Csapatunk egyetlen új magyar kosarasa, a fiatal, 20 éves, 197 centire nőtt, több poszton is bevethető Fazekas Csaba. Ő az ország másik végéből, Nyíregyházáról igazolt hozzánk. Nyíregyháza és Sopron között az utóbbi években amúgy is szinte “folyamatos” volt a játékosáramlás, pár éve onnan érkezett Bus Iván, az előző évadot megelőzően oda távozott Tóth Geri, s bár Jászberényből igazoltuk, Molnár Marcell is nyíregyházi nevelésű kosaras. Fazekas Csabával beszélgetve, ifjú kora ellenére egy kimondottan éretten gondolkodó, jó szemléletű srácot ismerhetünk meg személyében

– Hogy telt a nyár, hogy érzed magad Sopronban ? – “támadtuk le” rögtön két kérdéssel az utánpótlás válogatottakat (U16, 18, 20) végigjáró kosarast
– Az előző évad befejezése után porckorongsérvvel operáltak, így nekem a nyár, a pihenés és a nyaralás helyett a rehabilitációról, a gyógytornáról szólt. Pár hónappal az operáció és a rehab után, nem volt könnyű belevágni az igen kemény, erős fizikai felkészítésbe, de a szakvezetés és az egészségügyi stáb végig nagyon figyel rám. Szerencsére teljes értékű edzésmunkát tudok végezni, és lassan teljesen utolérem magam erőben. Ami a közérzetemet illeti, köszönöm, nagyon jól érzem magam. Nem kerültem teljesen új, ismeretlen közösségbe. Molnár Marcival még Nyíregyházán, Werner Vityával pedig korosztályos válogatottban játszottam egy csapatban.

– Finoman fogalmazva nem a “szomszédból” kerültél Sopronba. Nincs néha honvágyad?
– A már említett srácok, továbbá a nálam egy évvel idősebb Buzsáki Bence, no meg a csapat rutinosabb játékosai, Takács Norbi és Supola Zoli is, valamint a szakmai stáb tagjai egyaránt nagy szeretettel fogadtak és mindenben próbálnak segíteni. Nekik köszönhetően nemhogy nincs honvágyam, hanem szinte már teljesen otthon érzem magam Sopronban, és kezdem egyre inkább megismerni a várost. Persze az otthoniakkal, a családdal, a barátokkal azért tartom a kapcsolatot.

– Két évre szerződtél csapatunkhoz. Milyen egyéni céllal, ambícióval?
– Egyértelmű, hogy szeretnék tanulni, fejlődni, előre lépni. Húsz éves vagyok és úgy gondolom, ha valakinek nagyobb céljai, tervei vannak a kosárlabdával, ennyi idősen már meg kell tudni ragadnia egy élvonalbeli csapatnál, és bizonyítani, hogy alkalmas, vagy hosszabb távon alkalmas lehet rá, hogy az NB I-ben megállja a helyét. Ha valaki ezt húsz éves koráig nem tudja elérni, később már egyre kevésbé lesz rá módja, márpedig én élvonalbeli játékos akarok lenni. Idén szeretnék úgy teljesíteni, hogy jövőre már stabil, fontos tagja legyek a Sopronnak.

– Végigjártad az utánpótlás válogatottakat a B-divízióban. Hogyan élted meg a szereplést nemzetközi szinten?
– Az U18-ban mandulaműtét, idén az U20-ban pedig a sérvoperáció miatt a saját korosztályomban nem tudtam játszani a válogatottban, mindkét korosztályban egy évvel fiatalabbként játszottam. A nemzetközi mezőnyben pályára lépve nagyon sok tapasztalatot szereztem, ami szerintem sokat segített eddig a fejlődésemben. Sajnos szinte mindig nüanszokon múlt, hogy az aktuális csapattal nem sikerült bejutni a legjobb nyolc közé.

– Immáron négy légiós van a csapatnál, hogy látod őket, mit gondolsz, milyen lehet a csapat?
– Nyilván kell még idő, hogy összeálljon a játék, ráadásul még várjuk az ötödik külföldi kosarast. A már a csapatnál lévő külföldiek szerintem igen jó képességű kosarasok, és emberileg is jó srácok. Sokat jelenhet, hogy európai újonc centerünk, Carter mellett, különösen a két mezőnyemberünk, Johnson és Pitts már hosszú, több éves európai tapasztalattal rendelkezik.

– Több poszton is bevethető játékosként tartanak számon. Neked melyik a kedvenc pozíciód?
– Valóban az egyestől a hármas posztig már mindegyiken, azaz mindhárom mezőnyposzton játszottam. Bár a poszthoz képest magas vagyok, volt, hogy irányítanom kellett, és amíg Pitts nem érkezett meg, addig itt is előfordult, hogy ez volt a feladatom. Játszani szeretek, úgy vagyok vele, hogy ahol szükség van a játékomra, ott próbálom legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot. A két mezőnyposztra érkező légiós, Pitts és Johnson szerintem remek játékosok, tőlük nagyon sokat tanulhatok, de a rutinos magyar kosarasoktól, Norbitól és Supola Zolitól is.

Nem vettünk zsákbamacskát az irányító posztra. Egy a magyar élvonalban az előző szezonban megismert, és a 2018/19-es évadban az NB I-ben remekül teljesítő kosaras, az alapszakasz “gólkirálya” szervezi majd csapatunk játékát

Legújabb légiósunk a rutinos, nagyon tapasztalt, 30 esztendős, 179 centi magas, Damier Erik Pitts. Az előző évadban egy sérülés miatt szezon közben, októberben került Jászberénybe és “nagyot fogott” vele a jászsági alakulat. A JKSE csapatában az alapszakaszban, az átlagban szerzett kerek 20 pontjával, az egész NB I legeredményesebb játékosnak bizonyult. Játéka nem csak pontszerzésből állt, a szervezésből is alaposan kivette a részét, 5.9 gólpasszt átlagolva e kategória 3. legjobbja lett a bajnoki alapszakaszban. Pittsnek tehát, amint statisztikája is mutatja, elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Jászberény lett az előző évad meglepetéscsapata.
Pitts európai karrierjét 2012-ben Izlandon kezdte, ahol 33,5 pontot átlagolva szintén gólkirály lett, és bekerült a bajnokság All Star csapatába. Következett egy év Törökországban, az azóta megszűnt Isztambul DSI csapatánál, majd az olasz másodosztályú Roseto Sharks együttesében 18,6 pontot, 5,3 lepattanót és 3,9 gólpasszt átlagolt. A “déli kalandozás” után újra Észak-Európába tette székhelyét, két lettországi (Ventspils, Valmeira) évad következett. A Ventspils együttesében – ahol egyébként együtt játszott az előző évadban csapatunkban szereplő Alan Wiggins-szel -, a lett bajnokságban nem egészen 23 percet játszva, átlagban 10,4 pontot, 2,4 lepattanót és 3,7 gólpasszt átlagolt. A Ventspils a nemzetközi porondon is rendre szerepelt, irányítónk a 2015/16-os szezonban nem kevesebb, mint 14 FIBA Európa-kupa meccsen lépett pályára. Ezeken átlagban 21 percet pályán töltve, 8,7 pontos, 1,4 lepattanós, 2,4 gólpasszos átlaggal segítette együttesét. A következő évadban az előző évad lett bajnokához, a Valmeira csapatához szerződött, amelyben egyértelműen vezérszerepet szántak neki. A meccsenként 27 percet játszva “összehozott”14,9 pontos, 2,8 lepattanós és 5,7 gólpasszos átlag, lett All Star tagságot ért neki. A bajnoki címet nem sikerült megvédenie csapatának, 4. lett, majd azóta megszűnt.

Pitts a 2017/18-as évadot a finn Joensuun Kataja nevű csapatnál töltötte, amelyben a bajnokság mellett a Bajnokok Ligájában és az Európa-kupában is játszott. A bajnokságban közel 30 percet a pályán töltve, 16,1 pontot, 3,3 lepattanót és 6,2 gólpasszt tudhatott magáénak. A BL-ben 4 meccset játszott Kataja, Pitts ezeken átlagban 32,5 percet játszva 13,3 pontot, 3,8 lepattanót és 5,3 gólpasszt átlagolt, az Európa-kupában pedig csapata 12 meccsén, 16,5 pont, 3,7 lepattanó és 4,8 gólpassz volt az átlaga, úgy 30 meccsenként pályán töltött perccel.
Hogy az előző évadban mit teljesített, és hová, milyen “magasságokba” vezette a Jászberényt, annak tanúi voltunk.
Mindebből látszik, hogy egy remek képességű, nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékmestert sikerült szerződtetni. Pitts várhatóan a hét második felében érkezik Sopronba.

Fotó: www.facebook.com/jaszberenyi.kse, www.jkse.hu

Megvan csapatunk harmadik légiósa, a bő egy hónap múlva kezdődő évadra. Legújabb szerzeményünk a 26 éves, 193 centi magas 88 kilós Melvin Johnson, akit a kettes, azaz a hátvéd posztra szerződtettünk

Melvin Johnson egyetemi éveit a Virginia állambeli Richmondban a VCU-n, azaz a Virginia Commonwealth University of Richmond-on töltötte, és az egyetem kosárcsapatában együtt játszott a Falco centerével, Juvonte Reddic-kel. Legújabb légiósunk utolsó egyetemi évében 17,4 pontot, 2,7 lepattanót és 2,2 gólpasszt átlagolt.
Johnson a legutóbbi három évadot Olaszországban töltötte, 9 mérkőzés erejéig – amelyeken a Varese csapatában 22 perc alatt 9,4 pontos átlagot összehozva – az élvonalban is megfordult. Sőt ebben a gárdában a Bajnokok Ligájában is pályára lépett, 9 mérkőzésen, bő egy félidőt a pályán töltve 8,1 pontot, 1,3 lepattanót és 0.9 gólpasszt átlagolva. Itáliai karrierje nagyobb részét a második vonalban töltötte. A 2016-os év végén a Varese csapatától a másodosztályú Unieuro Forli együtteséhez került, ahol a szezon második felében 20 mérkőzésen lépett pályára, 19 pontos, 2,6 lepattanós és 3 gólpasszos átlaggal segítette új csapatát. A 2017-18-as szezonban a szintén az olasz másodosztályban szereplő Bertram Tortrona csapata szerződtette, s végigjátszva a szezont, 33 meccsen 18.5 pontot, valamint 2,9 gólpasszt és lepattanót átlagolt. A legutóbbi szezonban aztán visszatért a Forli csapatához, ahol 14,1 pontot, 2,3 lepattanót és 1,9 gólpasszt átlagolt.

Videó megtekinthető itt.

Fotó: m.pianetabasket.com