Azok után, hogy a rájátszás első körében 3-1-es összesítésben alulmaradt az alapszakasz-győztes Szolnok elleni negyeddöntő párharcban, csapatunk számára véget ért ez a fölöttébb viszontagságos évad. Edzőnk, Kostas Flevarakis számára meglehetősen speciális volt az utolsó mérkőzés, a Szolnokon történt kiállítása miatti eltiltását töltve nem ülhetett le a kispadra, hanem nagy magányban a Novomatic Aréna lelátójáról figyelte a találkozót, amely – mint kiderült – az évad utolsó meccse volt
– Milyen érzés volt a lelátóról figyelni a csapatot, a mérkőzést, úgy, hogy nem meccselhettél?
– Gondolom, valami olyasmit érezhetnek a rabok a börtön rácsai mögött, mint amit én éreztem – fejtegette Kostas. – Borzasztó érzés volt a tehetetlenség. Gazdagabb lettem ugyan egy újabb tapasztalattal, de ettől, így utólag mondhatom, szívesen eltekintettem volna.
– És kívülről nézve maga a meccs, a csapat játéka hogy tetszett?
– Néhány kulcsjátékos számára borzasztó nehéz, megerőltető volt az egész szezon, sajnos ők nem voltak elég frissek, fittek. Ezzel együtt, ahogy az egész évadban, az utolsó mérkőzésen is az utolsó pillanatig, az utolsó leheletükig küzdöttek a srácok. Csapatként pedig jól is működtek, úgy gondolom, kihozták magukból a maximumot.
– És az egész negyeddöntő párharcot hogy láttad?
– Az alapszakasz győztesével, a nagyon bő rotációval, mély kerettel rendelkező Szolnokkal kerültünk szembe. A negyeddöntőben voltak párharcok, amelyek három-nullal dőltek el – a miénk nem ilyen volt. Szerintem nagyon megnehezítettük a Szolnok dolgát, egy ízben pedig remek játékkal le is tudtuk győzni őket. Ezzel lényegében sikerült igazolnunk azt is, hogy nem érdemtelenül jutottunk be a rájátszásba. Még egy gondolat erejéig visszatérve az utolsó mérkőzésre: azon a csapat, első irányítója Jon Elmore nélkül tudott egy végig szoros, kiélezett mérkőzést játszani. Az alapszakaszban bennünket sújtó sok nehézségről annak értékelése kapcsán már beszéltünk, sajnos ez a balszerencse-sorozat a rájátszásban is folytatódott. Éppen ezért úgy gondolom, összességében büszkék lehetünk arra, amit együtt elértünk.
– Megvolt a szezonzáró csapatvacsora, hogy érezted magad?
– Köszönöm, nagyon jó volt egy kicsit kötetlenebb légkörben, nem a csarnokban, a pályán együtt lenni a srácokkal.
– Mik a terveid Sopronnal, a csapattal kapcsolatban a jövőre nézve?
– Egy nagyon furcsa, meglehetősen tömény, hosszú és nehéz szezont zártunk le, amely megítélésem szerint a pandémia és az egyéb problémáink miatt még annál is hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt – különösen az olyanok számára, mint én, akik külföldön, szülőföldjüktől távol töltötték, élték mindennapjaikat. Úgy érzem, most szükségem van egy kis pihenésre, feltöltődésre, remélem otthon ez hamar megtörténik és utána majd gondolkodhatok, gondolkodhatunk a jövőről.
