Hat év után tért vissza csapatunkhoz a szurkolóink által annak idején is kedvelt kemény, harcos középjátékos, Molnár Marci. Visszatérése utáni első benyomásai mellett emlékeiről is beszélt

– Milyen újra az SKC-ban edzeni?
– Köszönöm, jó újra itt, bár sok az új, de nem ismeretlen arc. Csak Takács Norbival játszottam együtt, Supola Zolit és Sitku Marcit ellenfélként ismerem. Vincenttel nyaranta gyakoroltunk együtt, és még kis tíz-tizenkét éves srác volt, amikor megismertem Csátaljay Petit, akinek az édesapja, Gábor annak idején az SKC-ban, tagja volt a szakmai stábnak.

– Elkerülve Sopronból, hol volt neked a legjobb?
– Szerintem a székesfehérvári volt a legjobb szezonom, de sajnos az a vírus miatt félbeszakadt. Eredményesség tekintetében a debreceni volt a legsikeresebb, többek között egy Magyar Kupa ezüstéremmel.

– Szurkolóink nyilván örülnek, hogy újra az SKC-t erősíted. Minek volt ez köszönhető?
– Elsősorban annak, hogy a vezetőedző, Kostas Flevarakis személyesen hívott és keresett, hogy szeretné ha a Sopronban játszanék. Ez nekem nagyon fontos volt!

– Nézted a magyar-litván vb-selejtezőt?
– Persze! Nagyon jó meccs volt és kár, hogy nem sikerült megnyerni, bár remekül játszott a csapat. Ez is egy nagyon szép eredmény a világ egyik legjobb válogatottja ellen, és nem álltak messze a srácok egy igazán nagy bravúrtól. Kis szerencsével ez is sikerülhetett volt, akadt egy-két érdekes fújás, de nagyon jó a válogatott. És persze eszembe jutott az első, és eddigi egyetlen válogatottságom, szintén pont a litvánok ellen a Tüskecsarnokban, az egy sokkal simább meccs volt. Ezzel együtt, bár csak az utolsó két-három percben játszottam, felejthetetlen élmény maradt remek hangulatban pályára lépni a nemzeti csapatban.

– Szép emlékekből Sopronhoz, az SKC-hoz is kötődhet néhány…
– Leginkább nem is egy soproni, hanem egy kaposvári meccs ugrik be. A bronzcsata utolsó, hosszabbításos mérkőzése! Sérültjeink is voltak, akadtak, akik kipontozódtak, így a végjátékban és a hosszabbításban is a pályán voltam. Sikerült pár lepattanót visszatéve néhány kosarat is dobnom. És ezek után a “hab a tortán” a késő esti hazatérés volt Sopronba. A Fő téren rengeteg szurkoló várt és ünnepelt minket, ez is egy gyönyörű, örök emlék.

– Mennyiben más játékos a most visszatérő Molnár Marci, mint aki hat éve távozott Sopronból?
– A mentalitása, harcossága semmit nem változott. Viszont azóta több helyen is játszottam, sok tapasztalatot szereztem, érettebb, rutinosabb lettem. Remélem, küzdő szellememmel, a megszerzett tapasztalatommal nagy hasznára leszek majd a csapatnak.