Tegnap hazautazott Görögországba edzőnk, Kostas Flevarakis. Még elutazása előtt beszélgettünk vele érzéseiről, a Sopronban töltött hónapjairól, kapcsolatáról a játékosokkal és a szurkolókkal, s az esetleges folytatás, a közös jövő lehetőségét is érintettük
– Hogy vagy, milyen érzésekkel térsz haza Görögországba, a tervezettnél jóval korábban? – kérdeztük edzőnket.
– Nem is tudom, vegyesekkel. Kavarognak bennem az érzések. Van bennem büszkeség, de ugyanakkor némi csalódottság és szomorúság is egyben. Úgy gondolom, büszkék lehetünk arra, amit együtt elértünk, hogy csapatként mennyit léptünk előre, s néhány játékos egyénileg is mennyit fejlődött. Főleg a két utolsó meccs alapján már úgy éreztem, ha így folytatjuk, akár nagyobb feladatok megoldására is képesek lehetünk együtt. Éppen azért van bennem némi csalódottság és szomorúság, mert az ismert okok miatt sajnos nem volt lehetőségünk ezt bizonyítani, megmutatni.
– Milyen kapcsolatot alakítottál ki a játékosokkal?
– Egy csapat élete szerintem sokban hasonlít egy családéhoz. Ahogy egy család, úgy egy-egy csapat életében is vannak örömteli és persze nehezebb pillanatok is. Volt, hogy dicsértem, megesett, hogy lassan, türelmesen, csendesen magyaráztam, figyelmeztettem, de bizony olyan is előfordult, hogy fel kellett emelnem a hangom. A legfontosabb az, hogy játékosok tudják, melyik reakció miért volt olyan, amilyen.
– Ha már a szurkolókat említetted, nagyon úgy tűnik, a csapatunk élén töltött nagyjából öt hónap alatt megkedveltek téged…
– Egy klub erejét nem csupán anyagi lehetőségei mutatják, óriási a szerepük a szurkolóknak. Úgy vélem, Sopronban a csapat hívei elismerték erőfeszítéseinket és nemcsak a hazai mérkőzéseken álltak mögöttünk, voltak akik idegenbe is eljöttek buzdítani a társaságot. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, jelentős szerepük volt a sikerek elérésében. Ezt egyébként hazai mérkőzéseink után, ki is emeltem a sajtótájékoztatókon. A Szolnok elleni zárt kapus meccs sokáig emlékezetes marad a számomra és nem csak azért, mert az volt a csapat utolsó mérkőzése. Amellett, hogy sikerült nyernünk, felemelő érzés volt a srácokkal együtt hallani a meccs kiélezett pillanataiban a csarnokon kívülről, az Aréna mellett tartózkodó szurkolók buzdítását.
– Nyilván nem újdonság neked, hogy a klub vezetése szívesen folytatná veled a jövőben is a munkát….
– Először szeretném megköszönni a klub vezetésének a bizalmat, a stábom tagjainak, játékosaimnak pedig a közös munkát. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy úgy zárult a szezon, ahogy, mindannyiunk számára értékesek voltak a közösen eltöltött hónapok. A szurkolóknak is szeretném ezúton megköszönni a sok segítséget, amit a csapatnak nyújtottak. A jövőről beszélni viszont szerintem még korai. Sajnos jelen pillanatban egy olyan meccs zajlik, amelynek a tétje jóval nagyobb, mint bármilyen döntőé: az egészség. Bízom benne, hogy sikeresen túljutunk rajta és utána visszatérhetünk a témára.
