Egyetlen győzelemre volt szüksége férfi válogatottunknak Kijevben, a selejtező-buborékban ahhoz, hogy kijusson az Európa-bajnokságra. Ezt a győzelmet tegnap este egy drámai találkozón megszerezte Stojan Ivkovic együttese
Mint ismeretes, a selejtezősorozat előző, szlovéniai buborékában nem engedték pályára lépni nemzeti csapatunkat, így Kijevben egy “tömény” 4 mérkőzéses küldetés várt Ivkovics csapatára, s a remélt diadalt már a másodikon megszerezte az együttes.
Válogatottunk az Európa-bajnoki címvédő szlovén válogatott ellen kezdte meg szereplését a buborékban és hamar 10 pontos hátrányba került. Ezt követően legjobbjaink végig futottak az eredmény, s az ellenfél után, de a címvédő a kritikus helyzetekben rendre újítani tudott és végül 84-72-re legyőzte a mieinket.
Következett az osztrákok elleni találkozó, amelyre válogatottunk játékosai már a szlovénok elleni ütközettel a lábaikban lépett pályára, míg nyeretlen, ám friss, pihent ellenfelünk az utolsó szalmaszálba próbált kapaszkodni az Eb-re való kijutást illetően.
Bár jól kezdtük a találkozót, érződött ellenfelünk frissessége, az első félidőben volt már 14 pontos is a hátrány. Szünet után fokozatosan közelítettük meg nyugati szomszédainkat, de végig futottunk az eredmény és Ausztria legjobbjai után. Az izgalmas végjátékban sikerült hosszabbításra menteni a találkozót, s a ráadásban is többnyire ellenfelünknél volt az előny, ám bő 10 másodperccel a ráadás letelte előtt Benke Szilárd bravúros – és némiképp szerencsésnek tűnő – palánkos triplájával, 83-81-re megnyertük a találkozót, így ott leszünk jövőre az Eb-n.
Fotó: fiba.basketball
Zsinórban 12 mérkőzést megnyerve a bajnokság 3. helyére tornázta föl magát U20-as együttesünk. A parádés menetelés hátteréről a gárda szakvezetőjével, első csapatunk másodedzőjével, Bors Miklóssal beszélgettünk
– Öt győzelem és öt vereség után jött az egyelőre tizenkét győzelmet számláló sorozat. Ebben nyilván jelentős szerepe volt annak, hogy a felnőtt keretből elkezdett “lejátszani” Miljan, Sitku Marci, majd Werner Vitya. Hogyan jött a döntés, hogy ők az első csapat első mérkőzésein is szerepelnek?
– A szezon eleje nagyon zaklatott, kaotikus volt az első csapatnál. Voltak, akik karanténba kerültek, akadtak, akik megsérültek, az első csapatnak pedig volt olyan mérkőzése, amelyen felnőtt magyar játékos nem is állt Kostas rendelkezésére, csak csupa U23-as fiatal. Ekkor a kétségtelenül roppant tehetséges 17 éves, tehát első éves U18-as Csendes Péter is átesett az NB I-es tűzkeresztségen. Aztán ahogy kezdett minden visszaállni a normális menetrendre, úgy alakult ki fokozatosan egy amolyan erősorrend a 23 év alatti játékosainknál. Akik azonban a felnőtt meccseken talán kevesebb lehetőséghez jutnak, nekik is készen kell állni, játékban kell lenni. Így kezdett “lejátszani” Miljan, Marci, majd Vitya. Az eredeti terv esetükben az U20-as meccseken az volt, hogy úgy nagyjából egy félidőnyit játszanak. Aztán ahogy jöttek a sikerek, megjött az étvágy evés közben, meg aztán nekik sem árt, ha adott esetben szoros, kiélezett végjátékban a pályán vannak.
– A srácok hogy fogadták a döntést?
– Megértették, hogy az ő érdekük, hogy játékban legyenek, aztán ahogy jöttek egyre-másra a sikerek fokozatosan kezdték egyre inkább magukénak érezni az U20-as együttest.
– A többi csapatnál mennyire jellemző, hogy a felnőtt együttes fiatal státuszú játékosai “lejátszanak” az U20-as csapatba?
– Többnyire az a helyzet, mint nálunk: kérdés, hogy a felnőtt csapat meghatározó játékosai közül hányan hiányoznak, mondjuk sérülés vagy egyéb okok miatt. Ha az első csapat nincs igazán rászorulva hiányzók miatt, hogy több fiatallal töltsék föl a keretet, akkor máshol, szinte mindenütt “lejátszanak”.
– A jelek szerint a csapat egységének nem ártott, hogy érkezett a három srác a felnőtt együttestől…
– Abszolút nem, szerencsére hamar megtalálta mindenki a helyét a csapatban. Úgy gondolom, sokat számít, hogy az előző években én voltam a Sportiskola U18-as csapatának edzője, tehát a most ott készülő játékosokat is jól ismerem és persze ők is engem…
– Jól sejtjük, hogy így csapatszinten annak a keretnek, amely az U20-as bajnokságban játszik, nincs közös edzése?
– Így van. Az előbb említett három srác végig, Csátaljay Barna és Schöll Ricsi pedig a hét első felében edz a felnőtt csapattal, ők a hét második felétől, a többiek – Bőhm Ádám, Csátaljay Péter, Csendes Péter, Göltl Márk, Hajnal Kristóf, Kiss Ágoston, Nyikos Barnabás, Rausch Botond, Rádonyi Ákos, Szlávik Bence, Vámosi Dávid és Wilcsinszky Ádám – pedig egész héten a Soproni Sportiskola U18-as együttesnél készülnek, a kiváló munkát végző spanyol edző kollégánál, Carlos Vallejo-nál, akitől remek állapotban és formában lévő játékosok lépnek pályára az U20-as bajnokikon.
– Taktikailag mennyire nehéz így felépíteni a játékot?
– Ami a taktikát illeti, egyrészt alapvetően szeretnénk gyors, egyszerű játékot játszani, de megvannak még az előző szezonok játékai, figurái. Van játékunk minden pozícióra és lényegében csak két srácot, Miljan Popadicot és Sitku Marcit kellett, kell beépíteni, hiszen Werner Vitya az előző években is kulcsembere volt az U20-as együttesnek.
– Említetted, a csapatban vannak srácok, akikkel már korábban is dolgoztál. A sikeres szereplésben az ő fejlődésük is közrejátszott?
– Egyértelműen! Csátaljay Barna mentalitás tekintetében rengeteget lépett előre, Schöll Ricsi pedig minden tekintetben folyamatosan fejlődik. Ő folyamatosan hozza a dupla-duplákat még azt követően is, hogy Marci és Vitya “lejátszása” után érezhetően csökkentek a percei.
– Néztek előre, a sikerek hatására az U20-as bajnokság végső küzdelmeire?
– Igen, itt is használhatjuk az evés közben megjött az étvágy szólást. Az alapszakasz végén oda kellene érni a legjobb négy közé, ez lenne az út a Morgen Ferdinánd U20-as emlékbajnokság nyolcas döntőjébe, ahol a legjobb négy A-csoportos U20-as csapat mellett az NB I B piros csoportos U20-as bajnokságából az első három, helyezett, valamint a zöld csoportos U20-as bajnok lesz majd ott. Az alapszakaszból van még hátra öt meccsünk, szeretnénk a szép győzelmi sorozatot tovább nyújtani. Jussunk be a legjobb négy közé, a távolabbi, végső célokról pedig majd utána lehet beszélni.