Holnap 18 órától Szombathelyen, a Falco otthonában kezdi meg csapatunk a 2019-es évet és egyben az alapszakasz második körét. Ősszel, a bajnoki nyitányon Sabáli Balázs fiai legyőzték a szombathelyieket

Vezetőedzőnk honlapunknak azt fejtegette, hogy a tavalyi évvégi két vereségnek – a szegedi, valamint az Alba elleni hazai – a hatása, azért érződött az edzéseken a csapat hangulatán.

Azon túl, hogy a tabella 3. helyén álló, a kezdeti nehézségek után magára találó csapathoz utazunk, az külön nehezítette a szakmai stáb részére a gárda felkészítését, hogy nem tudni, vajon négyes poszton a korábbról jól ismert, szezon közben visszahívott fehérorosz Pustavhar, vagy a szezonnyitón Sopronban 30 pont fölé jutó, hosszú sérüléséből felépülő é s edzésbe álló amerikai Bruinsma játszik-e a szombathelyieknél. A szakvezetés mindkét “erőcsatárból”, akár Pustavhar, akár Bruinsma pályára lépése esetére próbálta felkészíteni a srácokat. A Falcóhoz ráadásul visszatért a korábbi közönségkedvenc, a magyar válogatottban is jól teljesítő honosított Govens, és ez várhatóan még nagyobb érdeklődést, lelkesedést vált majd ki a szombathelyi szurkolókból – még úgy is, hogy Norfleet távozott hátvégi riválisunktól.

Az kulcskérdés lehet edzőnk szerint, hogy a szombathelyi gárda igen agresszív védekezése ellen mire leszünk képes támadásban. Ha fel tudjuk törni a Falco védekezését, lehet esély a bravúrra!

Kedves Szurkolóink! A szombati mérkőzésre a jegyeket a mérkőzés előtt, a helyszínen (Arena Savaria, Szombathely Sugár út 18.) lehet megvásárolni 17 órától, 2.000 Ft-os egységáron.
Kérjük, hogy a vendégszektort a Hadnagy utca felől közelítsétek meg.

A 9. helyen zártuk a szezon első felét, fájó, hogy a tavalyi év végén elszenvedett két vereséggel nem jutottunk a Magyar Kupába. Edzőnkkel, Sabáli Balázzsal – aki igen alapos statisztikai kimutatásokat készítve maga is értékelte az évad első felét – beszélgettünk a 2018-19-es szezon eddigi történéseiről

– Volt egy minimális cél, hogy a tavalyi szezonhoz képest előre kell lépni – ez egyértelműen sikerült…
– Igen, ha azt nézzük, hogy egy éve ilyenkor csupán egy győzelmünk volt, most pedig hat van, akkor ezt a dolgok jelen állása szerint valóban elértük. De ez tényleg – ahogy mondtad -, csak a legminimálisabb cél volt.

– A korábbi években, amikor vezetted a csapatot, voltak hol jobb, hol – főleg sérüléshullám esetén – rosszabb sorozatai a társaságnak. Most viszont eddig úgy tűnik, nincsenek tendenciák, sorozatok… hullámzó a játék, nagy a kontraszt a hazai és az idegenbeli meccsek között…
– Valóban, tény, hogy nem igazán kiegyensúlyozott a játékunk és ehhez csak egy adalék, hogy a bajnok Szolnokot egyedül mi vertük meg, ugyanakkor ki tudtunk kapni például Szegeden. Tény és való, hogy eddig szinte meccsről meccsre hullámzó volt a játék és ezért sem tudtunk jó sorozatot felépíteni. Azért azt is tegyük hozzá, a bajnokság erőviszonyai nagyon kiegyenlítettek. Több olyan vereségünk is volt, amelyeken egy-egy statisztikai kategóriában kirívóan gyengén teljesítettünk és ez okozta a vereségünket. Körmenden húsz labdát adtunk el, Pécsett nem támadtuk elég agresszíven a gyűrűt, mindössze hat büntetőt dobtunk be és csak tizenegyszer kísérletezhettünk a vonalról, az Alba ellen pedig a mezőnybeli dobószázalékunk volt nagyon gyenge. Tény, hogy törekedni kell arra, hogy stabilabb legyen a játékunk.

– A TF elleni idegenbeli siker esetében, – bár a győzelmet nem kell megmagyarázni -, nem volt felhőtlen az öröm. Nyilván vereség és vereség között is lehet különbség. Az edzőnek mely vereségek fájtak igazán a szezon első feléből?
– Valahol mindegyik fáj, de valóban van különbség vereség és vereség között. Egyetlen olyan meccset játszottunk, amelyen simán, nagy különbséggel kaptunk ki, ez pedig a körmendi mérkőzés volt. A vereségek közül nekem kettő az, ami nagyon fájó és bár az emlék friss, az utolsó, Alba elleni nincsen közöttük, ők fizikálisan “bedaráltak” minket. A ZTE elleni hazai és a szegedi meccsen viszont, mentalitásban múlt felül minket ellenfelünk, nos ezek fájtak nekem a legjobban.

– Hogyan, miben lehet előrelépni a szezon második felében?
– Készítettem statisztikai kimutatásokat. Elsősorban a csapatokat különböző statisztikai mutatókban összehasonlító adatokban mélyedtem el. Ezek alapján az látszik, hogy – bár ez kicsit ellentmondásos lehet a legutóbbi, Alba elleni meccs után, de mint mondtam, ott kirívóan gyengén dobtunk – támadásban a legjobbak között vagyunk. Mi dobtuk a negyedik legtöbb pontot, miénk volt a harmadik legtöbb támadó pattanó és a második legtöbb kiharcolt fault, miénk volt a második legtöbb közeli kosárkísérlet és mi dobtuk átlagban a harmadik legtöbb közeli kosarat. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy időnként éri a csapatot olyan bírálat, hogy túl sok triplát vállalunk – nos, miénk a mezőnyben a második legkevesebb triplakísérlet. Támadásban számaink tehát összességében nem rosszak, persze itt is lehet még csiszolni sok mindent. Védekezésben viszont több mutatóban is hátul kullogunk a mezőnyben. Nem a blokkolásban, abban elsősorban Wesley Gordonnak köszönhetően mi vagyunk a legjobbak, ugyanakkor védő lepattanók megszerzésében a tizenkettedik, labdaszerzések tekintetében pedig a tizenegyedik helyen olvasható csapatunk neve, itt tehát agresszivitás és koncentráció vonatkozásában tavaszra nagyot kell javulni. Ez a kimutatás jól jelzi, világosan megmutatja, hogy mire kell nagy hangsúlyt fektetni. Van tehát még min dolgozni, de bízom benne, hogy előre tudunk lépni a szezon második felében. Még annyit tennék hozzá, hogy egyéni teljesítményekben is akadtak elmaradások az eredetileg elvárttól, ezen is próbálunk javítani.

Az év utolsó hazai mérkőzése után klubunk a hagyományoknak megfelelően, a Tercia Hubertus étteremben közös vacsorával búcsúztatta el az esztendőt

Azt az esztendőt, amely – különösen az első felére gondolva – meglehetősen zaklatott volt csapatunk számára. Az előző, a 2017-18-as évad végén csupán annak örülhettünk, hogy az élvonalban maradtunk.
A most zajló évad – amint arra rövid megnyitó beszédében ügyvezetőnk, Pojbics Szabolcs is kitért – sokkal jobban, sőt kifejezetten biztatóan indult. Itthon előbb az előző szezon ezüstérmesét, a Falco csapatát, majd a bajnoki címvédő Szolnokot is két vállra fektettük. Bár a helyzet és a pozíciónk lényegesen jobb, mint egy éve ilyenkor volt, azért jókora túlzás lenne oldott, ünnepi hangulatúnak minősíteni a rendezvényt.
Ügyvezetőnk ki is emelte: nagy kár, hogy az év végét, a két utolsó összecsapást, a szegedi, valamint az évzáró fehérváriak elleni hazai mérkőzést elrontotta a társaság és emiatt végül le is csúszott a Magyar Kupáról. Végezetül reményét fejezte ki, hogy az alapszakasz második felében tanul a hibákból a csapat, tud javítani és előrelép majd.
A vacsorán az ügyvezetőnk szavait követő időszakot sem lehet könnyednek, oldottnak nevezni, elmaradtak a korábban ilyen alkalmakkor megszokott ugratások, tréfálkozások – inkább tartózkodó volt a légkör -, később azért kicsit oldódott, így búcsúztunk az idei esztendőtől.

Vasárnap 18 órától az Alba Fehérvár ellen, hazai környezetben zárja a 2018-as évet csapatunk

Amikor vezetőedzőnknek, Sabáli Balázsnak felvetettük, hogy egy fölöttébb kétarcúnak mondható, a nemzetközi porondon kifejezetten jól teljesítő, de a bajnokságban finoman fogalmazva bukdácsoló ellenfél látogat Sopronba, edzőnk kissé kényszeredett hangon úgy reagált: a mi csapatunk is elég kétarcú. Egyértelmű, hogy a szakember a hazai és az idegenbeli szereplése közötti éles kontrasztra utalt.
A székesfehérvári gárda szereplése kapcsán edzőnk azt taglalta: bár a bajnokságban az előző évekhez képest gyengébben teljesít az Alba, az európai kupaporondon viszont megmutatja valódi erejét. Az Albánál a közelmúltban edzőváltás történt, a Dzunics helyére – a csapat élére – a közelmúltban kinevezett spanyol szakvezető, próbálja letisztítani a fehérvári együttes támadójátékát. Látszik mire törekszik, a magas játékosokat a gyűrű közelében pozíciójátékban próbálja hatékonnyá tenni, a külső játékosai pedig a távoli kísérletek mellett, agresszíven támadják a gyűrűt.

Kapitányunk, Dénes Gabi több napot is kihagyott, Szegedre nem tudott elutazni – hiányzott is a védekezésből – kérdéses, számíthat-e rá a szakvezetés. Az évzáró “ütközet” esélyei kapcsán csapatunk edzője azt fejtegette: nincs sok idő sem a fájó szegedi vereségen keseregni, sem pedig az Alba ellen felkészülni. Úgy gondolja, az idei év utolsó bajnokiján nem is annyira szakmai, hanem mentális, akarati tényezők dönthetnek. Reméli, a társaság vasárnap majd a DEAC-ot legyőző szebbik arcát mutatja, a srácok az akkor látott elszántságra, alázatra alapozva győzelemmel zárhatjuk az évet, mert a cél természetesen ez.
Szurkolóink pedig, ahogy bő egy hete a DEAC elleni mérkőzésen tették, úgy holnap az Alba ellen is rengeteget segíthetnek!
Hajrá Sopron, hajrá SKC!

Csapatunk holnap este Szegeden lép pályára. Sabáli Balázs legénysége, a legutóbb a szezon talán legjobb játékát nyújtva értékes győzelmet aratott a DEAC ellen, és egy újabb siker reményében utazott el Szegedre

Igen, nem véletlen a múlt idő használata, hiszen a csapat már ma kora délután buszra szállt és elindult az ország túlsó végébe. A srácok a sűrű program miatt, karácsonykor sem sokat pihenhettek.

Vezetőedzőnk, Sabáli Balázs, honlapunk érdeklődésére elmondta: a múlt csütörtöki győztes mérkőzés másnapján 2 edzést tartott a szakmai stáb, amely december 24-ét kiadta szabadnapnak a srácoknak, de 25-én, valamint ma délelőtt már újra edzett a társaság. Szakvezetőnk nyomatékosan leszögezte – ahogy játékosainak is – nem szabad azzal foglalkozni, abból kiindulni, hogy a szegedi együttes a bajnoki tabellán az utolsó előtti helyén áll, és hogy legutóbb kikapott a sereghajtó fővárosi együttes, a TFBP otthonában.

Sabáli kifejtette: a Szeged – főleg a saját pályáján – jóval erősebb és jobb csapat annál, mint amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat. Hozzátette, sok nehézséggel küzdött a Tisza-parti legénység, sérülések hátráltatták, légióst cseréltek.

Zárszóként röviden edzőnk abbéli reményét fejezte ki, hogy a holnapi mérkőzésre fiai át tudták menteni a DEAC elleni mentalitást és alázatot, mert azzal az elszántsággal Szegeden is győzhet a társaság, amely ezzel az egyértelmű céllal kelt ma útra.

Holnap délután 18 órakor kezdetét veszi az “év végi hármasugrás”, hiszen az esztendő utolsó bő egy hetében, három mérkőzés vár csapatunkra. Ezek közül az első “ugrás”, a szombaton 18 órától kezdődő találkozó, amikor a DEAC gárdáját fogadja Sabáli Balázs legénysége

Csapatunk, ahogy a debreceni gárda is, 5-5 győzelemmel és vereséggel áll a bajnoki tabellán. Mi a 8., a DEAC pedig a 9. helyet foglalja el, így ez a találkozó döntő fontosságú lehet a Magyar Kupába való bejutás szempontjából.
Edzőnk, Sabáli Balázs honlapunknak elmondta: nem volt zökkenőmentes a felkészülés. A hét első felében a fővárosban nagyot eső Dénes Gabi járt kivizsgálásokra és csak szerdától tudott edzeni, csütörtökön pedig Lawrence Gilbert megbetegedett, az ő játéka még kérdéses. Ahhoz, hogy a csapat elérje a célját – amely nem más, mint a mérkőzés megnyerése – elsődleges lesz a védekezés. Ebben a “műfajban” sokkal jobban kell teljesíteni, mint az előző két meccsen, mind egyéni felelősség, mind pedig csapatvédekezés tekintetében. Jóval agresszívebb, határozottabb védekezés vezethet csak sikerre, mint amilyet az előző két bajnokiján mutatott be a gárda.

Egy új és egy régi hős csapatunknál

Ha a reméltnél nehezebben is, de a múlt hét végén csapatunk megszerezte első idegenbeli győzelmét. A fővárosban, a Serco TF-Bp. otthonában kivívott diadal két fő letéteményese, az együttes egy új és egy régi játékosa, Supola Zoli és Takács Norbi voltak. Velük beszélgettünk a fővárosi mérkőzésről, a közeljövőről, sőt Norbival a közel-, sőt a kicsit távolabbi múltat is érintettük.

Nyomás alól felszabadulva
Supola Zoltán a fővárosi összecsapás második negyedében szinte egyedül vette vállaira a csapatot.
– Az elvben kötelezőnek gondolt győzelem meglett, de a vártnál nehezebben…
– Az okok eléggé összetettek – kezdte fejtegetését Zoli. – Egyrészt volt rajtunk elég rendes nyomás, hiszen idegenben még nyeretlenül győzelmi kényszerben játszottunk a mezőny egyetlen nyeretlen csapatának otthonában. Jobban kellett volna, s a jövőben jobban is kell játszani, főleg védekezésben. A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy ellenfelünknél légiós váltás volt, amely után jelentősen előreléptek.
– Sikeres volt az első akciód, és ez megadta az önbizalmadat, vagy hogy működik ez nálad?
– Valahogy így történt… sosem baj, ha az ember első megoldása sikerül.
– Megvan az első idegenbeli siker. Ennek milyen hatása lehet az idén még hátralévő, – várhatóan igen kemény három meccs előtt – a csapatra?
– Most már mindegy hogyan, de győztünk, először nyertünk idegenben. Ezzel a tudattal várjuk a holnapi Debrecen elleni meccset, és önmagában a tény, hogy nyertünk és ezzel ha úgy tetszik felszabadultunk egyfajta nyomás alól, biztos, hogy önbizalmat kell adjon, a Magyar Kupába való bekerülés szempontjából kulcsfontosságú szombati meccs előtt. Persze ahhoz, hogy azt megnyerjük, jobb védekezés kell, és azért azt se feledjük, hogy itthon játszunk és szurkolóink mögöttünk állnak majd szombaton.

Felemás érzések
Játékosaink közül Takács Norbi szerepel a leghosszabb ideje együttesünkben, volt már a csúcson, tavaly pedig nagyon mélyen is a csapattal.
– Ahogy mondani szokás, a győzelmet nem kell megmagyarázni, mégsem látszottál igazán elégedettnek…
– Nem, mert nem játszottunk úgy, ahogy terveztük, nem voltunk kemények, agresszívek. Egy végig szoros meccsen a végjátékból mi jöttünk ki jobban, de csak a győzelemnek örülhettünk.
– Évek óta játszol a csapatban, szép sikereknek, de mélyrepülésnek is részese voltál. A jelenlegi évadot hogy látod?
– Felemás érzéseim vannak. Mivel az összes szezon tekintetében a rémálomszerű előző a legfrissebb, nos ahhoz képest ez a mostani szinte szenzációs. Jó a hangulat, egységes a csapat, öt győzelem mellett öt vereséggel állunk és ez sokkal jobb, mint egy éve, amikor ha jól emlékszem egy-kilenc volt a mérleg. Ugyanakkor némi hiányérzetem is van, hiszen volt két-három olyan meccsünk, amely apróságokon ment el, és ha azok is meglennének, jobban, sőt sokkal jobban is állhatnánk.
– Előrelépni viszont még lehet, de elég kemény évvégi menet, “hármasugrás” vár a csapatra: DEAC itthon, Szeged idegenben, majd az Alba itthon… A debrecenieknél ráadásul az egyik legjobb, a korábban az SKC-ban is játszó Milos Boriszov, aki nyilván jól ismersz, hiszen edzéseken sokat “nyüstöltétek” egymást…
– Szép idők voltak, hiszen abban a közel két évadban, amikor Milos itt játszott, voltunk a csúcson. Már elég régen távozott, egy kicsit talán segíthet, hogy ismerem, de nem ezen múlik, hanem, szerintem elsősorban azon, hogy tudunk-e csapatként és  kellő agresszivitással védekezni. Távolabbra nem is nagyon nézünk, jussunk túl sikerrel a Magyar Kupába való bejutás szempontjából is kulcsfontosságú DEAC elleni meccsen… Itthon játszunk, ezért amellett, hogy magunkban, a szurkolóink segítségében is bízunk.