Február az egyik legnépszerűbb hónap a sportfogadók körében, hiszen ekkor indul a Bajnokok Ligája és az Európa Liga kieséses szakasza, valamint javában zajlanak a legfontosabb európai bajnokságok és a hazai pontvadászat is. Ennek, valamint a tavalyi kiemelkedő eredmények jegyében integrált kampánnyal folytatja sportfogadási termékeinek népszerűsítését a Szerencsejáték Zrt.
A közelmúltban nemcsak a fogadható sportágak köre bővült az e-sporttal és a v-sporttal, hanem friss arculatot és a legújabb nemzetközi trendekhez igazodva új funkciókat is kapott a társaság sportfogadási üzletágának online felülete, a Tippmixpro, amely immár a legnagyobb globális versenytársakhoz hasonló, magas szintű digitális ügyfélélményt nyújt játékosainknak miközben biztonságos keretek között kínál vonzó alternatívát a hazánkban engedéllyel nem rendelkező játékszervezőkkel szemben. A kampány kreatív elemei február 1-től február 28-ig köszönnek vissza a televízióban, közterületeken, rádióban, sportmarketing felületeken, emellett Budapest két ikonikus terén a Széll Kálmán, valamint a Móricz Zsigmond körtéren elhelyezett egyedi, a kampány arculatát tükröző buszmegállókkal is találkozhatnak az érdeklődők.
Ha a top mérkőzések és a várhatóan kiválóbbnál kiválóbb egyéni teljesítmények hosszú sora nem lenne elegendő izgalmi faktor, akkor tudunk még néhány okot arra, hogy miért érdemes fogadni az év második hónapjában. Azon játékosok között, akik a Tippmixen vagy az online Tippmixpro oldalon február 7. és 27. között játszanak minimum 3-as kötésben legalább 3000 forint értékben a heti több százezres és milliós pénznyeremények mellett egy CUPRA FORMENTOR autóért is versenybe szállhat.
Játssz és éld át a fogadás teljes dimenzióját!
Orrtörést szenvedett Székesfehérváron az Alba elleni mérkőzés 3. negyedében irányítónk, Halász Ákos. A rutinos kosaras sérülése története mellett honlapunknak arról is beszélt: milyen érzés is volt az utolsó negyedet a kispadról végignézni, valamint elmondta, megítélése szerint minek köszönhető a parádés, immár 12 mérkőzésre nyúlt győzelmi sorozatunk
– Mi történt a fehérvári mérkőzés harmadik negyedében, hogyan sérültél meg?
– Az Alba egyik fiatal játékosa lendületesen, a labdát vezetve jött előre, majd felugrott passzolni, és szinte szabályosan belém ugrott, majd átrohant rajtam. Közben a kezét is felemelte, és ha jól emlékszem, alkarral érte el a fejemet-orromat, ami, mint később kiderült: eltörött. Ömlött belőle a vér, kaptam és cserélgettem utána sűrűn a tamponokat.
– Milyen érzés volt így végignézni a negyedik negyedet?
– Az elején játékra jelentkeztem edzőnknél, hiszen irányító poszton egyrészt a súlyos térdsérülést szenvedő Rickey már, a helyére igazolt új irányítónk pedig még nem játszhatott. Ebben az eleve nem egyszerű helyzetben Teyvonnak kellett irányítani, ő pedig négy faulttal állt, így szóltam, ha kell, bemegyek. Utólag belegondolva persze nagy hülyeség lett volna törött orral és zúgó fejjel visszamenni, de bennem még dolgozott az adrenalin, szerettem volna segíteni. Szerencsére edzőnk, Kostas nem akart kockáztatni. Utána, kicsit már lehiggadva felemelő érzés volt hallani, ahogy szurkolóink szinte hazai pályát varázsoltak a fehérvári csarnokban. Már a meccs előtt, amikor megérkeztek is, szinte soproni hangulatot teremtettek. Szerencsére a srácoknak a végjátékban helyén volt az eszük és a szívük, így összességében a legjobb kombináció született: nem kellett visszamennem, és nyertünk. Hangsúlyozom, hogy a csapatot Székesfehérvárra elkísérő szurkolók nélkül nem sikerült volna.
– Mi történt veled a meccs után?
– Szüleim, akik Kaposvárról érkeztek megnézni a mérkőzést, utána gyorsan elvittek Székesfehérváron a kórház sürgősségi osztályára, ahol megvizsgáltak, megröntgeneztek, és megállapították az orrtörést. Természetesen azonnal megkérdeztem, mennyit kell kihagynom, ott két hetet mondtak, majd némi “logisztikai variálás” után, a csapathoz képest, bő fél óra késéssel hazatértem Sopronba. Ma délelőtt itt is megvizsgáltak, és már egy kicsivel optimistább előrejelzést adtak. Ami biztos, jövő vasárnapig pihennem kell, a hétvégi Szolnok elleni hazai bajnokit ki kell hagynom, amit már most sajnálok, hiszen biztos hogy óriási lesz a hangulat. Utána jön egy újabb vizsgálat, amely majd eldönti, hogy jövő szerdán, a válogatott szünet előtti utolsó mérkőzésen, Kecskeméten játszhatok-e. Utána pedig egy hosszú szünet következik a válogatott programja miatt.
– Mielőtt a szenzációs sorozatunkról kérdeznénk, először arra lennénk kíváncsiak, mit szóltál, amikor újra Kostas lett az edző, aki az előző szezonban – legalábbis kívülről úgy tűnt – elég látványosan “mellőzött” téged…
– És ezt teljes joggal tette! Az előző évad előtt a másodosztályból érkeztem. Össze sem lehet hasonlítani a játék ritmusát, intenzitását, keménységét az NB I-ben és az NB I B-ben. Emellett a szezon elején közel másfél hónapra karanténba kerültem. A csapat érdeke szempontjából, Kostas teljes joggal játszatott engem keveset, bizony én is éreztem az edzéseken, hogy sajnos “kilógok” lefelé. Azért a szezon második felében, a vége felé, amikor már fizikailag kezdtem utolérni magam és fokozatosan sikerült felvennem a ritmust, ezt érzékelve már ő is fokozatosan egyre többet és többet játszatott, úgyhogy nem volt semmi gondom azzal, hogy újra ő ült a kispadra.
– Ha a Szolnok elleni hazai mérkőzést ki is kell hagynod, aktív részese volt a tizenkét győzelmet számláló sikersorozatnak, és előtte is játszottál, amikor még kevésbé ment a csapatnak. Mit gondolsz, minek köszönhető ez a remek menetelés, főleg a gyenge szezonkezdet fényében?
– Az évad elején szinte minden héten “produkáltunk” egy-két sérülést. Akik maradtunk, sokat játszottunk, és fizikálisan, majd a vereségek hatására mentálisan is elfáradtunk. Szerintem nagyon sokat számított, hogy McGill személyében, egy a csapat stílusához remekül illő irányítót sikerült igazolni. Ehhez járult, hogy miután Kostas került vissza a kispadra ő nagyon szépen összerakta a játékot, különösen a védekezést. Több sérült játékos is felépült, visszatért, majd szépen mindenkinek meglett a maga helye, szerepe a csapaton belül. Frissebbek lettünk, jöttek a sikerek, nőtt az önbizalom, a szurkolóink pedig szinte belejahszolnak minket a győzelmekbe.
Fotók: SKC-FALCO (01.08.)
Prémium Média & Sport Management Zrt. – ALBA Fehérvár-SKC összecsapás (02.05.)
Az Alba Fehérvár otthonában is folytattuk remek sorozatunkat. Egy gyakorlatilag végig szoros összecsapáson a kiélezett, kritikus pillanatokban valamivel pontosabban játszva, légiósaink vezérletével a Nyíregyháza és a Pécs után az Albának is visszavágtunk az őszi, hazai vereségért
Alba Fehérvár – Sopron KC 80-83 (18-20, 22-18, 13-20, 27-25)
Székesfehérvár, 1.000 néző
V.: Benczur, Ádám, Minár
Alba Fehérvár: PONGÓ 11/9, , SMITH 16/3, Takács M., Fakuade 9, Onmenaka 4. Cs.: Stark 11/3, VOJVODA 22/12, Lukács 5, Davis 2, Balsay
Edző: Matthias Zollner
SKC: MYERS 23/6, Fazekas 3/3, BORISZOV 19/9, FORD 24/6, MONTGOMERY 14
Cs.: Halász, Csendes, Werner, Takács N.
Edző: Kostas Flevarakis
Remek sorozatunk hatására, népes szurkolótábor kísérte el fiainkat buzdítani Székesfehérvárra, és csapatunk hívei nem is fukarkodtak a decibelekkel, már a mérkőzés előtt “hangoltak”, a bemutatáskor szinte otthon érezhették magukat a srácok.
Eladott labdákkal kezdtük a meccset a várakozásnak megfelelően egészpályán letámadó fehérváriak ellen, de Smith kosarára gyorsan feleltünk két ügyes Milos-Quincy akcióval, majd Teyvon betörésből dobott kosarával. Pongó majd Smith 1-1 hármasával érte utol csapatunkat, a hazaiak rendre visszaszedték a pattanót a mi palánkunk alatt. A szakasz közepén négyes cserét hajtottak végre a fehérváriak, tőlünk viszont Csabi emelt be egy hármast. A szakasz hajrájában sok volt a hiba mindkét oldalon, 2 pontos előnnyel zártuk a nyitószakaszt.
Eladott labdánk után Stark egyenlített, majd Lukács rendezetlen védelem elleni kosarával fordított az Alba, ám Teyvon és E. J. villanásaival visszavettük a vezetést – időt is kért ellenfelünk. Fej-fej mellett haladtak a felek, nálunk Teyvon és Quincy volt a vezér, hazai oldalon Pongó villant újabb két hármassal. A félidő hajrájában két 2+1-gyel ellépett az Alba, végül Ford támadó pattanó utáni kosarával 2-re visszajöttünk szünet előtt.
Pongó ziccerére Milos triplájával feleltünk a 2- félidő elején. Ezt követően pár ponttal elléptek a hazaiak, a letámadás ellen újra eladtuk a labdát, a hazai betöréseket nem tudtuk megállítani a hazai betöréseket, valamint a palánk alatt Omenakát. Milos tartotta versenyben csapatunkat tripláival, sőt a szakasz közepén a 3. negyedben beemelt 3. hármasával visszavettük a vezetést. Az Alba időkérése után Teyvon szerzett labdát, majd kosarat, utána pedig egy triplát. Milos és Teyvon egy 11-0-s rohamot vezényelt, s 6 ponttal megugrottunk. A szakasz hajrájában Stark felezte a különbséget egy triplával, ráadásul Teyvon a 4. hibáját is megkapta. A szakasz végén mindkét fél sokat hibázott, Kostas rövidebb-hosszabb időre a fiatalokat is mélyvízbe dobta. Quincy újabb kosarával 5 pontos előnnyel várhattuk a 4. negyedet.
Ez Vojvoda 2+1-es akciójával indult, majd lerohanásból egalizált. Teyvon NBA-ben is hármat érő triplával jelezte: jót tett neki a kis pihenő. Vojvoda lendült bele a túloldalon, triplát dobott, nem egészen másfél perc alatt 7 pontot szerezve. Rövid ideig mindkét fél a támadó pattanókból élt. Vojvoda újabb hármasával fordítottak a fehérváriak, időt kért Kostas. A szakasz közepén E.J. lépett elő, aki ügyes akciók végén látványos zsákolásokkal vétette észre magát. Fehérvári időkérés és egy Fakuade-kosár után Quincy is “rántott” egyet. Váltva estek a kosarak, ha szűken is, de vezettünk, ám a fehérváriak Smith és Stark jóvoltúból”tapadtak” ránk. Bő perccel a befejezés előtt Quincy szerzett labdát, ráadásul Stark sportszerűtlen hibával akadályozta. Ford büntetett, 5 pont előnnyel fordultunk az utolsó percre. A hibát követő akcióból nem találtunk be, majd Norbit látták sportszerűtlennek a játékvezetők. Bő fél perccel a vége előtt 2-re feljött és támadhatott az Alba, de Vojvoda ekkor hibázott. Nem úgy Teyvon a vonalról, így nem egészen 20 másodperccel a befejezés előtt 4-gyel mentünk. Vojvoda 13-mal a vége előtt triplával minimálisra csökkentette a különbséget. Quincyvel szemben szabálytalankodtak a hazaiak, az ő keze sem remegett meg a vonalon, és erre már nem volt “pontos” válaszuk a hazaiaknak – megvan a 12. győzelem!
Sikerült megtalálni a Rickey McGill-t pótló, ha úgy tetszik, helyettesítő játékost irányító posztra. Az “utód” voltaképpen, bizonyos értelemben “előd” is, hiszen az a Myles Mack lett csapatunk játékosa, akit eredetileg még a szezon előtt szerettünk volna első számú irányítóként megszerezni
Talán még emlékeznek rá szurkolóink, hogy Myles Mack annak idején, szeptemberben útlevél problémák miatt nem tudott Európába utazni, így végül meghiúsult, hogy csapatunk játékosa legyen. A történet “soproni szál” innen már ismerős, először Chauncey Collins, majd egészen a múlt hét végéig a méltán szurkolóink egyik nagy kedvencévé váló Rickey mozgatta csapatunkat.
Időközben Mack útlevél problémái a jelek szerint megoldódtak, novemberben a francia másodosztályú Denain Voltaire együtteséhez szerződött. Ott 11 mérkőzésen játszott és átlagban 26 és fél percet a pályán töltve 11,5 pontot és 4,6 gólpasszt átlagolt, 40%/ fölötti triplázással és 34 büntetőjéből 32-t (94%) értékesítve.
Abban, hogy végül éppen Mack került csapatunkhoz, nagy szerepe volt annak, hogy Teyvonnal jó, baráti viszonyt ápol, és a két amerikai mezőnyjátékos a napokban már beszélt is egymással, mint ahogy edzőnk, Kostas is egyeztetett már Mack-kel. Myles Mack vezetőségünk reményei szerint napokon belül csatlakozik csapatunkhoz, és bízunk benne, hogy a jövő szombati, Szolnok elleni hazai bajnokin már pályára is léphet SKC-mezben!
Végül, de nem utolsósorban frissítsük csak fel, milyen “szakmai előélet” alapján szemeltük ki még az évad előtt a 29 esztendős, 178 centi magas játékost. Mack első európai szezonjában, a 2015-16-os évadban a litván Dzukija Alytus csapatában szerepelt, majd a következő szezonban a dán Horsens együtteséhez igazolt, amelynek színeiben a kupadöntő legértékesebb játékosa (MVP) lett, ebben a gárdában a szezonban a bajnokságban 17,4 pontot, 2,6 lepattanót és 4,1 gólpasszt átlagolt és közel 44%-kal dobva a triplákat.
Következett két évad a lengyel élvonalban, előbb a Turow Zgorelec (18 perc, 9,3 pont, 2,1 lepattanó, 4,1 gólpassz), majd a GTK Gliwice 27,8 perc, 15,7 pont, 4,2 lepattanó, 5,7 gólpassz, 37,7% tripla) gárdájában. Ezt követően északról délre tette át székhelyét, a török Balikesir Belediyespor nevű másodosztályú alakulathoz, amelyben 2 éven át szerepelt egyértelműen meghatározó játékosként. Az első szezonjában 37,2 percet játszva meccsenként 22 pontot, 5,8 lepattanót és 9,1 gólpasszt átlagolt – 38,9%-os triplázással, a másodikban pedig átlagban 33,8 percet a pályán töltve 17,4 pontot, 2,9 lepattanót és 6,4 gólpasszt “tett a közösbe”, meccsenként átlagban, 36,6%-os triplázással.
Fotó: www.ensonhaber.com
De ezek szerint ilyen is van. Durva, mi? De vajon hogy képes ellenállni a víznek, és ellátni feladatát, mégpedig hogy nem ázik át?
Irónia off: valakinek megint csak simán nem sikerült megtalálni a megfelelő rekeszt a szelektív hulladékgyűjtőn.
The post Papír esernyőt még nem láttunk appeared first on Ikvahír.
Remek játékkal, parádés, 6/8-as triplamutatóval szerzett 18 pontjával járult hozzá csapatunk kapitánya, a Sopronban immáron a 11. szezonját töltő Takács Norbi a sorozatban szerzett 11. győzelmünkhöz! “Csékánkkal” pécsi parádéja kapcsán a tripladobás lélektana mellett, a hét-nyolc évvel ezelőtti nagy sikerekről, sorozatokról is beszélgettünk
– Nem ez volt az első “nagy alakításod” Pécsett…
– Igen, ha mondhatom, a pécsi az egyik kedvenc idegen pályám. Volt már, hogy dudaszóra dobott hárompontosommal győztünk Pécsett, ráadásul a talán legnagyobb sikerünket is ott értük el, amikor bejutottunk a kupadöntőbe és ezüstérmet szereztünk.
– Mennyit számít neked, ha bemegy az első dobásod?
– Úgy gondolom, túl vagyok már azon, hogy bármennyit is számítson. Lehet, hogy korábban valamennyit befolyásolt, de mára már úgy vagyok vele, hogy ha egy dobást eleresztettem, akár bement, akár nem, nem foglalkozom vele többet – az már történelem. Utána már a következőre koncentrálok, azt próbálom minél jobban, pontosabban, eredményesebben végrehajtani.
– Mennyiben más mondjuk a második negyedben, vagy az utolsó pillanatokban egy vagy kétpontos hátrányban rádobni a triplát?
– Itt azért elég nagy a különbség. Némi nyomás azért akkor is van az emberen, ha, mint Pécsett mondjuk hat-nyolc pontos hátrányból dob el egy triplát, hogy sikerül-e csökkenteni a hátrányt. De korántsem akkora, mint amikor egy meccs végén, amikor azon az egy dobáson múlik a győzelem, vagy a vereség. Akkor ráadásul már elment a meccsből harminckilenc perc és ötven valahány másodperc. Egy ilyen dobásnál a végén fontos, hogy az embernek maradjon fizikailag ereje, pontosan kivitelezni a dobást, és persze mentálisan is “rendben kell lenni”. Szerencsére azt mondhatom, már elég tapasztalatom van ahhoz, hogy jól kezeljem ezeket a szituációkat, amelyeket kifejezetten kedvelek, jól, komfortosan érzem magam bennük.
– Az hogy működik, hogy ha valakinek megy a dobás, az a többieket is magával tudja ragadni e tekintetben – mint Pécsett a félidő hajrájában, amikor a te hármasaid mellett Teyvon és Csabi is “bevert” egyet-egyet?
– Ilyen van! Egy jó szériát nemcsak egyénileg, csapatként is el lehet kapni, volt már velem is olyan, hogy mások jó dobóformája hatására kaptam el én is a fonalat, és találtam be. Most ráadásul ez nagyon fontos volt, ezzel a jó sorozattal tudtuk átvenni a vezetést, és ennek köszönhetően tudtunk előnnyel fordulni a második félidőre.
– Pécsett négy hármast dobtál az első félidőben. A másodikban már szorosabban őriztek?
– Sokkal! Szünet után volt olyan dobásom, az ellenfél közvetlen közeléből keze fölül, amelyet bizony nem igazán hittem volna, hogy beesik – szerencsére bement. Az egy ilyen nap volt!
– Tizenegy meccses győzelmi sorozatnál tart a csapat. Több, mint egy évtizede, amióta itt vagy, vissza tudsz emlékezni volt ilyen sorozat?
– Sorozatban kivívott tizenegy győzelemre nem, az rémlik, hogy az MK ezüst és bajnoki bronzérmet követő szezont talán tizenegy-eggyel indítottuk, de akkor korábban csúszott be a vereség.
– Ketten maradtatok “hírmondónak” Milossal, a hét-nyolc évvel ezelőtti Magyar Kupa ezüst és bajnoki bronzérmet szerző csapatból. Bár a kupában sajnos nem lehetünk ott, hogy látod, mennyiben hasonlítható a mostani csapat szereplése a korábbi sikerekhez?
– Van, hogy Milossal nosztalgiázunk, beszélgetünk a régi sikerekről, sőt a többieknek is mesélünk arról és próbáljuk átadni nekik, milyen “világ” volt itt akkor, mesélünk a Fő téren lezajlott ünneplés hangulatáról. Abban mindenképpen van különbség, hogy a mostani bajnokság sokkal kiegyenlítettebb, kiegyensúlyozottabb, mint szerintem bármelyik korábbi, ezért is nagyon értékes ez a hosszú győzelmi sorozat. Szerencsére a hangulat a hazai meccseinken már hasonlóan lenyűgöző, mint akkor volt. Óriási viszont a kontraszt az előző évadhoz képest, amikor sokáig üres lelátók előtt játszottunk. Remek érzés, hogy szurkolóink így mellettünk állnak, többször is ők segítettek át minket a nehéz helyzeteken.
– Kontraszt abban a tekintetben is van, hogy az első kilenc meccsből hetet elvesztettünk, azóta viszont sorozatban tizenegyet nyertünk. Minek volt köszönhető ez a szinte száznyolcvan fokos fordulat?
– A gyenge szereplés és a mostani menetelés okai is összetettek. Nem kezdtünk rosszul, hiszen első két hazai meccsünket, két kiélezett, szoros végjátékot megnyertünk, ami azt mutatta, hogy jók lehetünk. Utána azonban sérülések tizedelték a csapatot, sorra dőltek ki meghatározó játékosok. Akik egészségesek maradtunk, ránk nagyon nagy teher hárult. Sűrűn jöttek a meccsek, a vereségek. Fáradtak voltunk, szinte ólomlábakon jártunk, és ehhez társult még a vereségek okozta frusztráltság, mentális fáradtság, azaz belekerültünk egy negatív spirálba. Aztán, ahogy kezdtek felépülni a sérültek, vagy jöttek új játékosok, jobban eloszlottak a terhek, frissebbek is lettünk. A kispadon a váltás is bejött, visszatérő görög edzőnk, Kostas azokkal is, akik már korábban játszottunk nála, és az újakkal is nagyon jól megtalálta a hangot. Jöttek a sikerek, amelyek összekovácsolták a csapatot. Fokozatosan egyre jobban bíztunk-bízunk egymásban. Most nagyon együtt vagyunk, szurkolóink pedig látják, hogy küzdünk egymásért, a győzelemért, és szenzációs hangulatot teremtenek a hazai meccseken. Ahogy korábban negatív, most egyértelműen pozitív spirálban vagyunk – és éhesek a sorozat folytatására, további sikerekre.
Nem lépett pályára csapatunk legutóbbi, pécsi mérkőzésén csapatunk remeklő amerikai irányítója, szurkolóink egyik új kedvence, Rickey McGill, és sajnos félő, hogy a szezonban már nem is fog
Rickey a múlt hét második felében egy edzésen rosszul fogott talajt és érezte, hogy a térdével… történt valami. Csapatunk orvosa megállapította, hogy Rickey McGill-nek elszakadt a keresztszalagja, és e szomorú diagnózist sajnos több más vizsgálat is megerősítette, így félő, hogy Rickey-re már nem számíthatunk ebben az évadban.
Megvásárolhatóak a jegyek a február 5-én 17 órakor kezdődő Alba Fehérvár – Sopron KC mérkőzésre
A szombati összecsapásra, a belépők 2.500 Ft-os áron megvásárolhatóak
február 4-én 17 óráig (kedddtől péntekig, 9-17 óráig):
az X-Computer, Sopron, Juharfa u. 5. szám alatt található üzletében
Felhívjuk szurkolóink figyelmét, hogy korlátozott számú (130 db) belépőjegy áll rendelkezésünkre.
Jegyvásárlás csak elővételben lehetséges, a mérkőzést megelőzően a helyszínen NEM lesz jegyárusítás.
A nézőknek a mérkőzésre csak érvényes védettségi igazolvánnyal és egy személyi azonosító okmánnyal lehet belépni!
A maszk viselése a csarnok egész területén kötelező!
Rickey nélkül, gyengén kezdve, és összességében hullámzó teljesítményt nyújtva, ugyanakkor igen jó tripladobó formát kifogva Pécsett is nyerni tudtunk. A 2. negyed triplaparádéjával átvettük a vezetést és a hajrában már 10 pont fölötti előnyünk is volt, de a lelkes, szívósan küzdő, s az utolsó pillanatig küzdő PVSK – meg azért részben a mi csapatunk is – izgalmassá tette a végjátékot, de Milos büntetőivel meglett az újabb, SOROZATBAN A 11. DIADAL, amelyet összesen 13 hárompontos kosarat szerezve harcoltunk ki
PVSK-VEOLIA – Sopron KC 87-93 (20-15, 21-32, 23-25, 23-21)
Pécs, férfi NB I, 500 néző
V.: dr. Mészáros, Frányó, Kovács N.
PVSK: HAYES JONES 18/12, Goldring, Bíró 2, IVOSEV 16, BRKICS 24
Cs.: Illés 5/3, BRYSON 15/9, Meleg G. 5, Hőgye
Edző: Andrija Ciric
E. J. támadópattanója után Milos hozta föl 3-ra csapatunkat, majd egy elvesztett, s visszaszerzett labda után triplával egyenlített. Brkicset továbbra sem tudtuk tartani, így nem sikerült fordítanunk. A szakasz közepén Quincy és Teyvon vezérletével, utóbbi bátor betörés utáni kosarával sikerült átvenni a vezetést, sőt egy 8-0-lal 3 pontos előnyt szereztünk. A félidő hajrájában kicsit “túlpörögtünk”, újra labdákat adtunk el, s ezt kihasználva fordított a Pécs, ráadásul Teyvon egy technikait is “kidumált” magának. Az újabb fordulatot a félidő hajrájában Norbi 2, majd Csabi 1 triplája jelentette – visszavettük a vezetést. Még a szünet előtt Teyvon is beemelt egy hármast, Norbi pedig a maga részéről a negyediket, így ezzel a triplaparádéval, és 6 pontos előnnyel zártuk a félidő.
Bryson felezte a pécsi hátrányt triplával, Milos felelt rá. Brkics és E. J. “váltottak” kosarat, majd centerünk blokkolta a pécsi középjátétékos dobását. Tartottuk az 5 pont körüli előnyt, majd eladott labdák után egalizáltak a hazaiak. A kiélezett helyzetek specialistája, Milos próbálta átlendíteni a csapatot a kisebb holtponton. Egy 14-4 es rohamot indított el ezzel a szakasz közepén, 10 ponttal elléptünk. Nem nyugodhattunk meg, jött 1-2 hiba, s egy 7-0-lal szorossá tette a meccset ellenfelünk. A szakasz hajrájában támadásban Teyvon villogott, “hátul” Ricsi szerzett fontos labdát, 8 pontos előnnyel várhattuk a záróetapot.
Ennek elején Hayes Jones vezérletével ugyan 4 pontra feljött a PVSK, de Norbi majd Teyvon hármasával ismét 10-re nőtt az előny, sőt volt 11 is a hajrában. Talán elhitték a srácok, hogy megvan a meccs újra jött 1-2 könnyelműség, pontatlanság, s egy 9-0-lal a végjátékban 2-re feljött az utolsó pillanatig küzdő pécsi gárda. A végén azonban Milos 6-ból 5 büntetőt értékesítve bebiztosította sorozatban 11. győzelmünket.
Kostas Flevarakis: – Sorozatban másodszor nyertünk olyan csapat otthonában, amelyik az első körben nyerni tudott Sopronban. Kellett egy kis idő, amíg megszoktuk, hogy nem a hagyományos kezdővel álltunk föl, de amikor rendeztük a sorokat és járt a labda, nem pedig egyénieskedtünk, hatékonyan támadtunk és jól dobtunk. Amivel sok gondunk volt, az a védőlepattanók megszerzése. Örülök az újabb győzelemnek és remélem, hogy nem sújtják további sérülések a csapatot, dolgozunk tovább.
A fotók korábbi hazai mérkőzéseken készültek.
Vasárnap 18 órától Pécsett, a PVSK-Veolia otthonában, 10 meccses bajnoki győzelmi sorozatunk folytatásáért lép pályára csapatunk
Ősszel a pécsiek nyerni tudtak Sopronban. Csapatunk azonban szinte szárnyal és már a 3. a bajnokságban, míg az idő közben edzőt váltó pécsi együttes utóbbi 5 mérkőzéséből 4-et elveszítve 12. a tabellán.
Edzőnk, Kostas ahogy akkor is, amikor még a bajnoki rangsor alsó részében “tanyáztunk”, úgy most is állítja: ebben a nagyon kiegyenlített bajnokságban nem szabad a tabellából semmiféle következtetést levonni az esélyeket illetően, rosszul járnánk, ha ebből indulnánk ki. Kiemelte: a Pécsnek nagyon lendületes, veszélyes gyors mezőnyjátékosai vannak, nem szabad engedni, hogy ők elkapják a fonalat, a palánk alatt pedig erős, képzett centerekkel rendelkeznek, sőt távolról is veszélyes, a triplákat jól dobó magas játékosaik is vannak.
Kostas hangsúlyozta: Pécsett is az eddig látott mentalitással, fegyelmezettséggel kell majd pályára lépni, szervezetten védekezni, támadásban pedig a saját játékát játszania csapatának. Védekezésben meghatározó lehet a lepattanók begyűjtése, hogy a srácok ne engedjenek sok második esélyt a Pécsnek, támadásban pedig nagyon fontosak a jó döntések, hogy csapatként, a labdát járatva – de nem eladva- játsszunk a pécsi arénában. Megemlítette, akadnak játékosok, akiknél vannak problémák, de reméli, hogy az utóbbi hetekben menetelő keret tagjai közül mindenki hadra fogható lesz vasárnap.