Egy szerény fiatalember azzal kopogott be a Népszínház igazgatójához, hogy most készült el zenés darabjával, ha érdekelné, nézze át. Az igazgató udvariasan megköszönte a kéziratot, majd szépen a fiókjába tette. Meg is feledkezett róla, s csak akkor vette elő, amikor éppen nem volt új, bemutatandó darab, így jobb híján színre vitte a darabot.