Fölöttébb zaklatott alapszakaszt tudhat maga mögött csapatunk, amely a sok-sok nehézség ellenére VÉGÜL bejutott a rájátszásba. Együttesünknek – ahogy egyébként riválisaink többségének is – rengeteg problémával kellett megküzdenie az alapszakasz alatt. A sorozatosan, szinte folyamatosan felmerülő gondok, nehézségek láttán talán joggal érezhettük úgy, hogy riválisaink többségénél is több nehézséggel kellett megküzdenünk a bajnoki alapszakaszban. Görög szakvezetőnkkel, Kostas Flevarakisszal próbáltuk értékelni az alapszakaszban történteket
– Harmadik irányítóját és második centerét “fogyasztja” a szezonban csapatunk. Kostas, ha visszaemlékszel rá, hány alkalommal kellett újra kezdened a csapat építését? – kérdeztük edzőnket.
– Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az évad elején gyakorlatilag minden hét az újratervezés jegyében telt – mondta már nevetve visszagondolva a kezdeti nehézségekre Kostas. – Volt, hogy a huszonhárom év alatti fiataljaink többsége “dőlt ki”, de az is előfordult, hogy felnőtt korú magyar játékos nélkül kellett kiállnunk a mérkőzésre. Az első irányító csere után, a decemberi hónapot gyakorlatilag első centerünk, Tyler Wideman nélkül játszottuk le. Amikor pedig úgy döntöttünk, nem várunk tovább, hanem váltunk és meg is jött az új középjátékos James Padgett és lejátszotta első meccsét, a következő napon fogta magát és távozott az irányítónk, Jackson – gyakorlatilag kezdhettünk minden elölről.
– Melyik volt a legnehezebb és a legjobb, legsikeresebb időszak az alapszakaszban?
– A legnehezebb pont az előbb említett januári periódus volt, amikor megjött és lejátszotta első meccsét Padgett, másnap pedig Jackson távozott. Kellett keresni egy újabb irányítót, a harmadikat, majd őt és a centert is be kellett építeni a csapatba. Közben három-négy naponta játszottuk a mérkőzéseket. Ekkor előfordult, hogy akadtak akik úgy voltak kénytelenek játszani, hogy sérülésekkel bajlódva nem voltak teljesen egészségesek, így nem tudtak teljes értékű edzésmunkát végezni. Az egyetlen igazán gyenge meccsünk is erre az időszakra esett, a fehérvári vereség. A legjobb szakaszunknak egyértelműen az alapszakasz végén, a válogatott szünet utáni időszakot mondhatjuk. Ekkor volt időnk együtt dolgozni, összerakni a játékot, beépíteni az új játékosokat és meg is lett az eredménye: jöttek a győzelmek, s végül úgy jutottunk a rájátszásba, hogy az alapszakasz végén nem kellett aggódni amiatt, hogy más csapatok egymás elleni meccseinek eredményei kedveznek-e nekünk vagy sem. Öt meccset nyertünk idegenben, sikerült győzni Debrecenben és Pakson – ezek bravúrok! Igaz ugyan, hogy öt meccset elveszítettünk itthon, de a Falcót és a Körmendet is “elkaptuk”.
– Egyénileg volt, aki többet adott, mint amit vártál és esetleg akadt, aki elmaradt attól, amit vártál?
– Összességében azt mondhatom, hogy gyakorlatilag mindenkinek akadtak jobb és gyengébb meccsei, és szerencsére akadt néhány mérkőzés, amelyen volt, aki extrát hozott, de nem szívesen emelnék ki senkit. Elmarasztalni pedig nincs nagyon okom, hiszen mindenki próbálta az adott állapotának megfelelő legjobbját nyújtani.
– A csapat elérte célját, bejutott a rájátszásba. A távolabbi jövőt illetően vannak már terveid, elképzeléseid?
– A távolabbi jövőn még nem nagyon gondolkoztam, most a Szolnok elleni playoff párharcra készülünk, koncentrálunk. Nagyon szeretném, ha ott a csapat kiadná magából a legtöbbet, és meg tudnánk nehezíteni az alapszakasz győztesének a dolgát.