Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben

Habár pár napja nem túl kellemes az időjárás, nemrég még igazi tavaszias időnk volt, és lesz is a közeljövőben remélhetőleg. A kedd alkalmasnak tűnt arra, hogy egy (nem is annyira) rövid túrát csinálunk a Soproni-hegységben, de hogy miért kellett ehhez vonatra szállni? A most következő beszámolóból kiderül.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először “belfalusi” házak között, majd szellősebb “külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy “Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz “Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz “Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: “Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy “vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a “Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába “belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

“Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.

Sopron újraaszfaltozták, de mi itt az innováció?

Egyre több utca újul meg Sopronban, épülnek a járdák, parkolók, kerékpárutak, mégis gyakran úgy érezheti az ember, mintha az igazi fejlesztés elmaradna. Tényleg így van ez?

Újabban egyre több cikkünk alatt találni olyan hozzászólást, hogy “nektek semmi sem jó”. Lehetséges, de az is lehet, hogy nem így van. A kritika, amit itt megfogalmazunk sosem alaptalan, és minden körülmények között jó szándékkal tesszük, az elmúlt közel tíz évben pedig bebizonyosodott, hogy a nagy nyilvánosságnak bizony van ereje. Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt 1-2 évben számtalan beruházás valósult meg Sopronban is, legyen az útfelújítás, kerékpárút-építés, parkolók kialakítása. Azonban akarva-akaratlanul is úgy érezheti az ember, ez csak egy felületi kezelés, a valódi innováció elmarad.

A város utcái közül rengeteget újítottak fel a közelmúltban. Legyen szó a Villa sorról, a Lövér körútról, a Rákosi útról, a Kőrösi Csoma Sándor utcáról, a Győri út egy szakaszáról, a Rózsa utcáról, a Zárányi utcáról, a Híd utcáról, igazából elég hosszú a lista. Ezeket az utcákat különböző projektekben az önkormányzat, a vízmű, illetve a közútkezelő tette rendbe, és a közeljövőben is lesznek ilyen beruházások. Na de mi itt a fejlesztés?

Bizonyos esetekben a közműveket is cserélték, ilyen például a Rákosi út, ahol a Soproni Vízmű Zrt. hajtott végre fejlesztést. Itt szinte garantálható, hogy legalább egy évtizedig nem kell a burkolathoz nyúlni, hiszen mélyreható felújítást végeztek. Na de a többi utca? Igazából a legtöbb helyen annyi történt, hogy felmarták az aszfaltot, sok helyen még a szegélyköveket sem cserélték ki, nagyjából szintbe hozták a csatornafedeleket, majd lerakták az új aszfaltot, és mindenki boldog.

Innováció és valódi fejlesztés alatt persze nem csak ezt értem, hanem a változtatást. Valahogy úgy érzem, a döntéshozók nem mernek radikális változásokat bevezetni, még akkor sem, ha az sokaknak előnyökkel járnak, inkább ragaszkodnak a régi dolgokhoz, feltételezem azért, mert politikailag ez megnyerőbb.

Hogy mire gondolok itt konkrétan? Vegyük például a Híd utcát, vagy a Győri út Erzsébet Kórház előtti szakaszát. Mi történt? Útburkolat csere, majd miután ez lezajlott, gyakorlatilag hajszál pontosan ugyan úgy festették vissza a parkolóhelyeket, a buszmegállót, a forgalom elől elzárt területeket, ésatöbbi… Nem lett szembekerékpározás, nem lettek új kijelölt parkolók, nem lett semmi forgalomtechnikai fejlesztés, tehát minden visszaállt arra, ahogy volt, csak most jó az aszfalt. A Lövér körút hasonló eset, bár ott azért a Várisi út, vagy az Egeredi út csomópontjában módosítottak is dolgokat, de mennyivel értelmesebb lett volna például kiszélesíteni az utat, és a két oldalán kerékpársávot létesíteni, mint a mostani kerékpárút, amin sétálgatnak az emberek? Tudom, heppem ez a kerékpáros téma, de valós közlekedési alternatívának tartom, városon belül legalábbis biztosan. De ha más példát kéne hozni, akkor vehetjük a Lövér körút másik szakaszát is, ahol az eddig az út szélén parkolók most ugyan úgy az út szélén parkolnak, az új aszfalton, miközben egészen biztosra tudnám mondani, hogy lett volna hely legalább félparkolókra.

És a jó aszfalt bizony egyeseket arra is késztet, hogy gyorshajtsanak, “ha már egyszer jó az út, szakítsunk” címszó alatt. Ezzel persze nem azt mondom, hogy maradjon rossz az útburkolat, de akkor igyekezzenek betartatni a sebességhatárokat a rendvételmi szervek, VAGY alakítsanak ki olyan közlekedési szabályokat, amelyek tényleg betarthatóak. Egy-egy kint felejtett 30-as tábla egyáltalán nem ilyen.

Milyen konzekvenciát tudnánk levonni? Talán azt, hogy Sopronnak is szüksége lenne egy Vitézy Dávidra, aki rendbe szedi a városi közlekedést, és innovatív gondolataival, ha ultrarövid távon nem is, hosszabb távon pozitívan tudná befolyásolni a városi életet, amelynek bizony szerves része az is, hogy a-pontból b-pontba közlekedünk, akár autóval, akár busszal, akár kerékpárral, vagy gyalog…

De jó lenne még egy bejárat a vasútállomásra

A soproni GYSEV pályaudvar legnagyobb kerékpártárolója a SPAR áruház és a miniatűr P+R parkoló mellett, az Arany János utcához egészen közel található. Itt többnyire azok helyezik el a kerékpárjukat, akik vonattal utaznak munkahelyükre per iskolába. Egy ideig én is így tettem, és akkor bizony elég kellemetlen volt, hogy el kellett gyalogolni a vasútállomás főbejáratáig, majd úgy bejutni az épületbe, aztán ki a peronra.

Bár néhány éve lett egy második számú bejárat a buszmegállónál, az pont az ellenkező irányban van. Az általam említett fedett kerékpártároló mellett azonban van egy kapu, ami kiválóan alkalmas lenne a feladatra. Ez a kapu a kapcsolókert mellett az 1-es peronra visz, onnan pedig már némi gyaloglás árán az összes vágány elérhető, ha pedig az 1-es vágányról indulna vonatunk, akkor pedig puff, ott is vagyunk már.

Higgyétek el nekem, bizonyos esetekben életmentő lehet ilyen 1-2 percnyi időmegtakarítás, ebben lehetne nagy segítség ennek a kapunak a megnyitása.

Együtt, közösen nem megy?

Trianon, Vasfüggöny. Két tényező, ami szétszakított egy térséget, pedig ami a földrajzi viszonyokat illeti, egy egységet képez. A Vasfüggönynek vége, a határoknak is (kvázi) vége, mégis, mintha nem is tudnánk a másikról. Jó, persze, a nyelv, meg a gazdaság, meg a többi tényező… De akkor is… Ausztria második legkedveltebb kerékpáros célpontja Burgenland. Ezt egy friss felmérés bizonyítja. Emellett persze rengeteg minden van az Őrvidéken, ami mágnesként vonzza a turizmust, termálfürdők, bor, Fertő tó, szép tájak, kulturális események, múzeum, szórakozás… És mi van a magyar oldalon? Ugyan ez, csak más néven. A Soproni járás négy burgenlandi járással is határos, a felsőpulyaival, a nagymartonival, a kismartonival, és a nezsiderivel is. Az Őrvidéket három részre szokás tagolni: Dél-Burgenland, Közép-Burgenland, Észak-Burgenland (Fertő régió). A Soproni járás ebből kettővel is határos. Földrajzilag pedig nem is határos, hanem egy egységet is képez. Gondoljunk csak arra, honnan ered az Ikva, mekkora a Soproni-hegység, honnan hová tart Fertőmelléki-dombság, milyen településeket fog közre a Fertő tó, vagy hol vannak a borvidékek… Mégis, a közös turisztikai népszerűsítés, a közös “jó hír öregbítés” valahogy hiányzik (kivétel erősíti a szabályt). A Ferienmesse Wien -en például külön standon, de még csak nem is egy csarnokban képviseltette magát az Őrvidék és a Sopron Régió. Pedig gondoljunk bele, ha valaki kerékpáros turistaként a Fertő tó térségébe érkezik, az biztos, hogy átnéz Sopronba is, hiszen mégiscsak a térség legnagyobb városa. Ha pedig valaki Sopronba vagy Hegykőre jön, biztos, hogy meg szeretné tekinteni Kismartont, vagy a Fertő tó mindkét oldalát. Sopronkeresztúrról pedig már csak egy kőhajítás Balf, ahol gyógyfürdő van. Érdekes, nem? Két ország, két közigazgatási egység, két nyelv, egy térség. De ha nem is a turizmusról beszélünk, beszélhetünk a helyi lakosok dolgairól is. Egy nagyszabású rétfalui (Wiesen) reggae fesztiválról miért nem lehet szinte semmilyen információhoz jutni a határ másik…

tovább:
Együtt, közösen nem megy?

A Soproni Parkerdő újévkor

Tegnap, azaz 2016.01.01-én túrázgattam a Soproni Parkerdőben. Természetesen rátok is gondoltam, és néhány fotót lőttem. Az éjjel során lehullott lepel mennyiségű hó szépen megmaradt a hegységben, szemet gyönyörködtető látvány, mindegy is, hogy nem túl sok, valahogy olyan igazi téli hangulatot áraszt, nem csak a kopár avar, és elszáradt növényzet látható. Teljes galéria itt: Ha nem jelenne meg a galéria, kattints ide

tovább:
A Soproni Parkerdő újévkor

Graffitik, vagy mik a vasút mellett

Néhány éve, nem azt mondom, hogy nap mint nap, de bizonyos időközönként járok vasúttal nyugati irányba. A bécsújhelyi, és az ebenfurti vasútvonal is a Béke úttal, illetve a Csengery utcával párhuzamos. Ez utóbbi utcában van pár garázs, mégpedig a Csatkai Endre utca kereszteződésénél. Ezeknek a garázsoknak a hátsó része a vasút felé néz. Régebben is voltak itt firkálmányok, ám azok le lettek festve. Most, nem rég újra megjelentek ilyen “alkotások”, és, hát mit ne mondjak, nem épp dekoratívak. Milyen “jó”, hogy naponta több ezer utas látja ezt a vonatokról. Kisváros, kis költségvetésű graffiti… Pedig igényesebben is kivitelezni lehetne, ha már mindenképpen muszáj összefirkálni…

tovább:
Graffitik, vagy mik a vasút mellett

Koronák és gyökerek

A Castanea Környezetvédelmi Egyesület közleményt juttatott el hozzánk a Gyóni Géza utcában zajló munkálatokkal kapcsolatban, melyet a csatolt illusztrációkkal együtt változtatás nélkül közlünk. A fák törzse két hasonló elágazó rendszert köt össze: a fénybe terebélyesedő koronát, és a földbe kapaszkodó, vizet kereső gyökérzetet. Ha szabadon nőlhet, éppen addig ér a gyökér csúcsa, ahová a levélzet az esővizet levezeti, ezért ezt a nagy kört “csurgónak” nevezik, hiszen így öntözi magát a fa. Minél nagyobb tehát a korona, annál nagyobb gyökérzet is kell hozzá, hogy elég vizet szállíthasson és megtartsa a föld fölötti részt. Ezt még ma is sokszor elfelejtik az út- és közműtervezők, kivitelezők, és ha kivételesen szerencsés nagy gyökerű fákat találnak, azokról is levágnak csaknem minden kisebb-nagyobb gyökeret. Pedig most már a szigorú műszaki szabvány is legalább 2,25m2 szabad felületet ír elő minden fa körül, ami persze nagyon kevés, és éppen a korona esernyője alá esik, ahová alig jut csapadék, ráadásul le is tapossák a földjét. Bámulatos, hogy az így körbeburkolt utcafák mégis milyen sokáig bírják az autók között! Látjuk ezt például a Deák téren, a Várkerületen, és most a Gyóni Géza utcában is, ahol “nyertünk 5 parkolót”, de vesztettünk 5 fát. A két holding-divízió közül az egyik csak a föld alatti, a másik csak a föld feletti résszel foglalkozik, pedig a fa egyetlen, oszthatatlan élőlény! Lássuk egybe a Világot! És szeressük a fákat…

tovább:
Koronák és gyökerek

Szeméttelepen kirándultunk

Hosszú idő után, áprilisban végre megnyíltak az időszaki lomtalanításokat helyettesíteni kívánó zöldudvarok ahová a közszolgáltatói társulás alá tartozó lakosok a meghatározott feltételek mellett szelektíven gyűjtött hulladékot helyezhetnek el. Szerettük volna élesben is kipróbálni a rendszert, így a szerkesztőségünkben felgyülemlett lim-lomokkal kilátogattunk a harkai úti hulladékudvarhoz. Egy frissen aszfaltozott új út vezet a korábbi szeméttelep mellett kialakított új telephelyhez. A sintértelepet elhagyva először a zöldudvart találjuk bal kézre, majd a komposztálótelephez vezető utat. Első negatívumként a szűkös helyet említeném, hiszen hétköznap délelőtti ottjártunk ellenére is szinte “csúcsforgalom” volt. A hely azonban rendezett, a személyzet kiemelten figyeli, hogy minden hulladék a számára kijelölt megfelelő helyre kerüljön. Fontos megemlíteni a háztartásonkénti kvótákat, amelyekről részletes tájékoztatást az STKH honlapján kaphatunk , azonban látszólag ezt nem veszik olyan szigorúan, hiszen mérlegelésre eleve csak a komposztálótelepnél van lehetőség. Végezetül egyet jó szívvel tanácsolhatunk: városszéli illegális lerakók helyett inkább ezt a kulturált módot válasszuk ha megszabadulnánk néhány felesleges ház körüli dologtól. A videóért hálás köszönet Michinek!

tovább:
Szeméttelepen kirándultunk

Gondolatok a helyi műsor nélkül maradt TV elől…

Múlt hét elején hirtelen – de nem váratlanul – kikerültek a UPC analóg kábeltévé szolgáltatási köréből a helyi soproni televíziók, nevesítve a Sopron TV és a Pulzus TV. Ugyan szinte azonnal tapasztaltuk a változást, a Kisalföld tegnapi cikke (2015.05.12 Kikerültek a helyi tv-k a UPC analóg csomagból) vitt rá arra, hogy leírjam az alábbi sorokat. Gondolom sokak már évekkel ezelőtt áttértek a különféle digitális vételi lehetőségre, nálunk se történt ez másképp, hisz a soproni indulás óta szinte kivétel nélkül a DVB-T földi digitális adását fogjuk és használjuk. Megmaradt azonban mementóként a néhány ezres havidíjával a UPC analóg kábeltévé előfizetés is, ahol plusz csatornákként – legalábbis ami számomra említésre méltó – csak a helyi televíziók álltak rendelkezésre. Régóta beszédtéma volt már, hogy kell-e ez nekünk, hisz az adás minősége egyre rosszabb lett, láthatóan már a szolgáltató is mellékvágányra állította ezen adásformát. A múlt heti történések viszont egyből ráirányítottak arra, hogy nem szeretnénk ezzel a szolgáltatással többet élni – kikötésre került tehát az analóg tévé. Helyette, mivel ahogy említettem van DVB-T sugárzás fogására alkalmas antenna nem tértünk át semmiféle digitális csomagra. Így viszont a két helyi televízió ment a levesbe… Megmondom őszintén már eddig is sűrűn néztem vissza az interneten helyi TV-k adását, de azért hiányozni fognak a nappali kanapéról nézve a helyi hírek… Bár a Sopron TV adásán a híradót szinte sose sikerül elcsípni (nem is tudom fejből mikor vannak az esti híradások), a Pulzus TV fél óránként ismétlődő napi hírösszefoglalója kifejezetten hasznos volt, hisz mindig akkor kapcsoltam oda ha éppen más csatornán nem volt semmi értelmes műsor és legtöbbször bizony meg is érte, hisz érdekes, informatív műsorfolyamukból napról-napra megtudhatja az ember mi történt városunkban. Mindezt egy helyi TV-hez viszonyítva igényes és modern módon tálalva. Más azonban a helyzet szegény Sopron TV-nkkel, ahol az…

tovább:
Gondolatok a helyi műsor nélkül maradt TV elől…

Néha kell egy kis megújulás

Új hónap, új dizájn, úgy gondoltuk, ideje lecserélni a régi sablont, ami egyébként elég borzasztóan nézett ki egy 2K-s felbontáson, a mostanival ez nem fog előfordulni. Az új sablonon kívül új oldalelrendezést is találhattok: a menü, ami eddig bal oldalon volt, most már jobb oldalon van, és relevánsabb kontenttel van feltöltve. Megjelent egy új kategória ‘Vélemény’ névvel, amiben kizárólag szerkesztői véleményeket olvashattok, próbaképp ezt a cikket is ebbe a kategóriába helyeztem Bizonyos Internet Explorer alapú böngészőkön esetleg rosszul jelenhet meg az oldal, mérlegeltem, legyen egy szép dizájn minden más böngészőben, vagy egy kevésbé szép, ami Internet Explorerben is működik? Inkább előbbit választottam, úgyis a minap érkezett a hír: Az IE utódjának már neve is van, ami pár hónap múlva meg is jelenik: a Microsoft Edge -en már nem lesz megjelenítési probléma. Kicsit nagyobb hangsúlyt fektettünk a kétnyelvűségre is, már ami a menüket, feliratokat illeti, illetve reményeim szerint hamarosan német nyelvű cikkekkel is találkozhattok itt az oldalon. Ami nem változott: igyekszünk színes, mindenkit érdeklő témákat felvonultató, határtalan cikkeket szállítani továbbra is, hiszen tudjátok, ez egy ‘Határtalan hírblog’! Ja és még valami: ha bármi megjelenítési, fordítási, tartalombeli hibát tapasztaltok az oldalon: info@ikvahir.eu

tovább:
Néha kell egy kis megújulás