Három jobb hely egy Burger Kingnek Sopronban

Januárban mi is megírtuk, hogy Burger King gyorsétterem nyílik Sopronban. Akkor már ki is derült, hol fog megvalósulni az étterem: az AlphaPark bevásárlóközpont mellett, közvetlenül a KFC-vel szemben, a Győri út túloldalán épül majd az új étkezde. A Cyberpress most azt írja,  hogy a 2020. július 27-i kifüggesztés szerint az eljáró hatóság 2020. július 23-án indította meg az étterem kiszolgálását biztosító belső utak, parkolók és járdák útépítési engedélyezését.

Sokan várták már, hogy végre Burger King is nyíljon a városban, hiszen a McDonald’s és a KFC mellet ez az egyik legnépszerűbb nemzetközi étteremlánc, Sopronhoz pedig legközelebb Kismartonban, Bécsújhelyen és Szombathelyen található. Az viszont azt hiszem, érthető, hogy sokan elégedetlenkednek a helyválasztás miatt. Hiszen tény, három bevásárlóközpont, egy lakberendezési- és egy barkácsáruház is található a közelében, viszont ezáltal nem javul a város különböző területeinek ellátottsága. Persze azt senki nem kívánja, hogy az Aranyhegy egyik társasházának a garázsában legyen Burger King, de mutatunk három helyet, ami szerintünk optimálisabb lenne a városban.

Színház utca 6.: frekventált helyen van, tömegközlekedéssel és keréképárral is könnyen megközelíthető, ráadásul egy köpésre van a vidéki buszpályaudvar. Legutóbb a upc ügyfélszolgálata működött itt, de korábban volt kínai áruház és zálogház is. A múlt évszázad elején pedig Peck János Kávéháza működött itt, tehát volt már itt vendéglátóhely korábban is.

Balfi út / 84-es út kereszteződése: a körforgalom érdekessége, hogy 4 helyett 5 kiágazása van, viszont ezek közül egy nem vezet sehova. Állítások szerint egy benzinkút lett volna itt, de sosem valósult meg. A hely tökéletes lenne egy gyorsétteremnek, hiszen forgalmas főút mellett helyezkedik el, az M85-ös elkészülte után pedig (ismét) a Balfi út lesz a város egyik fő bevezető útja. A közelben ráadásul 3 lakópark és lakótelep is található, ahonnan akár el is lehetne idáig sétálni. A közelben buszmegálló és gyalogkerékpárút is van.

Hajnal tér 1.: Az egykori Bánfalvi Áruház, ÁFÉSZ, Coop tavaly év végén zárt be végleg, azóta kiadó az ingatlan. Sopronbánfalva központi helyén található, könnyen megközelíthető gyalog vagy akár busszal. Igaz, a városközponttól már valamelyest távol esik, de nem lehet különösebb probléma akár kerékpárral, akár tömegközlekedéssel eljutni ide. Parkolási lehetőség viszont gyakorlatilag nincs, de 2020-ban az környezettudatosság és a társadalmi felelősségvállalás jegyében ez már nem is egy elvárható szempont.

The post Három jobb hely egy Burger Kingnek Sopronban appeared first on Ikvahír.

eredeti link

Mi a baj a Várkerülettel?

Most, hogy terítéken van a Várkerület felújításának II. üteme, beszéljünk egy kicsit arról mi a jó, és mi a rossz a felújított részen. Vajon megéri ugyan ilyen formában korszerűsíteni a Kisvárkerületet, valamint az Ötvös utca/Hátsókapu és a Széchenyi tér közti szakaszt is?

Emlékszünk még? Az Ikvahír végig követte a Várkerület felújítását. A Várkerület értékmegőrző megújítása – I. ütem projekt 2014-ben kezdődött, 2015 végén pedig már be is fejeződött. Nem szeretném most tételesen felsorolni, milyen fejlesztések valósultak meg, erre sokkal alkalmasabb az átadóról készült cikkünk.  Pár dolgot azért kiemelnék, például hogy nagyjából egy szintbe hozták a Várkerület mindkét oldalát, klinkertéglás díszburkolattal fedték le a talajt, új közvilágítást, kukákat, ülőalkalmatosságokat helyeztek ki, rengeteg új fát ültettek, lett egy új nyilvános WC, megváltoztatták a parkolási rendet, valamint kialakítottak egy kerékpárutat is.

Klasszikus és modern formák ötvözete a mai Várkerület

Ez utóbbi 3 dolog az, amivel kapcsolatban a legtöbb kritika érte a tervezőket és a városvezetést. A toalett ugyanis sokaknak továbbra sem a szíve csücske, pedig az 1969-re elkészült OTP-ház sem illeszkedik épp az évszázados hagyományokkal rendelkező míves épületek közé. A WC épületében ráadásul 3 üzlethelyiséget is kialakítottak, amiből mindössze 1-et használnak jelenleg is, a Tourinform működik ott. A másik kettő üres, de legalább a WC-k (most már) relatíve elfogadható állapotban vannak, a száz forintos vagy 50 eurócentes használati díjába pedig minden bizonnyal nem fog belerokkanni a családi kassza.

A sok kritikát kiváltott WC épület

A parkolási gondok általánossá váltak Sopronban, ez alól nem kivétel a Várkerület sem. Bár a felújítás során jelentősen nem csökkent a parkolóhelyek száma, úgy érezhetjük, nem mindenhol a terhelésnek megfelelően alakították ki azokat. Bár a Várkerület felújításának egyik elsődleges célja az volt, hogy a gépjárműforgalmat csökkentsék, sajnos ez nagyon úgy tűnik, nem egészen jött össze. Kerülőút ugyanis kevés van, azok is telítettek, így viszont csúcsidőben a Várkerületen a Lackner Kristóf utcától akár az Árpád utcáig is álldogál a sor.

Azt hiszem, nem kell magyarázat a képhez. Fotó: Ikvahír archívum

De visszatérve a parkoláshoz, nem csak a parkolóhelyekkel van a probléma, hanem azzal is, hogy gyakorlatilag sehol nem alakítottak ki rakodóterületet. Márpedig a boltokat valahogy fel kell tölteni áruval, és főleg egy húsbolt vagy pékség esetén nem kis Fiat Seicentoval szállítják az árut, hanem nagyobb furgonnal, kisteherautóval. Azok pedig gyakran az út szélén, rosszabb esetben a kerékpárúton keresztben parkolnak le és kezdik meg az áru lepakolását. Garantált idegesség mindenkinek. A páros oldalon egyébként megmaradt, sőt, meghosszabbodott a szervizút, ez az egyedüli rész, ahol normálisan lehet rakodni is a boltoknak. A parkolási problémákhoz hozzájárul még az is, hogy a kapubejárókat sok helyen nem egyértelműen jelölték, vagy inkább az évek során már meg is szűnt létezni a jelölés. Ez azt eredményezi, hogy több házból csak a kerékpárúton haladva lehet kijutni az úttestre. Nagyon jók a kerékpártámaszok, amiket kihelyeztek, csak az évek során azokból is eltűnt jó néhány, helyüket vadparkolók vették át.

Egy kerékpártámasz már hiányzik, a másik épp eltűnni készül

Apropó kerékpárút: nem értem, ha tényleg a gépjárműforgalom csökkentése volt a cél, miért kellett külön szeparált kerékpárutat létrehozni a Várkerület egyik oldalán. Ráadásul ez a kerékpárút egy szintben van a járdával is, ezért sokan azon gyalogolnak, ha pedig lecsengetik őket, még ők vannak felháborodva. Az, hogy az Ikvahíd kereszteződésénél pedig a kerékpárút zebrában végződik, még rá is tesz egy lapáttal a dologra. Persze ha a Posta előtt a postakocsi a kerékpárút közepén parkol, akkor se kerékpározni, se gyalogolni nem lehet, márpedig ez elég gyakran előfordul. Mind a gyalogosoknak, mind a kerékpárosoknak okozhatnak bosszúságokat a vendéglátóhelyek teraszai. Több ilyen terasz ugyanis vagy teljesen elfoglalja a gyalogos részt, vagy pont akkorára szűkíti le, hogy átlag ember már inkább megkerüli, természetesen a kerékpárúton keresztül.

Terasz a gyalogos oldal közepén.

A Várkerület felújításával több buszjáratot is eltereltek az Ógabona tér felé, összesen 5db járat maradt itt: 1, 2, 10, 10Y, 20. Az eredeti elképzelések szerint ezek relatíve ütemesen, 10 percenként követték volna egymást. Mára ez már másként néz ki: általában 2 busz “vonatozik” egymás mögött, a Mária-szobornál, valamint az Árpád utcánál pedig fedett buszváró sincs. Pedig az új Publimontos szürke esőbeállók tökéletesen beleillettek volna a Várkerület antik-modern kompozíciójába.

Vonatozó buszok. Fotó: Ikvahír archívum

A Mária-szobor előtt a felújítással létrejött egy nagy díszköves tér, mely rendezvénytérként szolgál. Rendezvényből viszont túl sok nincs, így az év 365 napjából mondjuk 300 napon üres a terület, csak az eldobált cigarettacsikkek törik meg a szürke kövezet egyhangúságát. Apropó szürke kövezet, sokan azt is kritizálják, hogy csapadékos idő esetén csúszós, nyáron pedig nagyon forró a burkolat. Nem mintha az aszfalt nem lenne egyébként forró, de szerintem sokkal nagyobb probléma inkább, hogy a kerékpárutat is díszkővel rakták ki.

A Mária-oszlop előtti üres tér, amikor épp nincs rendezvény

Összegzésnek, vagy inkább konklúziónak mit is lehetne írni. Kétség nem fér hozzá, nagyon ráfért mind a Belvárosra, mind a Várkerületre a komplett felújítás. A belvárosi üzletek, vendéglátóhelyek többségének bejött az új, gyalogosközpontú koncepció, viszont a még fel nem újított részeken nem kellene ugyan azokat a hibákat elkövetni, mint ott, ahol már megvalósult a rekonstrukció.

The post Mi a baj a Várkerülettel? appeared first on Ikvahír.

eredeti link

A Soproni Advent elfáradt

Mint minden nagyobb településen, így Sopronban is van évről-évre karácsonyi vásár, vagy ahogy nálunk hívják Soproni Advent. A Várkerület felújítása után ennek legnagyobb része már nem is a Fő téren van, nem úgy, mint régen, amikor körberakták bódékkal a Szentháromság-szobrot.

A Mária-szobor előtti tér, valamint a Várkerület szervízútja kiválóan alkalmas vásárok tartására, és ezt lehetőség szerint ki is használják. A Soproni Advent nyilván nem csak ennyiből áll, van színpad is, ahol naponta programokat tartanak, legyen szó iskolai csoportok fellépéséről, mini musical előadásról vagy akár könnyűzenei koncertről. Csakhogy ennyi már nem elég…

A közösségi médiában az idei (meg a tavalyi, meg a tavalyelőtti…) programmal foglalkozó posztok alatt rendre elégedetlen kommentek tűnnek fel, meg a “vicces” reakciók is elszaporodnak, nem véletlenül. Félreértés ne essék, nekem nincs semmi bajom a soproni diákok előadásaival, már csak azért sem, mert nekem is van hozzátartozóm, aki örömmel táncol a nagyközönség előtt. Örömteli és kifejezetten pozitív, hogy emellett kisebb helyi előadóknak is biztosítanak lehetőséget évről-évre a szervezők, azonban a városlakók és a városba látogatók ma már ennél többre vágynak. Idén valahogy a sztárfellépők is elmaradoztak, csak Balázs Fecót és Keresztes Ildikót találtam a programban, ráadásul az eredetileg kiadott flyerhez képest változott is a műsor.

A faházikók, a színpad, a város adventi koszorúja, minden pontosan ugyan ott van, ahol az elmúlt években is volt, egyszerűen megfásult kicsit a téma. Azért sem mentem ki a város karácsonyfájának érkezésére, mert a tavalyi livestreamhez képest nem tudtam volna sok újdonságot mutatni, maximum annyiban különbözött a mutatvány idén, hogy sikerült a kanyart elsőre bevenni. Pedig az emberek ingerküszöbe egyre emelkedik, az ünnepvárás is örömtelibb, ha maradandó emlékeket tartogat mindenkinek.

Vegyük például Szombathelyet. Az ottani vásárban vannak bizony attrakciók, felállítottak például egy óriáskereket a Szent Márton utcában, mely nem csak rohadt jól néz ki, de felszállva rá belátni róla az egész környéket. Gondoljunk csak arra, milyen a VOLT-os óriáskerék, na ez pont ugyan az, csak a város közepén. Egy másik érdekes attrakció Szombathelyen a gömbsátor, melyben különféle kulturális programokat rendeznek, de van korcsolyapálya is a Fő téren. Ha egy másik város vásárával szeretnénk példálózni, akkor itt van Bécsújhely, ahol az adventi vásárban krampuszjárást, Kismartonban pedig mesefelvonulás is tartanak.

Hasonlóan színvonalas a soproni Szilveszter műsora is, amit pont most tettek közzé. A Cyberpress megosztása alatt nézegetem a kommenteket, és egyértelmű, a többség szerint ez is kevés, ezért inkább máshova mennek szilveszterezni, vagy csak simán otthon maradnak Netflixezni. Csak hogy pár hozzószálást idézzek:

“Ezért járunk el karácsonyi vásárkor is más városba… Sopron egyre gázabb :(“

“Görgettem lefelé, hátha lesz még valami, de semmi!!! SEMMI! 0!!! Nulla! :D”

“Én nem értem,hogy Sopronban miért nincsen egy kicsit színvonalasabb műsor? Hát ez vicc!!!”

“Életem szilveszteri bulija lesz!!!44!4! 😀 Elvitte a lóvét az aranyhegyi Hooligans buli? 😀

Mi legyen a konklúzió? Talán annyit írhatnék, egy ilyen rendezvény megszervezése előtt érdemes figyelembe venni a környező nagyobb városok kínálatát, programjait, kicsit körülnézni a Világban a mai trendeket illetően,  valamint elengedhetetlen felmérni az emberek igényét.

eredeti link

Minden idők legdurvább kampányidőszaka volt

Őszintén megmondom, örülök, hogy végre vége ennek a kampánynak. Az IkvaHír fennállása óta ez volt a harmadik önkormányzati választás, de szinte teljes bizonyossággal mondhatom, ennek volt eddig a legdurvább a kampánya. Ráadásul a nem kormánypárti jelöltek iszonyatosan nagy ellenszélben kellett, hogy kampányoljanak, ami igaz a képviselőjelöltekre és a polgármesterjelöltekre egyaránt.

A FIDESZ-KDNP jelöltjei kényelmes helyzetben voltak, komplett kampánystáb dolgozott mögöttük, ráadásul szinte végtelen mennyiségű pénz és hirdetési felület állt rendelkezésre maguk és programjuk népszerűsítésére. Farkas Ciprián programja mindössze ennyiből áll: “Folytassuk közösen”. Hogy mit, azt a tisztelt választópolgárra bízták. Egyértelmű, mire gondolnak, a választás előtt hirtelen megszaporodó játszótérátadásokra, a Fertő tó magyar oldalának rendezésére, a Szent Mihály templom rekonstrukciójára, a Várkerület felújításának 2. fázisára, illetve például az M85-ös gyorsforgalmi út megépítésére. Persze az elmúlt években városunkkal történt más is, mégpedig hogy gombamód szaporodtak a szolgáltatásokat teljesen mellőző lakótelepek, rengeteg belső migráns érkezett, a város közlekedésszervezése pedig teljes kudarcot vallott. Gondolhatunk akár erre is, meg persze a FIDESZ-KDNP ideológiájának és morális értékrendjének terjesztésére is amikor azt mondják, folytassuk közösen. Folytassák velünk közösen a város élhetetlenné tételét?

Varga Norbert független polgármesterjelölt és kampánystábja, valamint az ellenzéki összefogás jelöltjei ilyen ellenszélben kellett, hogy végezzék kampánytevékenységüket az elmúlt másfél-két hónapban. Nem véletlen, hogy Norbertnek mindössze két óriásplakát jutott az egész városban, a legtöbb plakáthellyel ugyanis Sopronban természetesen a kormányközeli Publimont rendelkezik, náluk pedig azért nem lehetett hirdetni, mert “már minden plakáthely foglalt volt” nyilván. Varga Norbert egy 12+1 pontos programcsomagot tett közzé, melyben helyet kapott az okos város kérdése, a város bezöldítése, egyik sarkalatos pontként pedig a rejtett migráció kérdésének megoldása. Az ellenzéki összefogás jelöltjei több különböző pártból kerültek ki választókörzetenként, mindenhol egyetlen jelölt.

Azért nem érdemes amellett sem elmenni szó nélkül, hogy ez az összefogás alapította meg a Fertő tó barátai nevű “civil” mozgalmat is, mely felkarolta a Fertő tavi vízitelep fejlesztésének témáját, köztudott ugyanis, hogy az egyébként kormánypárti vezetőséggel rendelkező fejlesztő cég nem oszt meg túl sok információt azokkal, akikkel leginkább kellene: a felhasználókkal. Persze felmerülhet a kérdés, mennyire “civilek” azok, akik egyúttal egy önkormányzati választáson mérettetik meg magukat. Csak egy kampányfogás az egész? Reméljük, nem.

Gibicsár Imre és Jakál Adrienn a harmadik erő. Ők azokat akarják megszólítani, akik sem a FIDESZ-KDNP, sem az “ellenzéki összeborulás” tevékenységével nem értek egyet. Az első egyeztetéseken még ők is az összefogásban voltak, ám kiváltak, és saját programot állítottak össze. A Leghűségesebb Városért Egyesület programjában szintén szerepel a zöld város kérdése, a megfelelő lakhatás biztosítása mindenkinek, illetve persze itt sem maradhatott ki a közlekedés.

A legkisebb anyagi kerettel a kampány ideje alatt egyébként talán ők rendelkeztek, és sok kritika is érte őket, legfőképpen azért, mert külön úton indultak, az ellenzéki összefogással szemben, ezzel pedig esetlegesen megtörve az ellenzéki szavazatokat a kormánypárti jelöltekkel szemben. Ők ezt a kritikát határozottan visszautasítják, igazi lokálpatrióták révén pedig nem is valószínűsíthető a kollaboráció. A program érdekes és mindenféleképpen figyelemre méltó, az időzítés azonban talán nem a legjobb, lehet, hogy tényleg ezen fog múlni az újabb kormánypárti győzelem?

A jelölteknek egy nem annyira új keletű, de csak az elmúlt pár évben igazán “népszerűvé” váló problémával is meg kellett küzdeniük, ezt pedig úgy hívják, hogy lejáratás, és egyoldalú tájékoztatás. Mivel a legtöbb fajsúlyos sajtóorgánum, főleg a helyi médiumok a KESMA kezében vannak, így nyilván kevesebb lehetőséget kaptak az ellenzéki jelöltek, sok esetben pedig olyan anyag jelent meg róluk, ami direkt kiforgatta a szavaikat. Erre tett rá még egy lapáttal egy bizonyos Facebook oldal, a Soproni Polgárok Közössége, mely leírása szerint “a polgári értékek mellett” akar kiállni. Ehhez képest Varga Norbertet folyamatosan azzal támadták, hogy hegykői, miközben Sopronban született, itt tanult, itt szerezte meg doktoriját, esküvője is itt volt, és lakása is van, na meg persze itt is oktat az egyetemen. Emellett muszlim terroristákkal, bevándorláspártisággal, valamint patkányozással is egy kalap alatt emlegették. Gibicsár Imréékről pedig egyenese azt állították, hogy embereket akarnak akasztani, és terjesztették a Fidesz pártközpont üzenetét is, mely szerint ő az alkalmatlanok jelöltje. Ezt nevezik ők polgári értékeknek?

Végére pedig csak annyit írnék, mivel állampolgári kötelességünk szavazni, mára pedig ez az egyetlen olyan demokratikus jog, melyet, bár kissé megcsorbítva is, még gyakorolhatunk, ezért kérek mindenkit: mindenki arra a jelöltre szavazzon, aki a legtöbbet tudná tenni annak érdekében, hogy Sopron egy megbecsült, helyből irányított, nyugatias gondolkodású

eredeti link

Így lehet zebrákkal flexelni

Mintegy tízmillió forintból (!) újult meg két darab zebra Sopronban, a Ferenczy János utca, Mező utcák Y elágazásában. A beruházás során a gyalogátkelőhelyeket megemelték, újrafestették, a “zebracsíkok” pedig piros alapra kerültek, ezzel még inkább felhívva a figyelmet az autósok számára, hogy itt bizony számítaniuk kell gyalogos forgalomra. Emellett még az eddiginél is jobb megvilágítást kaptak a gyalogátkelőhelyek, így már aztán tényleg semmire nem lehet panasz.

A Sopronmédia egy egész hosszú cikket közöl erről a kettő darab korszerűsített zebráról, mintha valami hatalmas fejlesztés történt volna, pedig van már a városban piros alapú zebra, illetve megemelt szintű zebra is. A cikkbe ráadásul a Sopron TV riportjából kivágott screenshotokat is beszúrtak, ahol egyébként több környékbelit és erre közlekedőt is megszólaltattak, akik bizony mind azt mondták, hogy milyen jó, milyen pozitív a beruházás, végre lelassítanak az autósok, satöbbi…

Tegyük hozzá, hogy a Ferenczy János utca ezen szakasza, illetve a Mező utca is 30-as sebességkorlátozással van ellátva, bár tény, hogy sokan elég nagy ívben sz_rják ezt le. Mégis, úgy gondolom, ekkora csinnadrattát csapni két zebrának, kicsit mintha túlzás lenne. A gyalogátkelőhelyek pont ott vannak ahol eddig, pont annyira beláthatóak a sarokháztól, amennyire eddig, és pont annyira abszurd a fordított közlekedés az Y kereszteződésben, amennyire eddig is volt…

ITT LEHET MÉG TÖBB FOTÓT NÉZEGETNI KÉT DARAB FELÚJÍTOTT ZEBRÁRÓL

eredeti link

Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben

Habár pár napja nem túl kellemes az időjárás, nemrég még igazi tavaszias időnk volt, és lesz is a közeljövőben remélhetőleg. A kedd alkalmasnak tűnt arra, hogy egy (nem is annyira) rövid túrát csinálunk a Soproni-hegységben, de hogy miért kellett ehhez vonatra szállni? A most következő beszámolóból kiderül.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először “belfalusi” házak között, majd szellősebb “külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy “Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz “Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz “Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: “Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy “vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a “Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába “belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

“Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.

eredeti link

Sopron újraaszfaltozták, de mi itt az innováció?

Egyre több utca újul meg Sopronban, épülnek a járdák, parkolók, kerékpárutak, mégis gyakran úgy érezheti az ember, mintha az igazi fejlesztés elmaradna. Tényleg így van ez?

Újabban egyre több cikkünk alatt találni olyan hozzászólást, hogy “nektek semmi sem jó”. Lehetséges, de az is lehet, hogy nem így van. A kritika, amit itt megfogalmazunk sosem alaptalan, és minden körülmények között jó szándékkal tesszük, az elmúlt közel tíz évben pedig bebizonyosodott, hogy a nagy nyilvánosságnak bizony van ereje. Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt 1-2 évben számtalan beruházás valósult meg Sopronban is, legyen az útfelújítás, kerékpárút-építés, parkolók kialakítása. Azonban akarva-akaratlanul is úgy érezheti az ember, ez csak egy felületi kezelés, a valódi innováció elmarad.

A város utcái közül rengeteget újítottak fel a közelmúltban. Legyen szó a Villa sorról, a Lövér körútról, a Rákosi útról, a Kőrösi Csoma Sándor utcáról, a Győri út egy szakaszáról, a Rózsa utcáról, a Zárányi utcáról, a Híd utcáról, igazából elég hosszú a lista. Ezeket az utcákat különböző projektekben az önkormányzat, a vízmű, illetve a közútkezelő tette rendbe, és a közeljövőben is lesznek ilyen beruházások. Na de mi itt a fejlesztés?

Bizonyos esetekben a közműveket is cserélték, ilyen például a Rákosi út, ahol a Soproni Vízmű Zrt. hajtott végre fejlesztést. Itt szinte garantálható, hogy legalább egy évtizedig nem kell a burkolathoz nyúlni, hiszen mélyreható felújítást végeztek. Na de a többi utca? Igazából a legtöbb helyen annyi történt, hogy felmarták az aszfaltot, sok helyen még a szegélyköveket sem cserélték ki, nagyjából szintbe hozták a csatornafedeleket, majd lerakták az új aszfaltot, és mindenki boldog.

Innováció és valódi fejlesztés alatt persze nem csak ezt értem, hanem a változtatást. Valahogy úgy érzem, a döntéshozók nem mernek radikális változásokat bevezetni, még akkor sem, ha az sokaknak előnyökkel járnak, inkább ragaszkodnak a régi dolgokhoz, feltételezem azért, mert politikailag ez megnyerőbb.

Hogy mire gondolok itt konkrétan? Vegyük például a Híd utcát, vagy a Győri út Erzsébet Kórház előtti szakaszát. Mi történt? Útburkolat csere, majd miután ez lezajlott, gyakorlatilag hajszál pontosan ugyan úgy festették vissza a parkolóhelyeket, a buszmegállót, a forgalom elől elzárt területeket, ésatöbbi… Nem lett szembekerékpározás, nem lettek új kijelölt parkolók, nem lett semmi forgalomtechnikai fejlesztés, tehát minden visszaállt arra, ahogy volt, csak most jó az aszfalt. A Lövér körút hasonló eset, bár ott azért a Várisi út, vagy az Egeredi út csomópontjában módosítottak is dolgokat, de mennyivel értelmesebb lett volna például kiszélesíteni az utat, és a két oldalán kerékpársávot létesíteni, mint a mostani kerékpárút, amin sétálgatnak az emberek? Tudom, heppem ez a kerékpáros téma, de valós közlekedési alternatívának tartom, városon belül legalábbis biztosan. De ha más példát kéne hozni, akkor vehetjük a Lövér körút másik szakaszát is, ahol az eddig az út szélén parkolók most ugyan úgy az út szélén parkolnak, az új aszfalton, miközben egészen biztosra tudnám mondani, hogy lett volna hely legalább félparkolókra.

És a jó aszfalt bizony egyeseket arra is késztet, hogy gyorshajtsanak, “ha már egyszer jó az út, szakítsunk” címszó alatt. Ezzel persze nem azt mondom, hogy maradjon rossz az útburkolat, de akkor igyekezzenek betartatni a sebességhatárokat a rendvételmi szervek, VAGY alakítsanak ki olyan közlekedési szabályokat, amelyek tényleg betarthatóak. Egy-egy kint felejtett 30-as tábla egyáltalán nem ilyen.

Milyen konzekvenciát tudnánk levonni? Talán azt, hogy Sopronnak is szüksége lenne egy Vitézy Dávidra, aki rendbe szedi a városi közlekedést, és innovatív gondolataival, ha ultrarövid távon nem is, hosszabb távon pozitívan tudná befolyásolni a városi életet, amelynek bizony szerves része az is, hogy a-pontból b-pontba közlekedünk, akár autóval, akár busszal, akár kerékpárral, vagy gyalog…

eredeti link

De jó lenne még egy bejárat a vasútállomásra

A soproni GYSEV pályaudvar legnagyobb kerékpártárolója a SPAR áruház és a miniatűr P+R parkoló mellett, az Arany János utcához egészen közel található. Itt többnyire azok helyezik el a kerékpárjukat, akik vonattal utaznak munkahelyükre per iskolába. Egy ideig én is így tettem, és akkor bizony elég kellemetlen volt, hogy el kellett gyalogolni a vasútállomás főbejáratáig, majd úgy bejutni az épületbe, aztán ki a peronra.

Bár néhány éve lett egy második számú bejárat a buszmegállónál, az pont az ellenkező irányban van. Az általam említett fedett kerékpártároló mellett azonban van egy kapu, ami kiválóan alkalmas lenne a feladatra. Ez a kapu a kapcsolókert mellett az 1-es peronra visz, onnan pedig már némi gyaloglás árán az összes vágány elérhető, ha pedig az 1-es vágányról indulna vonatunk, akkor pedig puff, ott is vagyunk már.

Higgyétek el nekem, bizonyos esetekben életmentő lehet ilyen 1-2 percnyi időmegtakarítás, ebben lehetne nagy segítség ennek a kapunak a megnyitása.

eredeti link

Együtt, közösen nem megy?

Trianon, Vasfüggöny. Két tényező, ami szétszakított egy térséget, pedig ami a földrajzi viszonyokat illeti, egy egységet képez. A Vasfüggönynek vége, a határoknak is (kvázi) vége, mégis, mintha nem is tudnánk a másikról. Jó, persze, a nyelv, meg a gazdaság, meg a többi tényező… De akkor is… Ausztria második legkedveltebb kerékpáros célpontja Burgenland. Ezt egy friss felmérés bizonyítja. Emellett persze rengeteg minden van az Őrvidéken, ami mágnesként vonzza a turizmust, termálfürdők, bor, Fertő tó, szép tájak, kulturális események, múzeum, szórakozás… És mi van a magyar oldalon? Ugyan ez, csak más néven. A Soproni járás négy burgenlandi járással is határos, a felsőpulyaival, a nagymartonival, a kismartonival, és a nezsiderivel is. Az Őrvidéket három részre szokás tagolni: Dél-Burgenland, Közép-Burgenland, Észak-Burgenland (Fertő régió). A Soproni járás ebből kettővel is határos. Földrajzilag pedig nem is határos, hanem egy egységet is képez. Gondoljunk csak arra, honnan ered az Ikva, mekkora a Soproni-hegység, honnan hová tart Fertőmelléki-dombság, milyen településeket fog közre a Fertő tó, vagy hol vannak a borvidékek… Mégis, a közös turisztikai népszerűsítés, a közös “jó hír öregbítés” valahogy hiányzik (kivétel erősíti a szabályt). A Ferienmesse Wien -en például külön standon, de még csak nem is egy csarnokban képviseltette magát az Őrvidék és a Sopron Régió. Pedig gondoljunk bele, ha valaki kerékpáros turistaként a Fertő tó térségébe érkezik, az biztos, hogy átnéz Sopronba is, hiszen mégiscsak a térség legnagyobb városa. Ha pedig valaki Sopronba vagy Hegykőre jön, biztos, hogy meg szeretné tekinteni Kismartont, vagy a Fertő tó mindkét oldalát. Sopronkeresztúrról pedig már csak egy kőhajítás Balf, ahol gyógyfürdő van. Érdekes, nem? Két ország, két közigazgatási egység, két nyelv, egy térség. De ha nem is a turizmusról beszélünk, beszélhetünk a helyi lakosok dolgairól is. Egy nagyszabású rétfalui (Wiesen) reggae fesztiválról miért nem lehet szinte semmilyen információhoz jutni a határ másik…

tovább:
Együtt, közösen nem megy?

A Soproni Parkerdő újévkor

Tegnap, azaz 2016.01.01-én túrázgattam a Soproni Parkerdőben. Természetesen rátok is gondoltam, és néhány fotót lőttem. Az éjjel során lehullott lepel mennyiségű hó szépen megmaradt a hegységben, szemet gyönyörködtető látvány, mindegy is, hogy nem túl sok, valahogy olyan igazi téli hangulatot áraszt, nem csak a kopár avar, és elszáradt növényzet látható. Teljes galéria itt: Ha nem jelenne meg a galéria, kattints ide

tovább:
A Soproni Parkerdő újévkor

Graffitik, vagy mik a vasút mellett

Néhány éve, nem azt mondom, hogy nap mint nap, de bizonyos időközönként járok vasúttal nyugati irányba. A bécsújhelyi, és az ebenfurti vasútvonal is a Béke úttal, illetve a Csengery utcával párhuzamos. Ez utóbbi utcában van pár garázs, mégpedig a Csatkai Endre utca kereszteződésénél. Ezeknek a garázsoknak a hátsó része a vasút felé néz. Régebben is voltak itt firkálmányok, ám azok le lettek festve. Most, nem rég újra megjelentek ilyen “alkotások”, és, hát mit ne mondjak, nem épp dekoratívak. Milyen “jó”, hogy naponta több ezer utas látja ezt a vonatokról. Kisváros, kis költségvetésű graffiti… Pedig igényesebben is kivitelezni lehetne, ha már mindenképpen muszáj összefirkálni…

tovább:
Graffitik, vagy mik a vasút mellett

Koronák és gyökerek

A Castanea Környezetvédelmi Egyesület közleményt juttatott el hozzánk a Gyóni Géza utcában zajló munkálatokkal kapcsolatban, melyet a csatolt illusztrációkkal együtt változtatás nélkül közlünk. A fák törzse két hasonló elágazó rendszert köt össze: a fénybe terebélyesedő koronát, és a földbe kapaszkodó, vizet kereső gyökérzetet. Ha szabadon nőlhet, éppen addig ér a gyökér csúcsa, ahová a levélzet az esővizet levezeti, ezért ezt a nagy kört “csurgónak” nevezik, hiszen így öntözi magát a fa. Minél nagyobb tehát a korona, annál nagyobb gyökérzet is kell hozzá, hogy elég vizet szállíthasson és megtartsa a föld fölötti részt. Ezt még ma is sokszor elfelejtik az út- és közműtervezők, kivitelezők, és ha kivételesen szerencsés nagy gyökerű fákat találnak, azokról is levágnak csaknem minden kisebb-nagyobb gyökeret. Pedig most már a szigorú műszaki szabvány is legalább 2,25m2 szabad felületet ír elő minden fa körül, ami persze nagyon kevés, és éppen a korona esernyője alá esik, ahová alig jut csapadék, ráadásul le is tapossák a földjét. Bámulatos, hogy az így körbeburkolt utcafák mégis milyen sokáig bírják az autók között! Látjuk ezt például a Deák téren, a Várkerületen, és most a Gyóni Géza utcában is, ahol “nyertünk 5 parkolót”, de vesztettünk 5 fát. A két holding-divízió közül az egyik csak a föld alatti, a másik csak a föld feletti résszel foglalkozik, pedig a fa egyetlen, oszthatatlan élőlény! Lássuk egybe a Világot! És szeressük a fákat…

tovább:
Koronák és gyökerek

Szeméttelepen kirándultunk

Hosszú idő után, áprilisban végre megnyíltak az időszaki lomtalanításokat helyettesíteni kívánó zöldudvarok ahová a közszolgáltatói társulás alá tartozó lakosok a meghatározott feltételek mellett szelektíven gyűjtött hulladékot helyezhetnek el. Szerettük volna élesben is kipróbálni a rendszert, így a szerkesztőségünkben felgyülemlett lim-lomokkal kilátogattunk a harkai úti hulladékudvarhoz. Egy frissen aszfaltozott új út vezet a korábbi szeméttelep mellett kialakított új telephelyhez. A sintértelepet elhagyva először a zöldudvart találjuk bal kézre, majd a komposztálótelephez vezető utat. Első negatívumként a szűkös helyet említeném, hiszen hétköznap délelőtti ottjártunk ellenére is szinte “csúcsforgalom” volt. A hely azonban rendezett, a személyzet kiemelten figyeli, hogy minden hulladék a számára kijelölt megfelelő helyre kerüljön. Fontos megemlíteni a háztartásonkénti kvótákat, amelyekről részletes tájékoztatást az STKH honlapján kaphatunk , azonban látszólag ezt nem veszik olyan szigorúan, hiszen mérlegelésre eleve csak a komposztálótelepnél van lehetőség. Végezetül egyet jó szívvel tanácsolhatunk: városszéli illegális lerakók helyett inkább ezt a kulturált módot válasszuk ha megszabadulnánk néhány felesleges ház körüli dologtól. A videóért hálás köszönet Michinek!

tovább:
Szeméttelepen kirándultunk

Gondolatok a helyi műsor nélkül maradt TV elől…

Múlt hét elején hirtelen – de nem váratlanul – kikerültek a UPC analóg kábeltévé szolgáltatási köréből a helyi soproni televíziók, nevesítve a Sopron TV és a Pulzus TV. Ugyan szinte azonnal tapasztaltuk a változást, a Kisalföld tegnapi cikke (2015.05.12 Kikerültek a helyi tv-k a UPC analóg csomagból) vitt rá arra, hogy leírjam az alábbi sorokat. Gondolom sokak már évekkel ezelőtt áttértek a különféle digitális vételi lehetőségre, nálunk se történt ez másképp, hisz a soproni indulás óta szinte kivétel nélkül a DVB-T földi digitális adását fogjuk és használjuk. Megmaradt azonban mementóként a néhány ezres havidíjával a UPC analóg kábeltévé előfizetés is, ahol plusz csatornákként – legalábbis ami számomra említésre méltó – csak a helyi televíziók álltak rendelkezésre. Régóta beszédtéma volt már, hogy kell-e ez nekünk, hisz az adás minősége egyre rosszabb lett, láthatóan már a szolgáltató is mellékvágányra állította ezen adásformát. A múlt heti történések viszont egyből ráirányítottak arra, hogy nem szeretnénk ezzel a szolgáltatással többet élni – kikötésre került tehát az analóg tévé. Helyette, mivel ahogy említettem van DVB-T sugárzás fogására alkalmas antenna nem tértünk át semmiféle digitális csomagra. Így viszont a két helyi televízió ment a levesbe… Megmondom őszintén már eddig is sűrűn néztem vissza az interneten helyi TV-k adását, de azért hiányozni fognak a nappali kanapéról nézve a helyi hírek… Bár a Sopron TV adásán a híradót szinte sose sikerül elcsípni (nem is tudom fejből mikor vannak az esti híradások), a Pulzus TV fél óránként ismétlődő napi hírösszefoglalója kifejezetten hasznos volt, hisz mindig akkor kapcsoltam oda ha éppen más csatornán nem volt semmi értelmes műsor és legtöbbször bizony meg is érte, hisz érdekes, informatív műsorfolyamukból napról-napra megtudhatja az ember mi történt városunkban. Mindezt egy helyi TV-hez viszonyítva igényes és modern módon tálalva. Más azonban a helyzet szegény Sopron TV-nkkel, ahol az…

tovább:
Gondolatok a helyi műsor nélkül maradt TV elől…

Néha kell egy kis megújulás

Új hónap, új dizájn, úgy gondoltuk, ideje lecserélni a régi sablont, ami egyébként elég borzasztóan nézett ki egy 2K-s felbontáson, a mostanival ez nem fog előfordulni. Az új sablonon kívül új oldalelrendezést is találhattok: a menü, ami eddig bal oldalon volt, most már jobb oldalon van, és relevánsabb kontenttel van feltöltve. Megjelent egy új kategória ‘Vélemény’ névvel, amiben kizárólag szerkesztői véleményeket olvashattok, próbaképp ezt a cikket is ebbe a kategóriába helyeztem Bizonyos Internet Explorer alapú böngészőkön esetleg rosszul jelenhet meg az oldal, mérlegeltem, legyen egy szép dizájn minden más böngészőben, vagy egy kevésbé szép, ami Internet Explorerben is működik? Inkább előbbit választottam, úgyis a minap érkezett a hír: Az IE utódjának már neve is van, ami pár hónap múlva meg is jelenik: a Microsoft Edge -en már nem lesz megjelenítési probléma. Kicsit nagyobb hangsúlyt fektettünk a kétnyelvűségre is, már ami a menüket, feliratokat illeti, illetve reményeim szerint hamarosan német nyelvű cikkekkel is találkozhattok itt az oldalon. Ami nem változott: igyekszünk színes, mindenkit érdeklő témákat felvonultató, határtalan cikkeket szállítani továbbra is, hiszen tudjátok, ez egy ‘Határtalan hírblog’! Ja és még valami: ha bármi megjelenítési, fordítási, tartalombeli hibát tapasztaltok az oldalon: info@ikvahir.eu

tovább:
Néha kell egy kis megújulás