Önkormányzati intézkedések a második hullám kapcsán – polgármesteri közlemény

Európa-szerte berobbant a koronavírus-járvány második hulláma, mely világosan látszik a fertőzöttek számának emelkedéséből. A vírus jelenléte nem hit, hanem ténykérdés. Épp ezért ugyanolyan fegyelmezettnek kell lennünk, mint tavasszal. A járvány elsősorban a fiatalabbak körében terjed jelenleg, így az ő szabálykövetésükön is múlik, hogy a vírus ne jelenjen meg a szüleink és a nagyszüleink körében. - olvasható dr. Farkas Ciprián Facebook oldalán.

A készenléti rendőrség is ellenőrzi a maszkviselést a GYSEV vonalain

A vasúttársaság kérésére kiemelt figyelmet fordít szeptembertől a készenléti rendőrség a maszkviselés ellenőrzésére a GYSEV Zrt. vonalhálózatán. A tömegközlekedési eszközökön május óta kötelező a száj és orr takarása, az utóbbi hetekben azonban a vasúttársaság munkatársai is azt tapasztalták, hogy a korábbinál kevesebben tartják be a szabályokat.

Kárpát-medencei levélíró pályázatot hirdetett az agyagosszergényi népfőiskola

Kárpát-medencei levélíró pályázatot hirdetett az agyagosszergényi Közi Horváth József Népfőiskola és a Charta XXI. Egyesület a trianoni békediktátum századik évfordulóján Skultéty Csaba író, újságíró, a Szabad Európa Rádió külpolitikai szerkesztőjének emlékére. A pályázat fővédnöke Dr. Surján László, a Charta XXI. Egyesület elnöke.

Isten hozott, Isten éltessen, Milos!

Tegnap délután “letudta” első edzését csapatunkban a Sopronba 5 év után visszatérő korábbi közönségkedvenc, Milos Borisov. Augusztus utolsó napján érkezett Magyarországra, szeptember 1-én vírusteszten esett át, amely negatív lett. Tegnap bekapcsolódott csapatunknál a felkészülésbe, ma pedig a 35. születésnapját ünnepli. Tegnap a tréning után – több társával egyetemben – még dobott vagy 10-15 percet, majd készséggel állt honlapunk rendelkezésére

– Több év után hogy “ízlett” az első edzés itt, Sopronban, az SKC-nál? – kérdeztük mintegy bemelegítő jelleggel Milost.
– Szuper volt – mondta mosolyogva régi-új játékosunk.

– Pontosan mikor is volt az utolsó edzésed Debrecenben?
– Mikor is… az utolsó mérkőzésemet a DEAC színeiben január tizedikén játszottam, akkor az azt megelőző napon, tehát január kilencedikén.

– Majdnem nyolc hónapja…Ahhoz képest, úgy tűnik, külsőleg remek formában vagy, nem látszik egy deka fölösleg sem rajtad…Hogy telt ez a közel nyolc hónap?
– Volt egy kisebb műtétem, majd rehabilitáció következett, azután tavasztól elkezdtem készülni az októberben kezdődő szezonra.

– Az látszik, hogy nem “hagytad el” magad. Megtudhatjuk, hogyan készültél?
– Profi sportoló vagyok, és már elég tapasztalt is. Tudtam, bárhová is kerülök, nem kezdhetem el úgy a felkészülést, hogy több hónap semmittevés után, fizikailag teljesen leeresztve állok edzésbe. Éppen ezért az elmúlt közel fél évben azon voltam, hogy augusztus közepére, szeptemberre fizikailag jó állapotba hozzam magam. Ehhez egy szerb, belgrádi specialista, egy erőnléti edző segítségét kértem, az ő útmutatása alapján naponta futottam, súlyzóztam. Ennek köszönhetően úgy érzem, jó erőállapotban érkeztem Sopronba.

– És most, közel nyolc hónapot követően az első edzés után, hogy érzed magad?
– Kicsit fáradtan, de nagyon boldogan. Azért boldogan, mert végre csapattal edzhettem, az edzésen pedig játszhattam, kosárlabdázhattam kicsit. Ezt már nagyon vártam, enélkül azért elég nehéz volt végigdolgozni az elmúlt hónapokat.

– Ha már a csapatot említetted, alaposan kicserélődött itt Sopronban a társaság azóta, hogy elmentél…
– Igen, az az igazság, hogy személyesen a vezetőségből és a stábból több embert ismertem, mint a csapatból. Akikkel annak idején Sopronban még együtt játszottam, csak Taki, Takács Norbi maradt. Persze azért ha személyesen nem is, de ellenfélként azért jó néhány játékost ismerek, de olyanok is akadtak, akiknek be kellett mutatkoznom.

– Talán többek között az edzőnek is… amikor csapatunk a DEAC-cal játszott itthon, már sérült voltál… A szurkolók mindig szívesen látnak itt, de akkor azért nem bánták, hogy nem tudtál játszani ellenünk…
– Az akkor így alakult, én pedig már szerencsére jól vagyok. Ami pedig az edzőt illeti, azért mielőtt megérkeztem volna, párszor már beszélgettünk telefonon. Természetesen ő is érdeklődött a fizikai állapotomról, és persze a csapatról is esett szó. Örülök, hogy személyesen is megismerkedtünk, a legfontosabb, hogy itt vagyok, elkezdtem edzeni a fiúkkal.

– Az első edzés után milyenek az első benyomások a csapatról?
– Kifejezetten jók! Vannak olyan fiúk, akik jól “értik” a játékot, és van több ügyes, elszánt fiatal is a csapatban.  Ahhoz persze, hogy igazán jól összeálljon a játék, még idő kell, mint azért ahhoz is, hogy bár fizikailag jó állapotban érzem magam, a játékban visszanyerjem a korábbi formámat, mert azért közel 8 hónap kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Szerencsére mindenre van még idő, úgy tudom, egy hónap múlva kezdődik a bajnokság, én pedig nagyon boldog vagyok, hogy újra csinálhatom azt, amit nagyon szeretek, újra kosarazhatok!

– Köszönjük a beszélgetést és szurkolóink nevében is nagyon boldog születésnapot kívánunk!

Nincs döntés az Euroliga rajtjáról

A FIBA vezetősége a legrangosabb női sorozat kapcsán további egyeztetéseket helyezett kilátásba a klubok és a nemzeti szövetségek között egy olyan protokoll kidolgozására, mely a sportolók egészségének biztonságát helyezi előtérbe, de lehetőleg nem jár a sorozat rajtjának eltolásával. Az Európa Kupa selejtezőit decemberre tették át, a sorozat januárban veszi kezdetét.

Csattanó az átigazolások végére – üdv újra Sopronban, Milos!

Bár korábban többször is jeleztük honlapunkon, hogy klubunk 4 külföldi kosarassal tervezi elkezdeni a szezont, ehhez képest ma ügyvezetőnk szenzációs bejelentéssel lepte meg honlapunkat:
visszatért csapatunkhoz a hat-hét évvel ezelőtti nagy sikerek – Magyar Kupa ezüst, bajnoki bronzérem – egyik fő letéteményese, Milos Borisov
A korábbi közönségkedvenc, az újra a csapatunkat erősítő montenegrói bedobó a három amerikai kosaras, Kevin Dillard, Bernard Thompson és Tyler Wideman, valamint Jogi, azaz Tauras Jogela után az 5. légiósa lesz csapatunknak. Hogy hogyan lett a négyből mégis öt külföldi kosaras a csapatban, annak “kulisszatitkaiba” ügyvezetőnk, Pojbics Szabolcs engedett betekintést:
– Bár valóban négy légióssal terveztük kezdeni a szezont, azért Kostas Flevarakis vezetőedzővel, magunk között gyakran beszélgettünk egy ötödik légiós esetleges szerződtetéséről. Ahogyan ő, úgy természetesen én is örülnék, s nyilván szurkolóink is örülnének annak, ha minél jobb, erősebb  kerettel tudnánk nekivágni a szezonnak. Ugyanakkor nekem a klub anyagi lehetőségeit is figyelembe kell vennem, s ez nem igazán engedte volna egy újabb külföldi kosaras szerződtetését. Ha a posztokat nézzük, egyértelmű, hogy a hármas, a bedobó pozícióba lett volna igazán szükség az esetleges ötödik légiósra. Kostasnak volt is kiszemeltje a posztra, egy olyan amerikai játékos, akivel ő már dolgozott korábban, akit jónak tartott és akiben megbízott, ezt a kosarast azonban nem tudtuk volna megfizetni.


Ami Milost illeti, ő maga jelentkezett, keresett meg, hogy szívesen játszana újra nálunk. Tájékoztattam arról, milyen az anyagi helyzetünk és azt is említettem neki, hogy a klubnál maradó játékosaink az előző évadhoz képest kevesebb pénzért hosszabbítottak. Kellemes meglepetésemre Borisov a köztünk lévő jó kapcsolat miatt, elfogadott egy olyan tervezetet, amelyet a klub még ki tud gazdálkodni. Magyarán ahhoz képest, amit ő az előző hat-hét évben az NB I-ben letett az asztalra, a “piaci árnál” jóval kevesebb pénzért szerződik csapatunkhoz.
A történet azonban nem volt ennyire egyszerű. Kostas ugyanis ragaszkodott az ő eredeti jelöltjéhez, akit egyrészt mint mondtam, nem tudtunk volna megfizetni, másrészt pedig időközben alá is írt máshová.  Nem tagadom, volt is némi vita, nézeteltérés közöttünk, de azt azért hozzátenném, úgy gondolom, a magunk szempontjából mind a ketten a legjobbat akartuk, szerettük volna a csapatnak. Végül, pár nappal ezelőtt Kostas és Milos beszélgettek egymással, és ezt követően az edző rábólintott Milos szerződtetésére.
Sok, az utazásával adminisztrációs munka elvégzése után Borisov, még a határzár előtt, augusztus utolsó napján Magyarországra, éjjel pedig Sopronba érkezett. Tegnap koronavírus teszten esett át, ma délután pedig már bekapcsolódik az edzésmunkába. A szezon kezdetéig van még egy hónap, bízom benne, hogy Kostas megtalálja helyét, szerepét a csapatban, Milos pedig tudásával, tapasztalatával sokat segíthet majd nekünk.

Újabb ifjú tehetséggel bővült keretünk

A mai napon, azaz szeptember 1-én klubunk leigazolta a 20. életévét a napokban, egészen pontosan augusztus 29-én betöltő Sitku Mártont. Azért nem írtuk, hogy ünnepelte, mert arról nem nagyon lehetett szó: az ország kosaras társadalmát sokkolta tavasszal a korábbi sokszoros válogatott játékosnak, Sitku Ernőnek, Marci édesapjának a halála. Sopronba igazolása kapcsán beszélgettünk a roppant szerény fiatalemberrel
– Üdvözlünk itt Sopronban, Marci! Pár hónappal a téged ért családi tragédia után megkérdezhetjük: hogyan kerültél, igazoltál hozzánk Nyíregyházáról ide, az ország másik végébe?
– Mindenekelőtt azt szeretném kijelenteni, hogy Nyíregyházán mindenkivel, a korábbi csapattársaimmal nagyon jó volt a kapcsolatom, és ez megmaradt mind a mai napig. Édesapámmal nagyon szoros és jó volt az apa-fiú viszony, a karantén alatt is naponta együtt edzettünk. Halála után azonban otthon minden nap, minden rá emlékeztetett, úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem. A keresztapám, Báder Márton tanácsát, segítségét kértem, vele néztük meg, hol lehet esélyem előrelépni, tovább fejlődni. Több csapat, köztük az SKC is szóba került. Ami nagyban közrejátszott abban, hogy végül ide igazoltam, az egyrészt az, hogy Fazekas Csabi, akivel Nyíregyházán éveken át játszottunk együtt itt játszik. Ő sok jót mesélt a csapatnál folyó szakmai munka színvonaláról, az edzőről. Többek között azt, hogy a fiataloknak is megadja a lehetőséget a bizonyításra. Két korábban a csapatban kosarazó nyíregyházi csapattársam, Bus Iván és Tóth Geri pedig magáról a klubról mondott csupa jót. Mindezek  után gondoltam úgy, hogy megpróbálom Sopronban.– Itt, a csapattal készülve hogy látod, beigazolódtak az előzetes hírek?
– Abszolút! Már nyár közepén is itt voltam, amikor a vezetőedző itt volt egy hétig, hogy ismerkedjen a fiatalokkal. Ami személyesen nekem nagyon fontos, hogy Flevarakis edző a négyes poszt mellett próbál hármasra is képezni.

– Ne haragudj, de még egy kérdés erejéig érintenünk kell a tavaszi tragédiát. Itt Sopronban nem lehetett egyszerű a srácoknak, hogy hogy fogadjanak, viselkedjenek veled annak kapcsán…
– Nyíregyházán nem sokkal apu halála után kértem a srácokat, próbáljanak meg ne másként kezelni, mint azelőtt. Szerencsére ezzel itt sincs gond. Egyszer-egyszer előjön, az idősebbek említik meg nagy ritkán, hogy még játszottak is ellene.

– A szakmai munkát már érintettük, hogy látod, mennyiben más itt az edzésmunka, mint az NB I B-ben?
– Amiben a legnagyobb különbséget látom, hogy itt az edzéseken, ha játszunk, a játék irama, sebessége jóval nagyobb, mint amilyen az NB I B-ben volt.

– A légiósok is megjöttek, milyeneknek látod őket?
– Az én szememben mindegyikük elképesztő képzett és jó játékos, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat tanulhatok tőlük.

Próbanépszámlálást tart a KSH

Reprezentatív, azaz a teljes magyar társadalmat leképező adatgyűjtés keretében próbanépszámlálást indít augusztus 31-én a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A próbafelvétel célja, hogy adatokkal segítse a 2021. évi népszámlálás szakmai előkészítését. A részvétel önkéntes, de fontos, hiszen egy-egy kitöltő közel 350 háztartást képvisel.

Elszánt fiatal, aki 31 pontot “vágott” a MAFC-nak

Nyáron Pécsről, a PVSK-ból igazolt hozzánk a szerb származású 21 éves Popadic Milijan. Őt próbáljuk meg most bemutatni szurkolóinknak, olvasóinknak

                         A képen másodikként, feketében, Miljan Popadic

– Emlékszel, mi történt január 16-án?
– Bevallom, pontosan nem…
– 31 pontot, benne 7-ből 5 triplát szórtál a MAFC-nak…
– Ja, így már megvan! Jó meccset játszottunk az esélyes MAFC pályáján. Egyik legjobb játékosunk, Veljko Dragasevic tudott azon a meccsen játszani.  Edzőnk, Rabb Gyula pedig mondta nekem, játsszam, vállalkozzak bátran bízik bennem. Jól ment, egészen a hajráig jól is tartottuk magunkat. a végén “gyűrt le” minket a MAFC.
– Mondhatjuk, hogy az volt eddig  “életed meccse”?
– Felnőtt szinten mindenképpen. Azért utánpótlásban, az U20-ban volt egy-két ennél is jobb, de a felnőtt NB I B piros csoportjában eddig ez volt a legjobb.
– Szerbiai származású vagy, mikor, s miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon folytatod?
– Egy Belgrád melletti kis városban Kovinban születtem, egy sportos családban. Édesapám kosárlabda edző, édesanyám kézilabdázott, nálam tíz évvel idősebb bátyám pedig profi kosaras. Korábban játszott Magyarországon is, Körmenden, most Szlovéniában. A sport tehát egészen kis koromtól része az életemnek, Belgrádba jártam iskolába, s ott is kosaraztam. Négy éve sajnos azt mondták a Crvena Zvezda csapatánál, hogy már nem számítanak rám, szerencsére jött egy ajánlat, egy hívás próbajátékra Pécsre. Ott egy korábbi edzőmhöz, Földi Sándorhoz, vagy, ahogy a kosárlabdában ismerik, Sutyihoz kerültem, aki megtartott. Négy évet töltöttem Pécsett, a PVSK-ban, január végén, a Jászberény ellen Dragan Alekszics irányítása mellett pedig az NB I A-ban is bemutatkozhattam.
– Miért döntöttél a váltás, Sopron mellett?
– Egyrészt mert hallottam, hogy az edző, Kostas Flevarakis érdeklődik irántam. Aztán én is érdeklődtem a klubról, az edzőről, és csupa jót hallottam az SKC-ról és Kostasról, többek között, hogy megadja a lehetőséget azoknak, akik keményen dolgoznak. Úgy véltem, az ő irányításával fejlődhetek, szintet léphetek.

– Az egész nyarat Sopronban töltötted és így személyesen is megismerkedhettél az edzővel. Ugyanazt kaptad így is, mint amit előzetesen hallottál róla?
– Abszolút. Amikor Kostas nyár elején egy hétre Sopronba látogatott, akkor még csak mi, fiatalok vettünk részt az edzéseken. Akkor személyesen is meggyőződhettünk elképzeléseiről, módszereiről.

– Mit szólsz a férfi vonalon most bevezetendő fiatalszabályhoz, hogy a bajnoki meccsek első félidejében egy 23 év alatti játékosnak a pályán kell lenni?
– Egy jó lehetőség a fiataloknak. Megmutathatják magukat az élvonalban, s ennek köszönhetően sokat is fejlődhetnek.

– Csapatunkban veled együtt több ifjú kosaras is harcol a pályára kerülésért. Milyen a kapcsolatod a többi fiatallal, hiszen azért csak egymással fogtok küzdeni…
– Nagyon jó, baráti a viszonyunk a srácokkal, úgy érzem, teljesen elfogadtak. Ami pedig a küzdést illeti, mindig is kedveltem a versengést, a kihívásokat. Szerintem az, hogy mi fiatalok harcolunk egymással a csapaton belül, az az egész csapat hasznára lehet.

– Mostanra már a légiósok is megjöttek és bekapcsolódtak a munkába. Róluk milyenek az első benyomásaid?
– Az, hogy nagyon jó játékosok és emberileg is jól kijövünk egymással. Mindenben próbálnak segíteni nekünk, fiataloknak, tehát úgy vélem, mint közösség is nagyon egységesek, jók lehetünk. Nagyon szeretem, élvezem, hogy itt lehetek az SKC-nál.

Hunyadi évnyitó – új igazgató irányítja az evangélikus iskolát

Tanévnyitó istentiszteletet és ünnepélyt tartott a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola vasárnap az evangélikus templomban. Ezen az alkalmon köszöntek el az iskolát 25 éven át igazgató Rajnai Károlytól, és iktatták be a megválasztott új igazgatót, Raffai Balázst. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János püspök végezte. A járványügyi előírásoknak megfelelően a résztvevők számát korlátozták az évnyitón.

Díjeső hullt a Soproni Petőfi Színház művészeire Kisvárdán

Az elismeréseket a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiváljának zárásán vehették át a Soproni Petőfi Színház művészei. A Római karneválban nyújtott teljesítményéért Farkas Ibolya a zsűri Színészi Nagydíját, a Peer Gyntben az Aase anyót alakító Horváth Zsuzsa a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést nyerte el. Életmű-díjat kapott Boráros Imre és Kárp György, akik szintén ezekben a produkciókban szerepelnek, a leghűségesebb város teátrumának közönsége rövidesen láthatja őket az őszi soproni előadásokban. A rendező a Jászai-díjas Pataki András.

Szeptembertől új szabályok érvényesek a határvédelemben

A koronavírusjárvány-helyzet alakulása miatt a járvány első hulláma idején alkalmazott határvédelmi szabályokhoz való visszatérésről döntött a kormány, ennek értelmében szeptember 1-től külföldi állampolgár csak indokolt esetben léphet Magyarország területére, a külföldről hazatérő magyar állampolgároknak pedig 14 napig karanténba kell menniük, vagy két negatív tesztet produkálniuk – mondta a kormány pénteki ülése után tartott Kormányinfón Gulyás Gergely.

Alapkőletétel – megkezdődött a parkolóház építése az Árpád utcában

Dr. Farkas Ciprián polgármester és Barcza Attila országgyűlési képviselő jelenlétében került sor pénteken az Árpád utcai parkolóház ünnepélyes alapkőletételére. A kormányzati program keretében megvalósuló fejlesztés jelentős mértékben bővíti majd parkolóhelyek számát Sopron belvárosban, és hozzájárul a terület környezettudatos megújulásához.

M85 – megszűnik a forgalomkorlátozás Kópháza és Harka között

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházásában épülő M85 gyorsforgalmi út Nagylózs – Sopron-kelet csomópont szakaszának kivitelezője tájékoztatja a lakosságot, hogy a Sopron-kelet csomóponton áthaladó 84. sz. főút új korrekciós szakaszát és az abba csatlakozó 8645 jelű harkai összekötő út új nyomvonalát érintő minden forgalomkorlátozást a konzorcium megszüntet szeptember 1-én.

Elmarad a Doric Quartet koncertje Eszterházán

Az újra intenzívebbé váló járványhelyzetben a környező országok utazási kockázati besorolása módosulása következtében az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. értesíti a szeptember 18-20 időszakra meghirdetett XIII. Haydn-vonósnégyes fesztivál közönségét, hogy a szeptember 18-ára tervezett Doric Quartet koncertje elmarad.

Kilenc óvoda újulhatott meg Sopronban!

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata és Magyarország Kormánya számára kiemelt fontossággal bír a családok támogatása, valamint annak biztosítása, hogy a gyermekek korszerű körülmények között nevelkedhessenek. Ennek szellemében önkormányzati, állami és uniós támogatással került sor a soproni óvodák energetikai felújítására, elősegítve azok korszerű és hatékony működését.

Több mint negyven sportvezető írta alá a Fertő-part fejlesztéséről szóló támogatói nyilatkozatot

A sportvezetőkkel hétfőn ismertették a Fertő Part beruházás részeként megvalósuló sportközpont terveit a városházán. A meghívott és a rendezvényen résztvevő illetékes sportegyesületi vezetők, képviselők, edzők valamennyien aláírták a nyilatkozatot, melyben támogatásukat fejezték ki a projekt szükségességét illetően. Több, mint 40 sportági vezető, edző írta alá az ívet.

Életműdíjat kapott Sipos Ferenc, a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója

A Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért és a Tehetségbarát önkormányzat-díj átadóját a belvárosi Akvárium Klubban tartották meg augusztus 24-én. A díj célja, hogy erkölcsileg és anyagilag is elismerjék a tehetséges fiatalokat segítő szakembereket és szervezeteket. Idén heten kaptak életműdíjat, és elismerést vehetett át ötven tehetséggondozó, -fejlesztő és -segítő szakember. A díjazottak között szerepel Sipos Ferenc, a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI igazgatója, a Soproni Pendelyes Kulturális Egyesület vezetője.

Megújult a Csengery utca a körforgalom és a vasúti felüljáró között

Megújult Sopronban a Csengery utca 450 méteres szakasza a Kőszegi út és a vasúti felüljáró között a Magyar Közút Nonprofit Zrt. beruházásában. A munkálatok során a burkolat teljes rekonstrukcióján túl a kiemelt szegélyek, autóbusz megállóhelyek és a forgalomtechnikai jelzések is megújultak. A beruházás hazai forrásból, bruttó 168 millió forintból valósul meg.

Halász Ákos: újra a legmagasabb szinten

Pécsett lett (el)ismert élvonalbeli kosaras csapatunk új, rutinos magyar irányítója, a Kaposváron nevelkedett 29 éves, 183 centi magas Halász Ákos. A kosaras az NB I B-s Honvéd csapatától igazolt hozzánk
– Az köztudott rólad, hogy Pécsett lettél stabil élvonalbeli kosaras. De hogy jutottál el addig? – kérdeztük Ákost.
– Kaposvári vagyok, a középiskola befejezéséig ott kosaraztam. A középiskola befejezéséig, az első csapatban a szezon végén egy tét nélküli mérkőzés végén léptem pályára az NB I-es csapatban.  Onnan igazoltam Pécsre, ahová elsősorban tanulni, egyetemre mentem közgazdaságtudományi vonalon. Eleinte nem is az NB I-es PVSK, hanem az NB II-es PEAC csapatában játszottam. Megnyertük a bajnokságot és feljutottunk az NB I B-be, ekkor vetődött föl, hogy a PVSK játékosa lehetek. Felkerültem az NB I-es csapat keretébe, s az azóta eltörölt T-lincesszel az NB I B-ben is játszhattam. Az igazi nagy áttörést az jelentette számomra, amikor Csirke Ferenc vette át a pécsi gárda irányítását, nála fokozatosan léptem előre.
– Volt olyan évad, amikor csereirányítóként játszva az egész NB I második legjobb előkészítője, gólpassz adója lettél…
– Amikor ez történt, még kevesebb légiós játszhatott, nagyobb volt a szerepük a magyar játékosoknak.
– A Pécsett töltött évek után az egyik élcsapathoz, a Körmendhez igazoltál. Mi motivált a váltásban?
– Egész egyszerűen nem lehetett kihagyni. Ha az ország egyik legjobb csapata, egy nemzetközi kupában is szereplő klub hívja az embert, menni kell. Nagyon kemény évad volt, a különböző sorozatokban összesen vagy nyolcvan meccset játszottunk. A 4. helyen végeztünk, ez az eddigi legjobb eredményem.
– Nem mellesleg, ha csak három meccs erejéig is, de ott együtt játszottál a hozzád hasonlóan most nyáron a csapatunkhoz szerződő Kevin Dillarddal…
– Akkor ő már a hetedik légiósunk volt a körmendi csapatnál. Az volt a terv, hogy – különösen a támadásban – extra egyéni képességeit kihasználva még jobbak, még erősebbek lehetünk, ám egy sérülés miatt csak rövid időt tölthetett Körmenden. Persze amióta Sopronban találkoztunk, beszélgettünk már, kicsit felelevenítettük a pár éve történteket.
– Körmendről hazatértél nevelőegyesületedhez, a Kaposvárhoz.
– Jó volt otthon a család, a barátok előtt játszani, de eredményesség tekintetében a csapat nem érte el a célt, s saját teljesítményem is elmaradt a saját magam által elvárttól.
– Az élvonalban eltöltött hosszú évek után – a kívülállók számára talán váratlanul – a másodosztályban “találtad magad”. Mi indokolta, hogy a Honvédhoz igazolj?
– Az, hogy Puskás Artúr vezetőedző egyértelműen vezéregyéniségnek hívott a rutinos, korábbi sokszoros válogatott Horváth Ákos mellé. Ilyen, hogy egyértelműen, vezérként “bízzanak rám” egy csapatot, korábban nem volt pályafutásom során, így belevágtam. Az első bő két hónapot bokasérülés miatt kihagytam, majd játszottam, ám, hogy mire mentünk volna a Honvéddal, az nem derült ki, hiszen tavasszal a koronavírus miatt félbeszakadt a bajnokság.
– Mi döntött amellett, hogy hozzánk, Sopronba igazolj?
– Mindenképpen szerettem volna újra a legmagasabb szinten, az élvonalban játszani. Amikor felvetődött, hogy az SKC-hoz igazolok, beszélgettem a csapatról, a városról, a hangulatról korábbi pécsi csapattársammal, a Sopronban a 3. szezonját kezdő Supola Zolival. Az NB I-et persze honvédosként is követtem, és láttam, hogy az edzőváltás után milyen jó eredményeket ér el a Sopron – többek között a bajnok Falco csapatát is legyőzve. Supitól sok jót hallottam a görög edzőről Kostas Flevarakisról is, Takács Norbi már vagy egy évtizede itt játszik. Mindezek alapján döntöttem úgy, hogy az SKC-hoz igazolok. Pár nap közös munka után személyesen is meggyőződtem róla, hogy Kostas abszolút profi. Amellett, hogy elkezdte “összerakni” a támadást és a védekezést, nagyon fontos neki, hogy minden játékosa egészséges önbizalommal dolgozzon.
– Kipróbáltad, az új, 3×3-as szakágat is, sőt abban válogatott is voltál. Hogy tetszett és milyen hatással van, lehet az öt-öt elleni játékodra?
– Úgy gondolom, abszolút pozitív, jó hatással lehet. Sokkal keményebb, fizikálisabb ott a játék, s a keménység a hagyományos kosárlabdában is fontos. Emellett mivel a támadóidő tizenkét másodperc, ott jóval gyorsabban kell dönteni, cselekedni, tehát gondolkodás-gyorsaságban, s remélhetőleg a jó döntések meghozatalában is segít.
– December óta egy ikerpár boldog és büszke édesapja vagy…
– Igen, éppen Hepp-kupa meccsre készültem, amikor jött a hír. Amikor erről edzőnk, Puskás Artúr értesült, azt kérdezte: mit keresek még a csarnokban…