Holnap este, 18 órától Oroszlányban lép pályára a legutóbbi 3 bajnokiját elvesztő csapatunk. Különösen a legutóbbi, a paksiak elleni hazai vereség volt fájó. Az ASE-tól itthon elszenvedett vereség után az OSE otthonában próbálunk javítani

Mint ismeretes, a Magyar Kupában a négyes döntőbe jutásért is az Oroszlány lesz az ellenfelünk, tehát akár ilyen szempontból is érdekes erőfelmérő lehet a találkozó. Edzőnk Kostas viszont ezzel egyáltalán nem foglalkozik, hiszen, mint mondta, a kupameccs csak két hónap múlva lesz, addig sok minden történhet.
Az ellenfélről az szakvezetőnk úgy vélekedett: “az Oroszlány egy nagyon veszélyes csapat, különösen otthonában, ráadásul egy atletikus centerrel erősödött. Több, egy az egy elleni játékban igen erős kosarassal rendelkezik, kulcskérdés lesz védekezésben az egyéni felelősségvállalás, valamint, hogy kevés labdát eladva ne engedjük lendületbe jönni őket”.
Ami minket illet, Kostas honlapunknak elmondta, bár vannak gondok, de az elképzelhető, hogy már bevethető lesz az utóbbi hetekben izomsérülés miatt a mérkőzéseket kihagyó amerikai bedobó Shine. Szerinte ahhoz, hogy sikeresen, győzelemmel térhessünk haza Oroszlányból a már említett védekezés mellett fontos a lepattanók megszerzése, valamint, hogy támadásban jobb döntéseket hozzanak a srácok pontosabban, okosabban fejezzék be például a létszámfölényes lerohanásokat, mint tették azt legutóbb.

Holnap 18 órától a férfi NB I 5. helyén álló csapatunk, a tabellán egyetlen pozícióval mögötte álló Atomerőmű gárdáját fogadja. Ősszel a srácok idegenben is legyőzték a paksiakat

Csapatunk kiváló görög szakvezetője, jelen pillanatban nem akart beszélni a hét elején tartott Magyar Kupa sorsolásról, már csak azért sem mert addig még sok-sok mérkőzés vár játékosaira a bajnoki alapszakaszban. Kostas a holnapi összecsapás kapcsán azt fejtegette, hogy egy erős, jó ellenfél látogat holnap csapatához. Kiemelte, hogy sok jó játékosa van a paksi gárdának, a kulcskérdés leginkább a játékot szervező és emellett igen eredményes Edwin, valamint a közelről, távolról egyaránt veszélyes és nemzetközi szinten is rendkívül tapasztalt Eilingsfeld “féken tartása”. Eközben természetesen a paksi gárda jókezű dobóira is figyelni kell, és kevés labdát eladva nem szabad engedni, hogy a rohanós, futós játékukat játszák.
Saját csapata kapcsán edzőnk elmondta, a héten csapatunk remek légiósának, Andre Jones-nak gyereke született, emiatt az amerikai hátvéd kihagyott pár edzést, de harcra, játékra kész, Shine-ra viszont továbbra sem számíthat a szakvezetés.
Kostas kiemelte: a várhatóan nehéz mérkőzésen nagyon nagy szükségük lesz fiúknak a szurkolók támogatására, buzdítására. Csapatunk hívei az eddigi hazai mérkőzéseken is rendre remek hangulatot teremtettek, sőt idegenben is próbálják segíteni a srácokat – most is kell a “hatodik ember” a lelátóról.

A továbbjutásról egy mérkőzés dönt majd, a sorsolás után az a csapat lesz a pályaválasztó, amely az alapszakasz első körének végén helyezésben előrébb állt. A győztesek jutnak be az MK négyesdöntőjébe, melyet 2023. április 8-9. között rendeznek meg.
A negyeddöntőkre a négyesdöntő hetében kerül majd sor (április 5.).

Elsősorban a szervezett, jó védekezésünknek köszönhetően a 3. negyed végéig partiban voltunk a bajnokcsapattal, de a záróetapra “elfogytunk”, így végül egy feszült légkörű, kiállítások tarkította találkozón biztosan nyert a bajnok, de a tartásunk végig megmaradt

A két, a Szolnok ellen hiányzó kulcsjátékosunk közül Jones vállalta a játékot, s ha már így tett egy szép duplával meg is szerezte a vezetést csapatunknak. Pot révén triplával felelt a Falco, majd inkább a küzdelem dominált, a csapatot Szombathelyre elkísérő mintegy 200 szurkolónk fergeteges buzdításban részesítette a srácokat. Váltott vezetéssel haladtak a felek, nem ijedtünk meg a bajnoktól. A negyed közepe Durham és Tiby dobópárbaját hozta, majd Barnett zsákolt óriásit. A szakasz második fele látványos játékot hozott, több szép megoldással mindkét részről. A negyed Perl kosarával és 4 pontos hazai vezetéssel zárult.

A második negyed elején Sitku Marci gyönyörűen szerelte Baracot. Supi bátor betörés után volt eredményes, de Perl 2+1-es játékával növelte előnyét a Falco. Eladott labdánk után Jones sportszerűtlen hibát érőn állította meg Perlt, Cowels triplájával pedig 10 pontra nőtt a szakaszt 8-2-vel kezdő hazai gárda előnye, időt kért Kostas. Barnett faragott a hátrányon triplával, majd Jones remek passzából Molnár Marci villant, gyorsan megfeleztük a hátrányt. Perl távoli duplája se törte meg lendületünket, Sitku Marci dobott gyönyörű hármast. Keller 1 jó büntetője után Joseph is betalált távolról, s egy 11-3-mal a negyed közepén 2-re felzárkóztunk. Ekkor a hazaiak kértek időt. Jól védekeztünk, labdákat szereztünk, több lehetőségünk is volt egyenlíteni, de nem sikerült betalálni. 39.37-nél “befagyott” az eredményjelző, majd Perl törte meg a hosszú közös kosárcsöndet, őt nem tudtuk tartani, 7-tel “ment” szünetben a Falco.

Durham 2+1-es akciójával indult a második félidő, Keller zsákolással felelt. Csapkodó-kapkodó volt a játék, Joseph tartotta versenyben csapatunkat, amelyből Jones az igen szigorúan megítélt második sportszerűtlen hibájával kivált a játékból. Vincent előbb Josephnek, majd Barnettnek adott ügyes gólpasszt, közben látványos szerelést is bemutatott. Működött a “légelhárítás” Durham Tiby dobását blokkolta gyönyörűen. 4 pontra visszajöttünk és labdánk volt, de hibáztunk. Vincent megkapta a 4. hibáját. A hátrányban kapkodtunk támadásban, de a gyors akciók nem vezettek eredményre, Tiby és Pot révén 10 ponttal megugrott a Falco. Supival szemben szabálytalankodott sportszerűtlenül Cowles. Állandósult a 8-10 pont körüli hazai előny, csapatunkat rutinos magyar játékosaink, Supi és Molnár Marci tartották versenyben. A szakasz hajrájában egymás hibáiból éltek a csapatok, semleges krónikás szívfájdalom nélkül használhatná a bakiparádé kifejezést. A negyed végén egy pontatlanul kapott labda után Kellernél “gurult el a gyógyszer”, 2 technikait kapott és kiállt a válogatott center, sőt utána Konakov edző is – váratlan esély nyílt a felzárkózásra. Barnett kihagyta a 2 büntetőt. Supi egyet bodobott, de érdemben nem tudtunk igazán közel kerülni a bajnokhoz, 10 pontos hazai előnyről indult a 4. negyed.

Tiby triplájára Molnár Marci felelt szép duplával. Pot is technikait kapott, ő színészkedésért. Eladtuk a labdát, Cowels dobott hármast. Perl ziccerével 15-re nőtt a hátrány, Kostas egy utolsó roham reményében kért időt. Már ez sem segített, hiába sziporkázott Molnár Marci, a Falcóban Tiby is elkapta a fonalat.

Bár a Szolnok ellen megszakadt remek győzelmi sorozatunk, edzőnk, Kostas büszke fiaira, akikre holnap délután nagyon nehéz feladat vár, 15.45-től a bajnok Falco otthonban lépnek pályára

Még a múlt hétvégi, Szolnok elleni bajnoki rangadóra visszautalva Kostas kiemelte: két sérült kulcsjátékosunk, Jones és Shine hiányában is sikerült jó stratégiát kidolgozni a Szolnok ellen. Parádés volt a kezdés, ám azt a szintet a két mezőnyjátékos hiányában nem bírta végig a társaság. Szintén pozitívumként emelte ki, hogy volt időszak, hogy három fiatal játékos is egyszerre volt a pályán, ezekből a mérkőzésekből a jövőre nézve sokat profitálhat a társaság.
A holnapi rivális kapcsán Kostas azt fejtegette, hogy az előző évekhez képest a Falco is jelentős mértékben átalakult. A Bajnokok Ligája szereplése – amelynek során több bravúros győzelmet is aratott – rengeteget jelentett nekik abban, hogy összeálljon a játéka. Csapatunk szakvezetője hangsúlyozta: egyértelműen a legjobb csapathoz, a címvédőhöz és a bajnoki listavezetőhöz látogatunk. Ismerjük erősségeiket, próbáltunk felkészülni ellenük, nincs semmi vesztenivalónk, de természetesen most is megpróbáljuk a lehető legjobb játékunkat nyújtani; meglátjuk, ez mire lesz elég Szombathelyen.

A Honvéd ellen nem szerzett pontot, majd Kaposváron 21-et “szórt”, azóta pedig szinte megállíthatatlan csapatunk nyáron igazolt fiatal magasbedobója, Valerio-Bodon Vincent. Az utóbbi 6 meccsünkön közel 15 pontot átlagolt, 50% fölött triplázva. Remeklése mellett nem mehetünk el szó nélkül, Vincenttel beszélgettünk

– Gratulálunk az utóbbi hetekben nyújtott remek játékodhoz. A Honvéd ellen nem dobtál pontot, majd jött a kaposvári mérkőzés, ahol szezoncsúcsot jelentő huszonegyet dobtál. Mi történt a két meccs között?
– A szezon első mérkőzésein nem tudtam azt a teljesítményt nyújtani, amire éreztem, hogy képes vagyok, messze nem ment úgy a játék a meccseken, mint az edzéseken. Talán éppen a Honvéd-meccs volt a mélypont, éreztem, hogy nem tudok eléggé koncentrálni, hogy mentálisan valami nincs rendben. Ezt próbáltam magamban rendbe tenni.

– Ennyi az egész?
– Azért nem csak ennyi. Abban, hogy úgy tudjak játszani ahogy az utóbbi hetekben, rengeteget segítettek a csapattársaim, akik mindig, végig biztattak és mellettem álltak. Természetesen a Kostas vezette szakmai stábnak is nagy szerepe volt ebben, vezetőedzőnknek még amikor nem ment a játék, akkor sem volt egy rossz szava sem hozzám, türelmes volt velem. Korábban, máshol többször is tapasztaltam ennek az ellenkezőjét.

– Ami még nagyon szembetűnő: újabban a meccseken a hajrában, fontos, kiélezett szituációkban is többnyire jó döntéseket hozol. Ez minek köszönhető?
– Nem nagyon nézem hol járunk, azt próbálom tenni ami a csapatnak a legjobb, az ötödik percben ugyanúgy, mint mondjuk a hajrában. Ami pedig a jó döntéseket illeti, lehet, hogy meglepő, de jóval több, szerintem úgy hetven százalék benne az ösztönösség és harminc a tudatosság. És ez nem csak a dobásokra igaz, hanem mondjuk a gólpasszokra, vagy egy-egy szerelési kísérletre.

– Ami még nagyon szembetűnő: újabban a meccseken a hajrában, fontos, kiélezett szituációkban is többnyire jó döntéseket hozol. Ez minek köszönhető?
– Nem nagyon nézem hol járunk, azt próbálom tenni ami a csapatnak a legjobb, az ötödik percben ugyanúgy, mint mondjuk a hajrában. Ami pedig a jó döntéseket illeti, lehet, hogy meglepő, de jóval több, szerintem úgy hetven százalék benne az ösztönösség és harminc a tudatosság. És ez nem csak a dobásokra igaz, hanem mondjuk a gólpasszokra, vagy egy-egy szerelési kísérletre.

– Ez biztos, hogy jó?
– Mondjuk úgy, hogy működik. Azért van ez így, mert korábban gyakran előfordult, hogy – nem egyszerű megfogalmazni – túlgondoltam egy-egy szituációt, na, az mindig rosszul “sült el”. Most próbálok az első megérzésre hagyatkozni, de azért nem teljesen fejetlenül, ész nélkül játszani.

– Nevezhetjük a kaposvári játékodat áttörésnek?
– Egyértelműen. A szakvezetés addig is bízott bennem. Ott nagyon kijött a lépés, és azóta a srácok is jóval többször, bátrabban keresnek a labdával. A bizalom meghozta az önbizalmamat.

– Nagyon “fut a szekér”, de azért még elég fiatal vagy. Hogy látod, miben kell még fejlődnöd?
– Gyakorlatilag mindenben. Hogy csak egy példát mondjak, védekezésben úgy egy-egy ellen, hogy ne verjenek meg, mint csapatvédekezésnél a helyezkedésben, a gyenge oldalról való átsegítésben, a dobásokra való kiérésekben. Továbbra is azon dolgozom naponta, többekkel együtt az edzések mellett külön munkát is végezve, hogy minél jobban tudjam segíteni a csapatot.

Két alapemberünk nélkül is szédületesen kezdtünk, hamar 20 pontos előnyt szereztünk. A folytatásban keményebb lett ellenfelünk védekezése, a játékunk pedig hullámzóvá, időnként nagyon pontatlanná vált, ekkor érződött, hogy kulcsjátékosok hiányoznak a csapatból. Átvette a vezetést, pár ponttal el is húzott a Szolnok, de volt tartásunk, visszajöttünk, izgalmassá tettük a hajrát, de nem sikerült fordítani, így egy remek mérkőzésen sajnos megszakadt a győzelmi sorozatunk

SKC – Szolnoki Olajbányász 76-78 (32-15, 13-18, 14-23, 17-22)
Sopron, férfi NB IA, 2000 néző
V: Praksch, Kapitány, Farkas

SKC: Joseph 14/6, Supola 4, VALERIO-BODON 20/12, BARNETT 17/3, JU. DURHAM 17
Cs.: Molnár M. 4, Csendes, Sitku, Takács
Edző: Kostas Flevarakis

Szolnok: Ja. Durham 10, BARNES 23/15, Gilszki 3/3, Szubotics 9/3, Williamson 8/3
Cs.: Pongó 6/3, Griffin 2, RÉVÉSZ 8, RUDNER 9/9
Edző: Gasper Potocnik

Két sérült kulcsjátékosunk, Jones és Shine nélkül álltunk föl, az Olajnál két meghatározó fiatal, Lukács és Pallai hiányzott.
Gyors 4-0-lal kezdtünk, bő 1 perc időt is kért Potocnik és Barnett büntetői után a fiatal Gilszki egy triplával megszerezte az első vendég pontokat. Nem tört meg a lendület, sőt “gálázott” a Joseph-Barnett kettős, előbbi passzaiból utóbbi őrült nagy zsákolásokkal örvendeztette meg a szurkolókat. Vincent triplájával 10 pont fölé nőtt az előny, “tomboltak” drukkereink, 3 és fél perc elteltével a második idejét is kikérte a Szolnok. Nem volt megállás, Durham is megvillant, 6 perc elteltével 23-3-ra vezettünk, a vendégek egyik legjobbja, Szubotics pedig 3 faulttal állt. A negyed hajrájában zónára váltott a Szolnok és támadásban be-betaláltak, de Joseph ügyesen szervezte a játékot, így jelentősen nem csökkent előnyünk.

A 2. etap elején érezhetően próbált agresszívebben védekezni a Szolnok. Pongó triplájával indult a szakasz, több, mint 2 perc elteltével Molnár Marci centerből szerezte első pontjainkat. Három fiatallal – Csendes, Vincent, Sitku Marci – a pályán is tartottuk 15 pont körüli előnyünket. Csendes ellen ítéltek videózás után elég szigorú sportszerűtlent, talán 1-2 év múlva némi rutinnal, hírnévvel, tisztelettel az ilyen már csak sima hiba lesz… Támadásban megálltunk, több labdát is eladtunk, időt is kért Kostas gyorsan, kétszer, szinte egymás után. Érezhetően elbizonytalanodtunk, az első etapban oly látványos Joseph-Barnett összjáték sem működött. Rudner triplájával 10 ponton belülre került az Olaj. A hosszú hullámvölgyön Vincent, majd a “mi Durhamünk” 2+1-es játéka lendítette át, majd Révész “állította meg” sokkal keményebben, mondhatni durván Vincentet, mint amilyenért Csendes sportszerűtlen hibát kapott… még videózás sem volt. Hiába, a szolnokiak egyébként csupa szív centere azért “régebbi motoros”, mint ifjú irányítónk… A félidő Barnes dudaszóra dobott triplájával és 12 pontos előnyünkkel zárult.

Barnett bravúros kosarával indult a második félidő. Centerünk, Durham kihagyta a büntetőit, a szolnoki Durham, majd Rudner is triplát dobott, nálunk Supi villant, egy 10-4-gyel hamar megfelezte félidei hátrányát a Szolnok. Sőt, Rudner vezérletével 1 pontra feljöttek a vendégek. A legjobbkor villant Durham – már a miénk. Szokatlan szerkezetben játszottunk, egyszerre volt fent két centerünk, Molnár Marci és Durham. Vincent triplája után 6-tal “mentünk”, időt kért ellenfelünk. Megtört a röpke lendület, Révész és Barnes vezérletével egalizált az Olaj, de a negyed Joseph triplájával és 3 pontos vezetésünkkel zárult.

A 4. negyed eladott labdánk után Subotic első kosarával indult, Barnes triplájával pedig átvette a vezetést ellenfelünk, amely 7-0-lal kezdve a szakaszt 4 pontos előnyre tett szert, érthető, volt Kostas időkérése. Szurkolóink fergeteges biztatásba kezdtek, Barnett faragott a hátrányon, majd Vincent újabb hármasával visszavettük a vezetést, egészen Barnes újabb triplájáig. Vérbeli rangadó lett, mind hangulatában, mind színvonalában, mind a küzdelem hevességében. A felvillanásokon túl sajnos eléggé egyénieskedővé vált a játék, a vendégeknél Szubotics a zárószakaszra magára talált, a negyed közepén 6 ponttal elléptek a vendégek. Újból időt kért Kostas. Reményeinket Durham betöréses kosara és Vincent újabb triplája éltette. Ők ketten ráadásul egy szolnoki támadáson belül mutattak be egy-egy blokkot, Vincent pedig bravúros duplájával 2-re hozta vissza másfél perccel a vége előtt csapatunkat, zengett, zúgott az “eskácé-eskácé”. Az utolsó perc elején az egyenlítésért, triplával a fordításért támadhattunk, de Joseph elvesztette a labdát, az utána következő (szolnoki) Durham kosárnak nem örültünk, ráadásul a mi Durhamünkre lépéshibát fújtak. Williamson egy jó büntetője után, 5-tel “ment” a Szolnok. Barnett dobott triplát vagy 10 méterről és a végjátékban előbb Subotic, majd a 2 másodperccel a vége előtt a hosszabbításért büntetőző Joseph is hibázott a vonalról, így a remek kezdés ellenére kikaptunk.

Yasiin Joseph: Az eddigi legjobb meccskezdésünket mutattuk be, de mivel hiányzott két nagyon jó játékosunk, nem volt ugyanolyan mély a keretünk, mint eddig, de ez nem kifogás. Nagyon jó meccset játszottunk, de ma a Szolnok volt a jobb.

Kostas Flevarakis: Úgy gondolom, ma újra bebizonyítottuk, mennyire jó csapatunk van! Mindenkinek szeretnék gratulálni, büszke vagyok mindenkire, és a szurkolókra is a hangulat miatt. Hősiesen küzdöttünk, és biztos vagyok benne, hogy bárki más nagy vereséget szenvedett volna ma.

Holnap este a tavalyi év végét hatos győzelmi sorozattal záró csapatunk egy igazi, nagy rangadó megnyerésével “mentheti át” remek szériáját az idei évre. A 4. helyen álló együttesünkhöz a tavalyi szintén hatos győzelmi sorozattal záró Szolnok látogat, a rangadó 18 órakor kezdődik

A bajnokság elején Szolnokon az Olaj fölényes, 90-57-es győzelmet aratott ellenünk. Először arról érdeklődtünk edzőnknél, Kostasnál, hogy fűti-e őt és csapatát a visszavágás vágya. Görög szakvezetőnk így felelt: “Nem számít, mi történt a múltban, vagy az első körben, szeretnénk egy jó mérkőzést játszani itthon a bajnokság egyik legjobb együttese ellen. A két legkevesebb pontot kapó, legjobban védekező csapat csap össze, így nyilván fontos lehet, hogy mennyit tudunk védekezésben megvalósítani az elképzeléseinkből, a támadásban mind külső, mind pedig belső posztokon roppant sok lehetőséggel rendelkező szolnokiak ellen”.
Ezen túlmenően edzőnk hozzátette: támadásban ezúttal is csapatként, a helyzeteket jól kiválasztva kell megpróbálni játszani. A tavalyi jó sorozat folytatásához, a tabella 2. helyén álló szolnokiak ellen, talán még az eddigieknél is nagyobb szükségük lehet srácoknak a nekik már eddig is rengeteget segítő szurkolóink támogatására.

Érdekes, mozgalmas, változatos naptári éven van túl csapatunk, amely az előző évadot a 6. helyen zárta, most pedig ehhez képest előre lépve a 4. helyen áll a tabellán. Ügyvezetőnkkel, Pojbics Szabolccsal értékeltük a magunk mögött hagyott naptári évet

– Sok közös nincs az előző és az idei évad SKC-ja között, a keret jelentős része kicserélődött. Annyi viszont talán mégis van, hogy 2022 elején egy a 9. forduló után indított – mint később kiderült – szédületes, tizenhárom mérkőzéses győzelmi közben voltunk. Az év vége tavaly is remekül sikerült, hatos győzelmi sorozat közben vagyunk. Hogy látod, mi az eltérő és mi a közös, a két nagy sorozatban?
– Az eltérő, hogy teljesen más a mostani, mint a tavalyi csapat, és a bajnokság is teljesen más, de később részletezem is csapatunk részéről a különbséget. Időrendben haladva a tavalyi menetelés, abban a bajnokságban, főleg azok után, ahogy kezdtük az előző évadot, minden előzetes várakozást messze-messze felülmúló sikerszéria volt. Evés közben megjött az étvágy, és akkor már merészebb álmaink is voltak. Az évad végén, hogy a negyeddöntőben megállított minket az Alba, azért volt egy kis hiányérzetünk. Ugyanakkor meg kell jegyezzem, elég sok problémánk volt szezon közben, Supinak szinte az egész előző évadot ki kellett hagynia, a tavalyi társaságot remekül mozgató McGill kiválása érzékeny veszteség volt, és úgy érzem, azért a szezon végére el is fáradt a társaság. Ami a jelenlegi együttest illeti, úgy vélem, Molnár Marci visszaigazolásával és a fiatalszabály alatti korban lévő egyik legígéretesebb játékos, Valerio-Bodon Vincent szerződtetésével magyar magunk ütőképesebb lett. Ami a légiósokat illeti, szerintem egyéni képességek tekintetében a tavalyi légós sor valamivel erősebb volt, jelenlegi légiósaink inkább csapatemberek, és csapatként jól is működnek. Ha szezon előtt azt mondják, hogy év végén az Albával azonos mérleggel ott leszünk a harmadik-negyedik helyen, szó nélkül aláírtam volna. Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy úgy látom, a Kostas Flevarakis – Bors Miklós edzőkettős ahogy a tavalyi, úgy az idei gárdából is kihozza a maximumot. Persze az ember valahol – főleg, ha jönnek a győzelmek – kicsit mindig telhetetlen, szeretné, ha a játék még látványosabb lenne. Úgy látom azonban, ahogy egyre jobban és jobban összeérik a társaság, ebben is folyamatos az előrelépés.

– Pár év “kihagyás” után, ezúttal az új rendszerű Magyar Kupában is érdekeltek vagyunk. Itt mire számítasz?
– Az előző néhány szezont gyengén kezdtük, lemaradtunk a Magyar Kupa nyolcas döntőjéről. A korábbi évektől eltérően most nem nyolcas, hanem négyes döntőt rendeznek. A negyeddöntők párosítását sorsolják az alapszakasz első körének a végén, az első nyolc helyezett között. Negyedikek vagyunk, a nyolc között három csapat áll előttünk, négy mögöttünk. Ha a sorsolásnál előttünk álló ellenfelet kapunk, idegenben, ha mögöttünk lévő riválist, akkor itthon játszunk a négyes döntőért. Nagyon remélem, a sorsolásnál Fortuna “kézen fog” majd minket, és hazai környezetben vívhatjuk meg az egymeccses negyeddöntőt.

– Végül bár alapvetően a 2022-es évet értékeljük, kicsit előrenézve, tavaly hatodikok voltunk, most a negyedik helyen állunk. Elégedett lennél az előző évi helyezéssel?
– Szeretném, ha előre tudnánk lépni, és a jelenlegi helyzetben erre látok is reális esélyt. Ugyanakkor azért nehéz a kérdés, mert még sok minden történhet, erősíthetnek is riválisaink. Maradjunk most annyiban, örülnék annak, ha valamelyik sorozatban ott lennénk a legjobb négy között – ha pedig mindkettőben, az csak hab lenne a tortán.

Sikerült ötről a hatra jutni csapatunknak Debrecenben, már ami a sorozatban aratott győzelmek számát illeti. Az első negyed második felében volt egy aránylag hosszú rövidzárlatunk, amely miatt nagyobb hátrányba kerültük, de szünetig elsősorban a második negyedben mutatott szédületes dobóformának köszönhetően sikerült fordítani. A találkozó egészen a hajráig szoros volt, a 4. negyed közepén még 1 ponttal a DEAC “ment”, ám a végjátékban ismét “parádéztak” a srácok, akik végül 11 ponttal nyertek,  de nagyon megdolgoztak ezért az értékes diadaláért

DEAC – Sopron KC: 78-89 (24-16, 27-36, 21-19, 6-18)
Debrecen, férfi NB I, 600 néző
V.: dr. Mészáros, Jakab, Sörlei

DEAC: SCOTT 17/6 Polyák 4, Kovács Á. 3/3, DRENOVAC 18/3, Taylor 8
Cs.: TÓTH Á. 12, MÓCSÁN 10/6, Balázsi 2, Kenéz 4, Neuwirth
Edző: David Dedek

SKC: JOSEPH 23/9, JONES 15/3, VALERIO-BODON 16/12, BARNETT 14/6, Durham 4
Cs.:Molnár M. 2, Sitku 3/3, Supola 3/3, Csendes 6/3, Takács 3/3
Edző: Kostas Flevarakis

Jones pozíciójátékból dobott duplájára Drenovac betörésből válaszolt. Bár támadásban “pontosak” voltunk és Barnett gyönyörű alley-oop kosarat szerzett Joseph passzából, de a védekezés nem működött az első percekben. Derenovac és Taylor révén sorra szedték vissza a hazaiak a lepattanókat a palánkunk alatt, így tartották a lépést csapatunkkal. Vincent triplája egy kisebb, 5-0-s futást indított el a vádlisérülése miatt a Shine-t nélkülöző csapatunktól, a DEAC-ot egyértelműen Drenovac tartotta versenyben. Kisebb rohamunkra egy nagyobbal, egy 10-0-lal felelt a szakasz közepén támadásban pontatlanná váló, s a védekezésben palánkunk alatt a továbbra is több lepattanót az ellenfélnek engedő csapatunkkal szemben a DEAC – érthető, hogy Kostas időt kért. Scott triplájával nyílt tovább az olló, Vincent szerencsére szép hármassal felelt rá. Nem hozott áttörést, a negyed hajrájában büntetőkből 10 pontra nőtt a debreceni előny. A szakasz utolsó pillanatában bravúros szóló végén Jones faragott a hátrányon.

 
A 2. etap úgy indult, ahogy az első véget ért: Jones duplájával. Sitku Marci és Supi is triplát dobott, 10-4-gyel kezdve a szakaszt hamar feljöttünk 2-re, időt kért ellenfelünk. A rutinos Tóth Á. próbálta átlendíteni a holtponton a hazaiakat. Az ő és Scott vezetésével 7 ponttal újra elléptek a hazaiak. A szakasz közepén előbb Norbi “hideg”, majd Barnett azért már jobban “előmelegített” kézzel emelt be 1-1 triplát, s újra ott voltunk a DEAC nyakán, sőt, Joseph hármasával visszavettük a vezetést. Újra Drenovac lépett elő hazai oldalon, de ekkor már a vendégek futottak utánunk, s az eredmény után. Továbbra is hármasával gyűjtöttük a pontokat, Barnett dobott újabb triplát, majd Csendes 3 büntetőt értékesített biztos kézzel. Sajnos nem sokkal utána eladta a labdát. Nem igazán “hatotta meg”, szép triplát emelt be a sarokból. Drenovac a pontok mellett ügyesen osztogatott is, előbb Taylor zsákolt, majd Polyák dobott ziccert átadásából. A kosarakban gazdag félidő csapatunk 1 pontos vezetésével zárult.

Szünetben úgy vezettünk elképesztő 9/15-ös, 60%-os triplázásunknak köszönhetően, hogy lepattanózásban 19-13-ra úgy vert minket a DEAC, hogy a mi palánkunk alatt 11, míg fiaink csupán 5 lepattanót kaparintottak meg.
Eladott labdánk után Durham szerelte gyönyörűen Taylort. Barnett zsákolt, majd Durham a túloldalon is villant. Gyorsan kapcsolt, s egy triplával, majd egy duplával egalizált a hazai gárda. Joseph sziporkázott, de Drenovac és Scott révén visszavette a vezetést a DEAC. Sűrűn estek a kosarak, váltva vezettek a csapatok. Magas szerkezetre váltott a DEAC, egyszerre volt a pályán a hazaiaknál a két center, Tóth és Taylor. Mi viszont Valerio újabb hármasával elléptünk 6-tal. Scott és Mócsán villanásaival egy 7-0-lal fordított és 1 ponttal vezetett a szakasz végén a DEAC.

A 4. negyed eladott labdánk után Drenovac kosarával indult, Jones triplájával egyenlítettünk. Vincent előbb szenzációsan blokkolta Tóth Á. dobását, majd támadásban sajnos saját lábára ütötte a labdát. Kevesebb volt a kosár, a küzdelem, a harc dominált. Vincent újabb triplájával visszaszereztük a vezetést. Nálunk is felkerült egyszerre Durham és Molnár Marci, jelentős erők feszültek egymásnak a palánkok alatt. Vincent nagyon “otthon érezte” magát előző állomáshelyén,  és fiatal kora ellenére vezérré lépett elő a 4. negyedben. A hajrában a másik ex-debreceni játékosunk, Molnár Marci is villant, Joseph hármasával másfél perccel a befejezés előtt 6 pontos előnyünk volt. Hiába kért időt ellenfelünk, működött a védekezés, Kostas jól forgatta a csapatot, a végére frissen visszatérő Jones ziccerével, majd Joseph triplájával végül “tízen túli” azaz 10 pont fölötti győzelmet arattunk, amelyért nagyon megdolgoztak játékosaink és szakmai stábunk.

A fotók a DEAC elleni hazai mérkőzésen készültek.

Sikerült ötről a hatra jutni csapatunknak Debrecenben, már ami a sorozatban aratott győzelmek számát illeti. Az első negyed második felében volt egy aránylag hosszú rövidzárlatunk, amely miatt nagyobb hátrányba kerültük, de szünetig elsősorban a második negyedben mutatott szédületes dobóformának köszönhetően sikerült fordítani. A találkozó egészen a hajráig szoros volt, a 4. negyed közepén még 1 ponttal a DEAC “ment”, ám a végjátékban ismét “parádéztak” a srácok, akik végül 11 ponttal nyertek,  de nagyon megdolgoztak ezért az értékes diadaláért

DEAC – Sopron KC: 78-89 (24-16, 27-36, 21-19, 6-18)
Debrecen, férfi NB I, 600 néző
V.: dr. Mészáros, Jakab, Sörlei

DEAC: SCOTT 17/6 Polyák 4, Kovács Á. 3/3, DRENOVAC 18/3, Taylor 8
Cs.: TÓTH Á. 12, MÓCSÁN 10/6, Balázsi 2, Kenéz 4, Neuwirth
Edző: David Dedek

SKC: JOSEPH 23/9, JONES 15/3, VALERIO-BODON 16/12, BARNETT 14/6, Durham 4
Cs.:Molnár M. 2, Sitku 3/3, Supola 3/3, Csendes 6/3, Takács 3/3
Edző: Kostas Flevarakis

Jones pozíciójátékból dobott duplájára Drenovac betörésből válaszolt. Bár támadásban “pontosak” voltunk és Barnett gyönyörű alley-oop kosarat szerzett Joseph passzából, de a védekezés nem működött az első percekben. Derenovac és Taylor révén sorra szedték vissza a hazaiak a lepattanókat a palánkunk alatt, így tartották a lépést csapatunkkal. Vincent triplája egy kisebb, 5-0-s futást indított el a vádlisérülése miatt a Shine-t nélkülöző csapatunktól, a DEAC-ot egyértelműen Drenovac tartotta versenyben. Kisebb rohamunkra egy nagyobbal, egy 10-0-lal felelt a szakasz közepén támadásban pontatlanná váló, s a védekezésben palánkunk alatt a továbbra is több lepattanót az ellenfélnek engedő csapatunkkal szemben a DEAC – érthető, hogy Kostas időt kért. Scott triplájával nyílt tovább az olló, Vincent szerencsére szép hármassal felelt rá. Nem hozott áttörést, a negyed hajrájában büntetőkből 10 pontra nőtt a debreceni előny. A szakasz utolsó pillanatában bravúros szóló végén Jones faragott a hátrányon.

 
A 2. etap úgy indult, ahogy az első véget ért: Jones duplájával. Sitku Marci és Supi is triplát dobott, 10-4-gyel kezdve a szakaszt hamar feljöttünk 2-re, időt kért ellenfelünk. A rutinos Tóth Á. próbálta átlendíteni a holtponton a hazaiakat. Az ő és Scott vezetésével 7 ponttal újra elléptek a hazaiak. A szakasz közepén előbb Norbi “hideg”, majd Barnett azért már jobban “előmelegített” kézzel emelt be 1-1 triplát, s újra ott voltunk a DEAC nyakán, sőt, Joseph hármasával visszavettük a vezetést. Újra Drenovac lépett elő hazai oldalon, de ekkor már a vendégek futottak utánunk, s az eredmény után. Továbbra is hármasával gyűjtöttük a pontokat, Barnett dobott újabb triplát, majd Csendes 3 büntetőt értékesített biztos kézzel. Sajnos nem sokkal utána eladta a labdát. Nem igazán “hatotta meg”, szép triplát emelt be a sarokból. Drenovac a pontok mellett ügyesen osztogatott is, előbb Taylor zsákolt, majd Polyák dobott ziccert átadásából. A kosarakban gazdag félidő csapatunk 1 pontos vezetésével zárult.

Szünetben úgy vezettünk elképesztő 9/15-ös, 60%-os triplázásunknak köszönhetően, hogy lepattanózásban 19-13-ra úgy vert minket a DEAC, hogy a mi palánkunk alatt 11, míg fiaink csupán 5 lepattanót kaparintottak meg.
Eladott labdánk után Durham szerelte gyönyörűen Taylort. Barnett zsákolt, majd Durham a túloldalon is villant. Gyorsan kapcsolt, s egy triplával, majd egy duplával egalizált a hazai gárda. Joseph sziporkázott, de Drenovac és Scott révén visszavette a vezetést a DEAC. Sűrűn estek a kosarak, váltva vezettek a csapatok. Magas szerkezetre váltott a DEAC, egyszerre volt a pályán a hazaiaknál a két center, Tóth és Taylor. Mi viszont Valerio újabb hármasával elléptünk 6-tal. Scott és Mócsán villanásaival egy 7-0-lal fordított és 1 ponttal vezetett a szakasz végén a DEAC.

A 4. negyed eladott labdánk után Drenovac kosarával indult, Jones triplájával egyenlítettünk. Vincent előbb szenzációsan blokkolta Tóth Á. dobását, majd támadásban sajnos saját lábára ütötte a labdát. Kevesebb volt a kosár, a küzdelem, a harc dominált. Vincent újabb triplájával visszaszereztük a vezetést. Nálunk is felkerült egyszerre Durham és Molnár Marci, jelentős erők feszültek egymásnak a palánkok alatt. Vincent nagyon “otthon érezte” magát előző állomáshelyén,  és fiatal kora ellenére vezérré lépett elő a 4. negyedben. A hajrában a másik ex-debreceni játékosunk, Molnár Marci is villant, Joseph hármasával másfél perccel a befejezés előtt 6 pontos előnyünk volt. Hiába kért időt ellenfelünk, működött a védekezés, Kostas jól forgatta a csapatot, a végére frissen visszatérő Jones ziccerével, majd Joseph triplájával végül “tízen túli” azaz 10 pont fölötti győzelmet arattunk, amelyért nagyon megdolgoztak játékosaink és szakmai stábunk.

A fotók a DEAC elleni hazai mérkőzésen készültek.

Az ötös győzelmi sorozattal a 4. helyre előreugró csapatunk holnap a 11. helyen álló DEAC otthonában lép pályára, tehát az ország másik végében juthatunk győzelmi sorozatunkat tekintve ötről a hatra

A társaság a Nyíregyháza fölényes legyőzése után 3 és fél nap pihenőt kapott, a srácok 26-án este álltak újra edzésbe. A csapat a délelőtti edzést és az ebédet követően elindult a hosszú útra az ország másik végébe.
Edzőnk, Kostas kiemelte: sem a két gárda a bajnoki tabellán elfoglalt jelenlegi helyezéséből, sem pedig csapata a szezonnyitón a DEAC ellen aratott kiütéses 90-62-es győzelméből nem szabad kiindulni a holnapi meccs kapcsán. Az igen jó erőkből álló DEAC saját pályáján jóval pontosabban játszik, veszélyesebb, mint idegenben. Centerben nagyon erősek, van, hogy egyszerre játszik a két remek középjátékos, Tóth Ádám és Taylor. Scott és Drenovac is jó képességű kosarasok, ráadásul Tóth mellett a DEAC mezőnysorában is vannak remek, veszélyes játékosok, mint Mócsán és Polyák, tehát igen sok fegyvere van a DEAC-nak, amely többféle szerkezetben is képes játszani.
Kostas az fejtegette, hogy egy kisebb szünet után rendezendő mérkőzéseknél mindig van némi bizonytalanság a játékot, a formát illetően, de nagyon reméli, hogy csapata az utóbbi hetekben látott szervezett védekezést nyújtva, a lepattanókra figyelve, támadásban pedig csapatként kosarazva Debrecenben is folytatni tudja jó sorozatát.

Az első negyed szűk megnyeréséhez nem egészen 2 perc jó játék is elég volt, de a félidő hajrájában egy remek 16-0-lal játékosaink már szünetre eldöntötték a találkozót. A második félidőben helyenként látványos örömjátékot bemutatva, időnként gála-jellegű megoldásokkal kedveskedve a szurkolóknak, sorozatban az ötödik győzelmét is megszerezte csapatunk

SKC – Nyíregyháza 90-49 (16-12, 26-8, 25-14, 23-15)
Sopron, férfi NB I, 1.800 néző
V.: Benczur, Nagy V., Győrffy

SKC: JOSEPH 19/3, SHINE 16/9, VALERIO-BODON 11/3, BARNETT 17/3, DURHAM 10
Cs.: Jones 5/3, Molnár 4, Sitku 4, Csendes 3/3, Supola 3/3, Schöll, Csátaljay
Edző: Kostas Flevarakis

Nyíregyháza: PERRY 17/3, Kass 3, Bazsó 2, Szobi, Williams 12.
Cs.: Mokánszki 4, Dickerson 8, Henderson, Fazekas 3/3, Kiss
Edző: Darko Radulovics

A meccset megelőzően, az ezúttal is a zsűriasztalnál tevékenykedő Tímár Bélát köszöntötte klubunk, aki a Hűség napi ünnepségen vehette át a Sopronért Emlékérmet.

Csapatunk álmosan, pontatlanul, rossz ritmusban indította a mérkőzést, első mezőnykosarunkra közel 4 percet kellett várniuk szurkolóinknak. Joseph sarokból beemelt triplája egyenlítést, a látványos blokkolást bemutató Shine ziccere, pedig már a vezetést jelentette csapatunknak. Belelendültünk, Vincent zsákolásával már 11-5-re vezetett a bő másfél perc alatt 9-0-t “repesztő” csapatunk, erre reagálva időt kért ellenfelünk. Utána Jones is beköszönt egy szép triplával, majd Dickerson a vendégek kosárcsendjét, majd, sajnos mint kiderült, csapatunk lendületét is megtörte. A szakasz hajrájában játékunk visszaesett az első percek szintjére, kapkodtak, rosszul választották ki a helyzeteket és dobtak a srácok, de így is 4 pont előnnyel zártuk a közepén bemutatott röpke parádét leszámítva feledhető első szakaszt.

A második etap elején váltva estek a kosarak. A játék továbbra sem volt meggyőző, azért tudtuk 8-ra növelni az előnyt, mert Barnett és Joseph is 2+1-es akciót mutatott be. Több lehetőségünk is volt 10 ponttal ellépni, de nem éltünk vele, így a szakasz közepén, Mokánszki kosara után joggal kért időt Kostas. A vendégek zónára álltak át, Barnett a büntetővonalról dobott szép duplát. Durham zsákolásával meglett a “közte 10”, ezt “fejelte meg” még Barnett Vincent ügyes átadása után, egy újabb “húzással”. Futottunk egy villámgyors 6-0-t, szurkolóink tűzbe jöttek, a Nyíregyháza pedig időt kért. Ezúttal nem tört meg a lendület, letámadással sikerült labdát szerezni, s elérték a fiúk, hogy ellenfelünk ne tudjon 24 másodperc alatt kosárra dobni. Barnett vezérletével folytattuk az offenzívát, ellenfelünk játéka szétesett és összességében egy 16-0-lal sikerült 20 pont fölé növelni az előnyt.

Barnett büntetőivel indult a 2. félidő, majd Molnár Marci pöckölte be Joseph ügyesen fellöbbölt labdáját. Vendégdupla után Barnett a támadóidő utolsó pillanatában dobott vagy 10 méterről, “fordulásból” gyönyörű hármast. Erre a túloldalon Fazekas Csabi válaszolt – ismerjük el – szintén szép hármassal. A triplaeső Shine távoli találatával folytatódott, helyenként látványos, de izgalommentes volt a játék, tartottuk a 25 és 30 pont közötti biztos vezetést. Molnár Marci kosarával a 27. percben 30 pont fölé nőtt az előny. A záróetapban már a szurkolók kiszolgálására törekedtek a srácok, Shine és Vincent villogott, 8-0-lal kezdve a szakaszt 40 pont fölé nőtt előnyünk. A hajrá helyenként örömjátékot hozott, Csendes Péter és Supi is bevert egy-egy szép hármast és végül nagy különbségű, 41 pontos, fölényes győzelmet arattunk.

Yasiin Joseph: Nagyon jó mérkőzés volt, csapatként dolgoztunk. A védekezéssel indult minden, ahogy általában, és szívvel játszottunk. Csak ez számít. A legjobb játékosaink, Andre, Jordan, Tavarius, de mindenki jól védekezett, és ez meg is látszott. Andre például a földön csúszott a labdáért, nem adott fel egyetlen helyzetet nem, és én is így tettem. Jordan minden lepattanót leszedett, Tavarius kitette a szívét a pályára. Nagyon jó meccs volt!

Kostas Flevarakis: Gratulálok a játékosaimnak a mai jó teljesítményükhöz! Ma is összetartottunk, és nekem mindig nagy öröm látni a mérkőzések végén, hogy a játékosok és a szurkolók is örülnek. Ez a karácsonyi hangulattal együtt jár. Köszönjük a szurkolóknak is a támogatásukat. A mérkőzésről sokat nem kell mondani. A kulcs számomra mindig a védekezésünk, Az első kört a harmadik helyen zártuk az Albával holtversenyben, ezt pedig a védekezésünknek köszönhetjük, és annak, hogy a játékosok egymásért játszanak. Folyamatosan fejlődünk, de remélhetőleg még van feljebb is. A második kör biztosan nehéz lesz, de most még holnap vár ránk egy kis munka, aztán a srácok kapnak egy kis pihenőt karácsonyra. Reméljük, a sérülések a folytatásban is elkerülnek majd minket, és mindenki egészséges marad. Ma lehetőségem volt a fiatalokat is pályára küldeni, mint Ricsit. Marci mindig jó meccseket játszik, de ma jobb volt Ricsivel befejezni a találkozót. Marci nem jött már vissza a végére, de tudja, miért. Marci és Juwan sokat tettek ma az ötös poszton, de ma mindenkinek nagyon örültem, és szeretném, ha a továbbiakban is így folytatnánk.

A bajnoki alapszakasz első körének utolsó mérkőzésén, csapatunk szeretné megnyerni zsinórban az ötödik bajnokiját. Ebben az egyetlen győzelemmel álló, sereghajtó Nyíregyháza próbálja majd megakadályozni Kostas legénységét, a holnap 19 órakor kezdődő mérkőzésen

Kostas ellenfelünk kapcsán azt taglalta, hogy a holnapi rivális a közelmúltban edzőt cserélt, megszerezte első győzelmét, és a játékos keretében is történt változás. Kostas szerint az új edzővel és játékossal egy mérkőzésről mérkőzésre fejlődő, feljövőben lévő csapat látogat hozzánk, amelynél a legveszélyesebb a Perry-Dickerson hátvéd páros, ez a kettős legutóbb is ötven pont fölött termelt. Hozzátette: természetesen nem csak belőlük áll a Nyíregyháza, és csapatunk, mint minden ellenfelünket, őket is tiszteli. A szakmai stáb a Nyíregyháza játékából is próbálta a lehető legalaposabban felkészíteni a társaságot.
Kostas csapatunkkal kapcsolatban kiemelte: sikerült előrelépni a játék stabilizálásában, kevesebb labdát adunk már el, mint a szezon elején. Emellett már a lepattanókat is tudjuk kontrollálni, elsősorban ennek köszönhettük legutóbbi sikereinket; no meg természetesen szurkolóinknak. Hangsúlyozta: játékban alapvetően azon az úton szeretne továbbmenni a társaság, amelyen a jelek szerint sikerült elindulnia. Edzőnk még abban bízik, hogy mindehhez most egy az előző meccseken látottnál jobb dobóforma társul.

Szenzációs első félidőt produkálva, szünetre közel 20 pontos előnyt szerzett csapatunk a KTE ellen. Ezt a 20 pont körüli előnyt egészen a hajráig tartották a srácok. A végén ugyan volt egy kis hullámvölgy, amelynek végén 10 pontra csökkentette hátrányát ellenfelünk, de a pazar első 20 percnek köszönhetően a győzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben. Kostas legénysége ezzel zsinórban a negyedik meccsét nyerte meg

SKC – Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét: 83-70 (28-21, 26-14, 18-19, 11-16)
Sopron, férfi NB I, néző
V.: dr. Mészáros, Frányó, Győrfy

SKC: Joseph 4, JONES 12/3, VALERIO-BODON 11/3, BARNETT 12/3, DURHAM 17.
Cs.: SHINE 4, MOLNÁR M. 13, Sitku 5/3, Csendes, Supola 5/3
Edző: Kostas Flevarakis

KTE: TOWNES 20/3, KLOBUCAR 21/12, Borisov 3/3, Ivkovic 3, Karahodzic 2.
Cs.: Wittmann 5/3, Kiss D., DRAMICANIN 13/6, Fazekas, Kucsera 3/3
Edző: Forray Gábor

Bemutatásakor megérdemelt, udvarias taps fogadta Milost, aki bekerült a kezdőbe a vendégeknél. Ivkovic a Kecskemétnek szerzett vezetést. Elég idegesen kezdtünk, nem nagyon tudtunk tiszta helyzeteket kialakítani, 5-0-lal kezdett ellenfelünk. Több, mint 2 és fél perc elteltével Barnett szerezte első ponrtjainkat, ráadásul Milos szabálytalankodott vele szemben, így erőcsatárunk 2+1-es akcióval indított. Hogy aztán a túloldalon gyönyörűen blokkolja Klobucar dobását. Ez egy Jones vezette fordítást érő 7-0-s roham kezdetét jelentette csapatunknak. Durham és Jones révén magunkhoz ragadtuk a játék irányítását, egy 9-2-vel 7 ponttal sikerült ellépni, Valerio-Bodon indításból szerzett kosara után, időt is kért ellenfelünk. A kecskemétieket Dramicanin próbálta versenyben tartani. Szépen, önzetlenül játszott csapatunk, közeli kosarakkal Barnett és Durham révén közelítettünk a 10 pontos előny kiépítéséhez. Ezt akadályozta meg Klobucar triplával, majd 3 jó büntetővel, de a negyed Shine bravúros kosarával és csapatunk 7 pontos vezetésével zárult.

Shine parádés blokkjával, majd Molnár Marcinak adott gólpasszával indult a 2. etap. Adtunk a látványra, előbb egy Joseph-Barnett alley-oop kombináció, majd Sitku Marci triplája ragadtatta tapsra szurkolóinkat. Közben jól is védekeztünk, s a két “Marcink” néhány remek megmozdulásaival 11-0-lal kezdtük a szakaszt, és ezzel közel 20 pontos előnyre tettünk szert. A rohamnak a negyed közepén Milos triplája vetett véget, majd Klobucar hármasával a 10 pontos léketani határ közelébe jött vissza ellenfelünk. Molnár Marci támadó pattanó után szerzett újabb kosarat Karahodzic szorításában. A visszatérő Durham egy le-, pontosabban a gyűrűről felpattanót zsákolt vissza. A Kecskemétet Klobucar triplái tartották 15 pont környékén. Meg is unta Kostas a szlovén “ficánkolását” és időt kért. Ennek eredményeként fél perccel a félidő vége előtt Supi remek triplájával 22-re nőtt az előny. A félidő Dramicanin hármasával és csapatunk 19 pontos vezetésével zárult.

A második félidő Joseph első kosarával indult, majd Durham blokkolta remek ütemben Karahodzic dobását, hogy a túloldalon szép kosárral növelje tovább az előnyt. Egy már-már kivédekezett támadás végén Dramicanin szerzett szemfüles kosarat. Váltva estek a találatok, tartottuk a 20 pont körüli előnyt. Joseph triplakísérlete után ütközött Dramicaninnal, s irányítónkat látták szabálytalannak a játékvezetők – nem nőtt a népszerűségük. A KTE-t Townes tartotta 20 pont környékén, de Barnett és Jones tett róla, hogy nagyon ne kelljen aggódni szurkolóinknak. Sőt, edzőnk a negyed hajrájában megkockáztatta, hogy a rutinos KTE ellen két fiatalunkat, Vincentet és Sitku Marcit egyszerre tartotta pályán – előbbi egy lerohanás végén pazar zsákolással honorálta. Shine büntetői után ismét 20 fölé nőtt az előny. A szakasz Dramicanin újabb hármasával és 18 pontos vezetésünkkel zárult.

A záróetap Kucsera triplájával indult, ám erre Joseph majd Molnár Marci révén két duplával feleltünk. Bár távolról gyengén dobtunk, tartottuk a 15 és 20 pont közötti előnyünket. A szakasz közepén Wittmann triplájával 15-ön belülre került ellenfelünk, amely védekezésben próbálta kiszorítani játékosainkat, s fokozni a nyomást a srácokon. Nagyon “megálltunk” támadásban, s egy 10-0-lal bő másfél perccel a vége előtt 10-re felzárkózott a KTE. 76 másodperccel a befejezés előtt az utóbbi hetekben remeklő Vincent dobott “gyilkos” hármast, majd parádésan blokkolta Dramicanin dobását. Utána még Durham Townes-ét, s végül simán nyertünk. A siker értékét növeli, amellett, hogy közvetlen riválist győztünk le, hogy elég gyenge (5/26, 19,2%) triplamutatóval sikerült nyerni, úgy, hogy lepattanózásban 43-29-re múltuk fölül a riválist, és 22 gólpasszra mindössze 8 eladott labdánk volt!

Kostas Flevarakis: Egy ilyen képességekkel rendelkező csapat, mint a Kecskemét ellen mindig nehéz játszani. Az előzőhöz hasonlóan a mai mérkőzésen is sok gólpasszunk volt, huszonkettő, amelyből már az első félidőben tizenhat, és kevés eladott labdánk, összesen nyolc, az első félidőben csak kettő. Ez volt a kulcs, és a lepattanózás. Ez már a második olyan meccs zsinórban, ahol nagy különbséggel nyertük a lepattanócsatát. Ha ezt továbbra is tudjuk tartani, akkor jó esélyünk lesz nagy meccseket nyerni. Az utolsó negyedet leszámítva, ahol volt néhány rossz döntésünk, a csapat jó teljesítményt nyújtott. Az egyetlen negatívum az volt, hogy már zsinórban a második mérkőzésen csak öt triplát értékesítettünk. Ezen kívül jó teljesítményt nyújtottak a srácok, gratulálok nekik és a szurkolóknak is a hangulatért, amit teremtettek!

Valerio-Bodon Vincent: Gratulálok a csapatnak a mai teljesítményért! Az elején nehezen lendültünk játékba, nehezen kaptuk el a fonalat, de amint el tudtuk kezdeni azt a stílust játszani, amiben jól vagyunk, úgy érzem, miénk volt a mérkőzés. Voltak hullámvölgyek, de mindig vissza tudtunk jönni ezekből. Nagyszerű mérkőzés vol!

Ha nem is tudta a Kaposváron látott helyenként sziporkázó játékát megismételni, de nagyot harcolva, küzdve, a kritikus szituációkból, fordulópontokból rendre jobban kikerülve csapatunk a Körmendet is legyőzte, és ezzel sorozatban a harmadik bajnokiját is megnyerte

Sopron KC – Körmend 86-80 (22-21, 20-18, 21-15, 23-26)
Sopron, férfi NB IA, 1800 néző
V.: Kapitány, Minár, Szilágyi

SKC: Joseph 15, JONES 22/3, VALERIO-BODON 10/6, BARNETT 18/3. Durham 3
Cs.: MOLNÁR M. 11, Shine 7/3, Siktu, Csendes, Takács N., Supola
Edző: Kostas Flevarakis

Körmend: Chambers 8, Kiss M. 1, Ferencz 10/9, MOORE 26/15, Cakarun 5
Cs.: OMENAKA 8, Parrish 10, TAKÁCS K. 6, DOKTOR 6/6
Edző: Kocsis Tamás

Vincent látványos blokkal “mutatkozott be” a körmendieknek, Jones pedig belső, gyakorlatilag center pozícióból szerzett vezetést csapatunknak. Szurkolóinkat Barnett szép triplája ragadtatta nagyobb tapsra, ám erre két hármassal Moore, majd Ferencz révén fordítottak a vendégek. Barnett szerencsére elkapta a fonalat, Vincent pedig a második blokkját is bemutatta, majd a szakasz közepén, miután távoli dobása célt tévesztett, labdát szerzett és zsákolt egy nagyot. Védekezésben viszont le-lemaradtunk, s ezt a súlyos szolnoki vereség után érezhetően javítani próbáló ellenfél elsősorban Ferencz tripláival révén rendre megbüntette, s támadásai többségét kosárral befejezve pár ponttal vezetett. A negyed hajrájában Molnár Marci villant kétszer Cakarun őrizetében, hogy aztán Jones szóló kosarával kiegyenlítsünk. Shine triplájával sikerült fordítani, 1 ponttal megnyertük a nyitóetapot.

A második szakasz Shine újabb kosarával indult, majd a fiatal Takács Kristóf ügyes kosaraival fordított ellenfelünk. Küzdelmes, de elég sok hibával tarkított volt a játék, fej-fej mellett, váltott vezetéssel haladtak a csapatok,de a szakasz közepén Moore triplája után 4 ponttal ellépett a Körmend, Kostas időt kért. Sajnos szokásukkal ellentétben ezúttal elég sok büntetőt elhibáztak játékosaink, akik letámadással próbálták lassítani a körmendi akciókat. Durham gyorsan összeszedett 3 személyit Cakarunon, majd Barnett ellen színészkedésért adtak meglehetősen szigorúnak tűnő technikait a játékvezetők. Felforrósodott a hangulat, amit fokozott Molnár Marci, majd Barnett támadópattanó utáni találata. A félidő hajrájára szépen összeállt a védekezés, ellenfelünknek nem nagyon voltak tiszta helyzetei, és egy Joseph vezette 7-0-lal sikerült fordítani.

Rossz távoli dobásainkkal, és Parrish kosarával indult a 2. félidő, majd egységes csapatjátékkal egy 6-0-lal sikerült 7 ponttal ellépni. A körmendi időkérés sem törte meg lendületünket, s a szakasz közepén Vincent 2 triplájával 10 pont fölé nőtt az előny. A negyed végén Jones tett arról, hogy ne kerüljön igazán közel hozzánk ellenfelünk, 9 pontos előnyről várhattuk a 4. negyedet.

Ennek elején váltva estek a kosarak, tartottuk 5 és 10 pont közötti előnyünket. A vendégeket ekkor Moore szinte egymaga tartotta versenyben, triplájával a szakasz közepén 5 pontra csökkent az előny. Nálunk Jones volt a vezér, de Doktor is betalált távolról, s 4 maradt a vezetésből. Közel 2 percig nem esett kosár, majd Jones egy 2+1-gyel tolt egyet a kissé “megrekedt” szekerünkön. Ez az akció egy 10-2-es rohamot indított útjára, s bő másfél perccel a befejezés előtt ismét “tízen túli” előnynek örülhettek szurkolóink. Szívós ellenfelünk azonban Mooer és Doktor egy-egy újabb hármasával fél perc alatt megfelezte hátrányát. Kostas érthető időkérése után eladtuk a labdát, Chambers 4 pontra hozta föl a Körmendet. Nem sikerült betalálni, de előbb a hatalmasat harcoló, s végül dupla-dupláig jutó Molnár Marci, majd Shine szedte vissza a lepattanót, s a legvégén Joseph 4-ből 4 büntetőt értékesített, így legyőztük a Körmendet.

Kostas Flevarakis: Nagy győzelem volt ez, főleg egy olyan erős ellenféllel szemben, mint a Körmend. Az utóbbi öt mérkőzésből a negyedik siker volt, ami fontos. A problémái ellenére tiszteljük a Körmendet, tudjuk, hogy az ország legjobb csapatainak egyike. Ha külföldiek Magyarországra jönnek, ők az egyik olyan név, amelyet ismernek. A szombati mérkőzésük után erős válaszcsapásra számítottam tőlük, Nekünk is megvannak a gondjaink, Supola edzés nélkül játszott, csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy pályára tud lépni, Durham úgyszintén. Molnár Márton nagyon jó munkát végzett ma az ötös pozícióban, és a többiek is jól dolgoztak. Meg kell érteni, hogy a rotációnk nagyon fontos, mindenkire szükségünk van az elsőtől a tizenkettedik játékosig, úgyhogy gratulálok a játékosaimnak! A Szolnok elleni mérkőzésen a Körmendnek egy bedobott triplája volt, míg a Szolnoknak tizenhét, ma viszont kétszer annyit értékesítettek, mint mi, és jobb százalékkal. Mi uraltuk a lepattanókat, és ez volt a legnagyobb előnyünk.

Molnár Márton: Tudtuk, hogy nem lehet kiindulni a Körmend Szolnok elleni mérkőzéséből, hiszen egy jó csapatról beszélünk. Nagyon nehéz meccs volt, az elején sok hármast kaptunk, A félidőben megbeszéltük, hogy mire kell jobban figyelni, és ezt a szünet után több-kevésbé sikerült is megvalósítani, bár voltak hibák. Nagyon örülünk a győzelemnek, a kupa miatt nagyon fontos volt.

Két legutóbbi mérkőzését megnyerve, így a bajnoki tabellán az 5. helyre előlépve fogadjuk holnap 18 órától egy vérbeli rangadón, a Körmend csapatát. Fiaink – a közelmúltban edzőt váltó – holnapi riválisa, a múlt hét végén nagy verésbe szaladt bele Szolnokon

Elvben tehát kétségtelenül mi várhatjuk jobb hangulatban az összecsapást. Edzőnk, Kostas csapatunk legutóbbi, kaposvári játéka után optimista, de szokásához híven nagyon óvatos is egyben: – Nem szoktam aktuális ellenfelünk előző meccsének eredményéből messzemenő következtetéseket levonni. A Körmend egy nagyon jó kerettel rendelkező, erős, nemzetközi porondon is megedződött gárda. Villámgyors, egy az egy ellen remek hátvédekkel, rutinos, atletikus bedobókkal, erőcsatárokkal rendelkezik. A Cakarun-Omenaka kettős pedig egy remek center duó, kiválóan egészítik ki egymást, sőt az is megesik, hogy magas szerkezetben egyszerre vannak a pályán. Ezúttal is a védekezés lesz a kulcs, azon belül pedig megakadályozni Chamberst és Mitchellt a játék szervezésében, és a kosárszerzésben.
Flevarakis saját csapata kapcsán azt fejtegette, hogy a legutóbbi, jó játékkal elért magabiztos kaposvári győzelem önbizalmat kell adjon: – Az első negyedben Kaposváron nem adtunk el labdát, és végre a lepattanókat is sikerült kontrollálni. Az atletikus játékosok alkotta, a lerohanásokat kedvelő, védekezésből támadásba villámgyorsan átmenni képes Körmend ellen is fontos lesz “vigyázni” a labdára, és a lepattanók megszerzésének is nagy szerepe lehet. Közönségünk otthon és idegenben eddig is sokat segített nekünk, bízunk benne, hogy holnap sikerül tovább haladni azon az úton, amelyen úgy látszik elindultunk.

Parádés nyitó negyed után – a második negyed gyengébb játékát leszámítva – kézben tartottuk az irányítást Kaposváron. A 4. negyed közepén végképp megtörtük ellenfelünket remek csapatmunkával és többek között fiatal játékosunk Vincent remeklésével, ezzel 17 pontos győzelmet arattunk és megszereztük 3. idegenbeli sikerünket

Kométa Kaposvári KK – Sopron KC 79-96 (19-33, 32-20, 13-17, 15-26)
Kaposvár, férfi NB I, 700 néző
V.: Nagy V., Ádám, Kovács N.

Kaposvár: Petersen 14/3, Krnjajski 10/3, Puska 3/3, GABRIC 23/15 , Hughes 11
Cs.: Hendlein, GRIFFIN 18/3, Paár, Bogdán, Csorvási

SKC: JOSEPH 27/12, JONES 16/6, VALERIO-BODON 21/9, Barnett 8, DURHAM 16
Cs.: Molnár M. 6, Shine, Sitku 2, Supola, Csendes, Schöll
Edző: Kostas Flevarakis

Kimondottan jól, Vincent valamint Joseph triplájával, 6-0-lal kezdtünk. Igaz jött egy tripla Gabrictól is a túloldalon, de a Barnett- Joseph-Valerio trió jóvoltából 13-3-ra elhúzunk. A negyed második fele nagy dobópárbajt hozott, Vincent és Joseph képtelen volt hibázni, 14-gyel mentünk 10 perc után.

A 2. etapot a hazaiak 10-4-gyel kezdve Griffin vezérletével gyorsan 10 ponton belülre kerültek, jól jött Jones hármasa. Nem tört meg a Gabric-Griffin kettős vezette Kaposvár lendülete, többen is “elkapták a fonalat” hazai részről, a szakasz közepén egy 13-3-mal 1 pontra feljött ellenfelünk. A félidő hajrájában többször is egalizált a Kaposvár, de Joseph és Vincent tett róla, hogy ne fordítsanak a hazaiak, így 2 pontos előnnyel fordultunk.

A második félidő elején váltva estek a kosarak, Gabric villanásaival át is vette a vezetést a Kaposvár. Erre azonban Jones és Joseph 1-1 triplájára építve egy 12-2-vel reagálva 9 ponttal elléptünk. A negyed hajrájában egy 7-0-lal, 2-re feljött a Kaposvár. A szakasz Durham büntetőivel és csapatunk 4 pontos vezetésével ért véget.

A 4. negyed elején váltva estek a kosarak, elsősorban Durham jóvoltából tartottuk az 5 pont körüli előnyt. A szakasz közepén Jones két hármasa adott nagy lökést a csapatnak, a hazaiak pedig frusztráltakká váltak, előbb Griffin, majd Hughes is technikait kapott. Mi pedig egy 13-0-lal, közel 20 pontos előnyre tettünk szert nem egészen 4 perccel a befejezés előtt, s ezzel eldöntöttük a találkozót, újabb értékes idegenbeli sikert arattunk.

A fotók korábbi hazai mérkőzésen készültek.

Holnap este Kaposváron próbáljuk megerősíteni pozíciónkat a középmezőnyben, esetleg előrelépni. A hetedik helyen álló együttesünk a 11. helyezetthez látogat

Annak kapcsán, hogy egy olyan riválishoz látogatunk, amelyet több hellyel is megelőzünk a tabellán, így vélekedett edzőnk, Kostas: – Többször is említettem már, hiba lenne a tabellából kiindulni. A Kaposvár egy nagyon jó csapat, minden poszton tapasztalt, képzett játékosokkal, a szezon elején a Falco otthonában is nyerni tudott. Voltak nehézségeik, de sérültjei kezdenek visszatérni, ráadásul vereségeik többségét szoros, kiélezett találkozókon, a végjátékokban – nem ritkán balszerencsével – veszítették el.
Edzőnk hozzátette: gyors, egy az egyben igen hatékony mezőnyemberei, jól lepattanózó centerei, veszélyes bedobói vannak a Kaposvárnak. Ahhoz, hogy otthonukban sikeresen szerepeljünk, mindenképpen több kell, mint amit legutóbb a Honvéd ellen nyújtott a társaság. Kostas kulcsfontosságúnak nevezte a lepattanók megszerzését, hogy ne hagyjunk sok második esélyt az ellenfélnek – ezzel a Honvéd ellen is voltak problémák – valamint az eladott labdák limitálását, hogy ne engedjünk könnyű kosarakat ellenfelünknek. Védekezésben ugyanúgy fontos az egyéni felelősség, mint a csapatvédekezés, valamint támadásban is csapatként kell játszani, jó döntéseket hozni és  akkor sikerülhet megnyerni a találkozót…

Kicsit nehezen pörgött föl csapatunk erre a mérkőzésre, de összességében  végig kézben tartva a játék irányítását – ám igazán, csak a 3. negyedben pár percig jól játszva – magabiztos győzelmet aratott

SKC – Bp. Honvéd 80-61 (21-16, 15-11, 19-11, 25-24)
Sopron, 1.300 néző
V.: Győrffy, Farkas, Major

SKC: Joseph 7, Jones 11, Valerio-Bodon, BARNETT 16/9, Durham 9
Cs.: Csendes 2, Shine 13/6, MOLNÁR M. 2, SITKU 11/3, Supola 3, Takács N. 6/6, Csátaljay
Edző: Kostas Flevarakis

Honvéd: SIMON 9/6, Kopácsi., Mijovics 7/3, DEMETEER 12, Peringer 8
Cs: Hajdu 4, Takács D. 11/9, Csomós, Tarján 4, Reizinger 4, Vámos, Cohill 2
Edző: Baksa Szabolcs

Durham egy jó büntetőjével mi szereztünk vezetést, de Peringer leválás utáni ügyes találatával fordított a Honvéd egészen a következő akcióig, amikor Barnett dobott szép visszalépős triplát. Ennek ellenére kicsit görcsösen játszottunk és Simon zsákolásával, majd triplájával, visszavette a vezetést a Honvéd. Durham látványos blokkja, majd zsákolása adott kisebb lökést csapatunknak A negyed közepén váltott vezetéssel haladtak a felek, amíg nálunk szépen megoszlottak a terhek és a pontok, a vendégeknél Demeter lépett elő. Supi tőle nem igazán megszokott módon támadópattanót szerzett, amit 2+1-es akcióval koronázott meg, s erre tett rá Shine egy szép triplát a negyed hajrájában. A szakasz végén Mijovics duplájára, szép támadás végén Molnár Marci remek átadása után Barnett felelt, 5 ponttal nyertük a nyitóetapot.

Három magyar játékossal kezdtük a 2. etapot, amelynek első kosarát több, mint másfél perc elteltével szerezte Molnár Maci – ő sem a tőle megszokott módon, hanem lerohanás végén volt eredményes. Régi-új centerünk aztán hátul is jeleskedett, Demeter dobását blokkolta. Másik Marcink, Sitku pedig egy büntetővel és egy triplával jelentkezett, utóbbit követően 10 fölé nőtt előnyünk. A negyed közepén 27-16-nál “befagyott” az eredményjelző, játékosaink rendre rosszul céloztak, de jól védekeztek. Több, mint 5 és fél perc elteltével Peringer pöciból szerezte a negyed első vendégpontjait. Ez lökést is adott ellenfelünknek, újra Peringer villant, majd Mijovics dobott triplát. Támadópattanó utáni kosara azonban a támadóidő letelte után esett. A félidő Barnett triplájával és csapatunk 10 pontos vezetésével zárult.

A második Peringer szerelésével, majd kosarával indult. Molnár Marci újabb remek gólpasszal vétette észre magát, a jó ütemben belépő Jones-nak nem volt nehéz dolga, de Simon triplájával továbbra is látótávolságon belül maradt ellenfelünk. Joseph 5-ből 4 büntető értékesített, majd ügyes akció végén jött egy Shine-tripla a sarokból, sikerült gyorsan megduplázni, a nem sokkal korábbi 7 pontos előnyt. Barnett triplájával tovább “nyílt az olló”, felpörgött a társaság, a védekezés is összeállt. 10-0-s rohamunk után Demeter törte meg a Honvéd hosszabb kosárcsendjét, de Shine jóvoltából a negyed hajrájában 20 pontosra nőtt az előny és 18 egységnyi vezetéssel várhattuk a záróetapot.

Ezt 3 fiatalunkkal – Csendes, Sitku Marci és Vincent – kezdtük, Sitku Marci bátor játéka előbb betörés után 4 pontot hozott a konyhára: előbb ő maga fejezte be sikeresen az akciót, majd irányítókhoz méltó ügyességgel hozta helyzetbe Durhamet, aki szép zsákolással köszönte ezt meg. Amúgy ifjú irányítónk “nevéhez méltón” csendesen csordogált a meccs, tartottuk a 20 pont körüli előnyt, a hajrában már mindkét oldalon többnyire a fiatalok voltak a pályán.A végjátékban a Takácsok “váltottak” triplákat, Sitku Marci pedig mindkét oldalon villogott, s végül 80-61-re nyertünk.

Annak ellenére, hogy eddig csak egy légióssal játszott, már 2 győzelmet is aratott az NB I B-ből feljutó újonc Budapesti Honvéd, amely holnap Sopronba látogat és 18 órától összecsap csapatunkkal

Edzőnk, Kostas Flevarakis a holnapi rivális kapcsán kiemelte: – Roppant veszélyes ellenfél érkezik csapatunkhoz, amelyet óriási hiba lenne lebecsülni. Nem is tesszük, tehetjük ezt, hiszen tiszteljük a Honvédot, ahogy összes ellenfelünket. A budapesti együttesnek volt jó néhány szoros mérkőzése és két nagy győzelmet is aratott már. A Honvéd egy mentálisan nagyon erős együttes, játékosai önbizalmát növelhették a korábbi bravúros győzelmei. Kulcsemberei évek óta együtt játszanak, nagyon összeszokott gárda, szervezetten tudatosan játszó ellenfél, maximális koncentrációra van szükség ahhoz, hogy le tudjuk győzni, és természetesen szurkolóink segítségére is szükségünk lesz.
Saját csapatával kapcsolatban edzőnk azt fejtegette, hogy a közelmúltban kisebb sérülések, betegségek miatt edzéseket kihagyó játékosok egyre jobb állapotban vannak, amire szükség is lesz, nemcsak a Honvéd elleni találkozó miatt, hanem azért is, mert meglehetősen erőltetett menet vár a társaságra a közeljövőben. Kostas bízik a fiúkban, az elvégzett munkában és reméli, hogy fiai újabb hazai győzelemmel örvendeztetik meg a csapat szurkolókat!

A kosarakban gazdag nyitóetap után még vezettünk, de a másodikban nagyon “elengedtük” a fehérváriakat, akik a 2. félidő elején közel 20 pontos előnyre tettek szert. A 3. negyed hajrájában egy remek sorozattal szorossá tettük a meccset és nem adtuk olcsón a bőrünket, de a záróetapban a kritikus pillanatokban a hazaiak hoztak jobb döntéseket, így ők nyertek, de volt tartásunk és igencsak megnehezítettük az Alba dolgát

Alba Fehérvár – SKC 91-85 (25-26, 27-16, 16-22, 23-21)
Székesfehérvár NB I, 1.200 néző
V.: Földházi, dr. Mészáros, Pozsonyi

Alba: Pongó 8, SOMOGYI 13/6 DECOSEY 12/9, Ford 6, PHILMORE 25/6
Cs.: VOJVODA 18/9, Szabó Zs. 5/3, Takács M.
Edző: Matthias Zollner

SKC: Joseph 8/3, Jones 15/3, Valerio-Bodon 3/3, BARNETT 23/9, Durham 4
Cs.: Csendes, SHINE 19/15, MOLNÁR M. 10, Sitku, Supola 3/3, Takács N.
Edző: Kostas Flevarakis

DeCosey triplájára Jones révén középtávoli duplával feleltünk. Sajnos volt játékosunk, Quincy Ford is hamar beköszönt nekünk, ezúttal nem bántuk, hogy a bónusz büntetőt kihagyta. DeCosey-t újra szabadon hagytuk és megint triplát dobott. Hogy nagyon ne szakadjunk le, arról lendületes belépés után Barnett gondoskodott 2+1-gyel. Barnett újabb betörésből villant, majd 8-7-es hazai vezetés után, a szakasz közepén mindkét gárda sokat hibázott. Az Alba letámadását szépen átjátszva, egy alley-oop végén Durham zsákolásával átvettük a vezetést. Növelhettük volna az előnyt, de bekövetkezett, amire Kostas előzetesen is felhívta a figyelmet: eladtuk a labdát, és leindított minket az Alba. Megzavarodtunk, jöttek az eladott labdák, s ezt könyörtelenül büntetve egy 7-0-lal elléptek a hazaiak. A szakasz hajrájában a triplát és labdát is szerző Shine, valamint Molnár Marci hozta vissza 2-re a csapatot. A negyed nagy dobópárbajjal, s Joseph triplájának köszönhetően csapatunk 1 pontos vezetésével zárult.

Rosszul, eladott labdákkal kezdtük a második etapot, s ezt kihasználva egy 8-0-lal indította az etapot az Alba, érthető, hogy Kostas időt kért. Molnár Marci villant támadópattanót visszapöckölve. Csak átmeneti fellángolás volt, szétestünk, rossz ritmusban játszottunk, a szakasz első felét 16-2-re nyerték és 10 ponttal elléptek a hazaiak. Edzőnk újra kénytelen volt időt kérni. Kosárcsendünknek Barnett vetett véget büntetőkből, de a fehérvári center, Philmore triplával nyitotta tovább az ollót. Valerio-Bodon szép hármasa adott némi lendületet csapatunknak, amely 10-en belülre került – egészen Vojvoda triplájáig. Ahogy az első, a második etap vége is nagy dobópárbajt hozott. Bár Shine és Jones is dobott 1-1 triplát, 10 pontos hátránnyal vonultunk pihenőre, s ebben főszerepe volt 12 eladott labdánknak.

Somogyi vezérletével 7-0-lal indította a 2. félidőt az Alba, több, mint 2 perc elteltével Joseph szerezte első pontjainkat szünet után. Molnár Marci is villant, majd amikor a 10 pontos lélektani határ közelébe kerülhettünk volna, sajnos kihagyta büntetőit. Philmore 2+1-gyel “távolított el” ettől minket. A szakasz közepén váltva estek a kosarak, állandósult a 15 pont körüli hazai vezetés. A negyed hajrájában Barnett és Jones kosaraival, valamint Supi triplájával, egy 11-4-es rohammal 10 ponton belülre kerültünk. Hazai időkérés után Barnett triplával faragta 6-ra a hátrányt, ráadásul a szakasz Durham zsákolásával és csupán 4 pontos Alba vezetéssel zárult.

Philmore kosara után Barnett szerencsés triplájával, 3-ra csökkent a hátrány. Ezt duplázta meg, Vojvoda egy hármassal. Jones újabb találata után azonban sajnos elkezdtünk egyénieskedni, s ezt Philmore vezetésével egy 9-2-vel büntetve, újra elléptek 10 ponttal a hazaiak. Kostas technikait kapott, Shine két hármassal 5 pontra hozta föl csapatunkat, s volt labdánk még közelebb jönni. Jött két újabb akció, amelyet elkapkodtunk és Vojvoda és Somogyi révén büntetett az Alba, s végül, ha nehezen is, de legyőzte jól küzdő csapatunkat.

A fotók korábbi hazai mérkőzéseken készültek.

Holnap délután 16 órától tévés bajnokit játszik csapatunk az Alba otthonában, Székesfehérváron. A fehérváriak jelenleg a 2. helyen állnak a tabellán, mi a hetedikek vagyunk

Hét közben az Alba Kaposváron tudott nyerni nagy hajrával 103-95-re, míg mi egész héten készülhettünk és készültünk is a holnapi összecsapásra.
Edzőnk, Kostas nem foglalkozik azzal, milyen hatása lehet a fehérváriak hétközi bajnokijának a holnap délutáni meccsre: – Nagy hiba lenne, ha egy esetlegesen fáradt ellenfélre számítanánk, a legjobb formában lévő Albára készültünk a héten.
És, hogy milyen is ez a legjobb formában lévő Alba? Nos, a holnapi ellenfélről így vélekedett szakvezetőnk:- A bajnokság egyik legerősebb együtteséhez látogatunk, amelynek akár külső, akár belső posztokon sok fegyvere, jó játékosa van. Somogyi és Pongó, amellett, hogy hatékonyan szervezi az Alba játékát, adott esetben nagyon eredményes is lehet. Vojvoda az egyik legjobb magyar játékos, de DeCosey is egy nagyon veszélyes dobó. Magas embereik pedig – köztük a tőlünk az Albához igazoló Quincy Ford – pedig kívülről, és pozícióból a palánk alól is eredményes, hatékony játékra képesek. Egy nagyon jól támadó csapatról van szó, Kaposváron száz pont fölött dobtak, de összességében is kilencven fölött átlagolnak.

A két csapatnak a tabellán elfoglalt pozíciója alapján egyértelműen a fehérvári gárda tűnik esélyesnek, Kostas azonban meglepetésben reménykedik. Arról, mire lehet szükség egy bravúrhoz a következőket mondta: – Úgy látom, elindultunk egy jó úton, kezd összeállni az új csapat játéka. Ezzel együtt holnap fontos lesz a hatékony, szervezett védekezés, valamint, hogy az Alba által gyakran alkalmazott agresszív letámadás ellen vigyázzunk a labdára, ne adjuk azt el túl sokszor. Holnapi riválisunk ugyanis, sok pontot dob labdaszerzések utáni lerohanásokból. Mint említettem, kezd összeállni a játék, de amiben azért még nagyot kell lépnünk előre az a védőlepattanók megszerzése, mert hiába védekezik jól a csapat, ha engedi, hogy a palánkja alatt az ellenfél rendre visszaszerezze a labdát, és második, esetleg harmadik esélyt is kapjon. Támadásban csapatként kell megpróbálni játszani, szeretnénk meglepetést okozni, és újra örömet szerezni szurkolóinknak.

Valahol, részben az egészen kiváló, 95%-os (21/22) büntetőzésünknek is köszönhettük szegedi győzelmünket. Ebből fiatal játékosunk, a csapatunknál immáron a 3. szezonját töltő Sitku Marci is kivette a részét 4/4-gyel. Vele beszélgettünk – többek között a büntetőkről is

– Kívülről figyelve a csapat mérkőzéseit, úgy tűnik folyamatos, töretlen a fejlődésed. Te is így érzed?
– Igen! Szerintem a tavalyi szezonban nagyot léptem előre. Voltak mérkőzések amikor sokat játszottam, gyakran voltam a kezdő ötös tagja, és úgy éreztem, voltak mérkőzések, amelyeken tényleg a csapat hasznára lehettem. Idén szeretnék egyrészt még előrébb lépni, többet nyújtani, másrészt pedig – és valahol ez is az előrelépés része – kiegyensúlyozottabbá, stabilabbá tenni a játékomat.

– Most viszont ezt többnyire a padról kell megtenned, hiszen Vincent kezd…
– Nincs ezzel semmi gond, ő is egy dolgos, edzeni szerető srác, próbáljuk egymást is “húzni” és segíteni. Remélem, ebből a csapat is profitál.

– Szegeden négyből négy büntetőt értékesítettél, biztos kézzel. Az előző évadban viszont volt egy meccs…
– Ne is folytasd, sejtem miről akarsz kérdezni, az Alba elleni első rájátszás meccsről, amikor a végén kihagytam a büntetőket. Az önmagában amellett, hogy ezzel elúszott a győzelem, nekem azért volt bosszantó, mert akkor egyébként jól ment a játék, addig talán az egyik legjobb soproni meccsem volt, de ezzel gyakorlatilag lenulláztam. NB I-es mérkőzésen először voltam ilyen helyzetben. Azóta nagyon nagy hangsúlyt fektetek a büntetőkre, külön is sokat gyakorlom.

– Az általad említett meccs után, milyenek voltak a reakciók?
– A körülményekhez képest nagyon jók, a társak, a szurkolók is próbáltak vigasztalni, biztos vagyok benne, hogy senki nem haragudott rám, én viszont nagyon mérges voltam magamra.

– Szerencsére, úgy tűnik teljesen túltetted magad rajta. Hogy látod az idei csapat esélyeit, összehasonlítva a tavalyi csapattal. Az előző évadban ugye volt egy gyenge kezdés, majd jött egy szédületes menetelést…
– Az előző szezonban az a tizenhárom győzelmes sorozat óriási volt, szerintem világszinten ritkaságszámba megy egy ilyen. Akkor tényleg minden összejött, mindig volt több jó egyéni teljesítmény, egyszer-kétszer szerencsénk is volt. Most kicserélődött a teljes légiós sor, és a magyar állományban is elég jelentős volt a mozgás. Más egyéniségek, karakterek alkotják most a csapatot, mint az előző szezonban, a játék is más. Ugyanakkor, amit nagyon fontosnak tartok, hogy most is egy igen jó szellemiségű, mentalátású társaság állt össze. Úgy érzem, a szerepléssel sincs különösebb gond, kikaptunk két top csapattól, a Falcótól és a Szolnoktól, valamint a ZTE-től, tehát az első négy helyezettből háromtól, ugyanakkor akiket reálisan volt esélyünk legyőzni, őket megvertük, ráadásul kétszer idegenben sikerült nyernünk. Jó úton haladunk, de azért van még munka bőven.  Azon dolgozunk keményen nap, mint nap, hogy igazán azt tudjuk játszani ami bennünk van, mert képességek tekintetében szerintem ez is egy jó kis társaság.

Az első negyedben gyengén védekezve, de a két középső szakaszban egyértelműen irányítva a játékot, értékes győzelmet aratott csapatunk a nagyot hajrázó és a végjátékot izgalmassá tevő Szeged otthonában

Felnőtt és U20-as csapatunk is győztesen hagyta el a pályát.

Naturtex-SZTE-Szedeák – Soproni KC 80-82 (28-20, 15-25, 12-22, 25-15)
NBI A., 7. forduló
Szeged, Városi Sportcsarnok
Vezette: Praksch Péter Árpád, Söjtöry Tamás, Rácz Zsolt Róbert (Bogárdi János)

Szeged: Washington 12/6, Polányi 11/9, Starovlah 14/6, Bognár 8/6, Roberson 25
Cs.: Mayer 2, Person 8/3, Balogh S. -, Filipovics -, Kovács Ád –

Sopron KC: Joseph 16/6, Jones 22/9, Valerio-Bodon 2, Barnett 15/6, Durham 13
C.: Sitku 6, Supola -, Shine 4, Takács -, Molnár 4

Érződött mindkét csapaton a hosszabb kihagyás, eladott labdánkból a fiatal Polányi a Szegednek szerzett vezetést, de Durham duplájával, majd rendezetlen védelem ellen Joseph szép triplájával fordítottunk. A kezdeti bizonytalanságot nagy dobópárbaj váltotta. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, tőlünk Jones, szegedi részről Starovlah villogott. A szegedi magasbedobó nem egészen 8 perc alatt 12 pontig jutott, s vezetésével a negyed hajrájában 5 ponttal elléptek, a palánkunk alatt több lepattanót visszaszerző hazaiak. A szakasz Person triplájával és 8 pontos hazai vezetéssel zárult.

Shine kosarára, ismét egy palánkunk alatt visszaszerezve a lepattanót feleltek a hazaiak. Elég esetleges, egyénieskedő volt a támadójáték, szerencsére a hazaiak lerohanást rontottak. Az első félidőben remekül dobó hazaiak már rosszabbul céloztak és azért védekezésben is jobban “ott voltunk” , s egy 6-0-lal – benne Sitku Marci lerohanásból szerzett kosarával – 2-re feljöttünk. Időt kértek a hazaiak, Joseph büntetőivel egyenlítettünk. Roberson sorra szedte vissza a pattanókat a palánkunk alatt, újra a hazaiakat juttatta vezetéshez, de szerencsénkre a büntetőit kihagyta, nem úgy Barnett, aki ráadásul zsákolás után állhatott a vonalra. Egyértelműen átvettük az irányítást és egységes játékkal a vezetést is, volt 5 pontos is az előny. A félidő hajrájában 1-2 elsietett akciónk után Roberson villanásaival 1 pontra feljöttek a hazaiak. Úgy fordultunk 2 pontos előnnyel, hogy a lepattanó csatában 20-9-re vezettek a hazaiak, akik a palánkunk alatt sajnos több pattanót (8) szereztek meg, mint mi (7), bár ezt az eladott labdákkal valahol kompenzáltuk, hiszen míg mi csak 4, addig a hazaiak 11 alkalommal vesztették el a játékszert.

A 2. félidő centerünk, Durham 2+1-es játékával kezdődött, majd Roberson újabb pattanót szedett a palánkunk alatt, s ezúttal a büntetőket is bedobta. Jones előbb 3 büntetőt, majd Joseph triplája után hármast dobott, 12-2-es 3 és fél perccel indítottuk a második félidő és 12-vel elléptünk. Hazai időkérés után Bognár triplájával próbált zárkózni a Szeged. Valerio-Bodon remekül őrizte az első negyedben parádézó Starovlah-t. A hazaiak továbbra is a palánkunk alatt visszaszerzett lepattanókból “éltek” és maradtak látótávolságon belül. Jól jött Barnett triplája, de Roberson 2+1-gyel felelt rá. A szakasz végén Sitku Marci büntetői és Jones hármasa után 12 egységnyi előnnyel várhattuk a 4. negyedet.

Ez Person 3 jó büntetőjével indult, majd Molnár Marci dobott szép centerkosarat Robersonról. Sikerült leindítani a Szegedet, Joseph ziccere után 13-ra nőtt előnyünk. Agresszívebb védekezéssel próbált faragni a Szeged. A szakasz közepén egy 7-0-lal – benne a fiatal Polányi triplájával 6 pontra zárkóztak föl a hazaiak, időt is kért Kostas. Megálltunk támadásban, egyre fogyott az előny, több, mint 7 perc alatt mindössze 6 pontot szereztünk. Hosszú kosárcsendünket Barnett törte meg ráadásul triplával. Washington másfél perccel a vége előtt,  vagy 9 méterről dobott triplával tette izgalmassá a végjátékot. Válaszul egy Joseph-Durham alley-oop következett, de a végén a fonalat kapó Polányi újabb triplájával 3 pontra jött föl a Szeged, ráadásul el is adtuk a labdát. Ekkor azonban nem találtak be a hazaiak, 24 másodperccel a vége előtt Polányi szabálytalankodott Jones-szal, de nem volt bónusz. Folyamatosan faultolgattak a hazaiak, 8 másodperccel a vége előtt Joseph dobhatott büntetőket, nem remegett meg a keze. vezetésünknél támadhattunk és nyertük meg a mérkőzést.

Kostas Flevarakis: – Összességében megérdemelten nyertünk, bár volt két nagy problémánk: a lepattanók és az, hogy kicsit szétestünk a negyedik negyedben. Ez utóbbi oka, hogy volt, aki betegeskedett, és akadtak, akik még nem teljesen épültek fel a sérülésükből,   így a végére kicsit elfáradtunk. Viszont nagy szívvel, csapatként és sokáig okosan  játszottunk. A második értékes idegenbeli győzelmünket arattuk, ha jól tudom, Szegeden hosszú évek óta nem tudott nyerni a csapat. Külön szeretném megköszönni a buzdítást annak a néhány szurkolónak, aki ilyen messzire is elutazott, az ő segítségük is kellett ehhez a győzelemhez.

A hosszabb bajnoki szünet után holnap Szegeden folytatja bajnoki szereplését csapatunk. Vendéglátónk mindössze egy győzelemmel áll a bajnoki tabella alsó harmadában, edzőnk Kostas azonban úgy véli, nagy hiba lenne csak a tabellából kiindulni

– Nagy bizony – fejtegette szakvezetőnk, majd hozzátette: – a Szegednek egyrészt eddig elég nehéz sorsolása volt, másrészt előfordult, hogy sérülések miatt kulcsjátékost, meghatározó embereket voltak kénytelenek nélkülözni. Erejüket viszont mutatja, hogy még így is hosszabbításos meccset tudtak játszani az Alba otthonában, tehát egy nagy erős, jó és veszélyes Szegedre készülünk.
Csapatunkkal kapcsolatban Kostas elmondta: kis pihenő után keményen dolgozott a társaság, folytatódott a csapat építése, a szakmai stáb próbálta “csiszolni”, letisztázni, pontosabbá tenni a taktikai repertoárt. Emellett persze – főleg a szünet vége felé – kiemelt figyelmet fordítottak a szegedi csapat játékára, amelyet Washington mozgat, akinek a megállítását, féken tartását edzőnk kulcsfontosságúnak tartja. A szegedi irányító nemcsak bontja a védelmet és távolról is veszélyes, de rendkívül hatékonyan is szervezi a Szeged játékát. Persze rajta kívül is vannak veszélyes légiós dobói a holnapi riválisnak, Bognár Kristóf pedig egy rutinos, távolról és a palánk alól is veszélyes játékos, Roberson pedig egy roppant erős felépítésű középjátékos. A védekezés, az egy az egyben való védekezés, és az elzárás-leválások hatékony védése lesz tehát edzőnk szerint a kulcs, támadásban pedig csapatként kell játszani, jó döntésekkel és néhány jó egyéni teljesítménnyel. A társaság már ma, edzés után útra kel Szegedre, ahonnan már csak azért is szeretne győzelemmel hazatérni, mert edzőnk szerint ebben a nagyon kiegyensúlyozott bajnokságban, minden idegenbeli siker szinte duplán számít.

Jegyvásárlásra csak a helyszínen van lehetőség a sportcsarnokban.
Kassza nyitás: 17 óra
Jegyárak:
felnőtt: 2.000 Ft
diák/nyugdíjas: 1.000 Ft

Jobb kezdésének és jobb hajrájának köszönhetően, a ZTE nyerte meg a két csapat Sopronban rendezett edzőmeccsét. Csapatunk csak a 3. negyedben volt igazán hatékony

SKC-ZTE 79-84 (21-25, 23-20,21-16, 14-23)
Sopron, felkészülési mérkőzés

SKC: Joseph 5, Jones 9/3, Valerio-Bodon 1, BARNETT 20, DURHAM 16
Cs.: SHINE 15/3, Takács 5/3, MOLNÁR M. 8, Sitku, Supola

A vendégek kezdtek jobban, s a nyitóetap közepén 5 ponttal elléptek. A szakasz második fele kiegyenlített játékot hozott, a második etap közepére pedig 1 pontra megközelítettük a zalaiakat. Ez a minimális hátrány szünetre is megmaradt.
Szünet után fej-fej mellett haladtak a felek, a 3. etap közepén átvettük a vezetést, és a meccsen a legjobb negyedünket produkálva 4 pontos előnyt szereztünk a záróetap előtt. Itt azonban újból inkább a ZTE akarata érvényesült, s végül 5 pontos vendégsiker született. Ami a vereség ellenére biztató, az Durham 16 pontos, 12 lepattanós dupla-duplája volt.

Csütörtökön este, 19 órától, nagyjából a hosszú, 3 hetes bajnoki szünet közepén csapatunk edzőmeccset játszik a Novomatic Arénában

Kostas legénysége éppen azt a Zalaegerszeget látja vendégül, amely a legutóbbi fordulóban nagy küzdelemben legyőzte csapatunkat.

Mármint megnyerni a soron következő bajnoki mérkőzésünket. A válogatott vb-selejtezői miatt a jövő héttől három hetes szünet következik a bajnokságban. “‘Fiaink” a szünet előtti utolsó mérkőzést Zalaegerszegen, a ZTE otthonában játsszák

A bajnokságban mindkét gárda 3-2-es győzelem-vereség mutatóval áll. Görög szakvezetőnk, Kostas a következőket mondta az ellenfélről: – A ZTE, ahogy eddigi eredményei is mutatják, egy jó, saját pályáján pedig kifejezetten erős csapat, így nehéz dolgunk lesz, ha nyerni akarunk. Mi viszont ezt szeretnénk, azért utazunk Zalaegerszegre, mert győzelemmel akarjuk zárni a szünet előtti időszakot.
Ehhez, úgy vélekedett elsősorban arra lenne szükség, hogy csapata le tudja lassítani ellenfele játékát. Hangsúlyozta: – fontos lenne, hogy féken tudjuk tartani a ZTE hátvédjeit, távolról jól dobó játékosait, valamint, hogy lepattanózásban – amivel eddig azért akadtak gondjaink, de már apránként e téren is kezdünk előrelépni – felvegyük a versenyt a ZTE-vel, sőt lehetőség szerint felül is múljuk őket e tekintetben.
Ami a támadójátékot illeti, annak kapcsán Kostas így vélekedett: – Támadásban továbbra is a csapatjáték az első, a labda járatása tiszta helyzetekig, de jó egyéni teljesítmények, néhány játékos jó dobóformája nélkül nincs siker.
Ami gondot jelent, az az amerikai center, Durham edzésen elszenvedett bokasérülése. Edzőnk reméli, hogy szombaton már rendelkezésére állhat, az Oroszlány ellen nem kevesebb, mint 4 dobást blokkoló középjátékos.

A hétközi Falco elleni hazai vereség után holnap 18 órától az OSE Lions, azaz az “oroszlányi oroszlánok” ellen próbál szintén hazai környezetben javítani csapatunk

Holnap este egy fölöttébb szeszélyes, kétarcú együttes látogat Sopronba. Az Oroszlány a nyitányon legyőzte a Körmendet, majd közel 70 (!) ponttal kikapott az Alba Fehérvár otthonában, majd talán ennél is nagyobb meglepetésre odahaza maradt alul az újonc Honvéd ellen. Legutóbb viszont 100 pont fölé jutva simán verte azt a Kaposvárt, amely korábban a Falco otthonában is nyerni tudott.
Edzőnk, Kostas ennek kapcsán azt fejtegette, hogy a szezon elején a nagy mértékben átalakuló csapatoknál még gyakori a hullámzó teljesítmény. Az Alba, a Falco és a Szolnok állt aránylag hamar össze, a Kecskemét pedig azért jó, mert a csapat gerince együtt maradt. A többi csapatnál még idő kell, hogy amellett, hogy összeálljon a játék, kiegyensúlyozott legyen a teljesítmény.
Mindenesetre csapata most a legjobb, legerősebb Oroszlány ellen készül. Görög edzőnk elmondta: több, távolról nagyon jól dobó játékosa van az Oroszlánynak, a múlt hét végén a Kaposvár ellen nem kevesebb, mint 16 triplát dobott az OSE. Kulcskérdés, hogy védekezésben ne engedjék a srácok, hogy az Oroszlány “dobógépei” elkapják a fonalat. Hozzátette: a védekezéssel tulajdonképpen a Falco ellen nem volt gond, 81 pontot dobott a bajnok, amely egy spanyol élcsapat, a Murcia otthonában is nyerni tudott a Bajnokok Ligájában. Támadásban viszont kétségtelenül több kell a szerdán mutatottnál, nem lesz elég két átlag feletti egyéni teljesítmény. Kostas azt reméli, hogy csapatként játszva több játékosa is jó napot fog majd ki.
A hét második felében az oroszlányiak elleni taktikai felkészülés mellett a játékosok frissítése játszotta a főszerepet. Holnap ugyanis 6 nap alatt, már a harmadik mérkőzést játszák a srácok. Kostas hangsúlyozta: már csak ezért is nagy szükségük lesz játékosainak a szurkolók buzdítására, akik annak ellenére is, hogy – és ezért külön köszönetet is mondott nekik – szerdán nem ment a játék, végig buzdították a csapatot. Reméli, segítségükkel holnap csapatának sikerül győzelemmel elhagyni a pályát.

Bár kimondottan ígéretesen, biztatóan kezdtük a Falco elleni találkozót, az első negyed közepétől a nemzetközi szinten is jegyzett és láthatóan pihentebb ellenfelünk, ránk tudta kényszeríteni akaratát és biztosan győzött

SKC – Falco: 63-81 (12-17, 13-21, 17-26, 21-17)
Sopron, férfi NB IA, 2000 néző
V.: Tőzsér, Söjtöry, Major

SKC: JOSEPH 20/6, Jones 9/3, Valerio-Bodon, BARNETT 11, Molnár M.
Cs.: Shine 2, Durham 12, Sitku 6, Supola 2, Takács N., Csendes 1, Schöll
Edző: Kostas Flevarakis

Falco: POT 13, Kovács B. 3/3, Brown 9, TIBY, 15/3 Keller 3
Cs.: Perl 6, BARAC 11/3, COWLES 18/9, Verasztó, Takács Z., Horváth A., Sövegjártó 3/3
Edző: Milos Konakov

Pot gyorsan vezetést szerzett a vendégeknek, Barnett büntetőivel egyenlítettünk, Joseph vezetést jelentő triplája pedig valóságos hangrobbanást idézett elő a lelátón – egy 7-0-s rohamot vágtunk ki. A bajnokot az első percekben Pot tartotta versenyben. A szakasz közepén elkapkodtunk néhány lerohanást, ledolgozta hátrányát ellenfelünk, sőt a fiatal Kovács triplájával fordított is. Durham ugyan zsákolt egy nagyot, de a negyed második fele ellenfelünké volt, amely BL-szintűre szigorította védekezését. Ezzel nem igazán tudtunk mit kezdeni, amikor pedig nagy nehezen sikerült helyzeteket kialakítani, azok kimaradtak, így 5 pontos vendég vezetéssel zárult a nyitóetap.

A gyűrűt, amelyre támadtunk, a 2. etap elején is “bedeszkázták”, azaz továbbra se találtunk be. Bár Shine egy ragyogó blokkot mutatott be, tovább nőtt a különbség. Bár nem ment a játék, szurkolóink látva a küzdést és az akarást, űzték-hajtották a srácokat. 9 pontos vendégvezetésnél Kostas időt kért. A hosszú kosárcsendet Barnett törte meg támadópattanó után, majd jött két dupla, egy zsákolás és egy szép középtávoli tempó Durham-től, a 6-0-s részhajránk”után időt kért a Falco. Eladott labdák és a palánkunk alatt az ellenfélnek “engedett” lepattanók miatt, hamarosan újra 10 fölé nőtt a Falco-előny, ekkor ismét Kostas kért időt. Joseph “büntetett”, majd Barnett is villant, kár, hogy a bónusz büntetőt kihagyta. Szurkolóink körében az váltott ki némi elégedetlenséget, hogy a játékvezetők több ízben is szabálytalannak látták a lepattanóért küzdő játékosainkat. A félidő végén állandósult a 10 pont körüli különbség. Rosszul végződött számunkra a félidő, Tiby támadópattanó utáni 2+1-es akcióját követően, 13 pontos hátránnyal térhettünk pihenőre.

A 2. félidő elején Joseph még próbálta versenyben tartani csapatunkat, de Cowels triplái, valamint 1-2 bosszantó hiba, a saját palánk alatt megszerzett, de az ellenfélnek visszaadott labda után sajnos elkezdett nőni a különbség. Frissebbnek, pontosabbnak tűnt a Falco, amely a negyed hajrájában Tiby duplája, majd Barac triplája után 20 pont fölé növelte előnyét. A szakasz Cowels újabb hármasával és 22 pontos vendég vezetéssel zárult.

A záróetap elején Tiby hármasa után 25-re nőtt a hátrány. Ekkor Kostas vélhetően már a szombati, Oroszlány elleni meccsre gondolva a csapat több kulcsjátékosát is leültette, és a fiataloknak is lehetőséget adott. Az utolsó percek már izgalommentesen zajlottak, a Falco – igazolva, miért is nemzetközi szinten, a Bajnokok Ligájában jegyzett csapat – magabiztosan győzött, bár a végén fiataljaink Sitku Marci vezetésével valamit csökkentettek a hátrányon.

Kostas Flevarakis: Ez egy olyan mérkőzés volt, ahol tudtuk, hogy egy nagyon jó csapat az ellenfelünk, akik a múlt héten legyőztek egy nagyon magasan jegyzett európai csapatot, a Murciát, és ez nem a véletlennek vagy a szerencsének volt köszönhető, az egy nagyon jó mérkőzés volt a számukra. A szombati mérkőzésünkön nagy energiával játszottunk, hogy le tudjuk győzni a Paksot idegenben. Azoknak a csapatoknak, amelyeknek kevesebb fegyvere van, meg kell találniuk a módját, hogy kifárasszák az ellenfelet, de a Falco ma sokkal frissebb volt, mint mi. Próbáltunk a védekezésünkre támaszkodva küzdeni, és egy ilyen meccsen a nyolcvan kapott pont jó eredmény, de az egész mérkőzés során a legnagyobb problémánk a támadás volt. Az előző két meccsen a Falco száz pont körül dobott, és egy ilyen rossz meccsen sikerült nekünk nyolcvan körül tartani őket. Ha megnézzük a dobószázalékokat, főleg a hárompontost, akkor láthatjuk, hogy ma nem számíthattunk sok jóra. Úgy gondolom, hogy a szezonnak ebben a szakaszában a Falco sokkal jobb csapat nálunk, és megérdemelték a győzelmet. Nekünk most az a fontos, hogy tovább dolgozzunk, van még egy nagy meccsünk szombaton az Oroszlány ellen, ezért mostantól csak arra koncentrálhatunk. Persze, néhány játékostól többet várunk, de ennyi idő alatt nem lehet sok mindenen változtatni. Úgy gondolom, hogy most az előttünk álló feladatra kell koncentrálnunk, és hamarosan újra azon a szinten leszünk, hogy felvegyük a versenyt olyan csapatokkal is, mint a Falco.

Holnap este, 19 órától az utóbbi évek legjobb, legsikeresebb magyar csapata, a bajnoki címvédő Falco látogat hozzánk. Mindkét csapat győzelemmel hangolt az északnyugati rangadóra

Görög mesterünk, Kostas a holnapi ellenfélről szólva kiemelte: : nagyon jó hetet zárt a Falco. Előbb nemzetközi porondon egy kiváló spanyol együttes, a Murcia otthonában ért el bravúrt, majd szombaton – egy nappal tehát korábban, mint amikor mi arattunk Pakson szintén bravúrosnak mondható győzelmet, – 100 pont fölé jutva verte a Nyíregyházát. Bár jelentősen átalakult, továbbra is nagyon erős csapat a Falco. Az edzőt és filozófiáját a korábbi évek sikercsapatából a csapatnál maradó Keller és Perl – akik a válogatottal az Európa-bajnokságon világsztárok ellen edződtek, fejlődtek – jól ismerik, az új játékosok pedig könnyen beilleszkedtek a rendszerbe. Sok a távolról jól dobó játékosuk, főleg légiósaik, ráadásul ilyen a magas, alapvetően belső posztokon játszó Tiby is. A külső, mezőnypozíciókban pedig a posztokhoz képest magas, erős játékosaik gyakran bemennek a palánk alá pozíciójátékot játszani.
Kostas azt taglalta: ahhoz, hogy legyen esély egy újabb bravúrra a hagyományosan remek hangulatú Sopron-Falco meccsen a játékosok lelátóról történő buzdítása, támogatása mellett leginkább a szervezett, jó védekezésre lesz szükség. Meg kell próbálni lassítani a Falco játékát, nem lenne szabad engedni, hogy jókezű játékosai elkapják a fonalat.
Saját csapatáról azt mondta Flevarakisz: örömmel látja, hogy a sok új játékos egyre inkább kezdi megismerni egymást, és azt a játékfilozófiát, rendszert, amelyben játszatni szeretné a társaságot. Kostas hangsúlyozta, nem volt sok idő felkészülni a Falco csapatából, egy nappal kevesebb, mint az ellenfélnek a meccsre, ráadásul fiai egy nagy iramú, kemény találkozót játszottak, míg a szombathelyiek szombaton sokat pihentethették kulcsjátékosaikat, mert a kiegészítő embereik is jól játszottak a bajnokin. A taktikai felkészítés mellett a fizikai frissítésen volt a hangsúly, mert ahhoz, hogy újabb bravúrt érjünk el, nem valószínű, hogy elég lesz két-három átlagon felüli egyéni teljesítmény. Továbbra is nagy energiával, sokat futva, teljes erőbedobással csapatként kell működni, mind támadásban, mind védekezésben, és akkor esetleg sikerülhet ismét együtt örülni a szurkolókkal, ami a DEAC elleni diadal után óriási élmény volt az új játékosoknak!

Hullámzó, fordulatos mérkőzésen jól kezdtünk, de az első félidőben akadtak gyengébb periódusok játékunkban. Tartottuk a lépést a hazaiakkal, akik úgy vezettek 6-tal félidőben, hogy mindkét negyed végén, dudaszóra dobtak triplát. A második félidőt remekül kezdtük, fordítottunk, de újra erőre kapott az “Atom”. A záróetap is izgalmas volt, sokáig váltott vezetéssel haladtak a felek, de a hajrában, a kritikus helyzetekben mi voltunk higgadtabbak, pontosabbak, így bravúros és értékes győzelemmel térhetünk haza Paksról

ASE – SKC 75-80 (22-15, 15-16, 21-22, 17-27)
Paks, férfi NB IA, 800 néző
V.: Papp P., Ádám, Rácz

ASE: EDWIN 18/6, Pajor, Green 8/6, EILINGSFELD 18/3, ATKINSON 11
Cs.: Frank 3/3, Kovács Á. 8/3 GRUBOR 9/9 Taiwo
Edző: Csirke Ferenc

SKC: JOSEPH 19/6, JONES 19/3, VALERIO-BODON 9/3, Barnett 5/3, Molnár 2
Cs.: Shine 10, DURHAM 14, Sitku, Supola 2, Takács
Edző: Kostas Flevarakis

Barnett rendezetlen védelem ellen beemelt szép triplájával szereztünk vezetést. Jól védekeztünk, az Eilingsfeld vezette hazaiaknak többször is gondjuk adódott 24 másodperc alatt kosárra dobni, egységes csapatjátékkal 9-4-re elléptünk a negyed közepén. Ekkor megtört a lendület, támadásban egyénieskedtünk, erőlködtünk. A negyed második fele egyértelműen a hazaiaké volt, akik egy 15-4-gyel fordítottak, és Green a negyed végét jelző dudaszóra dobott triplájával 7 pontos előnnyel zárták a szakaszt.

Hazai duplára Jones triplájával feleltünk a 2. etap elején. Supi ügyes passzából Durham zsákolt szépen. Sikerült védekezésben kiszorítani a hazaiakat, s Jones, valamint a palánk alatt ügyesen megjátszott Durham találataival a szakaszt 9-3-mal kezdve a negyedet 1 pontra feljöttünk, időt kért a hazai gárda. Eilingsfeld hármasára, Supi felelt bátor betörés utáni kosárral. Nem, tudtuk tartani a hazaiak válogatott erőcsatárát, aki tripláját követően támadópattanóból is eredményes volt, de tapadtunk a paksiakra. A szakasz hajrájában újra jött egy kis kapkodás, szerencsére Valerio-Bodon szép triplájával nagyon nem engedtük el ellenfelünket, ám ahogy az első, úgy a 2. negyed is hazai hármassal zárult, ezúttal a fiatal Frank talált be, így 6 pont hátrányban voltunk szünetben.

A 2. félidő Jones és Durham szép alley-oop akciójával kezdődött, s ez a látványos akció egy Jones vezette parádés, fordítást érő bő másfél perces 8-0-s rohamunk kezdetét jelentette. Az érthető hazai időkérést Edwin triplája követte, ám erre két kisemberünk révén 1-1 szép duplával reagáltunk. A szakasz közepén váltva estek a kosarak, tartottuk szűk előnyünket, sőt Durham pöcijével 6-tal elléptünk. A 3. negyed hajrájában pontatlanokká váltunk támadásban, s egy 13-2-vel visszaszerezte a vezetést az ASE, amelyet újra Eilingsfeld vett széles vállaira.

A záróetap – amelynek vége előtt nem sokkal Molnár Marci kipontozódott – 5 pontos hazai vezetésről indult. Ennek elején váltva estek a kosarak, majd Joseph eredményességére és gólpasszaira építve, egy 9-0-lal átvettük a vezetést. A látványosságról Durham zsákolással, a szezonbeli messze legjobb meccsét játszó Valerio-Bodon  pedig egy szép alley-oop pöci formájában gondoskodott. Hazai időkérés után a csere-légiós, Grubor lépett elő vezérré, s miközben mi kicsit kapkodtunk, két triplájával visszavette a vezetést a Paks. A második félidőre nagyon javuló Joseph is triplával jelentkezett, váltott vezetéssel haladtak a felek. Átmenetileg alacsony, center nélküli szerkezetre álltunk át, egy ideig egyik oldalon sem esett kosár, tartottuk szűk előnyünket. Ez Edwin triplájával 1-re zsugorodott, majd Joseph szerzett szép duplát. Tapadt ránk a Paks, de a kritikus helyzetekben Jones és Joseph keze nem remegett meg, 17,4 másodperccel a vége előtt 4 ponttal “mentünk”. Elhibázott hazai hármas után Durham szerzett lepattanót, 1 büntetőt bedobott, így NYERTÜNK!

Kostas Flevarakis: – Nagy mérkőzés, szép győzelem volt, amelyet elsősorban a jó védekezésünknek köszönhettünk, főleg az első három negyedben. A negyedikben már a támadás is működött, az új játékosok lassan kezdik megismerni egymást és játékunk filozófiáját, de azért még kell idő. Egy jó, az otthonában mindig erős Paks otthonában nyertünk, de szerdán jön a Falco, mostantól arra készülünk.

Vasárnap 18 órától Pakson lép pályára az eddig “kétarcú” csapatunk, amely javítani próbál a múlt hétvégi súlyos szolnoki vereség után

Kostas Flevarakis, együttesünk görög edzője azt fejtegette, hogy a bajnokság elején még elég hullámzó a csapatok formája, sok együttesnél történtek jelentős változások a keretben, így még nem mindig kiegyensúlyozott a teljesítmény. A görög szakvezető kiemelte: az egyik legtöbb változás éppen nálunk történt, ahová hét új játékos érkezett, néhányan nem is olyan régen.
A héten folytatódott a csapat építése, a játékosok összeszoktatása. Kostas bízik benne, hogy a saját pályáján különösen erős Atomerőmű otthonában játékosai jobban “megbecsülik” a labdát, kevesebbet adnak el, mint tették Szolnokon. Ez már csak azért is kulcskérdés, mert az ASE atletikus légiósai révén nagyon szeret gyorsan, rendezetlen védelem ellen játszani. A labdaeladások számának minimalizálásával viszont kontrollálni lehet a játék ritmusát. Az ellenféltől kiemelte Eilingsfeldet, aki rendkívüli fizikai erejével tűnik ki, támadásban és védekezésben is alappillére a paksi gárdának, amelyben Kovács rutinja is sokat számít.
Edzőnk abban is bízik, hogy fiai nagyot javulnak abban is, ami a múlt hétvégi súlyos vereség alkalmával a legtöbb gondot, nehézséget jelentette: a lepattanók megszerzésében. Amennyiben mindezt sikerül megvalósítani, lehet esély egy jó eredményre, egy idegenbeli bravúrra.

Minden tekintetben, de különösen az első félidőben lepattanózásban alaposan felülmúlt minket a Szolnok. Messze nem tudtuk megismételni múlt hétvégi játékunkat, így nagy vereségbe szaladtunk bele a kupagyőztes otthonában. Ez a mérkőzés rávilágított, miben kell fejlődni

Szolnoki Olajbányász – SKC 90-57 (21-10, 28-17, 20-16, 21-14)
Szolnok, férfi NB I, 1300 néző. V.: Cziffra, Makrai, Pozsonyi

Szolnok: Durham 8, PALLAI 15/9, Barnes 3/3, SZUBOTICS 14/3, WILLIAMSON 11
Cs.: LUKÁCS 11/3, Gavin 8/6, RÉVÉSZ 13/3, Pongó 4, Rudner 3/3
Edző: Gasper Potocnik

Sopron: Joseph 6, Jones 9, Valerio-Bodon, Barnett 8/3, Durham 7
Cs.: Molnár 6, Sitku 2, SHINE 14/3, Supola 2, Takács 3/3
Edző: Kostas Flevarakis

Bő másfél perc elteltével Subotic a hazaiaknak szerzett vezetést. Nem találtunk be, s egy már megszerzett labdát is visszaadtunk ellenfelünknek és kaptunk egy zsákolást. Első kosarunkat 6-0 és 4 perc után centerünk, Durham szerezte. A Tiszaligetet jól ismerő Jones villanásaival feljöttünk 8-6-ra. Sajnos rövid fellángolás volt, jött egy Révész vezette újabb 6-0-s hazai roham, időt is kért Kostas. A nyitányon remeklő Shine 1 jó büntetővel “jelentkezett be”. Révész 3.duplája után megszületett első triplánk, Joseph kiosztásából Barnett talált be. Rossz dobásaik után rendre visszaszerezték a lepattanókat a hazaiak, a szakasz végén Gavin triplájával 10 fölé nőtt a hátrány.

Egy jó hazai büntetőt követően lerohamnásból Sitku Marci zsákolt nagyot, majd Joseph dobott könnyed ziccert – időt kért a Szolnok. Rendezték soraikat a hazaiak, akik villámgyorsan bemutattak egy 7-0-t csapatunk ellen – 29-14-nél Kostas ismét kénytelen volt időt kérni. A szakasz közepén váltva estek a kosarak, állandósult a 10 és 15 pont közötti hazai előny, de pattanózásban továbbra is nyomasztó volt a hazai fölény. Csapatunkból Shine és Jones jelentett veszélyt a hazai gyűrűre, Joseph pedig megcsinálta a helyzeteit, de a ziccert kétszer is elhibázta. Ezeket büntetve 20 fölé növelték előnyüket a hazaiak. A 22 pontos hátrány fő oka az volt, hogy lepattanózásban 26-8-ra múlt fölül minket az Olaj.

Barnett zsákolására Barnes révén triplával felelt az Olaj . Voltak villanásaink, de Szubotics és Pallai révén tovább nőtt a különbség, 27 pontos hátrányban ismét időt kért Kostas. Hasonlóan egyoldalú volt a játék, mint egy hete otthon a DEAC ellen, csak sajnos most mi játszottunk alárendelt szerepet, nem nagyon tudtuk megbontani a Szolnok agresszív szolnoki védelmét. Kostas “magasított”, egyszerre volt fent Molnár és Durham. Egy-egy szerzett labdából tudtunk indulni – így maradtunk 30-on belül. A zárószakasz izgalommentesen zajlott, simán kikaptunk, a meccs rávilágított, bizony van miben kell fejlődni.

A fotók az október -i DEAC elleni mérkőzésen készültek.

Óriási kihívás vár a bajnokságot remek játékkal és nem várt, fölényes győzelemmel kezdő csapatunkra szombaton este. Kostas Flevarakis legénysége Szolnokon, a Magyar Kupa győztes Olajbányász otthonában lép pályára

Edzőnk, Kostas a csapattal kapcsolatban kiemelte: eddig végig jó hangulatban készült a társaság, és ezt csak fokozta a fölényes DEAC elleni diadal a szezonnyitón. A héten tovább folytatódott a csapat építése, hogy a játékosok még inkább megszokják, megismerjék egymást.
A görög szakvezető hangsúlyozta, a Szolnok az utóbbi években a magyar kosárlabdának  egyértelműen a meghatározó, élcsapata, ráadásul saját pályáján rendkívül erős. Az előző évadban inkább délvidéki, szerb és horvát légiósokra épített, akik közül csak Szubotics maradt, most a többi külföldi amerikai. A játéka kicsit változott a Szolnoknak, amely most egy rendkívül atletikus gárda, nagyon sok “veszélyes fegyverrel”: gyors ponterős irányító, távolról remekül dobó bedobó, erőteljes, a palánk alatti fizikai erejét érvényesítő center. Taktikailag is széles a Szolnok repertoárja, van, hogy váltogatják a védekezési formákat, az emberfogást és a zónát. Az alapvető filozófia viszont maradt, mivel az edző ugyanúgy Potocnik, mint eddig.
Ahhoz, hogy Szolnokon jó mérkőzést játszunk és jó eredményt, netán bravúrt érjünk el, egyrészt nagy energiával és lendülettel, másrészt fegyelmezetten és koncentráltan, csapatként kell játszani, mind támadásban, mind pedig védekezésben, és mint mindig, kulcskérdés lehet a lepattanók megszerzése.

Szurkolóink bizonyára sokan emlékeznek az előző évad meglehetősen feszült légkörben befejeződő utolsó, az Alba elleni negyeddöntő záró, 3. szűk vereségünkkel záruló összecsapására. A mérkőzés végén kiállították edzőnket, Kostast, aki eltiltást kapott, így nem ülhet a kispadon a holnapi DEAC elleni találkozón. Ennek ellenére görög szakvezetőnk bizakodó, megpróbálta a lehető legjobban felkészíteni csapatát, amelyet a DEAC ellen segítője, Bors Miklós dirigál majd a kispadról

Kostas Flevarakis kiemelte: a jelentősen átalakított csapat, amelybe hét új, meghatározó játékos is érkezett, kemény munkát végezve szépen halad, de még azért van hová fejlődni. Mivel nem túl régóta van együtt a teljes keret, azért kell még idő, hogy teljesen összeszokjon a társaság, összeálljon a játék.
Ami a holnapi rivális DEAC-ot illeti, ott is jelentős változások történtek, de – mint azt vezetőedzőnk hangsúlyozta: “együtt maradt a Polyák-Drenovac-Tóth Ádám tengely. A már említett Polyák és Tóth mellett a frissen igazolt Mócsán, valamint veszélyes fiataljaik erős, jó magyar magot alkotnak. Drenovac mellett új légiósai is vannak a DEAC-nak, új edzőjük pedig nyilván új filozófia szerint építi a csapatát. Mindent egybevetve egy erős, jó ellenfél látogat hozzánk a szezonnyitón”.
Az esélyek kapcsán Kostas azt hangsúlyozta, egy szezonnyitó mindig izgalmas. Két jelentősen átalakított, és feltehetően játékában még nem “teljesen kész” gárda csap össze, így Kostas szerint jelentős szerepük lesz a mentális tényezőknek. Mint kifejtette: az előző évadokban sok szép estét éltek meg együtt a soproni közönséggel, szurkolótáborral, az évadnyitón is óriási szükség lesz a szurkolók segítségére.
“Keményen dolgoztunk, de az utóbbi napokban már a frissítésre is figyeltünk, hogy nagy intenzitással tudjunk játszani. A csapatnak 40 percen át maximális akarattal és koncentrációval kell teljesíteni a pályán, és ebben úgy a kritikus szituációkban, mint a pozitív, szép pillanatokban egyaránt nagy szüksége lesz csapatának a segítségre, a buzdításra a lelátóról. Napról napra fejlődünk, és abban is bízom, hogy hamarosan már látványos, szép játékot tudunk nyújtani. Most azonban még nem tart itt a társaság, ezért fokozott jelentősége lesz annak, ami amúgy is alapvető: a küzdésnek, harcosságnak, agresszivitásnak, koncentrációnak.”

Az első félidő végén nagyon “elengedtük” a Brno csapatát a Göcsej-kupa bronzmeccsén, majd térfélcsere után bár többször is felzárkóztunk, a kritikus pillanatokban rendere újított ellenfelünk, amelynek többször is volt 10 pont fölötti előnye. A hajrában addig gyengén triplázó csapatunk játékosai 3 hármast “beverve” szorossá tették a találkozót, de megfordítani már nem tudták

SKC – Brno 83-86 (20-22, 19-26, 19-20, 23-16)
Göcsej-kupa, Zalaegerszeg, bronzmeccs

SKC: Joseph 9/3, JONES 20/12, VALERIO-BODON 6, BARNETT 16, Durham 11
Cs.: CSENDES 5/3, Molnár 4, Sitku 4, Takács, SUPOLA 6

“Beragadtunk” a kezdésnél, 5-0-ra, 10-4-re, majd 17-7-re is vezetett a Brno, csapatunkból ekkor leginkább Valerio-Bodon volt veszélyes. A szakasz közepén Jones triplájára építve egy 7-0-lal zárkóztunk, sőt Jones újabb hármasával és Barnett kosaraival fordítani is sikerül, de végül 2 pontos hátránnyal fejeztük be a nyitóetapot.
A második etap elején cserejátékosaink, a bátran, ügyesen játszó Csendes Péter, valamint Sitku Marci villanásaival tartottuk a lépést az ellenféllel, majd a szakasz közepén centerünk, Durham 2+1-es akciójával a vezetést is átvettük. Kaptunk 2 triplát, a félidő végét pedig elrontottuk, hibáinkat büntetve szünetre 9 pontos előnyt szerzett ellenfelünk.

A 2. félidő cseh kosárral indult, 10 pont fölé nőtt a különbség. A Barnett-Jones duó vezetésével vettük üldözőbe a Brnót, volt, hogy feljöttünk 3-4 pontra, de ekkor mindig újított, és a záróetapot 10 pontos vezetésről várhatta az ellenfél. Volt már 13 is a Brno előnye, a szakasz közepén Supi kosaraival 7-re még visszajöttünk, de úgy tűnt, nem tudjuk kétségessé tenni a cseh sikert. A végjátékban aztán Jones két triplájával 5 pontra csökkentettük a hátrányt, majd egy jó cseh büntető után Joseph triplájával alakult ki a végeredmény, 3 ponttal győzött a Brno.

4 légióssal felálló, alakulófélben lévő csapatunk a 3. negyed közepéig tudta tartani a lépést a nálunk láthatóan előrébb tartó ZTE-vel

ZTE-SKC 87-72 (21-24, 30-19, 21-23, 15-6)
Zalaegerszeg, Göcsej-kupa, felkészülési torna

SKC: Joseph 12, Jones 6, Valerio-Bodon, Barnett 12/6, Durham 10
Cs.: MOLNÁR 15, Sitku 2, SUPOLA 6, Takács 6/6, CSENDES 3/3

Sokkal jobban, pontosabban kezdtek a hazaiak (12-4), de Kostas egy határozott időkéréssel rendezte a sorokat. Padról beszálló rutinos játékosaink, Marci, Supi és az újfent triplával jelentkező Takács Norbi révén egy 9-2-vel 1 pontra feljöttünk. A negyed hajrájában Csendes Péter triplája egy 6-2-es rohamot indított, 3 ponttal nyertük a szakaszt. A második etap elején centerünk, Durham kosarával 5 ponttal elléptünk. Keller Iván triplájára még ex-egerszegi játékosunk, Barnett felelt egy hármassal, de Keller alaposan “megszórt” minket, sorra szórta a triplákat, s egy 14-2-es rohamot vezényelt. A félidő hajrája nagy dobópárbajt hozott, amelyből csapatunkból leginkább irányítónk vette ki részét. Szünetben 8 ponttal vezetett a ZTE.

Térfélcsere után feljöttünk 4 pontra, majd állandósult az 5 pont körüli hazai vezetés. A szakasz hajrájában 1 pontra megközelítettük ellenfelünket, amely ekkor 6-tal ellépett. Norbi újabb triplája éltette újra reményeinket, de erre a negyed végén kaptunk egy hármast. Ez úgy tűnt, megtörte a csapatot, a hazaiak egy 7-0-lal kezdték a záró etapot, s 13 ponttal megugrottak. A 4. negyedre szétestünk, végül biztosan nyert a ZTE. A hazaiak elsősorban jobb, közel 50%-os (13/27) triplamutatójuknak köszönhették győzelmüket, játékosainknak nem igazán (5/22) ment távolról.

Fotók: Bálizs Zsuzsanna

Klubunk véglegesítette a meghosszabbított próbajátékon lévő kanadai irányító, Yasiin Joseph szerződését, ám egy légiós mégis távozik csapatunkból

A szakmai stáb úgy ítélte meg, hogy mindkét fél számára az lesz a legjobb megoldás, ha klubunk és a Puerto-Rico-i hátvéd, Eric Ayala útjai elválnak. Klubunk és a játékos közös megegyezéssel már fel is bontotta a szerződést. Ericnek köszönjük a csapatnál a felkészülés eddigi részében a csapattal elvégzett munkáját, és sok sikert kíván neki pályafutásához!
Vezetőségünk most azon dolgozik, hogy mezőnyposztra megtalálja a hiányzó, meghatározó tudású légióst.

Amellett, hogy Ayala távozik, hír még csapatunk háza tájáról, hogy végül véglegesítettük a meghosszabbított próbajátékon lévő kanadai irányítónk, Yasiin Joseph szerződését, így ő  lesz az első számú játékmester a csapatunk számára október 1-én induló szezonban.

Szünetre már közel 30 pontos előnyt szerezve, könnyedén vertük a Klosterneuburgot

SKC – Klosterneuburg 96-63 (24-9, 25-11, 27-19, 20-24)
Sopron, nemzetközi felkészülési mérkőzés

SKC: JOSEPH 15/6, Jones 10, Valerio-Bodon 9/6, BARNETT 21/3, Durham 7
Cs.: Molnár 4, TAKÁCS 9/9, Supola 1, SITKU 13/3, Csendes 5/3, Csátaljay 2, Schöll

Joseph és Barnett vezérletével lendületesen, jól kezdtünk és magabiztosan vezettünk. Takács Norbi tripláival tovább “nyílt az olló”, szünetben 1 híján 30 pont volt az előny a kevéske ellenállást tanúsító osztrák csapat ellen.

Szünet után továbbra is nagy fölényben játszottunk, ekkor elsősorban Sitku Marci és Barnett volt elemében, 13-4-re nyertük a 3. negyed első felét. Ezt követően az utolsó 15 perc kiegyenlítettebb játékot hozott, fiataljaink is meg-megvillantak.

Pénteken rendezi meg a Győr-Moson-Sopron Megyei Kosárlabda Szövetség, a Krasznai Ferenc Emlékmérkőzést a soproni Novomatic Arénában. Csapatunk 18 órakor lép pályára, a Budapest Honvéd ellen.

 A Krasznai Ferenc Emlékmérkőzésen a Sopron KC ellenfele a Budapest Honvéd csapata lesz. Az összecsapás 18 órakor kezdődik.

Belépő:
felnőttjegy: 1.500 Ft.
diákjegy: 1.000 Ft.

Az emléktorna a  Győr-Moson-Sopron Megyei Kosárlabda Szövetség szervezésében valósul meg.

A hétvégén, az MVM Bányász Kupán lép pályára az SKC legénysége Oroszlányban. Az első mérkőzésen, pénteken 15.30 órakor a Kométa Kaposvári KK  lesz csapatunk ellenfele

Az MVM Bányász Kupára korlátozott darabszámban állnak rendelkezésre belépőjegyek, amelyek 2200 Ft-os áron  vásárolhatóak meg, az X-Computer üzletében (Juharfa u. 5.). Mindkét napra külön jegyet kell váltani előzetesen, helyi jegyértékesítés nem lesz!

Jegyvásárlás, csak elővételben: 09.08-án és 9-én 9-17 óráig, 09.10-én 9-11 óráig

Szoros első félidő után, a másodikban fokozatosan nagy fölénybe kerültünk és 21 ponttal nyertünk

BBC Nord Dragon – SKC 59-80 (15-23, 17-13, 15-23, 12-21)
Eisenstadt, felkészülési mérkőzés

SKC: Joseph 6, AYALA 17/6, Valerio-Bodon 2, BARNETT 20/3, MOLNÁR M. 12
Cs.: Supola 6/3, Sitku 4, Jones 8/3, Takács 3/3, Csendes, Csátaljay

Kifejezetten jól kezdte első edzőmeccsét csapatunk, amely a nyitóetap közepén 14-6-ra elhúzott, majd tartotta előnyét. A második etapban megtört a lendület, az osztrák élvonal újonca megfelezte hátrányát. A második félidőt 12-6-tal kezdve elléptünk 10 ponttal, majd fokozatosan egyre nagyobb fölénybe kerülve végül biztosan győztünk.

Rutinos, itthon is ismert amerikai kosarassal lett teljes a mezőnysorunk, csapatunk szerződtette a 32 éves, több mezőnyposzton is bevethető amerikai, de honosítottként a szlovák válogatottban is szereplő Andre Jones-t

A pályafutása során nagyon sok helyen megforduló (Finnország, Grúzia, Mexikó, Olaszország, Szlovákia) Jones legeredményesebb szezonját Szolnokon “futotta”, ahol a koronavírus járvány miatt félbeszakadt 2019/20-as évadban 20.1 pontot, 4,5 lepattanót és 2,6 gólpasszt átlagolt. Azóta 2 szezont az olasz másodosztályban töltött, az előző évadban pedig az osztrák GGMT Wien csapatában, azaz a bécsi gárdában bő 26 percet a pályán töltve 13,9 ponttal, 2,1 lepattanóval és 2,8 gólpasszal segítette csapatát meccsenként átlagban. Ott egyébként csapattársa volt korábbi játékosunknak, Tauras Jogelának és megnyerték az osztrák bajnokságot.
Jones honosított játékosként a szlovák válogatottban is szerepelt Eb-selejtezőkön. Jones Bécsben él, de már átköltözött Sopronban és edzésbe is állt csapatunknál.
A vezetőség a kiszemelt középjátékos felé is elküldte ajánlatát, s reméljük, a hét végén, a jövő hét elején már teljes lesz a keret.

Rutinos, itthon is ismert amerikai kosarassal lett teljes a mezőnysorunk, csapatunk szerződtette a 32 éves, több mezőnyposzton is bevethető amerikai, de honosítottként a szlovák válogatottban is szereplő Andre Jones-t

A pályafutása során nagyon sok helyen megforduló (Finnország, Grúzia, Mexikó, Olaszország, Szlovákia) Jones legeredményesebb szezonját Szolnokon “futotta”, ahol a koronavírus járvány miatt félbeszakadt 2019/20-as évadban 20.1 pontot, 4,5 lepattanót és 2,6 gólpasszt átlagolt. Azóta 2 szezont az olasz másodosztályban töltött, az előző évadban pedig az osztrák GGMT Wien csapatában, azaz a bécsi gárdában bő 26 percet a pályán töltve 13,9 ponttal, 2,1 lepattanóval és 2,8 gólpasszal segítette csapatát meccsenként átlagban. Ott egyébként csapattársa volt korábbi játékosunknak, Tauras Jogelának és megnyerték az osztrák bajnokságot.
Jones honosított játékosként a szlovák válogatottban is szerepelt Eb-selejtezőkön. Jones Bécsben él, de már átköltözött Sopronban és edzésbe is állt csapatunknál.
A vezetőség a kiszemelt középjátékos felé is elküldte ajánlatát, s reméljük, a hét végén, a jövő hét elején már teljes lesz a keret.

Hat év után tért vissza csapatunkhoz a szurkolóink által annak idején is kedvelt kemény, harcos középjátékos, Molnár Marci. Visszatérése utáni első benyomásai mellett emlékeiről is beszélt

– Milyen újra az SKC-ban edzeni?
– Köszönöm, jó újra itt, bár sok az új, de nem ismeretlen arc. Csak Takács Norbival játszottam együtt, Supola Zolit és Sitku Marcit ellenfélként ismerem. Vincenttel nyaranta gyakoroltunk együtt, és még kis tíz-tizenkét éves srác volt, amikor megismertem Csátaljay Petit, akinek az édesapja, Gábor annak idején az SKC-ban, tagja volt a szakmai stábnak.

– Elkerülve Sopronból, hol volt neked a legjobb?
– Szerintem a székesfehérvári volt a legjobb szezonom, de sajnos az a vírus miatt félbeszakadt. Eredményesség tekintetében a debreceni volt a legsikeresebb, többek között egy Magyar Kupa ezüstéremmel.

– Szurkolóink nyilván örülnek, hogy újra az SKC-t erősíted. Minek volt ez köszönhető?
– Elsősorban annak, hogy a vezetőedző, Kostas Flevarakis személyesen hívott és keresett, hogy szeretné ha a Sopronban játszanék. Ez nekem nagyon fontos volt!

– Nézted a magyar-litván vb-selejtezőt?
– Persze! Nagyon jó meccs volt és kár, hogy nem sikerült megnyerni, bár remekül játszott a csapat. Ez is egy nagyon szép eredmény a világ egyik legjobb válogatottja ellen, és nem álltak messze a srácok egy igazán nagy bravúrtól. Kis szerencsével ez is sikerülhetett volt, akadt egy-két érdekes fújás, de nagyon jó a válogatott. És persze eszembe jutott az első, és eddigi egyetlen válogatottságom, szintén pont a litvánok ellen a Tüskecsarnokban, az egy sokkal simább meccs volt. Ezzel együtt, bár csak az utolsó két-három percben játszottam, felejthetetlen élmény maradt remek hangulatban pályára lépni a nemzeti csapatban.

– Szép emlékekből Sopronhoz, az SKC-hoz is kötődhet néhány…
– Leginkább nem is egy soproni, hanem egy kaposvári meccs ugrik be. A bronzcsata utolsó, hosszabbításos mérkőzése! Sérültjeink is voltak, akadtak, akik kipontozódtak, így a végjátékban és a hosszabbításban is a pályán voltam. Sikerült pár lepattanót visszatéve néhány kosarat is dobnom. És ezek után a “hab a tortán” a késő esti hazatérés volt Sopronba. A Fő téren rengeteg szurkoló várt és ünnepelt minket, ez is egy gyönyörű, örök emlék.

– Mennyiben más játékos a most visszatérő Molnár Marci, mint aki hat éve távozott Sopronból?
– A mentalitása, harcossága semmit nem változott. Viszont azóta több helyen is játszottam, sok tapasztalatot szereztem, érettebb, rutinosabb lettem. Remélem, küzdő szellememmel, a megszerzett tapasztalatommal nagy hasznára leszek majd a csapatnak.

Csapatunk új, fiatal játékosa már bő egy héttel a felkészülés hivatalos kezdete előtt leköltözött Sopronba – no, nem mintha túl sokat kellene ismerkednie a környezettel. Tisztáztuk “soknevűségét”, kendőzetlen őszinteséggel beszélt arról, hogy gyerekként, kamaszként bizony “nehéz eset” volt, de mára már “benőtt a feje lágya”…

Valerio-Bodon Vincent

– Üdvözlünk az SKC-ban! Olvasva a híreket rólad, aki nem ismer, nem nagyon tudta hova tenni azt  a sok nevet… Tisztázzuk csak, mi a vezeték, és a mi a keresztneved?
– Először mondom a teljes nevemet: Valerio-Bodon Vincent László. Ebből a László “felejtős”, hivatalosan ugyan ott van, de nem használom. Az első kettő, tehát Valerio-Bodon a vezetéknevem. Dominikai köztársaságbeli édesapám neve Ramon Antonio Valerio Bonilla, édesanyám vezetékneve pedig Bodon – ennek egyfajta “egyvelegéből” jött a vezetéknevem: Valerio-Bodon.

– Hol születtél, hogy alakult a gyermekkorod?
– Dominikán, egészen pontosan a Dominikai Köztársaságban. Hat éves koromig éltem a fővárosban, Santo Domingo-ban. Akkor Magyarországra költözött a család, azóta itt élek.

– A kosárlabda volt az első sportágad?
– Nem, hanem a jégkorong. Körülbelül két hétig. Nem igazán tetszett. Sok mindent kipróbáltam, volt foci, úszás, atlétika, majd jött a kosárlabda.

– Honvéd nevelés vagy, ha jól tudjuk…
– Annak tartom magam, mégis az első csapat, ahová elmentem az a MAFC volt, mert a bátyám is oda járt. Akkor azonban még nagyon kicsi voltam, ott még inkább játékok, sorversenyek voltak. Iskolába viszont egy ének-testnevelés szakos suliba jártam, gyakorlatilag a Honvéd-pályával szemben, így aztán észszerű volt, hogy ott folytatom. Éveken át ott játszottam, tizennyolc évesen bekerültem a felnőtt keretbe.

– Nagyon nagy tehetségnek tartanak, kinek köszönheted a legtöbbet abban, hogy ide jutottál?
– Először is a honvédos időszak kapcsán őszintén el kell, hogy mondjam, elég nehéz gyerek, kamasz voltam.

– Túlsúlyos?
– Nem, nem szó szerint értve. Nagyon makacs, önfejű, öntörvényű voltam, nehéz dolguk volt velem edzőimnek. Tizenkét éves koromban eldöntöttem, hogy NBA-játékos leszek, de persze az egy kissrác álmodozása volt, fogalmam sem volt róla, mennyi áldozattal, lemondással jár előrelépni, fejlődni, magas szintre jutni a sportban. Szóval sokszor hazazavartak edzésről, vagy nem engedtek a meccseken játszani. Akkoriban óriási igazságtalanságnak gondoltam az egészet. Így utólag kicsit többet tapasztalva belátom, igazuk lehetett az edzőimnek, sőt ezek a döntések segítettek lélekben megerősödni.

– Ez a “nehéz” srác ,eddigi edzői közül kinek köszönhet a legtöbbet?
– A Honvédban két edzőt emelnék ki: Losonczy Dánielt és Pálfi Jenőt, ők nagyon sokat tettek azért, hogy mostanra oda jussak, ahol tartok.

– Tehetségedet jól mutatja: elég korán felkerültél az NB I-be, méghozzá Paksra. Mennyire volt ez nagy váltás Budapest és az utánpótlás után?
– Több szempontból is nagyon éles váltás volt! Az élet szempontjából megszokni, hogy az ember távol kerül a családtól, a barátoktól – nem ment egyik napról a másikra. Kosárlabdában pedig óriási a különbség a felnőtt NB I és akár az utánpótlás, akár az NB I B irama, keménysége között.

– Akkor azért az a két-három év, amelyet már az NB I-ben töltöttél, azért már “felvértezett” némi tapasztalattal. Milyenek voltak az eddigi szezonjaid a felnőttek között?
– Pakson két évet töltöttem Dzsunicsnál, a másodikban vezették be a fiatalszabályt, az az évadom azért jobb volt, mint az első. Ami Debrecent illeti, mind a csapatnak, mind pedig nekem elég zaklatott volt a szezon. Három edzőnk is volt az évad során, ez már önmagában elég nehéz helyzet, én pedig úgy érzem, nem léptem előre, megakadtam, ezért úgy döntöttem, az a legjobb, ha váltok – bár a középszakaszban volt egy huszonöt pontos meccsem Kecskeméten.

– Végül miért éppen csapatunk, az SKC mellett döntöttél?
– A soproni érdeklődést éreztem a leginkább pozitívnak, a vezetőedzővel is beszélgettem telefonon.

– A tavalyi soproni U20-as Challenger torna is közrejátszott a döntésedben, amelyen te lettél a sorozat MVP-je, legértékesebb játékosa?
– Egy nagyon szép emlék, egy jól sikerült torna volt, és azért korábbról más kellemes emlékeim is vannak Sopronból. Két nyáron is itt töltöttem pár hetet Szegedi Róbert erőnléti edzőnél, hogy fizikailag erősödjek, előre lépjek, hogy a felnőttek között is hatékonyan, jól játszhassak.

– Ez amellett, hogy nagyon pozitív, elég “meredek” szemléletváltás a korábbi “nehéz gyerektől”…
– Említettem, volt egy álmom, hogy NBA-játékos legyek. Ezt az álmomat nem is tervezem feladni, akkor sem ha most már látom, hogy milyen áldozatokkal, mennyi – adott esetben – külön munkával  jár. Mivel ez egy olyan cél, amit én még kiskoromban tűztem ki, bármi van, ha sikerül ha nem, ezért teszek mindent nap, mint nap, hogy a magam maximumát kihozzam.

– Mennyire ismered leendő csapattársaidat csapatunkban?
– Személyesen a két Mártont, Sitkut és Molnárt ismerem. Egy évvel fiatalabbként tagja voltam annak az U18-as keretnek, amelyben Sitku Marci is játszott, jóban voltunk. Molnár Mártonnal pedig éppen egy egyéni külön edzésprogram – ez nem erőnléti, inkább taktikai jellegű volt – találkoztam. Közös ismerősünktől hallottam jókat Csendes Péterről, a tapasztaltabbakkal pedig a meccseken ellenfélként találkoztam, a felkészülés során személyesen is ismerkedünk egymással.

– Mit vársz, szeretnél elérni Sopronban az SKC-ban?
– Egyértelmű, hogy szeretnék fejlődni, előrelépni, és ennek köszönhetően a csapatnak hasznos tagja lenni.

– Ha már az NBA, van kedvenc játékosod, ha úgy tetszik, példaképed?
– Kyrie Irving játékát nagyon szeretem, a kivételes labdakezelését, és ahogy alacsony termete ellenére a centerek között is megoldja a helyzeteit a gyűrű közeléből.

– A játékosok többnyire a saját posztjukon játszó szupersztárok a példaképei. Ez a te esetedre nem igazán áll…
– Lehet, hogy meglepő, de tizennégy éves koromig egyértelműen irányítót játszottam, majd miután nőni kezdtem, tizennyolc éves koromig is előfordult, de tizennégy és tizennyolc között az egyestől a négyesig voltam minden… De, ha jobban belegondolok, az utánpótlás korosztályokban töltött éveim alatt a legtöbbet irányítóként küldtek pályára edzőim.

– Zárjuk a beszélgetést ugyanúgy a nevedhez kapcsolódóan, ahogy kezdtük. Van beceneved?
– Debrecenben többet is adtak. Voltam Vinny, Vili, Vinny a Villamos, vagy, ahogy Amerikában divat egyszerűen csak Ví (ahogy a V betűt angolul ejtik).

Reggel orvosi vizsgálatokkal, majd felmérésekkel csapatunk – egyelőre a magyar állománnyal – megkezdte a felkészülést a 2022-23-as évadra

A reggeli orvosi vizsgálaton keretünk magyar játékosai – Csátaljay Péter, – a nyári sérülése után rehabilitációját végző, de a vizsgálaton megjelenő – Csendes Péter, továbbá Molnár Marci, Schöll Ricsi, Supi, Sitku Marci, Takács Norbi és Valerio-Bodon Vincent vettek részt.
Az SKC az első napokban az új erőnléti edző, az előző években Oroszlányban dolgozó szlovén Luka Steblaj, valamint Bors Miklós másodedző irányításával készül. Ezúton is szeretnénk megköszönni Pető Edinának, az előző két szezonban a csapat mellett erőnléti edzőként végzett alapos, magas szintű munkáját. Csapatunk vezetőedzője, Kosztasz – akivel természetesen a stáb tagjai egyeztették az első napok feladatait, programját – a hét második felében tér vissza Sopronba.
Csapatunk három már meglévő légiósa, a Puerto Rico-i hátvéd, Eric Ayala, az amerikai erőcsatár, Jordan Barnett, valamint a kanadai irányító Yasiin Joseph várhatóan a jövő héten kapcsolódik be a munkába. A klub és a szakvezetés pedig további játékost, játékosokat keres.

Csapatunk tervezett edzőmeccsei, felkészülési tornái:
Szeptember 3.: Eisenstadt – SKC
Szeptember 7.: SKC – Körmend (zártkapus)
Szeptember 9-10.: Felkészülési torna (Oroszlány)
Szeptember 16.: SKC – Bp. Honvéd
Szeptember 20.: SKC – Klosterneuburg
Szeptember 23-24.: Göcsej-kupa (Zalaegerszeg)

Megtaláltuk légiós irányítónkat a következő évadra, csapatunkat a 26 éves, 185 centi magas kanadai Yasiin Joseph mozgatja majd

Leendő játékosunk a 2020-21-es évadban a holland élvonalban, a Landstede Hammmers együttesében játszott meccsenként 26,5 percet, és 11,7 pont mellett átlagban 4,9 lepattanóval és 4 gólpasszal segítette csapatát. Joseph az előző szezont Ukrajnában kezdte, és a háború kitöréséig a Zaporizzsja csapatában játszotta az élvonalban, majd a francia másodosztályú Quimper együtteséhez igazolt.
Az ukrán Szuperligában szereplő csapatában február közepéig abszolút meghatározó játékos volt, 26 találkozón lépett pályára, és meccsenként átlagban csaknem 33 percet a pályán töltve 16,6 pontos, 6 lepattanós és 6,1 gólpasszos átlagot ért el. Francia együttesében márciustól bő félidőnyit játszva 7,6 pontot, 2,4 lepattanót és 2,9 gólpasszt átlagolt.
Érdekesség, hogy, ahogy másik új játékosunkhoz, Ayalához hasonlóan Puerto Rico-i kosarasunk is volt, Joseph egy honfitársa is – aki amellett, hogy kanadai, ráadásul szintén irányító – megfordult csapatunkban, Hernst Laroche személyében a 2015-16-os szezonban.

Videó ITT>>>

Fotó: Béliers de Kemper/www.letelegramme.fr

A legjobb dobója és a teljesítmény-indexek alapján – hogy kicsit “hazabeszéljünk” – a legértékesebb játékosa lett a Romániában a múlt héten befejeződő B-divziós U18-as Európa-bajnokságon a 14. helyen végző korosztályos válogatottunknak Csátaljay Péter. Fiatal játékosunknak ez volt az első “fellépése” nemzetközi szinten, a torna kapcsán beszélgettünk vele

– Milyen céllal utaztatok ki az Eb-re?
– Első lépésben szerettünk volna a csoportból továbbjutni.

– Az első két meccset szoros küzdelemben kettő, majd négy ponttal vesztettétek el..
– Rosszul játszottunk, nem az ellenfelek győztek le, mi vertük meg saját magunkat Ezen a két egylabdás meccsen olyan hibákat vétettünk,  – volt, hogy ki nem kényszerítetteket – amelyek korábban, az edzőmeccseken abszolút nem voltak jellemzőek a csapatra.

– Viszont…nem estetek szét, a két szoros, és ahogy mondod, nyilván bosszantó vereség után sikerült nyerni…
– Akkor az a szlovákok elleni meccs volt az utolsó esély arra, hogy matematikailag még elérjük a célt, meg nyilván magunknak is szerettünk volna bizonyítani. Nagyon összezártunk, összefogtunk és küzdöttünk a szlovákok ellen.

– Az esély megmaradt, de a lettek ellen elszálltak…
– Úgy gondolom, az egységgel, a csapaton belüli hangulattal a vereségek ellenére nem volt gond, a szakmai stáb  szerintem nagyon jól kezelte az éppen aktuális helyzetet. A lettek jobbak voltak, az utolsó Svájc elleni csoportmeccsen pedig már az volt a tét, hogy ne a mezőny legalsó harmadába kerüljünk, hanem a kilencedik helyért játszhassunk.

– Soproni csapattársad, Csendes Péter sajnos még a felkészülés során megsérült. Ő, az ő játéka mennyire hiányzott ?
– Eredetileg Péter volt a csapatkapitány. Amíg velünk készült, nagyon jól összefogta a csapatot, igazi vezér volt. Emellett ráadásul a szoros mérkőzéseken, a végjáték is talán másként alakult volna, ha ő játszhatott volna – sajnos ez már nem derül ki.

– Az ő kiválása mellett a torna során is vesztett játékosokat a csapat…
– Igen, hárman is megsérültek, az utolsó két meccsre,  illetve nagyjából az utolsó előtti mérkőzés második félidejére és az utolsóra, kilencen maradtunk.

– A statisztikák alapján te lettél a csapat legjobb dobója és a teljesítmény-indexek alapján is a legjobb játékosa. Ez mennyire vigasztal, hogyan hat rád, egyénileg hogyan értékeled a saját játékodat?
– Nyilván jobb lett volna, ha jobban, sokkal jobban szerepelünk. Mint minden társam, én is próbáltam mindent megtenni – ennyit sikerült. Összességében talán az a pozitívum, hogy a torna során szerintem végig hoztam egy stabil, kiegyensúlyozott játékot.

– Szerkezetileg milyen volt a csapat az ellenfelekhez képest?
– Magasságban nagyjából hasonlóak voltunk a többi csapathoz, de súlyban, erőben érezhetően riválisaink jobbak, és ezt az erőfölényt ki is használták.

– Itthonról mennyire követték a szerepléseteket?
– Ahogy láttam, elég sokan. Ami engem illet, szülőktől, barátoktól sok pozitív üzenetet kaptam, ami sokat segített.

– Ez volt az első nemzetközi fellépésed. Milyen tapasztalatokat szerezve tértél haza az Eb-ről?
– Más volt az Európa-bajnokságon a játék, mint itthon. Az ellenfelek sokkal agresszívebbek, más az intenzitás, nagyobb az iram, és, mint már mondtam, fizikailag erősebbek a riválisok. Ami nekem a legfontosabb tanulság volt, az az, hogy ezen a szinten a figyelem, a koncentráció egy pillanatra sem lankadhat, vagy hagyhat ki, mert azt az ellenfelek azonnal kíméletlenül megbüntetik.

Fotók: fiba.basketball

Megvan csapatunk második idegenlégiósa a következő évadra. Erőcsatár posztra, az előző évadban is a magyar bajnokságban szereplő amerikai kosarast igazoltunk a 27 éves, 203 centi magas Jordan Barnett személyében, tehát egy már itthon is ismert, bizonyított játékossal erősödtünk

Legújabb légiósunk az előző évadban, a Zalaegerszeg csapatának volt meghatározó játékosa, alapembere. A ZTE színeiben a 4-es poszton 14,5 pontot, valamint 6,75 lepattanót átlagolt és ezzel a teljesítménnyel, ő volt a zalai gárda második legeredményesebb, és második legjobb pattanózója, teljesítmény-index tekintetében pedig 18,8-as átlaggal a legértékesebb kosarasa. Barnett távolról és közelről egyaránt eredményesen játszott, szerződtetése tekintetében abszolút egyetértés volt a klub- és a szakvezetés között. Csapatunk augusztus 15-én kezdi a felkészülést, és Barnett reményeink szerint az első napokban megérkezik és edzésbe is áll csapatunknál.

Megsérült, a vádliján szenvedett izomszakadást Csendes Péter, az SKC fiatal irányítója az U18-as válogatott edzőtáborában Székesfehérváron

Csendesnek a következő évadban Sopronban a tervek szerint jóval jelentősebb szerepet szánna a szakvezetés, mint az előzőben, ráadásul a B-divíziós Európa-bajnokságon valószínűleg ő lett volna a korosztályos nemzeti együttes első számú játékmestere.
Csendes Pétert nem kellett megoperálni, a fiatal játékost  Sopronban kezelik és itt végzi a rehabilitációt. Felépülése várhatóan két hónapot vesz igénybe, az SKC reményei szerint majd szeptemberben kezdhet edzeni.

Megvan csapatunk első idegenlégiósa a 2022-23-as évadra. A 23 éves Puerto Rico-i Eric Ayala egyetemi évei után, Európában újoncként, rookie-ként csatlakozik majd csapatunkhoz

A 23 éves, 196 centi magas, 91 kilós, jó alkatú kosaras elsősorban hátvéd, de adott esetben irányító poszton is bevethető. A szakvezetőnk, Kosztasz Flevarakisz szorgalmazására szerződtetett játékos utolsó egyetemi évében a jónevű Maryland egyetemen az előző évadban – amely neki az utolsó egyetemi szezonja volt – 14,7 pontot, 4,7 lepattanót és 2,1 gólpasszt átlagolt. A Maryland egyetemről korábban is jó néhány NBA-játékos került ki, a jelenlegiek – négyen vannak – közül, talán az Atlantából nyáron Sacramentóba igazoló bedobó, Kevin Huerter a legismertebb.
Csapatunknak egyébként volt már Puerto Rico-i játékosa, a valamivel idősebb szurkolók, úgy véljük összességében jó emlékekkel gondolhatnak vissza leendő játékosunk másfél évtizede csapatunkban megforduló, és egyébként mind a mai napig aktív irányító-honfitársára, Alvin Cruzra.

Összefoglaló új játékosunk megmozdulásiból ITT>>>

Fotó: https://delawarelive.com

Két érkező és három távozó játékossal “összeállt” csapatunk magyar állománya a következő évadra

Korábbi közönségkedvenc középjátékosunk Molnár Marci visszatéréséről már tájékoztattuk szurkolóinkat.
A másik új fiú egy fiatal játékos, az egyik legtehetségesebbnek tartott ifjú reménység, a 2001-es születésű, tehát “bőven” U23-as korosztályú, elsősorban a 3-as poszton bevethető 207 centi magas, mozgékony, dinamikus Valerio-Bodon Vincent. A Dominikán született, magyar-dominikai állampolgárságú magasbedobó az előző évadban Debrecenben játszott, ahol meccsenként 18 percet a pályán töltve 5,4 pontot és 3,1 lepattanót átlagolt, a középszakaszban Kecskeméten 25 pontot szerzett. Sopron pedig amúgy kedves lehet a számára, hiszen a tavaly, a Novomatic Arénában rendezett U20-as Challenger tornán 16 pontos, 7 lepattanós és közel 3 gólpasszos – két utóbbi kategóriában válogatottunk legjobbja volt – átlagával őt választották a mezőny legértékesebb játékosának.

Ami a távozókat illeti, három az előző években csapatunkat erősítő játékos lesz, aki már nem Sopronban kezdi meg a felkészülést.
A szurkolóink által méltán kedvelt Fazekas Csabával közös megegyezéssel bontottuk fel a következő évi szerződésünket. Edzőnkkel Kosztasszal egyeztetve a klubvezetés úgy látta jobbnak, ha Csabát, a fejlődése érdekében új impulzusok érik. Csabi, köszönjük, amit csapatunkért tettél, és további sikereket kívánunk, mint ahogy a csupa szív Halász Ákosnak, valamint Werner Vityának.

Magyar állományunkban nem kevesebb, mint 5 – a fiatalszabálynak megfelelő – ifjú tagja lesz: Csátaljay Péter, Csendes Péter, Schöll Ricsi, Sitku Marci, valamint Valerio Vincent személyében, a rutint pedig Molnár Marci, Supola Zoli és Takács Norbi képviseli majd.

Klubunk ügyvezetője, Pojbics Szabolcs honlapunknak elmondta: a következő lépés a légiós kontingens kialakítása lesz, edzőnk a következő évadra is szívesen megtartaná a két magas embert, Quincy Fordot és E. J. Montgomeryt.

Hétfőn Pécsett – Schöll Ricsivel a keretben – megkezdi a felkészülést a július közepétől Grúziában, a B-divíziós Európa-bajnokságon szereplő U20-as válogatottunk – csapatunk másodedzőjének, Bors Miklósnak az irányításával

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal vágsz bele első válogatottbeli munkádba?
– Nagy megtiszteltetés ez a felkérés, ugyanakkor nagyon nagy kihívás is egyben, amelyben van sok megoldandó nehézség is, de megpróbáljuk ezeket a legjobb tudásunk szerint leküzdeni.

– Mit értesz nehézségek alatt?
– Például, – ami valahol persze jó is – hogy a bajnoki végjátékban érintett mind a négy csapatban, tehát a döntő és a bronzcsata résztvevőinél egyaránt vannak kerettagjaink, így ők csak később tudnak bekapcsolódni, attól függően, meddig tart a döntő és a bronzcsata. A többi kerettag számára viszont már hetekkel ezelőtt befejeződött az idény. Velük vagy személyesen, vagy klubjaikon, másod- vagy erőnléti edzőjükön keresztül már egyeztettem és mindenki kapott edzéstervet, hogy felkészülten érkezzen Pécsre, ahol az első dolgunk egy fizikai felmérés lesz. Az NB I élcsapataiban szereplő kerettagok jó része azért nem meghatározó a saját csapatában, az egyik fontos feladatunk lesz lehetőleg minél előbb azonos szintre hozni a kerettagokat.

– A felkészülési program összeállt már?
– Igen, a jövő héten Pécsett kezdünk, ahol egy hetet töltünk. Ezután pedig egészen a grúziai tornáig Székesfehérváron készülünk, ahol a tervek szerint július 1-én és 2-án játszunk két edzőmeccset a szlovákokkal, majd a következő héten – itt még a pontos játéknapok szervezés alatt állnak – Irán U19-es csapatával játszunk szintén két meccset.

– Milyen céllal vágtok neki a munkának – már ami magát az Eb-szereplést illeti?
– A miénk az Eb-n az egyetlen négycsapatos csoport,a másik háromban öt-öt csapat szerepel. A bolgárokkal, az írekkel és a lettekkel vagyunk együtt, az első két helyezett jut tovább, első lépésben innen szeretnénk továbblépni. Magunk elé azt tűztük ki, hogy hozzuk ki a társaságból a maximumot, aztán meglátjuk ez mire lesz elég.

– Mennyire “van képben” a szakmai stáb, az ellenfeleket illetően?
– Elég nehéz dolog ez most, mert a koronavírus miatt nem voltak Eb-k az előző években, bár tavaly rendeztek Challenger-tornákat. Szerintem ez most kicsit mindenkinek fejesugrás lesz az ismeretlenbe, de kapcsolatban állunk más országokból edző kollégákkal, szakemberekkel, és próbálunk anyagokat szerezni az ellenfelekről.

– Szerkezetileg milyen lehet az U20-as válogatott?
– Maradjunk annyiban, vannak posztok, amelyeken nagy harc lehet a csapatba kerülésért, és sok fejtörést okozhat, ki kerüljön az utazó keretbe, de olyan is, ahol azért kevesebb a válogatási lehetőség.

– Az U20-as válogatott, az már valahol a felnőtt nemzeti csapat amolyan előszobája…
– Igen, és stábunk tagja Váradi Kornél – aki egyrészt az U18-as csapatot vezeti, másrészt a felnőtt válogatott szakmai stábjában is ott van – aki segíti az átmenetet a korosztályos válogatottak és a felnőtt csapat között.

Hosszú “országjárás” után, és több, mint fél évtized után tér vissza csapatunkhoz Molnár Marci, aki még az előző sikerkorszak idején volt tagja csapatunknak

A tőlünk távol töltött évei – 3 szezont Kecskeméten, majd Székesfehérváron, Debrecenben és Oroszlányban szerepelt – során a válogatottba is bekerülő center annak idején, még fiatalon szerepelt csapatunkban. Harcosságát, keménységét, elszántságát akkor is kedvelték szurkolóink – nos Marci a következő szezontól újra az SKC-t erősíti.
Korábbi és leendő centerünk az előző évadban az Oroszlány csapatában szerepelt. A bajnokság elején megsérült, volt egy hosszabb kihagyása. Abban viszont már jelentős szerepe volt, hogy az OSE remekül menetelt a középházi középszakaszban. Az immáron 28 esztendős, 205 centi magas kosaras a bajnokság ezen fázisában, meccsenként nem egészen 14 percet játszva átlagban 7 ponttal és közel 4,5 lepattanóval járult hozzá, hogy az Oroszlány 7 győzelem mellett mindössze egyetlen vereséget elszenvedve bejusson a rájátszásba. Ott, a Körmend ellen 3-1-re elveszített párharcban meccsenként közel egy félidőt – 18 percet – a pályán töltve 6 pontot és 6,3 lepattanót átlagolt. Legjobb meccse, a Kaposvár ellen Oroszlányban fölényesen megnyert középszakaszbeli találkozó volt, amelyen egy félidőnyit játszva, 11 pontot dobott 4/7-es mezőnymutatóval, mindhárom büntetőjét értékesítette, leszedett 4 lepattanót és 3 “sapkát” is kiosztott, azaz volt 3 blokkja.
Üdv újra, az SKC-ban, Marci!

Fotó: Oroszlány Sport Egylet hivatalos oldala (FB)

Bár pályaelőnyből kezdtük a rájátszást, nem jutott be az elődöntőbe csapatunk. Tavaly novemberben – amikor Kostas Flevarakis átvette a gárda irányítását – az alsóházban “tengődve” nem is nagyon gondolhattunk a playoff-ra. Görög szakvezetőnket arra kértük, hogy értékelje az évadot és szóljon pár szót jövőbeli terveiről

– Kostas, amikor novemberben átvetted a szakmai munka irányítását, Neked vagy esetleg a vezetőségnek eszébe jutott, hogy májusban azon bosszankodunk, hogy nem sikerült bejutni a legjobb négy közé?
– Á, dehogy – nevetett fel a felvetésre, a nyári pihenőre már Görögországba hazatérő szakvezető -, első lépésben szerettünk volna elkerülni a veszélyzónából.

– Ez olyan jól sikerült, hogy zsinórban aratott tizenhárom győzelemmel három hónap után az élmezőnyben találták magukat…
– Először is ez a magyar bajnokság már nem ugyanaz, mint amilyen akár csak három éve is volt, amikor először a klubhoz kerültem. A szituáció hasonló volt, akkor is a mezőny hátsó részében voltunk. A még most is zajló évadra azonban nagyon megerősödött és kiegyenlített lett a mezőny, minden csapatban remek játékosokkal. Amikor munkába álltam, lefektettünk bizonyos szabályokat, mind a védekezés, mind pedig atámadójáték területén, és volt egy hosszabb válogatott-szünet is, ami akkor nagyon jól jött nekünk. Az elvek, szabályok működtek, jöttek a sikerek és ez egyre nagyobb és nagyobb önbizalmat adott a társaságnak. Nyertünk sorozatban tizenhárom mérkőzést, hazai meccseink teltházasok voltak, egymásra talált a csapat és közönsége. Tizenhárom mérkőzést sorozatban nyerni szerintem minden bajnokságban óriási dolog, nem hinném, hogy akár például a Barcelona, vagy az Euroliga-győztes Efes is képes lenne ilyesmire hazája bajnokságában.

– A nagy menetelést az alapszakasz végén és a középszakasz elején megtorpanás követte, úgy, hogy közben volt egy kényszerű váltás irányító poszton…
– Rickey McGill nemcsak a csapatot mozgatta, a játékot szervezte remekül, hanem hatalmas szerepe volt a csapat egységének és a társaságon belüli jó “kémiának” a megteremtésében. Pótolni pedig mindig egy irányítót a legnehezebb, hiszen ő irányít támadásban és védekezésben egyaránt. A helyére érkező Myles Mack más adottságú játékos és más személyiség, aki úgy gondolom, szintén minden tőle telhetőt megtett a csapatért, ezért nem lenne fair összefüggést keresni a kényszerű váltás és a visszaesés. Mint a csapatok többségének, nekünk is voltak nehézségeink a szezon közben. Sitku Marci a szezon során egyértelműen szintet lépett de rutinos magyar játékosaink közül, érdemben – többször is – csak Takács Norbi tudott hatékonyan a csapat segítségére lenni. Supi hónapokig sérült volt, Halász Ákosnak pedig nagyon balszerencsés szezonja volt – betegség, orrtörés, ujjtörés – és mire formába lendülhetett volna mindig történt vele valami, és sajnos a tehetségét meg-megvillantó Fazekas Csabával is kicsit hasonló volt a helyzet. Montgomery személyében egy Európában gyakorlatilag újonc – az előző szezonban nagyon keveset játszott Litvániában – centerrel szerepeltünk, akinek nem is igazán volt egyenrangú társa úgy az edzéseken, mint a kispadon, míg az élcsapatok azért két kitűnő, magas erős középjátékost tudhattak a keretükben. Emellett nem nagyon beszéltünk róla, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy gyúrónk, Falk Richárd beteg lett. Egy ideig bíztunk, reménykedtünk benne, hogy visszatér, de nagy bánatunkra elhunyt. Nem csak a gyakorlatban, a mindennapokban elvégzett munkája, de a személyisége, egyénisége is nagyon hiányzott a szezon végén az erőltetett menetben. Ilyenkor azért felvetődik bennem a kérdés, mit is számít a hatodik hely… Mégis, rövidre zárva, azt kell mondjam, a körülményekhez és az aktuális állapotához képest, mindenki kiadta magából a maximumot.

– A Soproni Sportiskola junior csapata, benne két fiatal játékosunkkal – Csendes és Csátaljay Péterrel -, megnyerte a korosztályos bajnokságot…
– Gratulálok nekik és a csapatnak, örülök, hogy kifizetődött a folyamatos kemény munkájuk. Ugyanígy ilyen alázattal, elszántsággal kell folytatniuk, és akkor idővel a felnőtt csapatban is stabil játékosok lehetnek.

– Mi a terve a jövőre nézve?
– Mivel a következő évadra is van szerződésem a klubbal, természetesen elkezdünk dolgozni a csapat kialakításán, napi kapcsolatban maradok a vezetőséggel és segítőmmel, Bors Miklóssal. Megszerettem a közeget, jó a kapcsolat a vezetőséggel, a szurkolókkal, szeretnénk a következő évadra egy hasonló szintű csapatot.

Már első csapatunkban is átesett a tűzkeresztségen, múlt hétvégén pedig a Soproni Sportiskola csapata által veretlenül megnyert junior országos döntő legértékesebb játékosa lett Csátaljay Péter. Az U18-as finálé MVP-jével beszélgettünk

– Gratulálunk Péter! A csapatnak a bajnoki címhez, neked pedig azon túl a különdíjadhoz. Veretlenül nyertétek a tornát, belülről hogy érezted, mikor gondoltad úgy, hogy sikerülhet?
– Azzal tisztában voltunk, hogy mi vagyunk az egyik esélyes csapat, de ez abszolút nem nyomásként nehezedett ránk. Úgy láttam és éreztem, hogy egyrészt erre a nyolcas döntőre, mint csapat nagyon jól összeálltunk. Ami a játékot illeti, szerintem meccsről meccsre lett jobb és pontosabb, úgyhogy ahogy jöttek a mérkőzések és a győzelmek, úgy nőtt az önbizalmunk.

– A korosztályt jól ismerők úgy vélték, tulajdonképpen az NKA Pécs elleni elődöntő volt az igazi döntő…
– Ők azonban a csoportban kikaptak a Honvédtól, így másodikként jutottak tovább, így már a döntőbe jutásért találkoztunk velük.

– Ellenük az elődöntőt harmincegy-kilenccel, a Vasas elleni finálét pedig tizenhárom-kettővel kezdtétek. Mennyire volt tudatos és fontos a jó kezdés a két utolsó, a torna két legfontosabb találkozóján?
– Köszönhetően annak, hogy veretlenek voltunk, megvolt a kellő önbizalmunk. Próbáltunk koncentráltan, jól kezdeni, és előnyt szerezni. Nagyon fontos volt, hogy sikerült, mert ezeken a mérkőzéseken tulajdonképpen a jó kezdésből “éltünk”. A mérkőzések későbbi szakaszaiban ugyanis voltak hullámvölgyeink, az ellenfelek feljöttek, szorossá tették a meccseket, ám ez a felzárkózás, a hátrányuk lefaragása azért sok energiájukba került, így a kritikus, kiélezett pillanatokban mindig sikerült újítani. Hozzátenném, ami nagyon fontos, hogy a tornán ilyen szituációkban szinte mindig más és más lépett elő, ez is a csapat erejét, egységét mutatja.

– A döntőt az ellen a Vasas ellen játszottátok, amelyet a csoportban már megvertetek. Ez mennyit jelentett a fináléban?
– A tudat, hogy tudtuk azt, hogy meg tudjuk verni őket nagy önbizalmat adott, és úgy érzem, valahol ennek is volt köszönhető az a jó kezdés, amely a végső győzelmet megalapozta.

– A Debrecenben mutatott játékoddal, Te érdemelted ki a döntő legértékesebb játékosa, az MVP-címet. Milyen érzés volt átvenni a díjat?
– Természetesen nagyon jó, de a pályán, a mérkőzéseken egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy az egyéni elismerésért játsszak. Végig azt próbáltam tenni, amiről úgy éreztem, a csapatnak a legjobb, a leginkább hasznára lehetek.

– Van példaképed?
– Amikor először kapcsolatba kerültem a kosárlabdával, édesapám a Falco csapatánál volt másodedző Szombathelyen. Akkor nagyon magával ragadott Kálmán László játéka, elsősorban azért szerettem bele a kosárlabdába, amit ő mutatott a pályán, és ezért is játszom nyolcas mezben.

– És a nemzetközi kosárlabdában?
– Dallas-“fan” vagyok, a közelmúltban Dirk Nowitzki volt a kedvencem, most pedig Luka Doncic.

– Mi a terv a közeljövőre, MVP-ként hazatérve Debrecenből?
– Ami a tanulmányokat illeti, jövőre fogok érettségizni, ami pedig a kosárlabdát, egy-két nap pihenés után újra elkezdek edzeni, dolgozni, a célom eléréséhez ugyanis – hogy stabil NB I-es játékos lehessek – még nagyon sok munkára lesz szükségem.

Minden negyedet megnyerve, végig vezetve nyerte meg a Soproni Sportiskola az U18-as bajnokság döntőjét. A fiú junior országos bajnokság döntőjének MVP-je az SKC fiatal játékosa Csátaljay Péter lett, az All-Star csapatban pedig a soproni srácok közül Csátaljay Péter mellett Csendes Péter is helyet kapott

“Szokásukhoz híven” pazarul (13-2) kezdtek a srácok, majd a folytatásban többször is felzárkóztak a fővárosiak, de a kritikus pillanatokban mindig volt valaki, aki villant és átlendítette a holtponton a társaságot, a végére pedig a Vasas belefáradt a soproni fiatalok üldözésébe.

SSI KA SKC A – Vasas Akadémia 76-63 (20-17, 17-12, 18-14, 21-20)
SSI: Tóth D., CSENDES 13/3, CSÁTALJAY 27/3, SZABÓ D. 15/9, FLASÁR 13
Cs.:Lakatos 4, Bőhm 3/3, Nyikos. Keller, Woditsch, Pokker 1
Edző: Carlos Vallejo

A fináléban az a Vasas várt U18-as együttesünkre, amelyet a csoportkörben már legyőztek fiataljaink. A Vasas egy a mi elődöntőnkhöz hasonló forgatókönyv alapján íródó elődöntő után jutott a fináléba, csak ott a végkifejlet volt más: az első negyedet 21-5-re nyerte a Honvéd, ám végül 60-58-ra a Vasas győzött.

Flasár szerzett vezetést fiataljainknak, majd Csátaljay triplájával és 2+1-es játékával, bő másfél perc alatt 8-0-ra léptek el fiataljaink. Bár betaláltak a fővárosiak, csapatunk lendületben maradt, Szabó D. tripláját és Csendes betörés utáni szép kosarát követően 13-2-re vezettünk, s nem egészen 4 perc elteltével időt kért ellenfelünk. A szakasz második felében tartottuk 8 és 10 pont közötti előnyüket a fiúk, de a negyed végén a fővárosiak kellemetlen letámadó zónája ellen, eladott labdákból egy 7-0-lal 3 pontra feljött ellenfelünk.
Vasas duplával indult a 2. etap, Flasár egy jó büntetővel felelt, s ezzel zónára átálló csapatunk egy 10-0-s rohamot indított útjára. Ekkor dobott egy triplát ellenfelünk, majd a félidő hajrájában mindkét csapat több akciót elrontott. Flasár villant, majd egy támadásunk után visszaindított minket ellenfelünk. A félidő végén váltva estek a kosarak, Csátaljay emelt be egy triplát, 8 pontos előnnyel fordulhattak fiataljaink.

Ügyes Csendes-Csátaljay akcióval, s utóbbi szép kosarával indult a 2. félidő. A rendkívül agresszív védekezésre váltó fővárosiak ugyan betaláltak betörésből és triplát is dobtak, de fiataljainknak Flasár és Csátaljay révén mindenre volt válaszuk. A szakasz közepén utóbbi villanásaival a 3. etap közepén 10 pont fölé nőtt az előny, amely Szabó ügyes akció végén dobott hármasával és ziccerével 16-ra hízott. Ekkor egy 11-2-t “repesztettek” a srácok. A negyed végén 12-re feljött a Vasas.
Ennek elején másfél percig nem esett kosár, majd két újabb duplával 10 ponton belülre került a szívósan küzdő Vasas. Első pontunkat Csátaljay dobta büntetőből, de ellenfelünk tovább zárkózott. Megálltunk támadásban, erőlködünk, kapkodtunk, egy 10-1-gyel 3-ra felzárkózott a Vasas, rövid időn belül kétszer is időt kért Carlos Vallejo. Első akciókosarunkat 4 perc és egy támadó pattanó után dobta Lakatos Levi. Felelt rá a Vasas, majd Csendes 6 rontott triplakísérlet után +3-nál beemelte első hármasát a döntőben. Ez óriási lökést adott a srácoknak, Szabó betörésből villant, majd triplát dobott, egy 9-1-et “futva” 3 és fél perccel a vége előtt újra 10 pont fölötti volt az előny. Időkérés után triplát szerzett a Vasas, Csátaljay remek szólóval felelt. Az utolsó 2 percnek 9 pontos előnyről vágtak neki a srácok, A palánkok alatt domináló Flasár Botond 2+1-es játékával elérte a dupla-duplát (13 pont, 12 lepattanó), majd Csátaljay duplájával 78 másodperccel a befejezés előtt 14 ponttal vezettek a srácok és megnyerték a bajnokságot.

Szinte hihetetlen bő másfél negyedet produkálva, az első félidő hajrájában már 29 ponttal vezetett U18-as csapatunk a végső győzelem egyik legnagyobb esélyesének tartott pécsi gárda ellen. A folytatásban magára talált ellenfelünk és a záróetapban 10 ponton belülre került, ám a kritikus pillanatokban mindig volt aki hozzátette a magáét, s a győzelem lényegében nem is forgott veszélyben. A holnapi döntőben, a Vasas csapata lesz az ellenfelük

SSI KA SKC A – NKA Pécs 81-73

SSI: TÓTH D. 8/6, CSENDES 19/9, CSÁTALJAY 29, SZABÓ D 16/6. Flasár
Cs: Nyikos, LAKATOS 7/3, Bőhm, Woditsch

Kitűnően, 10-4-gyel kezdték az elődöntőt a srácok, majd feljött 12-9-re a pécsi együttes. Ezt követően azonban a Csátaljay-Csendes, Szabó trió vezetésével szinte hibátlan, “álomjátékot” produkáltak fiataljaink, akik egy őrületes 19-0-lal a negyed hajrájában 20 pont fölötti előnyre tettek szert.
A 2. etap elején váltva estek a kosarak, majd a szakasz közepén Csátaljay kosaraira és a rendkívül hatékony, szervezett védekezésre építve úgy növelte 29 pontosra az előnyt a társulat, hogy Csendes és Szabó egyaránt pihent. A félidő hajrájában egy 9-0-lal 20-ra jött föl az NKA, de a 2. negyed Csátaljay 2 jó büntetőjével, Lakatos ügyes kosarával és 24 pontos soproni vezetéssel zárult.

A második félidőt hihetetlen elszántsággal és 9-0-lal kezdték a pécsiek, míg fiataljaink sorra adták el a labdákat. A hullámvölgyön – vezéregyéniséghez méltó módon Csendes lendítette át a csapatot, duplája, majd triplája után 20 pontosra nőtt az előny. A folytatásban úgy tartották 15 és 20 pont közötti előnyüket a srácok, hogy 5 büntetőből csak egyet értékesítettek. A szakasz egy 8-1-es pécsi rohammal és fiataljaink 10 pontos vezetésével ért véget.
A 4. negyed 4 pécsi ponttal kezdődött, 6 pontos vezetésünknél Tóth D. dobott 2 fontos triplát és 10-re nőtt az előny. Ekörül “billegett a meccs, 7-re visszajött a Pécs, amikor 2 és fél perccel a vége előtt Lakatos Levente – akinek nem ez a specialitása – emelt be egy triplát, újra 10 pontosra növelve az előnyt. Az utolsó percre 6 pontos előnnyel fordulhattak a srácok, amikor Szabó keze nem remegett meg a büntetővonalon. Kaptunk egy triplát, de 10 másodperccel a vége előtt Lakatos két büntetőjével eldőlt, döntősök a srácok.

Fotó: SSKA/ Facebook

Három negyeden át jól játszva kézben tartottuk a játék irányítását és 14 pontos előnnyel mentünk neki a 4. negyednek. A záróetapban azonban elbizonytalanodtunk, ellenfelünk viszont magára talált és extra dobóformát mutatva fordított, majd feszült légkörű végjátékban csapatunk fölé kerekedett, így – bár sokáig nyerésre álltunk – nem sikerült győzelemmel ünnepelni edzőnk 53. születésnapját

Sopron KC – Alba Fehérvár 85-92 (27-23, 25-17, 23-21, 10-31)
Sopron, férfi NB I, rájátszás, 3. mérkőzés, 1200 néző
V.: Papp P., Tóth C., Makrai

Sopron: MACK 22/6, Fazekas 2, Borisov 12/3, FORD 10/3 , MONTGOMERY 11
Cs.: Sitku, Supola 4, Myers 15/3, Werner, Halász, TAKÁCS N. 9/9
Edző: Kostas Flevarakis

Alba: PONGÓ 15/3, VOJVODA 22/9, Lukács 2, FAKUADE 17, Davis 7/3
Cs.: STARK 10, Smith 9/3, Szabó Zs. 2, Omenaka 5, Takács M. 3/3
Edző: Matthias Zollner

Pongó 2+1-es akciójára Milos felelt betörés és némi forgolódás után. Ez szervezett védekezésünknek is köszönhetően egy rutinos montenegrói bedobónk vezette 6-0-s rohamnak “ágyazott meg”. Szép szóló formájában Csabi is megvillant, a fehérváriakat Pongó szinte egymaga tartotta versenyben. Mack és Vojvida triplaváltása után újra Milos lépett elő vezérré, Smith bravúros triplájára is hármassal felelt. Mack és a frissen beszálló Supola révén a szakasz hajrájában 6 ponttal elléptünk, s volt labdánk növelni az előnyt. Ekkor sajnos azt csináltuk, amit korábban is többször a párharc során: eladtuk a labdát, végül 4 ponttal nyertük a szakaszt.

A 2. negyed sok hibával tarkított játékkal indult. E. J. növelte az előnyt, de a palánkunk alatt visszaszerzett lepattanók utáni kosarakkal tartotta a lépést csapatunkkal az Alba. Mi pedig az 5 pont körüli előnyt, egészen a szakasz közepéig, amikor eladott labdáink után 1-re feljöttek a fehérváriak – időt is kért születésnapos szakvezetőnk. Az ünnepelt tanácsait megfogadva egy Mack vezette 6-0-lal elléptünk, sőt a félidő végén Norbi és Mack triplájával 10 pont fölé hizlaltuk az előnyt.

Eladott labdánkkal és fehérvári kosárral indult a 2. félidő, Quincy szép hármassal felelt rá. Fakuade triplájával 10 ponton belülre került az Alba. A szakasz közepén Norbi hármasával ismét “tízen túli” előnyünknek örülhettek szurkolóink. A negyed végén Fakuade-t nem tudtuk tartani, szerencsére nálunk Mack, Teyvon és egy újabb triplával Norbi is megvillant, így 14 pontos vezetésről várhattuk a 4. negyedet.

Ezt azonban kapkodva kezdtük, nem úgy új erőre kapó ellenfelünk szerencsére 2 és fél perc elteltével Teyvon triplájával újra 10 fölé nőtt az előny. Türelmetlenül játszottunk, s az Alba Vojvoda triplájával egy 11-3-as 4 perccel 6-ra feljött. Elkapták a fonalat a vendégek, mi pedig “megálltunk” támadásban, Vojvodát pedig nem tudtuk tartani, egy 19-5-ös 6 és fél perccel ledolgozta hátrányát ellenfelünk. A végjátékban pontosabban, tudatosabban játszottak a vendégek, ráadásul 6 másodperccel a vége előtt egy Teyvon ellen ítélt lépéshiba után hátvédünk egy, edzőnk 2 technikait kapott, s a kiállítás sorsára jutott, az Alba pedig – ismerjük el – parádés 4. negyedbeli játékával fordított és bejutott az elődöntőbe.

Kostas Flevarakis: A mérkőzésről nem mondok semmit, csak annyit, hogy nagyon büszke vagyok a csapatra mindazért, amit a novemberi érkezésem óta tettek. Olyan helyzetben voltunk, hogy senki nem hitt bennünk, mégis bizonyítottuk, hogy erős csapat tudunk lenni, annak ellenére, hogy jobb csapatok ellen játszottunk, akiknek nagyobb a költségvetése, és mélyebb a kerete. Szeretnék a csapat minden tagjának gratulálni a teljes idényért, és mindenkinek, aki közel állt hozzánk, főképp a szurkolóknak, a hihetetlen támogatásukért, nem találok rá szavakat. Úgy gondolom, hogy a Sopron jó irányba halad, és az a legfontosabb, hogy olyan csapatot építsenek, amely az utolsó pillanatig tud küzdeni.