Kostas Flevarakis: csapategység és küzdőszellem

A múlt héten vette át csapatunk irányítását a görög Kostas Flevarakis, akinek a munkavállalásával kapcsolatos adminisztráció javában folyik klubunknál. A görög szakembert a csapatnál eltöltött pár edzés és egy mérkőzés tapasztalatával a háta mögött faggattuk az SKC-ról és persze önmagáról, pályafutása korábbi állomásairól is

– A szezont a PAOK csapatánál kezdte a szezont, de hamar távozott. Mi történt pontosan?
– Anyagi nehézségek voltak a klubnál. A problémák ráadásul elég későn, már a felkészülés során kerültek napvilágra, például, hogy nem tudunk olyan mély és bő keretet kialakítani, mint amilyen szükséges ahhoz, hogy egy csapat a nemzetközi porondon is versenyképes legyen.

– Távozott, majd a múlt héten, szezon közben vette át az SKC irányítását. csapatot. Úgy általában mit gondol, mennyire jó egy csapatot év közben átvenni?
– Maradjunk annyiban, nem ideális. Az az ideális, ha a kiszemelt edző már nyáron dolgozhat új csapatánál a helyi játékosokkal, fiatalokkal, az idegenlégiósokat pedig már ő választhatja ki. Ezt követően pedig, látva kikre számíthat hosszabb távon, legalább két-három évig építkezhet. Most, Sopronban azonban évad közben kell megpróbálni valahogy előrelépni, ez a helyzet, ebből kell közösen kihoznunk a legtöbbet.

– Mielőtt munkába állt csapatunknál, videón az SKC több mérkőzését is megnézte. Milyen benyomásokat szerzett előzetesen?
– A legfontosabb, hogy a csapategységet helyre kell tenni, el kell érni, hogy egy jó kémiájú társaság álljon össze. Nem lesz könnyű, hiszen a csapat elveszített néhány elvben, papíron nyerhető meccset, most pedig igen nehéz sorozat közben van.


– Mivel kezdte a munkát Sopronban?
– Lefektettünk bizonyos alapszabályokat, ismertettem a filozófiámat, elképzeléseimet a játékosokkal.

– A filozófiáját nyilván a szurkolók is szívesen megismernék…
– Azt gondolom, mindenkinek az esetében van annak valami oka van, hogy itt van a csapatban. Mindenki fontos, legyen magyar vagy légiós, idősebb, vagy fiatal játékos. Mindenkinek meg kell találni a szerepét, helyét, hogy ki miben, mivel lehet a leginkább a csapat hasznára. Ez az alap, innen lehet és kell is fejlődni, előrelépni. Nyilván lesz aki hosszabb vagy éppen rövidebb időt tölt majd a pályán, és mindenkinek a rendelkezésre álló idő alatt kell saját szerepét tartalommal megtöltve, a legjobban hasznára lenni a csapatnak. Ahhoz, hogy ez az építkezés elinduljon, nélkülözhetetlen a játékosoknak az egymás iránti bizalma, egy jó és erős kémia, csapategység.

– A szolnoki meccsen látottak alapján miben kell a leginkább előrelépni?
– A már említett egység kialakítása, erősítése mellett egyértelmű: harcosságban.

– Ezt fizikai vagy lélektani, mentális értelemben érti?
– A kettő nem létezik, nem lehet meg egymás nélkül. A mentális tartás, erő nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fiúk a pályán sikerrel vívják meg a kőkemény fizikai harcot, küzdelmet.

Éveken át dolgozott a svéd válogatottnál. Ez a jórészt – ha jól gondoljuk nyári, idényjellegű munka -, mennyire volt sikeres az ön számára?
– Amikor kineveztek, jó néhány meghatározó, kiemelkedő tudású svéd játékos lemondta, nem vállalta a válogatottságot. Azt valahol nagy sikernek gondolom ebben a munkában, hogy a többségüknél sikerült elérni, hogy beálljanak a sorba, hogy ne tehernek, hanem elismerésnek fogják föl, hogy hazájukat képviselhetik. Így aztán persze az eredmények is javultak.

– Ha nem is közvetlenül, de érintőlegesen az NBA-ben is dolgozott, nyári liga csapatnál, majd játékosmegfigyelőként. Ez a feladat hogy tetszett önnek, mennyire volt testhezálló?
Úgy gondolom, mindkettő  – amellett, hogy megtisztelő és nagy kihívás -, óriási lehetőség volt. Bepillantást nyerhettem a világ legerősebb bajnokságának a rendszerébe, néhány csapatnál az ott folyó szakmai munkába, így rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodtam.

– Egyik honfitársát, Giannis Antetokounmpot tartják ma a világ egyik, ha nem a legjobb játékosának. Mennyire ismeri, netán dolgozott vele együtt?
– Nem, de tudok egy érdekes párhozamot. Giannis a görög másodosztályban játszva tűnt fel, amikor én éppen Németországba kerültem edzőnek, ahol játékosom lett egy, az előző évadban szintén többnyire a másodosztályú fiókcsapatban szereplő, briliáns érzékű, rendkívül tehetséges kosaras. A szezon során az illető és Giannis is bizonyított a német illetve a görög élvonalban, majd mindketten az NBA-be kerültek. Giannis valóban topjátékossá vált, de az én korábbi tanítványom, Dennis Schröder is bizonyított.

eredeti link