcánál pedig fedett buszváró sincs. Pedig az új Publimontos szürke esőbeállók tökéletesen beleillettek volna a Várkerület antik-modern kompozíciójába.

Vonatozó buszok. Fotó: Ikvahír archívum

A Mária-szobor előtt a felújítással létrejött egy nagy díszköves tér, mely rendezvénytérként szolgál. Rendezvényből viszont túl sok nincs, így az év 365 napjából mondjuk 300 napon üres a terület, csak az eldobált cigarettacsikkek törik meg a szürke kövezet egyhangúságát. Apropó szürke kövezet, sokan azt is kritizálják, hogy csapadékos idő esetén csúszós, nyáron pedig nagyon forró a burkolat. Nem mintha az aszfalt nem lenne egyébként forró, de szerintem sokkal nagyobb probléma inkább, hogy a kerékpárutat is díszkővel rakták ki.

A Mária-oszlop előtti üres tér, amikor épp nincs rendezvény

Összegzésnek, vagy inkább konklúziónak mit is lehetne írni. Kétség nem fér hozzá, nagyon ráfért mind a Belvárosra, mind a Várkerületre a komplett felújítás. A belvárosi üzletek, vendéglátóhelyek többségének bejött az új, gyalogosközpontú koncepció, viszont a még fel nem újított részeken nem kellene ugyan azokat a hibákat elkövetni, mint ott, ahol már megvalósult a rekonstrukció.

The post Mi a baj a Várkerülettel? appeared first on Ikvahír.

A Soproni Advent elfáradt

Mint minden nagyobb településen, így Sopronban is van évről-évre karácsonyi vásár, vagy ahogy nálunk hívják Soproni Advent. A Várkerület felújítása után ennek legnagyobb része már nem is a Fő téren van, nem úgy, mint régen, amikor körberakták bódékkal a Szentháromság-szobrot.

A Mária-szobor előtti tér, valamint a Várkerület szervízútja kiválóan alkalmas vásárok tartására, és ezt lehetőség szerint ki is használják. A Soproni Advent nyilván nem csak ennyiből áll, van színpad is, ahol naponta programokat tartanak, legyen szó iskolai csoportok fellépéséről, mini musical előadásról vagy akár könnyűzenei koncertről. Csakhogy ennyi már nem elég…

A közösségi médiában az idei (meg a tavalyi, meg a tavalyelőtti…) programmal foglalkozó posztok alatt rendre elégedetlen kommentek tűnnek fel, meg a “vicces” reakciók is elszaporodnak, nem véletlenül. Félreértés ne essék, nekem nincs semmi bajom a soproni diákok előadásaival, már csak azért sem, mert nekem is van hozzátartozóm, aki örömmel táncol a nagyközönség előtt. Örömteli és kifejezetten pozitív, hogy emellett kisebb helyi előadóknak is biztosítanak lehetőséget évről-évre a szervezők, azonban a városlakók és a városba látogatók ma már ennél többre vágynak. Idén valahogy a sztárfellépők is elmaradoztak, csak Balázs Fecót és Keresztes Ildikót találtam a programban, ráadásul az eredetileg kiadott flyerhez képest változott is a műsor.

A faházikók, a színpad, a város adventi koszorúja, minden pontosan ugyan ott van, ahol az elmúlt években is volt, egyszerűen megfásult kicsit a téma. Azért sem mentem ki a város karácsonyfájának érkezésére, mert a tavalyi livestreamhez képest nem tudtam volna sok újdonságot mutatni, maximum annyiban különbözött a mutatvány idén, hogy sikerült a kanyart elsőre bevenni. Pedig az emberek ingerküszöbe egyre emelkedik, az ünnepvárás is örömtelibb, ha maradandó emlékeket tartogat mindenkinek.

Vegyük például Szombathelyet. Az ottani vásárban vannak bizony attrakciók, felállítottak például egy óriáskereket a Szent Márton utcában, mely nem csak rohadt jól néz ki, de felszállva rá belátni róla az egész környéket. Gondoljunk csak arra, milyen a VOLT-os óriáskerék, na ez pont ugyan az, csak a város közepén. Egy másik érdekes attrakció Szombathelyen a gömbsátor, melyben különféle kulturális programokat rendeznek, de van korcsolyapálya is a Fő téren. Ha egy másik város vásárával szeretnénk példálózni, akkor itt van Bécsújhely, ahol az adventi vásárban krampuszjárást, Kismartonban pedig mesefelvonulás is tartanak.

Hasonlóan színvonalas a soproni Szilveszter műsora is, amit pont most tettek közzé. A Cyberpress megosztása alatt nézegetem a kommenteket, és egyértelmű, a többség szerint ez is kevés, ezért inkább máshova mennek szilveszterezni, vagy csak simán otthon maradnak Netflixezni. Csak hogy pár hozzószálást idézzek:

“Ezért járunk el karácsonyi vásárkor is más városba… Sopron egyre gázabb :(“

“Görgettem lefelé, hátha lesz még valami, de semmi!!! SEMMI! 0!!! Nulla! :D”

“Én nem értem,hogy Sopronban miért nincsen egy kicsit színvonalasabb műsor? Hát ez vicc!!!”

“Életem szilveszteri bulija lesz!!!44!4! 😀 Elvitte a lóvét az aranyhegyi Hooligans buli? 😀“

Mi legyen a konklúzió? Talán annyit írhatnék, egy ilyen rendezvény megszervezése előtt érdemes figyelembe venni a környező nagyobb városok kínálatát, programjait, kicsit körülnézni a Világban a mai trendeket illetően,  valamint elengedhetetlen felmérni az emberek igényét.

Minden idők legdurvább kampányidőszaka volt

Őszintén megmondom, örülök, hogy végre vége ennek a kampánynak. Az IkvaHír fennállása óta ez volt a harmadik önkormányzati választás, de szinte teljes bizonyossággal mondhatom, ennek volt eddig a legdurvább a kampánya. Ráadásul a nem kormánypárti jelöltek iszonyatosan nagy ellenszélben kellett, hogy kampányoljanak, ami igaz a képviselőjelöltekre és a polgármesterjelöltekre egyaránt.

A FIDESZ-KDNP jelöltjei kényelmes helyzetben voltak, komplett kampánystáb dolgozott mögöttük, ráadásul szinte végtelen mennyiségű pénz és hirdetési felület állt rendelkezésre maguk és programjuk népszerűsítésére. Farkas Ciprián programja mindössze ennyiből áll: “Folytassuk közösen”. Hogy mit, azt a tisztelt választópolgárra bízták. Egyértelmű, mire gondolnak, a választás előtt hirtelen megszaporodó játszótérátadásokra, a Fertő tó magyar oldalának rendezésére, a Szent Mihály templom rekonstrukciójára, a Várkerület felújításának 2. fázisára, illetve például az M85-ös gyorsforgalmi út megépítésére. Persze az elmúlt években városunkkal történt más is, mégpedig hogy gombamód szaporodtak a szolgáltatásokat teljesen mellőző lakótelepek, rengeteg belső migráns érkezett, a város közlekedésszervezése pedig teljes kudarcot vallott. Gondolhatunk akár erre is, meg persze a FIDESZ-KDNP ideológiájának és morális értékrendjének terjesztésére is amikor azt mondják, folytassuk közösen. Folytassák velünk közösen a város élhetetlenné tételét?

Varga Norbert független polgármesterjelölt és kampánystábja, valamint az ellenzéki összefogás jelöltjei ilyen ellenszélben kellett, hogy végezzék kampánytevékenységüket az elmúlt másfél-két hónapban. Nem véletlen, hogy Norbertnek mindössze két óriásplakát jutott az egész városban, a legtöbb plakáthellyel ugyanis Sopronban természetesen a kormányközeli Publimont rendelkezik, náluk pedig azért nem lehetett hirdetni, mert “már minden plakáthely foglalt volt” nyilván. Varga Norbert egy 12+1 pontos programcsomagot tett közzé, melyben helyet kapott az okos város kérdése, a város bezöldítése, egyik sarkalatos pontként pedig a rejtett migráció kérdésének megoldása. Az ellenzéki összefogás jelöltjei több különböző pártból kerültek ki választókörzetenként, mindenhol egyetlen jelölt.

Azért nem érdemes amellett sem elmenni szó nélkül, hogy ez az összefogás alapította meg a Fertő tó barátai nevű “civil” mozgalmat is, mely felkarolta a Fertő tavi vízitelep fejlesztésének témáját, köztudott ugyanis, hogy az egyébként kormánypárti vezetőséggel rendelkező fejlesztő cég nem oszt meg túl sok információt azokkal, akikkel leginkább kellene: a felhasználókkal. Persze felmerülhet a kérdés, mennyire “civilek” azok, akik egyúttal egy önkormányzati választáson mérettetik meg magukat. Csak egy kampányfogás az egész? Reméljük, nem.

Gibicsár Imre és Jakál Adrienn a harmadik erő. Ők azokat akarják megszólítani, akik sem a FIDESZ-KDNP, sem az “ellenzéki összeborulás” tevékenységével nem értek egyet. Az első egyeztetéseken még ők is az összefogásban voltak, ám kiváltak, és saját programot állítottak össze. A Leghűségesebb Városért Egyesület programjában szintén szerepel a zöld város kérdése, a megfelelő lakhatás biztosítása mindenkinek, illetve persze itt sem maradhatott ki a közlekedés.

A legkisebb anyagi kerettel a kampány ideje alatt egyébként talán ők rendelkeztek, és sok kritika is érte őket, legfőképpen azért, mert külön úton indultak, az ellenzéki összefogással szemben, ezzel pedig esetlegesen megtörve az ellenzéki szavazatokat a kormánypárti jelöltekkel szemben. Ők ezt a kritikát határozottan visszautasítják, igazi lokálpatrióták révén pedig nem is valószínűsíthető a kollaboráció. A program érdekes és mindenféleképpen figyelemre méltó, az időzítés azonban talán nem a legjobb, lehet, hogy tényleg ezen fog múlni az újabb kormánypárti győzelem?

A jelölteknek egy nem annyira új keletű, de csak az elmúlt pár évben igazán “népszerűvé” váló problémával is meg kellett küzdeniük, ezt pedig úgy hívják, hogy lejáratás, és egyoldalú tájékoztatás. Mivel a legtöbb fajsúlyos sajtóorgánum, főleg a helyi médiumok a KESMA kezében vannak, így nyilván kevesebb lehetőséget kaptak az ellenzéki jelöltek, sok esetben pedig olyan anyag jelent meg róluk, ami direkt kiforgatta a szavaikat. Erre tett rá még egy lapáttal egy bizonyos Facebook oldal, a Soproni Polgárok Közössége, mely leírása szerint “a polgári értékek mellett” akar kiállni. Ehhez képest Varga Norbertet folyamatosan azzal támadták, hogy hegykői, miközben Sopronban született, itt tanult, itt szerezte meg doktoriját, esküvője is itt volt, és lakása is van, na meg persze itt is oktat az egyetemen. Emellett muszlim terroristákkal, bevándorláspártisággal, valamint patkányozással is egy kalap alatt emlegették. Gibicsár Imréékről pedig egyenese azt állították, hogy embereket akarnak akasztani, és terjesztették a Fidesz pártközpont üzenetét is, mely szerint ő az alkalmatlanok jelöltje. Ezt nevezik ők polgári értékeknek?

Végére pedig csak annyit írnék, mivel állampolgári kötelességünk szavazni, mára pedig ez az egyetlen olyan demokratikus jog, melyet, bár kissé megcsorbítva is, még gyakorolhatunk, ezért kérek mindenkit: mindenki arra a jelöltre szavazzon, aki a legtöbbet tudná tenni annak érdekében, hogy Sopron egy megbecsült, helyből irányított, nyugatias gondolkodású

Így lehet zebrákkal flexelni

Mintegy tízmillió forintból (!) újult meg két darab zebra Sopronban, a Ferenczy János utca, Mező utcák Y elágazásában. A beruházás során a gyalogátkelőhelyeket megemelték, újrafestették, a “zebracsíkok” pedig piros alapra kerültek, ezzel még inkább felhívva a figyelmet az autósok számára, hogy itt bizony számítaniuk kell gyalogos forgalomra. Emellett még az eddiginél is jobb megvilágítást kaptak a gyalogátkelőhelyek, így már aztán tényleg semmire nem lehet panasz.

A Sopronmédia egy egész hosszú cikket közöl erről a kettő darab korszerűsített zebráról, mintha valami hatalmas fejlesztés történt volna, pedig van már a városban piros alapú zebra, illetve megemelt szintű zebra is. A cikkbe ráadásul a Sopron TV riportjából kivágott screenshotokat is beszúrtak, ahol egyébként több környékbelit és erre közlekedőt is megszólaltattak, akik bizony mind azt mondták, hogy milyen jó, milyen pozitív a beruházás, végre lelassítanak az autósok, satöbbi…

Tegyük hozzá, hogy a Ferenczy János utca ezen szakasza, illetve a Mező utca is 30-as sebességkorlátozással van ellátva, bár tény, hogy sokan elég nagy ívben sz_rják ezt le. Mégis, úgy gondolom, ekkora csinnadrattát csapni két zebrának, kicsit mintha túlzás lenne. A gyalogátkelőhelyek pont ott vannak ahol eddig, pont annyira beláthatóak a sarokháztól, amennyire eddig, és pont annyira abszurd a fordított közlekedés az Y kereszteződésben, amennyire eddig is volt…

ITT LEHET MÉG TÖBB FOTÓT NÉZEGETNI KÉT DARAB FELÚJÍTOTT ZEBRÁRÓL

Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben

Habár pár napja nem túl kellemes az időjárás, nemrég még igazi tavaszias időnk volt, és lesz is a közeljövőben remélhetőleg. A kedd alkalmasnak tűnt arra, hogy egy (nem is annyira) rövid túrát csinálunk a Soproni-hegységben, de hogy miért kellett ehhez vonatra szállni? A most következő beszámolóból kiderül.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először “belfalusi” házak között, majd szellősebb “külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy “Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz “Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz “Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: “Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy “vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a “Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába “belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

“Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.