Amióta – közel két hete – megszületett kislánya, érezhetően hatékonyabb utolsóként szerződtetett légiósunk, a magasbedobó Lawrence Gilbert játéka. Alan Wigginshez hasonlóan ő is nagy világjáró, és neki a magyar közeg sem volt ismeretlen, hiszen két éve Pakson is eltöltött egy évadot
– Úgy két hete nagyon nagy öröm ért…
– Így van, megszületett a kislányom, Lawreen. Boldog voltam, és nagyon megkönnyebbültem, mert azért a szülés előtti napok elég stresszesek voltak a számomra. A technikának köszönhetően sikerült végig követnem szülést, és természetesen azóta is tartjuk a kapcsolatot, nap mint nap figyelemmel kísérem kislányom fejlődését.
– Gyermeked világra jötte után két nappal pedig, a te jó játékodnak is köszönhetően, “elkaptuk” a bajnokot…
– Az a csapat nagy-nagy sikere volt, nekem pedig amolyan “hab a tortán”. A csapat kislányomnak ajánlotta a győzelmet.
– Nagy világvándor kosaras vagy. Hol, merre játszottál korábban?
– A két évvel ezelőtti Pakson töltött szezon mellett kosaraztam Romániában, Finnországban, aztán Közép és Dél-Amerikában, Dominikán és Kolumbiában is.
– Akkor elég jelentős a nemzetközi tapasztalatod. Milyennek látod nemzetközi szinten a magyar bajnokságot?
– Szerintem a nemzetközi megítélése alapján a magyar egy eléggé alulértékelt, ám valójában nagyon erős bajnokság. Öt légiós játszhat egy csapatban, sok az igen jó kosaras, a bajnokság egyik fő ereje pedig abban rejlik, hogy nagyon kiegyensúlyozott, idegenben nagyon nehéz nyerni.
– Hogyan emlékszel vissza a paksi szezonodra?
– Érdekes volt. A csapatban akadt egy nagyon erős, stabil mag, amely alap volt egy jó közösség kialakulásához. Ami gondot okozott, hogy a sok sérülés miatt, elég nagy volt évad közben a változás a keretben.
– Pakson együtt játszottál egy az előző évadban itt Sopronban is méltán népszerűvé vált kosarassal…
– Ó persze, Ryannel (Ryan Watkins). Ő most Kínában van, ahol nagyon jól megy neki. Úgy tudom, ott csapatonként csak egy légiós játszhat. Ryan mindenesetre “nagy király” kint, volt huszonöt pontos, huszonhét lepattanós meccse is. Tartom vele a kapcsolatot, jól érzi magát, örülök neki.
– És te hogy érzed magad Sopronban?
– Köszönöm, egyre jobban. Itt is egy befogadó, jó közösségbe kerültem, amelyet még erősebbé kovácsolt, hogy itthon sikerült legyőzni előbb a másodikat, majd a bajnokot. Az edzésmunka nagyon színvonalas, szerintem még sok van bennünk, még sokkal jobbak is lehetünk. A hazai meccseink hangulatát nagyon élvezem, összességében egyértelmű, hogy jól döntöttem, hogy elfogadtam a soproni klub ajánlatát.
– Mint minden amerikai kosaras, nyilván te is figyelemmel kíséred az NBA-t. Ki a kedvenc játékosod, csapatod?
– Egyértelmű: LeBron James a kedvenc játékosom, és ahol ő játszik, az a csapatom. Azok után tehát, hogy az előző években a Cleveland-nek szurkoltam, most a Los Angeles Lakers lett a kedvencem.