Halász Ákos: újra a legmagasabb szinten

Pécsett lett (el)ismert élvonalbeli kosaras csapatunk új, rutinos magyar irányítója, a Kaposváron nevelkedett 29 éves, 183 centi magas Halász Ákos. A kosaras az NB I B-s Honvéd csapatától igazolt hozzánk
– Az köztudott rólad, hogy Pécsett lettél stabil élvonalbeli kosaras. De hogy jutottál el addig? – kérdeztük Ákost.
– Kaposvári vagyok, a középiskola befejezéséig ott kosaraztam. A középiskola befejezéséig, az első csapatban a szezon végén egy tét nélküli mérkőzés végén léptem pályára az NB I-es csapatban.  Onnan igazoltam Pécsre, ahová elsősorban tanulni, egyetemre mentem közgazdaságtudományi vonalon. Eleinte nem is az NB I-es PVSK, hanem az NB II-es PEAC csapatában játszottam. Megnyertük a bajnokságot és feljutottunk az NB I B-be, ekkor vetődött föl, hogy a PVSK játékosa lehetek. Felkerültem az NB I-es csapat keretébe, s az azóta eltörölt T-lincesszel az NB I B-ben is játszhattam. Az igazi nagy áttörést az jelentette számomra, amikor Csirke Ferenc vette át a pécsi gárda irányítását, nála fokozatosan léptem előre.
– Volt olyan évad, amikor csereirányítóként játszva az egész NB I második legjobb előkészítője, gólpassz adója lettél…
– Amikor ez történt, még kevesebb légiós játszhatott, nagyobb volt a szerepük a magyar játékosoknak.
– A Pécsett töltött évek után az egyik élcsapathoz, a Körmendhez igazoltál. Mi motivált a váltásban?
– Egész egyszerűen nem lehetett kihagyni. Ha az ország egyik legjobb csapata, egy nemzetközi kupában is szereplő klub hívja az embert, menni kell. Nagyon kemény évad volt, a különböző sorozatokban összesen vagy nyolcvan meccset játszottunk. A 4. helyen végeztünk, ez az eddigi legjobb eredményem.
– Nem mellesleg, ha csak három meccs erejéig is, de ott együtt játszottál a hozzád hasonlóan most nyáron a csapatunkhoz szerződő Kevin Dillarddal…
– Akkor ő már a hetedik légiósunk volt a körmendi csapatnál. Az volt a terv, hogy – különösen a támadásban – extra egyéni képességeit kihasználva még jobbak, még erősebbek lehetünk, ám egy sérülés miatt csak rövid időt tölthetett Körmenden. Persze amióta Sopronban találkoztunk, beszélgettünk már, kicsit felelevenítettük a pár éve történteket.
– Körmendről hazatértél nevelőegyesületedhez, a Kaposvárhoz.
– Jó volt otthon a család, a barátok előtt játszani, de eredményesség tekintetében a csapat nem érte el a célt, s saját teljesítményem is elmaradt a saját magam által elvárttól.
– Az élvonalban eltöltött hosszú évek után – a kívülállók számára talán váratlanul – a másodosztályban “találtad magad”. Mi indokolta, hogy a Honvédhoz igazolj?
– Az, hogy Puskás Artúr vezetőedző egyértelműen vezéregyéniségnek hívott a rutinos, korábbi sokszoros válogatott Horváth Ákos mellé. Ilyen, hogy egyértelműen, vezérként “bízzanak rám” egy csapatot, korábban nem volt pályafutásom során, így belevágtam. Az első bő két hónapot bokasérülés miatt kihagytam, majd játszottam, ám, hogy mire mentünk volna a Honvéddal, az nem derült ki, hiszen tavasszal a koronavírus miatt félbeszakadt a bajnokság.
– Mi döntött amellett, hogy hozzánk, Sopronba igazolj?
– Mindenképpen szerettem volna újra a legmagasabb szinten, az élvonalban játszani. Amikor felvetődött, hogy az SKC-hoz igazolok, beszélgettem a csapatról, a városról, a hangulatról korábbi pécsi csapattársammal, a Sopronban a 3. szezonját kezdő Supola Zolival. Az NB I-et persze honvédosként is követtem, és láttam, hogy az edzőváltás után milyen jó eredményeket ér el a Sopron – többek között a bajnok Falco csapatát is legyőzve. Supitól sok jót hallottam a görög edzőről Kostas Flevarakisról is, Takács Norbi már vagy egy évtizede itt játszik. Mindezek alapján döntöttem úgy, hogy az SKC-hoz igazolok. Pár nap közös munka után személyesen is meggyőződtem róla, hogy Kostas abszolút profi. Amellett, hogy elkezdte “összerakni” a támadást és a védekezést, nagyon fontos neki, hogy minden játékosa egészséges önbizalommal dolgozzon.
– Kipróbáltad, az új, 3×3-as szakágat is, sőt abban válogatott is voltál. Hogy tetszett és milyen hatással van, lehet az öt-öt elleni játékodra?
– Úgy gondolom, abszolút pozitív, jó hatással lehet. Sokkal keményebb, fizikálisabb ott a játék, s a keménység a hagyományos kosárlabdában is fontos. Emellett mivel a támadóidő tizenkét másodperc, ott jóval gyorsabban kell dönteni, cselekedni, tehát gondolkodás-gyorsaságban, s remélhetőleg a jó döntések meghozatalában is segít.
– December óta egy ikerpár boldog és büszke édesapja vagy…
– Igen, éppen Hepp-kupa meccsre készültem, amikor jött a hír. Amikor erről edzőnk, Puskás Artúr értesült, azt kérdezte: mit keresek még a csarnokban…