– Nem indult jól az évad neked, eddig alig-alig tudtál játszani a szezonban…
– Igen, előbb részleges bokaszalag szakadást szenvedtem, ami igen lassan, nehezen gyógyult és beteg is voltam, tehát valóban keveset játszhattam.– Hogyan is kerültél a kezdőbe a Kaposvár ellen?
– Centerünk Tyler úgy volt, hogy megpróbálja, de már  a bemelegítésnél jelezte, fáj az Achillese, nem tudja vállalni a játékot. Miután ez kiderült, az edző, Kostas Flevarakis nem “ragozta túl”,  egyszerűen szólt nekem: én fogok kezdeni. Nem tagadom, eléggé meglepett, de a társak, a srácok folyamatosan buzdítottak, biztattak.– Elég látványosan kezdted a meccset,  gyönyörűen blokkoltad a Kaposvár horvát középjátékosának, Josip Jukicnak a dobását. Ez adott önbizalmat?
– Nem is annyira ez a momentum, inkább a társak biztatása és jó játéka. Minden társam buzdított és a többiek, elsősorban Jogi, Tino (Antino Jackson), valamint a padról beszállva a csapatnak új lendületet adó Milos jó játéka, valósággal magával ragadott. Élveztem a játékot,  emellett próbáltam bizonyítani, hogy lehet rám számítani. Úgy érzem, hogy sikerült, de biztos, hogy a társak segítsége nélkül  nem ment volna. A kosaraim előtt jó labdákat kaptam, nem volt nehéz dolgom.

– Tylernek is tetszett a játékod?
– Nagyon jó most a “kémia” a csapatban. Tyler is nagyon örült, hogy ment nekem a játék. Azt mondta, bízott benne, tudta, érezte, hogy jól fogok játszani.

– Milyen hatással lehet ez a siker és a csapat játékára és a tiédre?
– Nagyon remélem, hogy Tyler már bevethető lesz a hétvégi körmendi meccsen, amely igen nehéznek ígérkezik, szükség lenne a játékára. Úgy érzem, a keddi győzelem nagy lökést adhat a társaságnak. Ami pedig engem illet, ha lehetőséget kapok újra megpróbálom bizonyítani, hogy bármikor lehet rám számítani, hogy tudok segíteni a csapatnak.