Remekelt szülővárosában, nevelőegyesülete ellen Fazekas Csabi, aki élvonalbeli karrierje legponterősebb játékát nyújtva 14 ponttal járult hozzá, hogy csapatunk Nyíregyházán megszerezze sorozatban a 10. győzelmét – ennek kapcsán beszélgettünk vele

– Máshogy hangolódtál erre a meccsre, mint a többire?
– Egyrészt nagyon vártam, másrészt azért jobban izgultam, mint máskor. Jó három éve nem játszottam már Nyíregyházán, és szerettem volna bizonyítani az otthoniaknak.

– Ez utóbbi fényesen sikerült. A második negyed elején álltál be, mikor érezted, hogy nagy meccsed lehet?
– Aránylag hamar bedobtam egy triplát, majd egy lerohanás végén Halász Ákos hozott szinte kihagyhatatlan helyzetbe. De sosem úgy megyek föl a pályára, hogy sok pontot dobjak. Az elsődleges feladatom a védekezés, mindig azt próbálom meg minél jobban, a csapat számára minél hatékonyabban megoldani. Ha a támadójátékhoz is hozzá tudok tenni, az már hab a tortán.

– Akkor ez a torta jó habos lehetett…A nyíregyháziak a vereség miatt egyrészt szomorúak lehettek, de a te, az ő nevelésük jó játékodat látva azért talán büszkék is egy picit… Milyen volt a reakció a játékod láttán a mérkőzés után?
– Sokan gratuláltak, köztük a Nyíregyháza vezetőedzője, Pethő Ákos is, akinek nagyon sokat köszönhetek, hiszen utánpótlásban évekig volt az edzőm. Kint volt a családom, Sopronból eljött a barátnőm és az ő családja, és egyébként is sokan voltak kíváncsiak ránk, Sitku Marcival, hogy hogy megy a játék és a sorunk, onnan nézve az ország másik végében. És mindez, el kell mondjam, nagyon jól esett.

– Említetted, hogy a fő feladatod a védekezés. Általában az a hálátlan feladat jut neked, hogy amikor pályára kerülsz, az aktuális ellenfél legjobb, legponterősebb külső játékosát, irányítóját, hátvédjét kell fognod. Ki a legjobb a mezőnyposzton a bajnokságban?
– Nem emelnék ki senkit, már csak azért sem, mert azon légiósoknak, vagy magyar játékosoknak, akik kiemelkedőek mezőnyposztokon más-más a legfőbb erényük. Van, akinek a hárompontos dobás, másnak a betörés, az egy-egy elleni játék a fő fegyvere. A szakmai stáb mindig nagyon alaposan felkészít minket a posztunkon játszó ellenfél erősségeiből, és a rutinos játékostársaktól, Ákostól és Takács Norbitól is rengeteg segítséget biztatást kapok.

– Térjünk még egy gondolat erejéig vissza a meccsre. A korábbiakkal ellentétben, ezúttal a végjátékban is pályán voltál, s akkor is sikerült hozzátenned a játékhoz, támadásban és védekezésben egyaránt. Milyen utasítással küldött a pályára Kostas?
– Nem mondott semmit, egész egyszerűen bízott bennem, és ez lehet, többet ért minden szónál. Edzőnk nagyon jó abban, hogy miután mindenkinek megadja a lehetőséget, megérezze, kinek van jó napja. Ez is benne van abban, hogy sorozatban tíz meccset nyertünk.

– Óriási a sorozat, nem nehéz a “földön maradni”?
– Szerencsére nem, mert nem olyan játékosok vannak a csapatban, akikkel könnyen “elszalad a ló”, de biztos vagyok benne, hogy ha erre utaló jeleket látna, azonnal lépne a szakmai stáb. Szeretnénk minél tovább folytatni, nyújtani a sorozatot, az ellenfelek pedig már “fenik ránk a fogukat”, úgy látom, szinte minden csapat szeretné, ha övé lenne a dicsőség, hogy megállít minket. Ehhez azonban nekünk is lesz majd egy-két szavunk. Tisztában vagyunk vele, hogy ahhoz, hogy folytassuk, és minél tovább nyújtsuk a sorozatot, ugyanolyan alázattal, elszántsággal kell dolgozunk, mint eddig, azaz, ahogy Kostas is mondta: szerényeknek kell maradnunk és éheseknek…

Parádésan, 12-2-vel kezdtünk Nyíregyházán, majd “üldözőverseny jelleget” öltött a találkozó, amelyen sokáig vezettünk, volt, 10 pont fölötti is az előny, de a hazaiak rendre felzárkóztak. A 3. negyed hajrájában ki is egyenlített a Nyíregyháza, de a vezetést nem tudta átvenni. A 4. negyedben pedig bár támadásban voltak hibák és pontatlanságok, 7 ponton tartva a 3. etapban 29-et szerző hazaiakat, megszereztük sorozatban a 10. sikerünket!

Ma délután elutazik, holnap este 19 órától pedig az ország másik végében, Nyíregyházán lép majd pályára csapatunk. Mint azt szurkolóink nyilván jól tudják, zsinórban 9 megnyert mérkőzés után a 10. diadal reményében kel hosszú útra együttesünk

Ősszel a nyírségiek nyerni tudtak Sopronban, csakhogy akkor még nem Rickey irányított, és egy légióssal kevesebben is voltunk, hiszen Milos már, Diggs pedig még nem volt csapatunkban.

Edzőnk, Kostas szerint annak ellenére, hogy a Nyíregyháza ősszel az akkor sérülések tizedelte SKC otthonában nyerni tudott, igazán saját pályáján veszélyes, legutóbb 105-79-re verte otthonában az Albát.
A rivális kapcsán elsősorban azt emelte ki csapatunk szakvezetője, hogy a Nyíregyháza két amerikai hátvédje Bryce és Johnson együtt 45 pontot átlagolnak, a chilei center, Suarez távolról is nagyon veszélyes, a szintén amerikai erőcsatár, Leday pedig atletikus, erőszakos, harcos kosaras.
Ahhoz, hogy folytatni tudjuk a remek sorozatot, Nyíregyházán is maximális erőbedobásra és koncentrációra lesz szükség, emellett nem szabad hagyni a riválisnak, hogy saját gyors, rohanós, rendezetlen védelem elleni játékát játsza. Fontos lesz kontrollálni a játék ritmusát, és a lepattanózásra is nagyon oda kell figyelni, már csak azért is, mert Leday ebben nagyon erős, és a mezőnyből Bryce is hatékony ebben a “műfajban”. Amellett, hogy minderre figyelni kell, az előző mérkőzéseken látott elszántságra, fegyelmezettségre lesz szükség, – tette hozzá Kostas – valamint, hogy tudjuk játszani a saját játékunkat.

Zengett-zúgott a DEAC elleni meccsünk mérkőzés második félidejében a teltházas Novomatic Arénában a “riki-riki”. Ezt a “névre szóló eufóriát” szezon közben szerződtetett amerikai irányítónk, Rickey McGill váltotta ki szurkolóinkból, aki remekelt csapatunk két legutóbbi hazai mérkőzésén. Az idei első meccsen, a bajnok Falco legyőzéséből 19 pontos, 10 gólpasszos dupla-duplával vette ki részét a sikerből, legutóbb, a DEAC elleni fölényes siker alkalmával pedig 28 ponttal és 5 gólpasszal zárt. Ezek után nem meglepő, hogy szurkolótáborunk egyik új kedvence lett a szezon közben szerződtetett irányító. Őt próbáljuk most bemutatni szurkolóinknak

Jó háromnegyed órával a DEAC elleni parádé lefújása után két kissrác várta Rickey-t, hogy szelfit csináljanak vele. Ezt követően irányítónk készséggel állt honlapunk rendelkezésére.

– Mi volt az első gondolatod, amikor az észt Rapla játékosaként értesültél róla, hogy Magyarországról érdeklődnek irántad?
– Szakmailag nem volt semmi gond, ment is a játék Észtországban, de bizonyos személyes okok miatt örültem a megkeresésnek, az új lehetőségnek.

– Mielőtt csapatunkhoz szerződtél, mennyit tudtál a magyar bajnokságról?
– Bevallom, nem túl sokat. Amikor Angliában játszottam, egy amerikai ellenfelemmel, korábban az NB I-ben is játszó Dirk Williams-szel beszélgetve került szóba Magyarország és a liga. Ő mondta, hogy egy színvonalas, kiegyensúlyozott bajnokság, amely jó lehetőség a fejlődésre.

– Régebbről ismertél valakit a srácok közül, akikkel most együtt játszol a csapatban?
– Személyesen senkit, hírből hallottam Quincy Fordról és Teyvon Myers-ről.Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem őket, és persze a többieket is.

– A szezon közben, november elején érkeztél Sopronba. Akkor még elég gyengén álltunk, most viszont sorozatban kilenc győzelemnél tartunk. Hogy látod, milyen volt a csapat amikor megérkeztél, és mi változott azóta?
– Amikor megérkeztem, sok játékos sérült volt a csapatban, úgy tudom, engem is emiatt keresett meg a klub. A sérüléssorozatból sajnos vereségsorozat is lett. Emiatt elég feszült és görcsös volt a társaság, ezért nem játszottunk igazán csapatként. Jött az edzőváltás, és ahogy kezdtek felépülni a sérültek és meggyógyulni a betegek, már jobban megoszlottak a terhek és a percek, fokozatosan állt össze a játék. Elkezdtük nyerni a meccseket, fokozatosan nőtt az önbizalom, és a bizalom egymás iránt. Kialakult a stílusunk, egyre inkább igazi csapatként kezdtünk játszani.Most ott tartunk, hogy élvezzük a játékot, és úgy láttam, ezt szurkolóink is értékelik, és talán az is látszott, hogy a srácokkal a pályán és azon kívül is nagyon jól megértjük egymást.

– Hol születtél, nőttél föl?
– New York-ban.

– Akkor jól sejtjük, hogy a Knicks a kedvenc NBA-csapatod?
– Nem, most éppen a Los Angeles Lakers. A kedvenc játékosom, példaképem LeBron James, mindig neki és az ő csapatának szurkolok. Nagyon sokoldalúan játszik, eredményes, és a sok pont mellett sok lepattanót is szerez. Emellett, ha úgy látja jónak, a társait is kiszolgálja, gólpasszok tekintetében is jól teljesít. Ami miatt azonban nekem talán a legjobban tetszik a játéka az az, hogy nagyon sok csapattársa lett jobb, sokkal jobb játékossá azáltal, hogy vele játszik, James tette őket jobb kosarasokká!

– A kosárlabda az első és egyetlen sportág, amelyet kipróbáltál?
– Nem, a második. Előtte az amerikai futballt is kipróbáltam. Elkapó voltam, az is nagyon tetszett. Bár a kosárlabda mellett döntöttem, azóta is folyamatosan követem a profi bajnokságot, az NFL-t.

– Térjünk vissza a csapathoz, és a fényes diadalmenethez. Mit gondolsz, minek köszönhető ez a remek kilenc meccses győzelmi sorozat?
– Már említettem, hogy ahogy jöttek a győzelmek, egyre erősebb lett a bizalom. Jobban megismertük egymást, és nyugodtan mondhatom, hogy nagyon egységesek vagyunk a pályán és a pályán kívül egyaránt. Az edzések jók, színvonalasak, a hazai meccseken szurkolóink rengeteget segítenek. Egy sportolónak csodás érzés olyan légkörben játszani, amilyen a rendre teltházas hazai mérkőzéseinken van.

– Neked is nagyon jól megy a játék…
– Így van, megkapom a bizalmat, és próbálok is élni vele. A jó meccsek, a győzelmek, és hogy a szurkolóink ennyire szeretik a csapatot további önbizalmat adnak. De nem az egyes játékosok a fontosak, hanem, hogy csapatként kosárlabdázunk.

– Már jó néhány mérkőzésen pályára léptél, sok rivális ellen játszottál az NB I-ben. Hogy látod a csapat esélyeit, és a bajnokságot?
– Tényleg nagyon jó, magas színvonalú, kiegyenlített a bajnokság, amelyben szép eredményeket érhetünk el, ha ugyanilyen mentalitással dolgozunk és játszunk tovább.

– A szabadidődben mit csinálsz szívesen?
– Mint mondtam, nagyon jó társaság, közösség alakult ki itt a csapatban. Az edzéseken és meccseken kívül is szívesen vagyok együtt a fiúkkal. Emellett az internet segítségével tartom a kapcsolatot a családdal és a barátnőmmel, és persze szívesen játszom videójátékokat, és nézek filmeket, főként thrillereket, horrorfilmeket.

Szenzációs első negyedet produkáltunk, de a srácok a 3. negyedben ezt is felül tudták múlni, így helyenként örömjátékot bemutatva fölényesen vertük a debrecenieket, megszerezve sorozatban a 9. győzelmünket

Sopron KC – DEAC-Tungsram: 100-75 (29-15, 24-25, 36-15, 11-18)
Sopron, 2.000 néző
V.: Praksch, Török R., Balog Gy.

SKC: MCGILL 28/12, MYERS 19/9, Sitku, FORD 17/9, MONTGOMERY 11
Cs.: Werner, BORISZOV 10, Fazekas 5/3, HALÁSZ 7/3, Takács 3/3
Edző: Kostas Flevarakis

DEAC-Tungsram: THAMES 13/9, Hagins 9/9, Drenovac 17, Valerio-Bodon 5/3, ASKA 11
Cs.: Dzletovics 4, TÓTH Á. 12, Balázsi
Edző: Jorgos Vovoras

Telt ház és remek kiváló hangulat fogadta a két igen jó formában lévő csapatot. Valerio-Bodon triplájával a vendégek szereztek vezetést, Quincy szintén hármassal egalizált. Látványos volt a játék, váltva estek a kosarak, Drenovac bő 2 perc elteltével 2 személyinél járt. Teyvon és Rickey villanásaival, a szakasz közepén 13-8-ra elléptünk, hátvédjeink ügyesen használták ki, amikor magasabb, lassabb védőkkel kerültek szembe. Milos kosárral köszönt be előző csapatának, majd a centerek, Tóth Ádám és E. J. “váltottak” kosarat. Qincy labdát szerzett és zsákolt, a lelátókon pedig szinte elemi erővel harsant föl az “eskácé-eskácé” – 9 pontos vezetésünknél ellenfelünk időt kért. Zónára állt át a DEAC, McGill köszönte szépen és triplájával 10-re növelte az előnyt. Ezt fejelte meg Csabi egy hármassal, remekül játszottunk, a DEAC szinte csak büntetőkből talált be, 14-gyel nyertük az első etapot.

A kis szünet nem törte meg a lendületet. Miközben Ákos ügyesen szervezte a játékot, Milos két duplájával és Teyvon szinte a “terem búráját” súroló hármasával egy 7-2-vel indítva a 2. etapot 1 híján 20 pontosra növeltük az előnyt. Jött az újabb debreceni időkérés, majd egy szép tripla Thames-től. Ákos dobott igen szemtelen kosarat, alapvonali bedobásból ellenfele hátára pattintotta a labdát, amely visszapattant hozzá és értékesítette a ziccert. A szakasz közepén az addig szinte tökéletes játékba becsúszott pár hiba, egy Thames vezete 11-4-gyel közelített a DEAC, időt is kért Kostas. A félidő hajrájában jó és rossz megoldások váltogatták egymás csapatunknál, Teyvon vezetésével tartottuk a 10 és 15 pont közötti előnyt.

A második félidőben Rickey 3. triplája adott kiváló alaphangulatot, Quincy kosara és E. J. visszazsákolt lepattanója után pedig ezzel a 7-0-lal, 20-ra nőtt a különbség – szurkolóink pedig dalra fakadtak. A csapat pedig gálázott, Quincy is beemelt egy hármast, szédületes 12-1-gyel kezdtük a 2. félidőt és 24-gyel “mentünk” amikor Vovoras időt kért. Hagins beemelt 2 triplát, de Teyvon,vezetésével mindenre volt válaszunk. Öröm volt nézni, ahogy élvezték a játékot a fiúk, egyre csak nyílt az olló. E. J. zsákoló bemutatót tartott, Norbi és Ákos is beemelt 1-1 triplát, 30 fölé nőtt az előny, ebben a szakaszban a szédületes, 36-15-ös 3. negyeddel eldöntöttük a találkozót. A nagy előny birtokában a záróetapban csökkent kicsit a koncentráció, de másfél perccel a befejezés előtt az amúgy is örömmámorban úszó szurkolótáborunk utolsó kívánságát is teljesítve, Milos bedobta a 100. pontot.

Rickey McGill: – Ismét jól védekeztünk és csapatként játszottunk, főleg az első és a harmadik negyedben, ennek lett az eredménye az újabb győzelem, amelyet remek hangulatban harcoltunk ki.

Kostas Flevarakis: – Újabb nagyon szép győzelmet arattunk, a szervezett védekezés hozta meg a sikert, támadásban pedig harminc-harmincöt percig csapatként, remekül működtünk, nyolcvankilenc pontnál jártunk három negyed után. Szurkolóink ismét szenzációs hangulatot teremtettek, ma örülünk a sikernek, holnap pihenünk, aztán készülünk a következő mérkőzésre.

Holnap este 19 órától sorozatban 9. győzelmének megszerzéséért lép pályára csapatunk, amely a DEAC gárdáját fogadja. Rangadó lesz a javából, mindkét együttes 10 győzelemmel és 7 vereséggel áll

A mérkőzés pikantériája lesz, hogy görög sikeredzőnk Kostas Flevarakis, honfitársa Jorgos Vovoras ellen meccsel. Bár a debreceniek legutóbb otthonukban kikaptak a Szolnoktól, azt megelőzően egy ötös győzelmi sorozatot építettek, legyőzve többek között otthonukban a Falco csapatát és Székesfehérváron, az Alba otthonában diadalmaskodva.

Kostas, mint mondta, ismeri honfitársát és amikor találkoztak, Vovoras másodedző volt. Hangsúlyozta: lehet, hogy ez a kívülállóknak érdekes, de a történet nem az edzőkről, hanem a csapatokról, játékosokról szól, az edzők a vonalon kívülről segíthetik csapatukat a győzelem megszerzésében – Kostas a mi fiainkat a zsinórban a 9. diadal elérésében.
Szakvezetőnk az ellenféllel kapcsolatban azt taglalta, hogy egy újabb nagyon bő, mély rotációval rendelkező csapattal találkozunk amelynél nem 2-3 kulcsjátékosra kell kiemelten figyelni, hanem sok olyan játékosuk van, akik képesek mérkőzéseket eldönteni. Kiemelte: Dzeletovic az előző évadban parádézó Szegednek is a vezéregyénisége volt, ő és Drenovac közelről és távolról is rendkívül veszélyesek, Tóth Ádám és Aska személyében a bajnokság egyik legjobb, legerősebb center párosát vonultatják föl, a két amerikai kisember, Thames és Hagins pedig rendkívül gyors, jól bontja a védelmet, ráadásul remekül dobnak távolról, és Polyák László is sokat tud lendíteni a DEAC játékán.

Edzőnk hangsúlyozta: ezúttal is próbálta a stábbal a lehető legjobban feltérképezni az ellenfelet, s felkészülni a játékából. Kiemelten fontos, hogy fiai ne engedjék a rendezetlen védelem elleni játékot ellenfelüknek, és hogy nem hagyjanak túl sok második esélyt a támadópattanókat jól szedő debreceni legénységnek. Támadásban továbbra is próbálja saját játékát játszani csapatunk, bár Ford és Myers is bajlódott kisebb sérüléssel a héten.
Kiemelte: ezúttal is számít a buzdításával, lelkesedésével a csapatnak a bajnok Falco és több rivális hazai legyőzése alkalmával egyaránt rengeteget segítő szurkolótábor támogatására!