Rég elfeledett turistaútvonal a Soproni-hegységben

A Soproni-hegység telis-tele van turistautakkal. Vannak jól karbantartott útvonalak, vannak olyanok, amik kevesebb figyelmet kapnak és vannak olyanok is, melyeket bár megszüntettek, ma is sokan használnak. Sopron környékén a túrázásnak nagy hagyománya van, a Sopron anno oldalon több archív turistatérkép is található, egészen az 1900-as évek elejéig visszamenőleg. Ugyanakkor érdekes módon a legnagyobb számban a turistautak már akkor is azon a területre összpontosultak, ami ma Magyarországhoz tartozik, a jelenlegi burgenlandi oldalon akkor sem volt túl sok belőlük.

Persze azóta ez sokat változott, a burgenlandi oldalon is kiépült számtalan turistaút, a térséget ráadásul több, nagy távolságú vándorút is érinti. Az Urak asztalán például magyar oldalról a Vasfüggöny túraút, osztrák oldalról pedig az Ostösterreichischer Grenzlandweg 07, a térségben máshol a Bernstain Trail (Borostyán túraút), illetve a Burgenland Extrem túraútvonala is áthalad. Én a közelmúltban ugyanakkor nem ezt, hanem egy olyan turistautat kerestem fel, amit nem jelöl már semmi.

A régi térképek alapján tájékozódtam, Lépesfalva-Somfalva vasútállomásról besétáltam Lépesfalva központjába, ahonnan a régebbi térképek szerint indult. És ez az államhatárig mind a mai napig szinte ugyanúgy követhető, ahogy közel 100 évvel ezelőtt is haladt. A határnál persze voltak kisebb gondok, de semmi áthidalhatatlan (szó szerint). Az útszakasz ráadásul kiváló összeköttetést biztosít a Vasfüggöny turistaúttal (aminek valamiért ezen a szakaszon eltűntek a jelzései), egy kis hegymászással pedig a piros jelzéssel, avagy a Terv úttal.

Vlog videóm megtekinthető feljebb, hamarosan pedig egy újabb elfeledett turistautat indulok majd felfedezni. Természetesen túllépve minden határt!

The post Rég elfeledett turistaútvonal a Soproni-hegységben appeared first on Ikvahír.

Rég elfeledett turistaútvonal a Soproni-hegységben

A Soproni-hegység telis-tele van turistautakkal. Vannak jól karbantartott útvonalak, vannak olyanok, amik kevesebb figyelmet kapnak és vannak olyanok is, melyeket bár megszüntettek, ma is sokan használnak. Sopron környékén a túrázásnak nagy hagyománya van, a Sopron anno oldalon több archív turistatérkép is található, egészen az 1900-as évek elejéig visszamenőleg. Ugyanakkor érdekes módon a legnagyobb számban a turistautak már akkor is azon a területre összpontosultak, ami ma Magyarországhoz tartozik, a jelenlegi burgenlandi oldalon akkor sem volt túl sok belőlük.

Persze azóta ez sokat változott, a burgenlandi oldalon is kiépült számtalan turistaút, a térséget ráadásul több, nagy távolságú vándorút is érinti. Az Urak asztalán például magyar oldalról a Vasfüggöny túraút, osztrák oldalról pedig az Ostösterreichischer Grenzlandweg 07, a térségben máshol a Bernstain Trail (Borostyán túraút), illetve a Burgenland Extrem túraútvonala is áthalad. Én a közelmúltban ugyanakkor nem ezt, hanem egy olyan turistautat kerestem fel, amit nem jelöl már semmi.

A régi térképek alapján tájékozódtam, Lépesfalva-Somfalva vasútállomásról besétáltam Lépesfalva központjába, ahonnan a régebbi térképek szerint indult. És ez az államhatárig mind a mai napig szinte ugyanúgy követhető, ahogy közel 100 évvel ezelőtt is haladt. A határnál persze voltak kisebb gondok, de semmi áthidalhatatlan (szó szerint). Az útszakasz ráadásul kiváló összeköttetést biztosít a Vasfüggöny turistaúttal (aminek valamiért ezen a szakaszon eltűntek a jelzései), egy kis hegymászással pedig a piros jelzéssel, avagy a Terv úttal.

Vlog videóm megtekinthető feljebb, hamarosan pedig egy újabb elfeledett turistautat indulok majd felfedezni. Természetesen túllépve minden határt!

The post Rég elfeledett turistaútvonal a Soproni-hegységben appeared first on Ikvahír.

A természet művészete

A Soproni-hegység erdei gyönyörűek a határ mindkét oldalán. Rosa és Anton Moritz a természet közelében élnek, ennek is köszönhető, milyen pompás kiállítást tudtak összeállítani. A nyugdíjas házaspár 50 évig foglalkozott szőlészettel, nyugdíjas éveikre pedig szintén találtak elfoglaltságot maguknak. Fával már a szőlőtőkék kivágása után kezdtek foglalkozni, de az igazán nagy áttörés kevesebb, mint 10 éve jött el. A Soproni-hegység erdeit járva szebbnél-szebb természetesen is jól kinéző, illetve mesterségesen megmunkálható faanyagot találnak, legyen szó akár bükkfáról vagy fenyőről.

IkvaHír: IMG 20191117 143036 (Egyedi) - indafoto.hu

Faragványaik, valamint a “természetes műalkotások” ezen a hétvégén, szombaton és vasárnap még megcsodálhatóak Ilonaaknán (Helenenschacht), ahol Rosa és Anton Moritz sajátkészítésű süteménnyel, valamint a család borával vár mindenkit, akit érdekelnek a természet alkotta csodák. A belépés becsületkasszás, a bevétel pedig 100%-ig jótékony célt szolgál, Récény (Ritzing) önkéntes tűzoltósága, valamint a faluban élő hátrányos helyzetűek kapják meg.

IkvaHír: IMG 20191117 143302 (Egyedi) - indafoto.hu

Az adventi/karácsonyi kiállítás címe egyébként “Die Natur macht die Kunst”, a helyszín pedig Helenenschacht 40, de érdemes követni a kihelyezett “Ausstellung” feliratokat 😊

IkvaHír: IMG 20191117 143343 (Egyedi) - indafoto.hu

IkvaHír: IMG 20191117 143519 (Egyedi) - indafoto.hu

MÉG TÖBB FOTÓ A KIÁLLÍTÁSRÓL ITT!

A légvédelmi szirénák is megszólaltak: elverte az eper nagy részét a jégeső

Jelentős károkat okozott a a gyümölcsösökben, azon belül is főképp a most érni készülő földieperben, szamócában a hét végi nagy mennyiségű csapadék és jégeső a Nagymartoni jásában. Ennek ellenére megtartják az eperfesztivált (Alles Erdbeere) Rétfalun (Wiesen).

Fotó: Freiwillige Stadtfeuerwehr Mattersburg

Elárasztott utcák és pincék, szétvert gyümölcsösök maradtak a nagy  mennyiségű csapadék után, mely szombat délután és este csapott le térségünkre. A leginkább érintett Nagymarton környéke volt, de Bécsújhelyen is okozott problémákat a hirtelen lezúduló csapadék, kisebb jégeső pedig Sopronban is volt. Sajtóinformációk szerint a magasabban fekvő területeken különösen Nagymarton környékén néhol 15cm vastag jégtakaró alakult ki, a csapadék össz mennyisége pedig majdnem elérte a 100 millimétert, mindezt pár óra alatt. Gazdálkodók szerint mintegy fél óra alatt megsemmisült egy egész évi munka, az eper ugyanis Rétfalu környékén most kezdett volna termőre fordulni. Az ORF Burgenland tudósítása szerint a termés  mintegy 70%-a odalett, a kár pedig legalább 300.000 euró. Ennek ellenére a hétvégére tervezett eperfesztivált megtartják.

Fotó: Freiwillige Stadtfeuerwehr Mattersburg

A hirtelen lezúduló nagymennyiségű eső azonban nem csak a terményben okozott károkat, Nagymartonban és Borbolyán (Walbersdorf) az utcákon néhol fél méter magasan hömpölygött a víz, a Vulka-patak is megáradt. A járás székhelyén több ház pincéjéből is a tűzoltóknak kellett kiszivattyúzni a vizet, a város egy része ráadásul egy időre áramellátás nélkül is maradt. Fraknóban egy házat szinte teljesen elöntött a víz, az ott lakó családot ki kellett menekíteni. A jégesőre figyelmeztetésként Burgenlandban pedig több helyen megszólaltak a légvédelmi szirénák is, melyet Sopronban és Kőszegen is lehetett hallani.

A 24 óra alatt lehullott csapadék mennyisége (szombatról vasárnapra virradóan):

  • Nagymarton 99,2mm
  • Újtelek 77,9mm
  • Szikra 65,3mm
  • Vulkapordány 38,1mm
  • Récény 23,4mm
  • Margitbánya 39,8mm
  • Ruszt 30,5mm
  • Darázsfalu 34,1mm
  • Kismarton 25,2mm
  • Felsőpulya 23,8mm
  • Sopron-Kurucdomb 39,1mm
  • Sopron-Brennbergbánya 28,3mm
  • Sopron-Hermes 31,5mm
  • Fertőrákos 32,8mm
  • Sopronhorpács 11,6mm
  • Fertőszentmiklós 16,0mm

Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben

Habár pár napja nem túl kellemes az időjárás, nemrég még igazi tavaszias időnk volt, és lesz is a közeljövőben remélhetőleg. A kedd alkalmasnak tűnt arra, hogy egy (nem is annyira) rövid túrát csinálunk a Soproni-hegységben, de hogy miért kellett ehhez vonatra szállni? A most következő beszámolóból kiderül.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először “belfalusi” házak között, majd szellősebb “külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy “Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz “Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz “Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: “Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy “vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a “Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába “belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

“Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.