Felnőtt élvonalbeli karrierje legnagyobb részét Székesfehérváron töltötte csapatunk egyik nyáron szerződtetett játékosa, a tapasztalt, 30 esztendős Supola Zoltán. Őt mutatjuk be olvasóinknak, szurkolóinknak

– Tudsz róla, hogy egy korábbi kiváló, Európa-bajnok, vb-ezüstérmes tornászunk is “fut” Supola Zoltán néven? -kérdeztük mindegy “bemelegítésként” csapatunk új, magát elsősorban a kettes, azaz a hétvéd poszton jól érző játékosától.
– Természetesen tudom, bár személyesen sosem találkoztunk. Ám néhány tornász és a tornasportban dolgozó szakember a közösségi oldalon megjelölt, mint ismerősét.

– Hogy érzed magát a felkészülés második hetének vége felé?
– Pontosan úgy, ahogy egy alapozás második hetének a vége felé éreznem kell… fáradtan és izomlázam van.

– Ez már a sokadik felkészülés, amelyet végigcsinálsz, nyilván lelkileg már rá tudsz “hangolódni” a a megpróbáltatásokra…
– Egy alapozásra szerintem nem lehet lelkileg felkészülni, ugyanakkor az nem szerencsés, ha fizikailag teljesen a nulláról vég bele az ember, szerintem megfelelő állapotban kezdtem.

– Székesfehérváron, az akkor még Albacomp néven “futó” csapatban lettél NB I-es játékos. Ott is nevelkedtél?
– Talán azt mondhatom, részben így volt. A fővárosban, a BLF nevű csapatban kezdtem kosarazni, de még utánpótlás korú játékosként, tizenhét évesen kerültem Székesfehérvárra, ahol előbb a korosztályos csapatban játszottam, majd felkerültem az NB I-es együtteshez.

– Aztán vagy négy évre “eltűntél”…
– Csak itthonról. Angliába, azon belül is Leedsbe kerültem kosárlabda ösztöndíjjal, a kosárlabda szövetség korábbi elnöke, Németh László jóvoltából, egy soproni sráccal, Herczeg István barátommal együtt. Amellett, hogy folyamatosan kosaraztam, a pénzügyi, közgazdasági területen diplomát is szereztem.

– A külföldön kosarazni és tanulni vágyó fiatal kosarasoknak, inkább az Egyesült Államok a célállomás. Hogy látod, a kosárlabda szempontjából hasznosak voltak az angliai éveid?
– Egyértelműen, bár amikor visszatértem Magyarországra, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy sikerül ismét az élvonalban játszanom. De újra az Albához kerültem, és az, hogy 2013-ban bajnokcsapat tagja lehettem, és később a válogatottban is pályára léphettem,  -ha nem is sok meccsen és nem is sok időt a pályán töltve- egyértelműen azt mutatja: volt, amiben fejlődtem. Igaz akadt, amiben hazatérve volt némi lemaradásom, de mindez az angol bajnokságban uralkodó stílusból ered.

– Milyen ott a játék?
– Nagy iramú, fizikális, és nagy mértékben épít a játékosok egyéni képességeire – taktikailag viszont nem bonyolítják túl.

– Székesfehérvárról Pécsre igazoltál, élcsapatból középcsapatba. Mi volt a célod a váltással?
– Egyértelműen a több játéklehetőség reményében szerződtem Pécsre. Ez be is jött, jól éreztem magam, ám ott a második évadom már nem sikerült olyan jól, mint az első, és szezon végén úgy éreztem, megint új impulzusokra van szükségem, így került a képbe Sopron. Már korábban is kerestek a klubtól és most ez jó döntésnek tűnt. Az pedig, hogy barátaim, korábbi csapattársaim is vannak a városban, hiszen Herczeg Pisti mellett a klub korábbi játékosa, Ugaros Máté -akivel az Universiade-válogatottban játszottam együtt- is soproni,  az már csak bónusz.

– Van példaképed?
– Fiatal játékos koromban volt, ma már nincs, de a jó Euroliga-meccseket nagyon szeretem.

– A szabad idődben mit szeretsz a leginkább csinálni?
– Semmi különlegessel nem szolgálhatok, nincs semmilyen extrém hobbim. Szeretek filmeket nézni, olvasni és a barátaimmal, haverokkal együtt tölteni a szabad időmet.

A fotók a 2017/18-as évad Pécs elleni mérkőzéseken készültek.
www.pvsk-panthers.hu