Archives: régiós hírek

Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben

Habár pár napja nem túl kellemes az időjárás, nemrég még igazi tavaszias időnk volt, és lesz is a közeljövőben remélhetőleg. A kedd alkalmasnak tűnt arra, hogy egy (nem is annyira) rövid túrát csinálunk a Soproni-hegységben, de hogy miért kellett ehhez vonatra szállni? A most következő beszámolóból kiderül.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először “belfalusi” házak között, majd szellősebb “külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy “Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz “Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz “Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: “Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy “vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a “Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába “belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

“Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.

Magyarországon készül, de Magyarországon nem kapni. Mi az?

Régebb óta böki a csőrömet már az a tény, hogy Magyarországon szinte csak importból lehet kapni különleges üdítőitalokat. Olyan italokról beszélek, amik nagy márkák, az országban is jelen lévő márkák, viszont kisebb, vagy jobban mondva “más” termékpalettával rendelkeznek. Ez a cikk a Coca Cola két termékéről szól, amik Ausztriában kaphatóak, de Magyarországon készülnek.

Az egyik ilyen a Coca Cola Vanilla, mely régen rendes, bejáratott termék volt Magyarországon is, azt valamiért kivezették. Ausztriában most is kapható, és jé, mit ír a doboz hátulja? HERGESTELLT IN UNGARN… Tehát Magyarországon készül, de Magyarországon csak a brit import kapható, logikus. Persze van 1-2 bolt, mondjuk a Müller, ahol ez a verzió is elérhető, az viszont akkor még abszurdabb, hiszen Magyarországon készül, kiviszik Ausztriába, majd importként forgalmazzák a drogériában.

 

A másikat pedig nemrég fedeztem fel, ez a Coca Cola Zero Ginger. Először kóstoltam meg, és borzasztó íze van, ezt kár tagadni, ebben pedig nem a gyömbér a hibás, hanem az édesítőszer, viszont a lényegen ez sem változtat: a doboz hátulján a felirat HERGESTELLT IN UNGARN. Tehát ez is Magyarországon készül, de ez sem kapható Magyarországon.

Köztudott, hogy Magyarországon kiváló minőségű a víz, emellett pedig rengeteg helyen hozzáférhető ásványvíz is, azonban az osztrák Coca Cola gyár pont a történelmi Magyarország területén, Nemesvölgyben (Edelstal), Burgenland legészakibb településén található, ahol palackozzák a Römerquelle ásványvizet is, tehát a vízminőségre nem lehet panasz, így kérdéses, hogy miért is készül Magyarországon az, ami Ausztriában kapható. Bár sokkal inkább jogos kérdés az, hogy ha valami Magyarországon készül, miért nem kapható Magyarországon? Azok a fránya “piaci igények”…

Visszaváltható palackban a friss tej

Ausztriában hamarosan már nem csak a sörök és az ásványvizek lesznek visszaváltható üvegben, hanem a tej is. Az egyik legnagyobb osztrák tejtermékeket gyártó vállalat, a Berglandmilch ugyanis év végére több tejmárkáját (Schärdinger, Tirol Milch) is visszaváltható üvegben forgalmazza majd, együttműködve a Greenpeace környezetvédő szervezettel. Az átálláshoz mintegy 8 millió eurót fordít a cégcsoport két telephelyén új gyártósorra, az üvegek higiénikus mosásához és újrafelhasználásához szükséges eszközökre, valamint megfelelő raktározásra.

20-30 évvel ezelőtt még több gyártó termékét is visszaváltható üvegpalackban lehetett kapni, mára azonban ezek eltűntek. Akkoriban az italok 70%-a volt újrafelhasználható edényben, mára ez mindössze 20% körül van Ausztriában, Magyarországon pedig talán még kevesebb. Pedig a műanyaghulladék csak gyűlik világszerte, épp ezért van szükség ilyen kezdeményezésekre. Azt egyelőre nem tudni, hogy a Berglandmilch termékei ezáltal drágulnak-e, az viszont biztos, hogy a visszaváltható üvegpalackok betétdíjasak lesznek.

Talán ha Magyarországon is több ital lenne kapható visszaváltható palackban, vagy a németországi példához hasonlóan normális áron vennék vissza a műanyag flakonokat illetve alumínium dobozokat, kevesebb lenne a szemét környezetünkben is…

Új tartományfőnök Burgenland élén

Egy hete, február 28-án ünnepélyes keretek között hivatalosan is beiktatták Burgenland tartomány új kormányzóját, Hans Peter Doskozilt. Szeptember óta már tudható volt, hogy tavasztól ő lesz az Őrvidék új első embere, az eddigi tartományfőnök, Hans Niessl 19 év után adta át az irányítást utódjának, és teljesen kiszállt a politikából.

A burgenlandi tartományi parlament 33 jelenlévő képviselőjéből 20 szavazattal február 28-án hivatalosan is tartományfőnöknek választották Hans Peter Doskozilt. Az ő kinevezését követően egyébként a tartományi kormány három új tagját is feleskették. Doskozil Hans Niessl -t váltotta a tartomány élén, aki közel 19 évig volt kormányzó. Doskozil korábban burgenlandi tartományi rendőr-főkapitány volt, illetve tevékenykedett honvédelmi miniszterként is Ausztriában, legutóbb pedig tartományi tanácsos volt.

Christian Illedits tartományi tanácsos, Hans Peter Doskozil új tartományfőnök, Hans Niessl egykori tartományfőnök, Ägidius Zsifkovics megyéspüspök – Fotó: Presseservice Burgenland

A frissen megválasztott tartományfőnök a rendkívüli parlamenti ülés után sajtónyilatkozatban elmondta, “mindenki kormányzója akar lenni, és nem akar különbséget tenni észak és dél között”, emellett tovább szeretné folytatni a szociáldemokraták és a szabadságpártiak közös kormányzását is Burgenlandban.

Kiemelt kép: Presseservice Burgenland

 

Sopron újraaszfaltozták, de mi itt az innováció?

Egyre több utca újul meg Sopronban, épülnek a járdák, parkolók, kerékpárutak, mégis gyakran úgy érezheti az ember, mintha az igazi fejlesztés elmaradna. Tényleg így van ez?

Újabban egyre több cikkünk alatt találni olyan hozzászólást, hogy “nektek semmi sem jó”. Lehetséges, de az is lehet, hogy nem így van. A kritika, amit itt megfogalmazunk sosem alaptalan, és minden körülmények között jó szándékkal tesszük, az elmúlt közel tíz évben pedig bebizonyosodott, hogy a nagy nyilvánosságnak bizony van ereje. Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt 1-2 évben számtalan beruházás valósult meg Sopronban is, legyen az útfelújítás, kerékpárút-építés, parkolók kialakítása. Azonban akarva-akaratlanul is úgy érezheti az ember, ez csak egy felületi kezelés, a valódi innováció elmarad.

A város utcái közül rengeteget újítottak fel a közelmúltban. Legyen szó a Villa sorról, a Lövér körútról, a Rákosi útról, a Kőrösi Csoma Sándor utcáról, a Győri út egy szakaszáról, a Rózsa utcáról, a Zárányi utcáról, a Híd utcáról, igazából elég hosszú a lista. Ezeket az utcákat különböző projektekben az önkormányzat, a vízmű, illetve a közútkezelő tette rendbe, és a közeljövőben is lesznek ilyen beruházások. Na de mi itt a fejlesztés?

Bizonyos esetekben a közműveket is cserélték, ilyen például a Rákosi út, ahol a Soproni Vízmű Zrt. hajtott végre fejlesztést. Itt szinte garantálható, hogy legalább egy évtizedig nem kell a burkolathoz nyúlni, hiszen mélyreható felújítást végeztek. Na de a többi utca? Igazából a legtöbb helyen annyi történt, hogy felmarták az aszfaltot, sok helyen még a szegélyköveket sem cserélték ki, nagyjából szintbe hozták a csatornafedeleket, majd lerakták az új aszfaltot, és mindenki boldog.

Innováció és valódi fejlesztés alatt persze nem csak ezt értem, hanem a változtatást. Valahogy úgy érzem, a döntéshozók nem mernek radikális változásokat bevezetni, még akkor sem, ha az sokaknak előnyökkel járnak, inkább ragaszkodnak a régi dolgokhoz, feltételezem azért, mert politikailag ez megnyerőbb.

Hogy mire gondolok itt konkrétan? Vegyük például a Híd utcát, vagy a Győri út Erzsébet Kórház előtti szakaszát. Mi történt? Útburkolat csere, majd miután ez lezajlott, gyakorlatilag hajszál pontosan ugyan úgy festették vissza a parkolóhelyeket, a buszmegállót, a forgalom elől elzárt területeket, ésatöbbi… Nem lett szembekerékpározás, nem lettek új kijelölt parkolók, nem lett semmi forgalomtechnikai fejlesztés, tehát minden visszaállt arra, ahogy volt, csak most jó az aszfalt. A Lövér körút hasonló eset, bár ott azért a Várisi út, vagy az Egeredi út csomópontjában módosítottak is dolgokat, de mennyivel értelmesebb lett volna például kiszélesíteni az utat, és a két oldalán kerékpársávot létesíteni, mint a mostani kerékpárút, amin sétálgatnak az emberek? Tudom, heppem ez a kerékpáros téma, de valós közlekedési alternatívának tartom, városon belül legalábbis biztosan. De ha más példát kéne hozni, akkor vehetjük a Lövér körút másik szakaszát is, ahol az eddig az út szélén parkolók most ugyan úgy az út szélén parkolnak, az új aszfalton, miközben egészen biztosra tudnám mondani, hogy lett volna hely legalább félparkolókra.

És a jó aszfalt bizony egyeseket arra is késztet, hogy gyorshajtsanak, “ha már egyszer jó az út, szakítsunk” címszó alatt. Ezzel persze nem azt mondom, hogy maradjon rossz az útburkolat, de akkor igyekezzenek betartatni a sebességhatárokat a rendvételmi szervek, VAGY alakítsanak ki olyan közlekedési szabályokat, amelyek tényleg betarthatóak. Egy-egy kint felejtett 30-as tábla egyáltalán nem ilyen.

Milyen konzekvenciát tudnánk levonni? Talán azt, hogy Sopronnak is szüksége lenne egy Vitézy Dávidra, aki rendbe szedi a városi közlekedést, és innovatív gondolataival, ha ultrarövid távon nem is, hosszabb távon pozitívan tudná befolyásolni a városi életet, amelynek bizony szerves része az is, hogy a-pontból b-pontba közlekedünk, akár autóval, akár busszal, akár kerékpárral, vagy gyalog…