Térdedről gurulva milyen messziről látlak már, kis anyánk!Ahogy kiszaladtam féltő kezed közül – mint nyögő gally, hogyha kicsapja gyümölcsét a hirtelen vihar: kezed utánam nyúlt, majd az égre lebbent –az úti por sodró habjairól még visszatekintettem, a kerítés mellett álltál hajladozva – kék hegyek s füstölgő városok emelték lengő ingekből titkos karjaikat.