Most, hogy terítéken van a Várkerület felújításának II. üteme, beszéljünk egy kicsit arról mi a jó, és mi a rossz a felújított részen. Vajon megéri ugyan ilyen formában korszerűsíteni a Kisvárkerületet, valamint az Ötvös utca/Hátsókapu és a Széchenyi tér közti szakaszt is?
Emlékszünk még? Az Ikvahír végig követte a Várkerület felújítását. A Várkerület értékmegőrző megújítása – I. ütem projekt 2014-ben kezdődött, 2015 végén pedig már be is fejeződött. Nem szeretném most tételesen felsorolni, milyen fejlesztések valósultak meg, erre sokkal alkalmasabb az átadóról készült cikkünk. Pár dolgot azért kiemelnék, például hogy nagyjából egy szintbe hozták a Várkerület mindkét oldalát, klinkertéglás díszburkolattal fedték le a talajt, új közvilágítást, kukákat, ülőalkalmatosságokat helyeztek ki, rengeteg új fát ültettek, lett egy új nyilvános WC, megváltoztatták a parkolási rendet, valamint kialakítottak egy kerékpárutat is.
Klasszikus és modern formák ötvözete a mai Várkerület
Ez utóbbi 3 dolog az, amivel kapcsolatban a legtöbb kritika érte a tervezőket és a városvezetést. A toalett ugyanis sokaknak továbbra sem a szíve csücske, pedig az 1969-re elkészült OTP-ház sem illeszkedik épp az évszázados hagyományokkal rendelkező míves épületek közé. A WC épületében ráadásul 3 üzlethelyiséget is kialakítottak, amiből mindössze 1-et használnak jelenleg is, a Tourinform működik ott. A másik kettő üres, de legalább a WC-k (most már) relatíve elfogadható állapotban vannak, a száz forintos vagy 50 eurócentes használati díjába pedig minden bizonnyal nem fog belerokkanni a családi kassza.
A sok kritikát kiváltott WC épület
A parkolási gondok általánossá váltak Sopronban, ez alól nem kivétel a Várkerület sem. Bár a felújítás során jelentősen nem csökkent a parkolóhelyek száma, úgy érezhetjük, nem mindenhol a terhelésnek megfelelően alakították ki azokat. Bár a Várkerület felújításának egyik elsődleges célja az volt, hogy a gépjárműforgalmat csökkentsék, sajnos ez nagyon úgy tűnik, nem egészen jött össze. Kerülőút ugyanis kevés van, azok is telítettek, így viszont csúcsidőben a Várkerületen a Lackner Kristóf utcától akár az Árpád utcáig is álldogál a sor.
Azt hiszem, nem kell magyarázat a képhez. Fotó: Ikvahír archívum
De visszatérve a parkoláshoz, nem csak a parkolóhelyekkel van a probléma, hanem azzal is, hogy gyakorlatilag sehol nem alakítottak ki rakodóterületet. Márpedig a boltokat valahogy fel kell tölteni áruval, és főleg egy húsbolt vagy pékség esetén nem kis Fiat Seicentoval szállítják az árut, hanem nagyobb furgonnal, kisteherautóval. Azok pedig gyakran az út szélén, rosszabb esetben a kerékpárúton keresztben parkolnak le és kezdik meg az áru lepakolását. Garantált idegesség mindenkinek. A páros oldalon egyébként megmaradt, sőt, meghosszabbodott a szervizút, ez az egyedüli rész, ahol normálisan lehet rakodni is a boltoknak. A parkolási problémákhoz hozzájárul még az is, hogy a kapubejárókat sok helyen nem egyértelműen jelölték, vagy inkább az évek során már meg is szűnt létezni a jelölés. Ez azt eredményezi, hogy több házból csak a kerékpárúton haladva lehet kijutni az úttestre. Nagyon jók a kerékpártámaszok, amiket kihelyeztek, csak az évek során azokból is eltűnt jó néhány, helyüket vadparkolók vették át.
Egy kerékpártámasz már hiányzik, a másik épp eltűnni készül
Apropó kerékpárút: nem értem, ha tényleg a gépjárműforgalom csökkentése volt a cél, miért kellett külön szeparált kerékpárutat létrehozni a Várkerület egyik oldalán. Ráadásul ez a kerékpárút egy szintben van a járdával is, ezért sokan azon gyalogolnak, ha pedig lecsengetik őket, még ők vannak felháborodva. Az, hogy az Ikvahíd kereszteződésénél pedig a kerékpárút zebrában végződik, még rá is tesz egy lapáttal a dologra. Persze ha a Posta előtt a postakocsi a kerékpárút közepén parkol, akkor se kerékpározni, se gyalogolni nem lehet, márpedig ez elég gyakran előfordul. Mind a gyalogosoknak, mind a kerékpárosoknak okozhatnak bosszúságokat a vendéglátóhelyek teraszai. Több ilyen terasz ugyanis vagy teljesen elfoglalja a gyalogos részt, vagy pont akkorára szűkíti le, hogy átlag ember már inkább megkerüli, természetesen a kerékpárúton keresztül.
Terasz a gyalogos oldal közepén.
A Várkerület felújításával több buszjáratot is eltereltek az Ógabona tér felé, összesen 5db járat maradt itt: 1, 2, 10, 10Y, 20. Az eredeti elképzelések szerint ezek relatíve ütemesen, 10 percenként követték volna egymást. Mára ez már másként néz ki: általában 2 busz “vonatozik” egymás mögött, a Mária-szobornál, valamint az Árpád utcánál pedig fedett buszváró sincs. Pedig az új Publimontos szürke esőbeállók tökéletesen beleillettek volna a Várkerület antik-modern kompozíciójába.
Vonatozó buszok. Fotó: Ikvahír archívum
A Mária-szobor előtt a felújítással létrejött egy nagy díszköves tér, mely rendezvénytérként szolgál. Rendezvényből viszont túl sok nincs, így az év 365 napjából mondjuk 300 napon üres a terület, csak az eldobált cigarettacsikkek törik meg a szürke kövezet egyhangúságát. Apropó szürke kövezet, sokan azt is kritizálják, hogy csapadékos idő esetén csúszós, nyáron pedig nagyon forró a burkolat. Nem mintha az aszfalt nem lenne egyébként forró, de szerintem sokkal nagyobb probléma inkább, hogy a kerékpárutat is díszkővel rakták ki.
A Mária-oszlop előtti üres tér, amikor épp nincs rendezvény
Összegzésnek, vagy inkább konklúziónak mit is lehetne írni. Kétség nem fér hozzá, nagyon ráfért mind a Belvárosra, mind a Várkerületre a komplett felújítás. A belvárosi üzletek, vendéglátóhelyek többségének bejött az új, gyalogosközpontú koncepció, viszont a még fel nem újított részeken nem kellene ugyan azokat a hibákat elkövetni, mint ott, ahol már megvalósult a rekonstrukció.
The post Mi a baj a Várkerülettel? appeared first on Ikvahír.
Szünet után, főleg védekezésben csökkent a koncentráció, ezt kihasználva szorossá tette a meccset a hazai együttes. A záró etap elején Norbi, a hajrában pedig Demetre dobott jól időzített hármasokat és ezeknek köszönhetően végül 12 ponttal nyertünk.
– Nyilván a tanulmányait is ebben az irányban folytatta…
– Jól tanultam, a középiskola befejezése után két lehetőség között vacilláltam: orvosi vagy testnevelési egyetemre menjek. A család némi meglepetésére és nem feltétlenül legnagyobb örömére a sport vonalat, a testnevelési egyetemet választottam. Oda már azzal az egyértelmű szándékkal, hogy kosárlabdaedző legyek.
– Akkor csak a sportág körül forgott az élete…
– Így van, már húsz évesen amellett, hogy tanultam és magam is játszottam nálam alig fiatalabbakal, 17-18 éveseket edzettem, huszonöt évesen pedig a PAOK szakmai stábjában találtam magam. Dolgoztam szerb és francia vezetőedző, valamint két igazán ismert szakember, a jugoszláv válogatottat olimpiai ezüstéremig és világbajnoki címre vezető horvát Petar Skansi, és az NBA-ben is edzősködő amerikai Scott Skiles mellett. Rengeteget tanultam ebben az időszakban. Sok mindent meg lehet tanulni könyvekből, de nekem rengeteget jelentett az a sok tapasztalat – volt jó, de akadt rossz is – amit másodedzőként szereztem. Ma már sok-sok szakmai anyaghoz hozzá lehet jutni az internetről, akkoriban ez még nem így volt, de ez nem is baj, a személyes tapasztalatszerzésnél nincs jobb iskola. Aztán huszonkilenc évesen kineveztek a PAOK vezetőedzőjének, minden idők legfiatalabbjaként erre a posztra kerülve hazámban, ahol ez, ha jól tudom, azóta is rekord… Harminc évesen pedig trófeát, jelesül Görög Kupát is nyertem a csapatommal.
– Bő harminc éve, 1987-ben hazája válogatottja elég nagy meglepetésre Európa-bajnokságot nyert, még a híres Gallisz, Jannakisz-Fasszulasz féle csapattal. Mit jelentett ez a görög kosárlabdának?
– Nem túlzás azt állítani, hogy a válogatott Európa-bajnoki címe forradalmi változást, áttörést jelentett a görög kosárlabdának. Az Európa-bajnokság megnyerése előtt, klubcsapataink szinte “sehol nem voltak” nemzetközi szinten. Azt követően viszont sorra jöttek a klubsikerek és lett meghatározó európai klub az Arisz, az AEK, az Olympiakosz és a PAOK.
– Egy hetet otthon töltött, mivel telt az idő görög földön?
– A családommal töltöttem, a feleségemmel, valamint a két lányommal. Az idősebb tizennyolc éves, s ha én nem is lettem orvos, ő annak készül. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy szeresse amit csinál. Egyébként a játékosaimnak is ezt mondom, próbálják élvezni, örülni annak, hogy azt csinálhatnak, abból élhetnek, amit szeretnek. És én is így vagyok az edzősködéssel, bár van, hogy néha “telítődöm”, de alapvetően imádom ezt csinálni és minden mást is, ami ezzel jár.
– Már minden csapat ellen meccselt egyszer a soproni kispadon. Ez alapján, hogy látja a magyar bajnokságot?
– Nagyon erős, jó a liga. Sok a korábban európai top-bajnokságokban is szereplő, éppen a legjobb korban lévő légiós az NB I-ben, az ő játékuk mindenképpen emeli a színvonalat. Akad sok képzett, kitűnő magyar kosaras is a ligában, és pár külföldön kosarazó, kiemelkedő játékosa is van Magyarországnak, azt gondolom, a válogatottnak is van esélye “elkapni” az Eb-selejtezőn az Eb-cím védőjét, az NBA-játékosai nélkül érkező szlovén csapatot. A további fejlődéshez a fiatal hazai játékosok előrelépésére lenne szükség, ehhez pedig a szürke hétköznapokon való sok és kemény munka mellett két dolog nagyon fontos: hogy a játékosok bízzanak magukban, és edzőik bízzanak bennük. Nálunk úgy látom, ha csak lassan, apránként is, de Werner Vitya és Fazekas Csabi is lépésről lépésre, de folyamatosan fejlődik.
– A szabad idejében mivel foglalkozik a legszívesebben?
– Ahhoz, hogy a mérkőzéseken jól végezzem a munkámat, hogy fejben friss legyek, nekem is szükségem van némi fizikai állóképességre. Éppen ezért a konditerembe magam is lejárok, többnyire futni, ezen kívül pedig nagyon szeretek sétálgatni. Ezen túlmenően sok kosárlabda mérkőzést nézek, a mieink és ellenfeleink mellett más bajnokságokat is figyelemmel kísérek, így az NBA-t, természetesen a görög, valamint többek között a német bajnokságot. Világszerte sok barátom van a sportágból, vannak, akikkel tartom a kapcsolatot.
A héten két edzőmérkőzést is játszik csapatunk. Szakvezetésünk érthetően nem szeretné, ha a hosszú bajnoki szünetben teljesen “berozsdásodjék” a gépezet, azaz, hogy érződjön a srácokon a mérkőzés-, a játékhiány.
Csütörtökön 18 órától, az osztrák bajnokság 2. helyén álló – csapatunk korábbi középjátékosát, a bosnyák Edin Bavcicot is foglalkoztató -, Klosterneuburg otthonában lépnek pályára Takács Norbiék.
A második edzőmeccsre, vasárnap 17 órától kerül sor, a zárt kapus meccsen, a Novomatic Aréna új kistermében a Zalaegerszeget fogadják.
Sopronban egészen a közelmúltig (néhány elhalt próbálkozáson kívül) nem volt klasszikus P+R parkoló. A városban és környékén ugyanakkor több területet is ilyen célra használnak az ingázók. De hogy néz ki ez pár kilométerrel odébb?
A P+R parkolók lényege, hogy egy nagyvárosba érkezők a város szélén letegyék saját autójukat, majd pedig vagy tömegközlekedéssel, vagy telekocsival tovább közlekedjenek úti céljukhoz. Sopronban természetesen ez is máshogy működik, itt az első kialakított P+R parkoló nem rendelkezik tömegközlekedési kapcsolattal, de még csak frekventált helyen sincs. Ráadásul itt ugye nem is igazán a városba érkezők közlekedését kell szabályozni, sokkal inkább azokét, akik innen ingáznak Bécs, Kismarton, Bécsújhely fele. Bár a vonatok óránként/félóránként járnak, sokan mégis inkább a személygépjárművet választják, individuálisan. Ezt a problémát próbálná áthidalni a Sopron Plaza mellett létrehozott új P+R parkoló. A munkába igyekvők itt lerakhatnák saját autójukat, és innen közösen mehetnének céges autóval dolgozni.
Azért írom feltételes módban, mert szemmel láthatóan nem túl nagy hatékonysággal működik a parkoló. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy makadám burkolatú, fizetős parkolóról van szó, ami, bár a Sopron Plaza közvetlen közelében van, eléggé kiesik a körforgásból. Amint pedig feljebb írtam is, tömegközlekedési kapcsolata sincs.
Üzemen kívüli buszmegálló a Sopron Plaza mellett
Rögtönzött P+R parkolót szült az probléma, ami Somfalván, a határ felé vezető út egy szakaszát érinti. Itt ugyebár pont a rush hour-ban tiltották meg az áthaladást a személygépjárműveknek, azaz reggel 5 és 8, valamint délután 16 és 19 óra között. Ezzel nem tudom, mennyire járt végül is jól a település, sikerült-e valóban jelentős forgalomcsökkenést elérni. Ugyanis most az van, hogy a határ mindkét oldalán autók parkolnak. Az Ausztriába dolgozni igyekvők a határ magyar oldalán leteszik autójukat, átsétálnak a határon, majd a céges autóba beszállnak már Burgenlandban, és onnan indulnak tovább. Semmiképp nem a legoptimálisabb megoldás…
Na de hogy néz ki egy valódi Park and Ride parkoló? Aki a környéken ilyet szeretne megtekinteni, javaslom Felsőpulyát és Veperdet. Előbbi helyen bár tömegközlekedési kapcsolat nincs, a tavaly átadott parkoló közvetlenül az S31-es gyorsforgalmi út kezdeténél lett létrehozva. Így a környékről érkezők itt lerakhatják saját autójukat, majd együtt a céges autóval indulhatnak Bécs, Kismarton, Felsőőr irányába. A Veperd melletti parkoló ennél egy fokkal még komolyabb, lépcsőzetesen, több “szinten” helyezhetőek el a személygépjárművek, ráadásul itt több buszmegálló is van “Weppersdorf, Busbahnhof P+R” néven, ahonnan óránként többször is indul busz a legkülönbözőbb irányba.
A vadonatúj P+R parkoló Felsőpulya mellett
De persze mielőtt megint bezzegországozással lennék megvádolva, tudnék pozitív példát hozni Magyarországról is, főleg Budapestről, de nagyszerű kezdeményezésnek tartom a GYSEV vasútvonalai mentén lévő megállóknál kialakított P+R illetve B+R parkolókat is.
P+R parkoló és buszállomás Veperden