A tavalyi playout-dráma után idén – az alapszakasz szintén drámai befejezésével – elkerülte csapatunk az alsóházat, és a középszakaszban a középházban folytatja. Együttesünk úgy áll a 10. helyen, hogy egyetlen győzelemre van a 6. pozíciótól. Vezetőedzőnkkel, Sabáli Balázzsal értékeltük az alapszakaszt
– Azok után, hogy tavaly a playout párharcban maradtunk bent, most elkerültük az alsóházat – ez jelentős előrelépés. Egyetértesz ezzel?
– Számszakilag mindenképpen, tavaly hat győzelmünk volt az alapszakaszban, idén kétszer annyi, ez mindenképpen előrelépés – felelte edzőnk. – És természetesen az is, hogy a középszakaszban nem a kiesés elkerüléséért játszunk – de ehhez azért némi szerencse is kellett.
– Nem indult túl jól a szezon abból a szempontból, hogy kiderült, sajnos nem számíthatunk Farkas Attilára. Ez mennyire hatott zavarólag?
– Egyértelmű, hogy zavarólag hatott, de próbáltuk kezelni a felmerülő problémát. Eredeti tervünk az volt, hogy három mezőnyposzton játszó és két magas légióst szerződtetünk, ezt a koncepciót kellett átalakítani, és végül utolsó légiósként Lawrence Gilbertet szerződtettük. Ő azonban összességében nem tudta hozni, amit reméltünk – s talán ő is várt magától -, így megváltunk tőle. A helyére hozott Londonnak jött a balszerencsés vállsérülése és ezek után – kockáztatva, hogy magas poszton, ha megsérül valaki, nagyon “karcsúk” lehetünk – visszatértünk az eredeti koncepcióhoz, a három mezőnyposzton játszó légióshoz. Erre Debrecenben a frissen szerződtetett Fuller esett ki, és Dénes Gabi is jelezte, hogy szinte elviselhetetlenül fáj a talpa…
– Röviden “átfutva” az alapszakaszon, hogy látod, mennyire sikerült kihozni a maximumot a csapatból?
– Van bőven hiányérzetem. Elég kemény sorsolást kaptunk, de itthon a Falco és a Szolnok csapatát is legyőztük, idegenben viszont messze nem voltunk olyan hatékonyak, mint Sopronban. Az első válogatott szünet előtt a ZTE-től kikaptunk itthon, és ez azért elég jelentős törést okozott. Gyengén játszottunk Szegeden és itthon az Alba ellen, és voltak meccsek, amikor a szerencse pártolt ellenfelükhöz, gondolok itt a két egypontos vereségre a Kecskemét ellen, valamint a hosszabbításos szombathelyi vereségre. Az alapszakasz végén, amikor megfogyatkoztunk, a szezon legjobb játékával kulcsfontosságú győzelmet arattunk Székesfehérváron. Az utolsó fordulóban pedig, amikor nem a saját kezünkben volt a sorsunk, a többi eredmény számunkra kedvező alakulásával a szerencse – ha mondhatom így -, visszaadott valamit abból, amit szezon közben elvett tőlünk, de meg is dolgoztunk érte. Hozzáteszem, az a bajnokság kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy az Alba 12 győzelemmel csak az alsóházban játszik.
– Hogyan vágunk neki a középszakasznak?
– Mivel a két utolsó meccsünket megnyertük, ezért lendületből… Megpróbáljuk kihozni a maximumot. Egyetlen győzelemre vagyunk a hatodik helytől, ez nyolc mérkőzés alatt bőven behozható. Nem vagyunk sokan, de elszántan várjuk a középszakaszt, jó lenne a nyolcba kerülni.
Statisztika-mustra
Az alapszakasz befejeztével érdemes kicsit elmélyedni a statisztikákban. Több statisztikai mutatóban is igen előkelő helyen végeztek légiósaink. Pontszerzésben Angelo 19,35-ös átlaggal a 4., Brynton 17,65-tel a 8. A teljesítményindexek tekintetében Wesley a 2. (27,88), Angelo (26,15) pedig a 3. legértékesebb játékos lett az alapszakaszban. Wesley szinte “tarolt” lepattanózásban, a támadópattanók (3,92), valamint az összes lepattanó (10,27) megszerzése terén az NB I legjobbjának bizonyult, a védőpalánknál, ellenfeleink rossz dobásai után megszerzett pattanók terén pedig a 2. lett 6,92-es meccsenkénti átlaggal. Gólpasszok tekintetében Angelo a 7. (5,35), viszont eladott labdák tekintetében is eléggé “előkelő” helyen, a 4. pozícióban találjuk nevét (3,31). Az alapszakasz “blokk-királya” – elég jelentős fölénnyel Wesley lett, meccsenként 2,19 kiosztott “sapkával”, átlagban több, mint fél “búrával” megelőzve a kategória második helyezettjét, a zalaegerszegi Agafonovot.