Holnap délután 18 órakor kezdetét veszi az “év végi hármasugrás”, hiszen az esztendő utolsó bő egy hetében, három mérkőzés vár csapatunkra. Ezek közül az első “ugrás”, a szombaton 18 órától kezdődő találkozó, amikor a DEAC gárdáját fogadja Sabáli Balázs legénysége
Csapatunk, ahogy a debreceni gárda is, 5-5 győzelemmel és vereséggel áll a bajnoki tabellán. Mi a 8., a DEAC pedig a 9. helyet foglalja el, így ez a találkozó döntő fontosságú lehet a Magyar Kupába való bejutás szempontjából.
Edzőnk, Sabáli Balázs honlapunknak elmondta: nem volt zökkenőmentes a felkészülés. A hét első felében a fővárosban nagyot eső Dénes Gabi járt kivizsgálásokra és csak szerdától tudott edzeni, csütörtökön pedig Lawrence Gilbert megbetegedett, az ő játéka még kérdéses. Ahhoz, hogy a csapat elérje a célját – amely nem más, mint a mérkőzés megnyerése – elsődleges lesz a védekezés. Ebben a “műfajban” sokkal jobban kell teljesíteni, mint az előző két meccsen, mind egyéni felelősség, mind pedig csapatvédekezés tekintetében. Jóval agresszívebb, határozottabb védekezés vezethet csak sikerre, mint amilyet az előző két bajnokiján mutatott be a gárda.
Egy új és egy régi hős csapatunknál
Ha a reméltnél nehezebben is, de a múlt hét végén csapatunk megszerezte első idegenbeli győzelmét. A fővárosban, a Serco TF-Bp. otthonában kivívott diadal két fő letéteményese, az együttes egy új és egy régi játékosa, Supola Zoli és Takács Norbi voltak. Velük beszélgettünk a fővárosi mérkőzésről, a közeljövőről, sőt Norbival a közel-, sőt a kicsit távolabbi múltat is érintettük.
Nyomás alól felszabadulva
Supola Zoltán a fővárosi összecsapás második negyedében szinte egyedül vette vállaira a csapatot.
– Az elvben kötelezőnek gondolt győzelem meglett, de a vártnál nehezebben…
– Az okok eléggé összetettek – kezdte fejtegetését Zoli. – Egyrészt volt rajtunk elég rendes nyomás, hiszen idegenben még nyeretlenül győzelmi kényszerben játszottunk a mezőny egyetlen nyeretlen csapatának otthonában. Jobban kellett volna, s a jövőben jobban is kell játszani, főleg védekezésben. A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy ellenfelünknél légiós váltás volt, amely után jelentősen előreléptek.
– Sikeres volt az első akciód, és ez megadta az önbizalmadat, vagy hogy működik ez nálad?
– Valahogy így történt… sosem baj, ha az ember első megoldása sikerül.
– Megvan az első idegenbeli siker. Ennek milyen hatása lehet az idén még hátralévő, – várhatóan igen kemény három meccs előtt – a csapatra?
– Most már mindegy hogyan, de győztünk, először nyertünk idegenben. Ezzel a tudattal várjuk a holnapi Debrecen elleni meccset, és önmagában a tény, hogy nyertünk és ezzel ha úgy tetszik felszabadultunk egyfajta nyomás alól, biztos, hogy önbizalmat kell adjon, a Magyar Kupába való bekerülés szempontjából kulcsfontosságú szombati meccs előtt. Persze ahhoz, hogy azt megnyerjük, jobb védekezés kell, és azért azt se feledjük, hogy itthon játszunk és szurkolóink mögöttünk állnak majd szombaton.
Felemás érzések
Játékosaink közül Takács Norbi szerepel a leghosszabb ideje együttesünkben, volt már a csúcson, tavaly pedig nagyon mélyen is a csapattal.
– Ahogy mondani szokás, a győzelmet nem kell megmagyarázni, mégsem látszottál igazán elégedettnek…
– Nem, mert nem játszottunk úgy, ahogy terveztük, nem voltunk kemények, agresszívek. Egy végig szoros meccsen a végjátékból mi jöttünk ki jobban, de csak a győzelemnek örülhettünk.
– Évek óta játszol a csapatban, szép sikereknek, de mélyrepülésnek is részese voltál. A jelenlegi évadot hogy látod?
– Felemás érzéseim vannak. Mivel az összes szezon tekintetében a rémálomszerű előző a legfrissebb, nos ahhoz képest ez a mostani szinte szenzációs. Jó a hangulat, egységes a csapat, öt győzelem mellett öt vereséggel állunk és ez sokkal jobb, mint egy éve, amikor ha jól emlékszem egy-kilenc volt a mérleg. Ugyanakkor némi hiányérzetem is van, hiszen volt két-három olyan meccsünk, amely apróságokon ment el, és ha azok is meglennének, jobban, sőt sokkal jobban is állhatnánk.
– Előrelépni viszont még lehet, de elég kemény évvégi menet, “hármasugrás” vár a csapatra: DEAC itthon, Szeged idegenben, majd az Alba itthon… A debrecenieknél ráadásul az egyik legjobb, a korábban az SKC-ban is játszó Milos Boriszov, aki nyilván jól ismersz, hiszen edzéseken sokat “nyüstöltétek” egymást…
– Szép idők voltak, hiszen abban a közel két évadban, amikor Milos itt játszott, voltunk a csúcson. Már elég régen távozott, egy kicsit talán segíthet, hogy ismerem, de nem ezen múlik, hanem, szerintem elsősorban azon, hogy tudunk-e csapatként és kellő agresszivitással védekezni. Távolabbra nem is nagyon nézünk, jussunk túl sikerrel a Magyar Kupába való bejutás szempontjából is kulcsfontosságú DEAC elleni meccsen… Itthon játszunk, ezért amellett, hogy magunkban, a szurkolóink segítségében is bízunk.