Kapcsolatban Kostassszal, a felnőtt és az utánpótlás csapat játékosaival

Csonka, mégis érdekes és mozgalmas évadot tudhat maga mögött Bors Miklós, csapatunk másodedzője. Az évad elején még Sabáli Balázs, majd Kostas Flevarakis munkáját segítette és emellett az U20-as gárdát, valamint a Sportiskola U18-as csapatát vezette. Vele beszélgettünk közelmúltról, jelenről és a most még igen bizonytalan közeljövőt is érintettük

– Hogy vagy, hol vagy?
– Köszönöm, jól és hazatértem Budapestre. A kapcsolatot ugyanakkor tartom a srácokkal, sőt időnként Kostasszal is beszélek, érdekli kivel mi a helyzet, ki milyen munkát végez.

– Ez valószínűleg szurkolóinkat is érdekelné…
– Az erőnléti edzővel, Horváth Szabival összeállítottunk egy fizikálisan szinten tartó programot a magyar mag tagjainak, akikkel online tartjuk a kapcsolatot. Vannak köztük ugyan, akik már hazatértek Sopronból, de csinálják a programot. Emellett ha meg tudják oldani, időnként dobnak is. Edzésnaplót vezetnek a srácok, amelyet a hétvégéken eljuttatnak hozzám, így látom, ki mit végzett. Örömmel tehetem hozzá, hogy a Sopronban “ragadó” litván légiós, Jogi is felvette velünk a kapcsolatot, s ő is edz, dob, kondizik. Ja, és úgy tudom, időnként ő is beszél Kostasszal.

– Ha már a szakvezetőnél tartunk, neked mit jelentett, adott, hogy egy más közegből, egy idegen kosaras kultúrából érkező edzővel dolgozhattál?
– Úgy mondanám, olyan szakkönyvet olvashattam, amelyhez eddig nem jutottam hozzá. Maximalista, a nap huszonnégy órájában szinte csak a kosárlabda létezik a számára. Ami nekem a leginkább szembetűnő volt, hogy vannak szabályai, alapelvei, amelyekhez ragaszkodik, s ha valaki nem tartja be, kegyetlenül leteremti, ugyanakkor kiválóan megtalálja az egyensúlyt a kontroll és a szabadság között. Ez azt jelenti, hogy bizonyos keretek között, azért támadásban szabad kezet ad a srácoknak. Rengeteget tanultam tőle.

– Amellett, hogy a felnőtt csapatnál dolgoztál , vezetted az U20-as gárdát és a Sportiskolában az U18-as csapatot. A fiatalokkal is tartod a kapcsolatot?
– Így van, hetente háromszor van videós foglalkozás. Náluk most a fizikai képességfejlesztésen van a hangsúly, hosszabb, több hetes programot állítottunk össze nekik, s remélem, utána érezhetően erősebbek, gyorsabbak lesznek és többen zsákolnak majd, mint eddig.

– Hogyan látod a jövőt?
– Jó lenne folytatni a munkát stábbal és a magyar maggal, de most még minden bizonytalan. Tudom, a vezetőség mindent megpróbál, de a jelen helyzetben talán a legkevésbé rajta múlik, hogy milyen lehetőségei lesznek a klubnak.

eredeti link

Kapcsolatban Kostassszal, a felnőtt és az utánpótlás csapat játékosaival

Csonka, mégis érdekes és mozgalmas évadot tudhat maga mögött Bors Miklós, csapatunk másodedzője. Az évad elején még Sabáli Balázs, majd Kostas Flevarakis munkáját segítette és emellett az U20-as gárdát, valamint a Sportiskola U18-as csapatát vezette. Vele beszélgettünk közelmúltról, jelenről és a most még igen bizonytalan közeljövőt is érintettük

– Hogy vagy, hol vagy?
– Köszönöm, jól és hazatértem Budapestre. A kapcsolatot ugyanakkor tartom a srácokkal, sőt időnként Kostasszal is beszélek, érdekli kivel mi a helyzet, ki milyen munkát végez.

– Ez valószínűleg szurkolóinkat is érdekelné…
– Az erőnléti edzővel, Horváth Szabival összeállítottunk egy fizikálisan szinten tartó programot a magyar mag tagjainak, akikkel online tartjuk a kapcsolatot. Vannak köztük ugyan, akik már hazatértek Sopronból, de csinálják a programot. Emellett ha meg tudják oldani, időnként dobnak is. Edzésnaplót vezetnek a srácok, amelyet a hétvégéken eljuttatnak hozzám, így látom, ki mit végzett. Örömmel tehetem hozzá, hogy a Sopronban “ragadó” litván légiós, Jogi is felvette velünk a kapcsolatot, s ő is edz, dob, kondizik. Ja, és úgy tudom, időnként ő is beszél Kostasszal.

– Ha már a szakvezetőnél tartunk, neked mit jelentett, adott, hogy egy más közegből, egy idegen kosaras kultúrából érkező edzővel dolgozhattál?
– Úgy mondanám, olyan szakkönyvet olvashattam, amelyhez eddig nem jutottam hozzá. Maximalista, a nap huszonnégy órájában szinte csak a kosárlabda létezik a számára. Ami nekem a leginkább szembetűnő volt, hogy vannak szabályai, alapelvei, amelyekhez ragaszkodik, s ha valaki nem tartja be, kegyetlenül leteremti, ugyanakkor kiválóan megtalálja az egyensúlyt a kontroll és a szabadság között. Ez azt jelenti, hogy bizonyos keretek között, azért támadásban szabad kezet ad a srácoknak. Rengeteget tanultam tőle.

– Amellett, hogy a felnőtt csapatnál dolgoztál , vezetted az U20-as gárdát és a Sportiskolában az U18-as csapatot. A fiatalokkal is tartod a kapcsolatot?
– Így van, hetente háromszor van videós foglalkozás. Náluk most a fizikai képességfejlesztésen van a hangsúly, hosszabb, több hetes programot állítottunk össze nekik, s remélem, utána érezhetően erősebbek, gyorsabbak lesznek és többen zsákolnak majd, mint eddig.

– Hogyan látod a jövőt?
– Jó lenne folytatni a munkát stábbal és a magyar maggal, de most még minden bizonytalan. Tudom, a vezetőség mindent megpróbál, de a jelen helyzetben talán a legkevésbé rajta múlik, hogy milyen lehetőségei lesznek a klubnak.

eredeti link