Fordulatos mérkőzésen három negyedig helyenként jól játszva és védekezve, 30 perc után még 3 ponttal vezettünk Kecskeméten. A záró etapban azonban a remekül dobó, koncentráltan kosarazó hazai csapat a maga javára fordította a találkozót

KTE-Duna Aszfalt – SKC 90-80 (18-26, 30-19, 14-20, 28-15)
Kecskemét, férfi NB I A
V.: Tőzsér, Nagy V., Török.

Kecskemét: WITTMANN 25/12, THOMAS 13/9, DJERASZIMOVICS 20/9, Djuraszovics 9/3, KARAHODZSICS 21.
Cs.: Lewis, Kucsera 2, Vukcsevics, Révész.
Edző: Forray Gábor

Sopron: Kinney 12/3, THOMPSON 22/12, Takács, Rivers 12/6, CARTER 15.
Cs.: SUPOLA 10, Jogela 9/3, Werner, Fazekas, Molnár M.
Edző: Kostas Flevarakis

Az egykor Kecskeméten is megforduló Bernard triplájával mi szereztünk vezetést, ám Karahodzsics révén gyorsan fordított a zónával kezdő KTE. Eric pillanatai következtek, találatai révén sikerült egy szűk előnyt állandósítani. A szakasz második felében – a magát a jelek szerint otthon érző – Bernard két triplájával sikerült 9 ponttal ellépni, időt kértek a hazaiak. Fel is jöttek 5 pontra, Djeraszimovics lépett elő a hazaiaknál. Jól jött Kinney 2+1-es játéka, majd Tauras betörés utáni ziccere, 8 pontos előnnyel zártuk az első szakaszt.

A másodikat viszont tompán kezdtük, ellenfelünk pedig egy 7-0-s bő 1 perccel indítva, 1 pontra feljött. Supi ügyes betöréses kosara átlendítette csapatunkat a holtponton. Marci ügyes passzából újra Eric villant, de Djeraszimovics kosaraival, s Wittmann hármasával tapadt ránk a KTE. A szakasz közepén bár megvoltak, sajnos kimaradtak a tiszta helyzetek, Thomas kosarával fordítottak a hazaiak. Időkérésünk után Bernard ügyes átadásából Eric révén visszavettük a vezetést. Miközben a hazai együttest Karahodzsics vette vállaira, nálunk ügyes mélységi játékok után Eric, Bernard, majd egy triplával Demetre is megvillant, 4 ponttal megléptünk. A félidő vége azonban Djeraszimovics 2 és Djurasovics 1 triplájával a hazaiaké volt, akik 3 pontos előnnyel fordulhattak.

Karahodzsics zsákolására – miközben 2 rossz triplával indítottunk – Kinney felelt indítás után. E találat egy szervezett védekezésre, s gyors ellencsapásokra épülő 8-0-s rohamunknak “ágyazott meg” és 3-mal mi vezettünk. Karahodzsics palánkunk alatt összeszedett lepattanója utáni 2+1-es játéka, megtörte a lendületünket. Kinney tolt egyet kissé “megrekedő” szekerünkön egy triplával, majd Demetre tett róla, hogy, ha szűken is, de nálunk maradjon az előny, a Karahodzsics vezette hazaiakkal szemben. A szakasz végén váltva estek a kosarak, Thomas ugyan triplát “vágott”, de nálunk Supi villant újra, Tauras pedig biztos kézzel “büntetett”, 3 pontos előnnyel vártuk a záró etapot.

Ennek elején Karahodzsics borította föl Ericet, a támadóhiba után centerünket le is kellett cserélni. Kapkodtunk támadásban, labdákat adtunk el és rosszul is dobtunk, amit ellenfelünk Wittmann két triplájára építve egy 8-0-lal büntetett, érthető volt Flevarakis mester időkérése. Hosszú “hallgatás” után szólt hozzá a játékhoz Bernard egy triplával, Karahodzsics zsákolással felelt, majd a záróetapra “megtáltosodó Wittmann, bedobta a negyedbeli harmadik hármasát. A szakasz közepén Bernard két gyors duplával, 3-ra hozta föl zónára átálló csapatunkat. Wittmann duplával, Thomas triplával jelentkezett, mi sajnos egyénieskedni kezdtünk. Tauras triplája adott némi reményt -8-nál 2 és fél perccel a vége előtt, de Thomas és Wittmann nem engedte már igazán közel csapatunkat az övékéhez.

A fotók a 11.23-i ASE meccsen készültek.

Egy évtizede, az U16-os Európa-bajnokság legértékesebb játékosa lett a nemrég csapatunkhoz szerződő litván erőcsatár, Tauras Jogéla. Őt mutatjuk most be szurkolóinknak

– Annak idején még olyan “magaslatokban” jártál, mint az azóta már az NBA-ben is bizonyító Ricky Rubio, vagy Jonas Valanciunas , és Dario Saric: tíz éve te lettél az U16-os Eb legértékesebb játékosa. Hogy jutottál el odáig?
– Szülővárosomban, egy kis városban, Tauragéban kezdtem el kosarazni. Később több edző javaslatára szüleim elküldtek Kaunasba a világhírű, jelenleg hazám szövetsége elnöki tisztét is betöltő Arvydas Sabonis nevét viselő kosaras akadémiára. Ott készültem, edzettem, dolgoztam éveken át, annak az intézménynek köszönhettem, hogy azt a címet elértem.

– Miután Európa-bajnoki MVP lettél, álmodoztál már valamilyen felnőtt karrierről?
– Mivel hazánkban a kosárlabda az első számú sportág, és a közelmúltja is igen fényes és dicső, természetesen tisztában voltam vele, hová jutottak el a legjobb, legtehetségesebb játékosok. Nem tagadom, jómagam is álmodoztam valami hasonlóról.

– Hogyan alakult az U16-os Eb után a pályafutásod?
– Kimondottan hosszú távú, hat éves szerződést kötöttem a Zalgiris csapatával, amely éveken át kölcsönadott kisebb első osztályú csapatoknak, hogy edződjem, erősödjem, tapasztalatot szerezzek. Aztán egy rövid időt játszhattam a nagy Zalgirisban is, olyan legendákkal együtt, mind Sarunas Jasikevicius, Kristof Lavrinovic vagy Robertas Jevtokas. Akkor úgy éreztem, egy álmom vált valóra. Sajnos nem tartott sokáig, nem voltam túl szerencsés…

– Valóban nem játszhattál túl sokat a nevelő klubodban, alig túl a húszon elkezdtél vándorolni… Miért?
– Felnőtt pályafutásom elején nagyon sokat voltam sérült, és ez hátráltatott abban, hogy olyan karriert érjek el, amilyenben annak idején reménykedtem. Volt súlyos váll- és bokasérülésem, mindent egybevetve összesen csaknem másfél évet hagytam ki ezek miatt. Több, mint egy, de inkább csaknem két évadot töltöttem lábadozással, rehabilitációval. Szerencsére három éve semmi bajom, egészséges vagyok, és úgy érzem, a játékom is folyamatosan, évről évre, ha lassan is, de javul.

– Hazádból elkerülve, hogyan alakult a pályafutásod?
– Az első külföldi állomáshelyem… hát hogy is mondja, meglehetősen mozgalmas és zaklatott volt. Romániába kerültem a Pitesti csapatához. Tapasztalatszerzésre, hogy nem mondjam, kudarctűrésre nagyon jó volt az évad, de alapvetően hát… nem túl nagy örömmel gondolok rá vissza. Abban az évadban akkori csapatomtól hat játékost és két edzőt rúgtak ki, a szezont már otthon egy kiscsapatnál fejeztem be. Utána Lettországba kerültem egy fiatal csapathoz, a BK Baronshoz, amelyben nagyon jól éreztem magam. Ezt követte két lengyel szezon a Wilki Morskie Szczecin együttesénél, ahol szintén minden rendben volt, jó körülmények között kosarazhattam.

– Hogy teltek a hetek, mielőtt Sopronba kerültél volna?
– Két és fél hónapja született meg a kisfiam. Voltak ajánlataim, még Iránból is, de az első hetekben nem akartam a páromat és a gyermekemet magára hagyni. Edzeni edzettem persze, majd jött a megkeresés Sopronból, az edzővel is beszéltem, aztán otthon megbeszéltük és belevágtam. Úgy érzem, még egy kis időre szükségem van, hogy játékba lendüljek, de jól érzem magam, jó a társasá, és a bajnokság is. Ha minden jól megy, hamarosan a családom is megérkezik, s remélem, hamarosan összerázódunk,  összeáll a játékunk és elkezdjük nyerni a meccseket.

Szerencsére nem volt sok idejük bánkódni a srácoknak, a Paks elleni balszerencsés vereség után. Holnap – egy halasztott mérkőzést lejátszva – a bajnok, az NB I-et veretlenül vezető Falco otthonában lépnek pályára fiaink

Edzőnk, Kostas Flevarakis a szezon elején – még görög csapatával, a PAOK együttesével – már találkozott a Falco együttesével, a Bajnokok Ligájában. Mint mondta, kiváló együttes a nemzetközi porondon edződő szombathelyi gárda, amely gyors és modern kosárlabdát játszik, igen erős és mély játékoskerettel. Úgy véli, a holnapi összecsapásnak egyértelműen a Falco az esélyese, már csak azért is, mert saját csapata egy a közelmúltban érkező edzővel és két új játékossal, még egyértelműen a csapatépítés fázisában van. Megítélése szerint a bajnok, és az NB I-et veretlenül vezető Falco otthonában ugyan nyomás, veszítenivaló nélkül játszhatunk, de ezt a meccset – ahogy minden edzést – is fel kell használni a fejlődésre, az előrelépésre, úgy játékban, taktikailag, mint a csapategység erősítése szempontjából.
A múlt szombati balszerencsés hazai vereség esetleges lélektani “utóhatása” kapcsán Kostas azt taglalta: nagyon rossz érzés dudaszóra kapott kosárral kikapni, ám próbálta a szombati bajnoki kapcsán a pozitívumokra felhívni játékosai figyelmét, mert azért a vereség ellenére több is volt azokból. Arra, ahogy egymásért küzdöttek, csapatként játszottak, lehet építeni.
A holnapi mérkőzésen már az új irányító James Kinney is a görög edző rendelkezésére áll. Róla azt mondta Flevarakis, hogy egy tapasztalt játékos, aki hiányposztra érkezett a csapathoz. A most zajló évadban ugyan még nem játszott, nyilván kell kis idő, hogy játékba lendüljön, de biztos benne, hogy hasznára lesz a csapatnak.

Egy erős, jó ellenfél ellen, nehéznek ígérkező találkozón debütál hazai közönség előtt csapatunk új vezetőedzője, a görög Kostas Flevarakis. A tabella 4. helyén álló Atomerőmű SE ellen lépnek pályára fiaink holnap 19 órától

Kostas Flevarakis honlapunknak elmondta, a héten a legfontosabb feladat, az általa megfogalmazott elvek, alapszabályok gyakorlati megvalósítására való törekvés volt. A fő cél, hogy az általa elképzelteket próbálja megvalósítani a mérkőzéseken – így már a holnap esti találkozón is. Törekedtek az erősebb csapategység kialakítására, valamint a már említett szabályok alapján gyakoroltak mind védekezésben, mind pedig támadásban. Kiemelte: ilyen rövid idő után nem vár, nem várhat jelentős előrelépést, de bízik benne, lesz amit a sok gyakorlásból viszontlát holnap este.
Az ellenfél, a 6-2-es mérleggel a 4. helyen álló paksi csapat kapcsán új edzőnk kijelentette: nehéz feladat előtt áll együttese, hiszen egy erős, mély kerettel rendelkező, fizikálisan kiválóan felkészített, rendkívül dinamikus, gyors kosárlabdát játszó ellenfél érkezik Sopronba. Kulcskérdés lesz az ASE ellen, hogy a srácok gyorsan, fegyelmezetten zárjanak vissza támadások után, hogy ne engedjék a paksiaknak az általuk nagyon kedvelt rendezetlen védelem elleni gyors játékot játszani. Úgy védekezésben, mind támadásban kulcskérdés lesz, tudunk-e csapatként működni. Támadásban nagy szerepe lesz a helyzetek jó kiválasztásának, vagy fogalmazhatunk úgy is: a jó helyzetek kiválasztásának.
A csapatunkhoz hét közben csatlakozó litván kosarasról, Tauras Jogeláról azt mondta Kostasz Flevarakis, hogy ahogyan neki magának, nyilván a kosarasnak is sok minden új. Úgy tűnik, beilleszkedésével nem lesz gond, de az első mérkőzésén nem lehet extra elvárásokat támasztani vele szemben. Viszont azért javasolta a szerződtetését, mert bízik a játékosban és abban, hogy hasznára lesz a csapatnak.

Új játékos érkezett csapatunkhoz, az elsősorban a négyes poszton bevethető, 26 éves litván Tauras Jogéla személyében

A 203 centi magas kosaras annak idején óriási tehetségnek indult, 16 évesen ő lett a legértékesebb játékosa (MVP) az U16-os Európa-bajnokságnak. Új légiósunk a világhírű litván center, – jelenleg az ország kosárlabda szövetségének az elnöki tisztét is betöltő – Arvydas Sabonis kaunasi kosárlabda iskolájában nevelkedett, és lett a híres Zalgiris szerződtetett játékosa.
Később játszott Romániában, Lettországban, a legutóbbi két évadban pedig a lengyel élvonalban szereplő Wilki Morskie Szczecin csapatában kosárlabdázott.
Az együttesünk új, görög edzőjének kérésére csapatunkhoz érkező kosaras, a legutóbbi évadban meccsenként átlagban 24 percet játszva, 12,3 pontot és 4,5 lepattanót átlagolt.

Fotó: police.naszemiasto.pl

A múlt héten vette át csapatunk irányítását a görög Kostas Flevarakis, akinek a munkavállalásával kapcsolatos adminisztráció javában folyik klubunknál. A görög szakembert a csapatnál eltöltött pár edzés és egy mérkőzés tapasztalatával a háta mögött faggattuk az SKC-ról és persze önmagáról, pályafutása korábbi állomásairól is

– A szezont a PAOK csapatánál kezdte a szezont, de hamar távozott. Mi történt pontosan?
– Anyagi nehézségek voltak a klubnál. A problémák ráadásul elég későn, már a felkészülés során kerültek napvilágra, például, hogy nem tudunk olyan mély és bő keretet kialakítani, mint amilyen szükséges ahhoz, hogy egy csapat a nemzetközi porondon is versenyképes legyen.

– Távozott, majd a múlt héten, szezon közben vette át az SKC irányítását. csapatot. Úgy általában mit gondol, mennyire jó egy csapatot év közben átvenni?
– Maradjunk annyiban, nem ideális. Az az ideális, ha a kiszemelt edző már nyáron dolgozhat új csapatánál a helyi játékosokkal, fiatalokkal, az idegenlégiósokat pedig már ő választhatja ki. Ezt követően pedig, látva kikre számíthat hosszabb távon, legalább két-három évig építkezhet. Most, Sopronban azonban évad közben kell megpróbálni valahogy előrelépni, ez a helyzet, ebből kell közösen kihoznunk a legtöbbet.

– Mielőtt munkába állt csapatunknál, videón az SKC több mérkőzését is megnézte. Milyen benyomásokat szerzett előzetesen?
– A legfontosabb, hogy a csapategységet helyre kell tenni, el kell érni, hogy egy jó kémiájú társaság álljon össze. Nem lesz könnyű, hiszen a csapat elveszített néhány elvben, papíron nyerhető meccset, most pedig igen nehéz sorozat közben van.

– Mivel kezdte a munkát Sopronban?
– Lefektettünk bizonyos alapszabályokat, ismertettem a filozófiámat, elképzeléseimet a játékosokkal.

– A filozófiáját nyilván a szurkolók is szívesen megismernék…
– Azt gondolom, mindenkinek az esetében van annak valami oka van, hogy itt van a csapatban. Mindenki fontos, legyen magyar vagy légiós, idősebb, vagy fiatal játékos. Mindenkinek meg kell találni a szerepét, helyét, hogy ki miben, mivel lehet a leginkább a csapat hasznára. Ez az alap, innen lehet és kell is fejlődni, előrelépni. Nyilván lesz aki hosszabb vagy éppen rövidebb időt tölt majd a pályán, és mindenkinek a rendelkezésre álló idő alatt kell saját szerepét tartalommal megtöltve, a legjobban hasznára lenni a csapatnak. Ahhoz, hogy ez az építkezés elinduljon, nélkülözhetetlen a játékosoknak az egymás iránti bizalma, egy jó és erős kémia, csapategység.

– A szolnoki meccsen látottak alapján miben kell a leginkább előrelépni?
– A már említett egység kialakítása, erősítése mellett egyértelmű: harcosságban.

– Ezt fizikai vagy lélektani, mentális értelemben érti?
– A kettő nem létezik, nem lehet meg egymás nélkül. A mentális tartás, erő nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fiúk a pályán sikerrel vívják meg a kőkemény fizikai harcot, küzdelmet.

– Éveken át dolgozott a svéd válogatottnál. Ez a jórészt – ha jól gondoljuk nyári, idényjellegű munka -, mennyire volt sikeres az ön számára?
– Amikor kineveztek, jó néhány meghatározó, kiemelkedő tudású svéd játékos lemondta, nem vállalta a válogatottságot. Azt valahol nagy sikernek gondolom ebben a munkában, hogy a többségüknél sikerült elérni, hogy beálljanak a sorba, hogy ne tehernek, hanem elismerésnek fogják föl, hogy hazájukat képviselhetik. Így aztán persze az eredmények is javultak.

– Ha nem is közvetlenül, de érintőlegesen az NBA-ben is dolgozott, nyári liga csapatnál, majd játékosmegfigyelőként. Ez a feladat hogy tetszett önnek, mennyire volt testhezálló?
– Úgy gondolom, mindkettő  – amellett, hogy megtisztelő és nagy kihívás -, óriási lehetőség volt. Bepillantást nyerhettem a világ legerősebb bajnokságának a rendszerébe, néhány csapatnál az ott folyó szakmai munkába, így rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodtam.

– Egyik honfitársát, Giannis Antetokounmpot tartják ma a világ egyik, ha nem a legjobb játékosának. Mennyire ismeri, netán dolgozott vele együtt?
– Nem, de tudok egy érdekes párhozamot. Giannis a görög másodosztályban játszva tűnt fel, amikor én éppen Németországba kerültem edzőnek, ahol játékosom lett egy, az előző évadban szintén többnyire a másodosztályú fiókcsapatban szereplő, briliáns érzékű, rendkívül tehetséges kosaras. A szezon során az illető és Giannis is bizonyított a német illetve a görög élvonalban, majd mindketten az NBA-be kerültek. Giannis valóban topjátékossá vált, de az én korábbi tanítványom, Dennis Schröder is bizonyított.

A görcsös kezdés után hamar hátrányba kerültünk Szolnokon, ám szívós munkával ezt a 3. negyed közepére sikerült ledolgozni. Ezt követően azonban újított és egy nagy rohammal elhúzott a Szolnok. A záróetapban még sikerült szorossá tenni a meccset, de a végjáték a hazaiaké volt

Szolnoki Olajbányász – SKC 84-70 (27-16, 14-20, 26-18, 17-16)
Szolnok, férfi NB I
V.: Benczur, Söjtöry, Vida J.

Szolnok: SMITH 15/3, TUCKER 22/12, Rudner 5/3, Krstic 5/3, MORANT 6.
Cs.: Juhos 4/3, A. JONES 21/9, Kovács P., Tóth N. 6.

SKC: Thompson 18/3, Supola 5/3, Takács 6/6, RIVERS 21/9, CARTER 10.
Cs.: MOLNÁR M. 6, C. Jones 4.

Tekintettel arra, hogy egy külföldről frissen hazánkba érkező edző működési engedélyét megszerezni bonyolult adminisztrációs procedúra, így a csapatot csütörtökön “átvevő” görög Kostas Flevarakis a kispadunkra ugyan leülhetett, de még nem ő, hanem Bors Miklós meccselt.

Bernard kezdett irányítóban, s ő szerezte első kosarunkat. Utána sajnos több tiszta is helyzetet elrontottunk, így Rudner vezérletével hamar ellépett 9-2-re az Olaj. A folytatásban állandósult az 5 és 10 pont közötti hazai vezetés. A negyed hajrájában a szolnoki Jones, valamint Tucker elkapták a fonalat, szórták a triplákat – valljuk meg elég “puhán” védekeztünk. Hiába villant kétszer is Demetre és szerzett labdaszerzés után könnyű kosarat Molnár Marci, 25-11-nél szakvezetésünk kénytelen volt időt kérni. A szakasz végén Demetre próbálta versenyben tartani csapatunkat, pontjaink több, mint a felét, 9-et szerezte a bedobó.
A második etap a “mi Jones-unk” kosarával kezdődött, 10 ponton belülre kerültünk. Demetre újabb hármast “vágott”, 7-2-vel kezdve az etapot 6-ra feljöttünk, amikor hazaiak kértek időt. Feljebb is jöhettünk volna, ám kapkodtunk, eladtuk a labdát. Hibáink és Tucker jóvoltából, ismét 10 pont fölé nőtt a különbség. Molnár Marci ügyes kosara adott némi lökést, majd állandósult a 10 pont körüli különbség. A félidő hajrájáig Demetre-n kívül más távolról nem jelentett veszélyt a hazai gyűrűre, ám Supi triplája újabb lendületet adott, az amúgy elég görcsösen kosarazó Bernard ziccerével pedig 5 pontra jöttünk föl szünetre.

Morant zsákolásával indult a második félidő, Demetre felelt betörésből. Nem sokkal később Eric blokkolta Juhos dobását, Demetre egy triplát is beemelt, majd centerünk közeli találatával 1-re feljöttünk. Smith lépett elő hazai oldalon, de duplájára Norbi hármassal felelt – egyenlítettünk. Volt labdánk a fordításhoz, de Bernard előbb közelről rontott, majd kihagyta mindkét büntetőjét. Úgy tűnt, a hátrány ledolgozása sokat kivett a csapatból, a szakasz közepén egy 18-2-es jelentős előnyt szereztek a magukra találó hazaiak, miközben sorra puskáztuk el a büntetőket, s 13 pontos hátránnyal várhattuk a záró etapot.
Ez Norbi triplájával indult, de a szolnoki Jones átdobta zónánkat – szintén 3 pontért. Ritkán és váltva estek a kosarak, tartotta 10-15 pont közötti előnyét az Olaj. A szakasz közepén, a magára találó Bernard és Eric jóvoltából egy 6-0-lal 6-ra feljöttünk, a hazaiak időt kértek, bő másfél perccel a vége előtt Juhos triplája, majd a labdát szerző Smith ziccere után eldőlt a meccs.

A fotók a november 2-i OSE elleni mérkőzésen készültek.

Mozgalmas két hetet tudhat maga mögött csapatunk az első számú irányító Damier Pitts és a vezetőedző, Sabáli Balázs távozásával. Az átmeneti időszakban – egészen csütörtök délelőttig, amikor megérkezett az új szakvezető, a görög Kostas Flevarakis -, Bors Miklós másodedző és Sterbenz László szakmai igazgató irányította a csapatot. Bors Miklóssal az új vezetőedzőről és az elmúlt időszakban végzett munkáról is beszélgettünk