Orrtörést szenvedett Székesfehérváron az Alba elleni mérkőzés 3. negyedében irányítónk, Halász Ákos. A rutinos kosaras sérülése története mellett honlapunknak arról is beszélt: milyen érzés is volt az utolsó negyedet a kispadról végignézni, valamint elmondta, megítélése szerint minek köszönhető a parádés, immár 12 mérkőzésre nyúlt győzelmi sorozatunk
– Mi történt a fehérvári mérkőzés harmadik negyedében, hogyan sérültél meg?
– Az Alba egyik fiatal játékosa lendületesen, a labdát vezetve jött előre, majd felugrott passzolni, és szinte szabályosan belém ugrott, majd átrohant rajtam. Közben a kezét is felemelte, és ha jól emlékszem, alkarral érte el a fejemet-orromat, ami, mint később kiderült: eltörött. Ömlött belőle a vér, kaptam és cserélgettem utána sűrűn a tamponokat.
– Milyen érzés volt így végignézni a negyedik negyedet?
– Az elején játékra jelentkeztem edzőnknél, hiszen irányító poszton egyrészt a súlyos térdsérülést szenvedő Rickey már, a helyére igazolt új irányítónk pedig még nem játszhatott. Ebben az eleve nem egyszerű helyzetben Teyvonnak kellett irányítani, ő pedig négy faulttal állt, így szóltam, ha kell, bemegyek. Utólag belegondolva persze nagy hülyeség lett volna törött orral és zúgó fejjel visszamenni, de bennem még dolgozott az adrenalin, szerettem volna segíteni. Szerencsére edzőnk, Kostas nem akart kockáztatni. Utána, kicsit már lehiggadva felemelő érzés volt hallani, ahogy szurkolóink szinte hazai pályát varázsoltak a fehérvári csarnokban. Már a meccs előtt, amikor megérkeztek is, szinte soproni hangulatot teremtettek. Szerencsére a srácoknak a végjátékban helyén volt az eszük és a szívük, így összességében a legjobb kombináció született: nem kellett visszamennem, és nyertünk. Hangsúlyozom, hogy a csapatot Székesfehérvárra elkísérő szurkolók nélkül nem sikerült volna.
– Mi történt veled a meccs után?
– Szüleim, akik Kaposvárról érkeztek megnézni a mérkőzést, utána gyorsan elvittek Székesfehérváron a kórház sürgősségi osztályára, ahol megvizsgáltak, megröntgeneztek, és megállapították az orrtörést. Természetesen azonnal megkérdeztem, mennyit kell kihagynom, ott két hetet mondtak, majd némi “logisztikai variálás” után, a csapathoz képest, bő fél óra késéssel hazatértem Sopronba. Ma délelőtt itt is megvizsgáltak, és már egy kicsivel optimistább előrejelzést adtak. Ami biztos, jövő vasárnapig pihennem kell, a hétvégi Szolnok elleni hazai bajnokit ki kell hagynom, amit már most sajnálok, hiszen biztos hogy óriási lesz a hangulat. Utána jön egy újabb vizsgálat, amely majd eldönti, hogy jövő szerdán, a válogatott szünet előtti utolsó mérkőzésen, Kecskeméten játszhatok-e. Utána pedig egy hosszú szünet következik a válogatott programja miatt.
– Mielőtt a szenzációs sorozatunkról kérdeznénk, először arra lennénk kíváncsiak, mit szóltál, amikor újra Kostas lett az edző, aki az előző szezonban – legalábbis kívülről úgy tűnt – elég látványosan “mellőzött” téged…
– És ezt teljes joggal tette! Az előző évad előtt a másodosztályból érkeztem. Össze sem lehet hasonlítani a játék ritmusát, intenzitását, keménységét az NB I-ben és az NB I B-ben. Emellett a szezon elején közel másfél hónapra karanténba kerültem. A csapat érdeke szempontjából, Kostas teljes joggal játszatott engem keveset, bizony én is éreztem az edzéseken, hogy sajnos “kilógok” lefelé. Azért a szezon második felében, a vége felé, amikor már fizikailag kezdtem utolérni magam és fokozatosan sikerült felvennem a ritmust, ezt érzékelve már ő is fokozatosan egyre többet és többet játszatott, úgyhogy nem volt semmi gondom azzal, hogy újra ő ült a kispadra.
– Ha a Szolnok elleni hazai mérkőzést ki is kell hagynod, aktív részese volt a tizenkét győzelmet számláló sikersorozatnak, és előtte is játszottál, amikor még kevésbé ment a csapatnak. Mit gondolsz, minek köszönhető ez a remek menetelés, főleg a gyenge szezonkezdet fényében?
– Az évad elején szinte minden héten “produkáltunk” egy-két sérülést. Akik maradtunk, sokat játszottunk, és fizikálisan, majd a vereségek hatására mentálisan is elfáradtunk. Szerintem nagyon sokat számított, hogy McGill személyében, egy a csapat stílusához remekül illő irányítót sikerült igazolni. Ehhez járult, hogy miután Kostas került vissza a kispadra ő nagyon szépen összerakta a játékot, különösen a védekezést. Több sérült játékos is felépült, visszatért, majd szépen mindenkinek meglett a maga helye, szerepe a csapaton belül. Frissebbek lettünk, jöttek a sikerek, nőtt az önbizalom, a szurkolóink pedig szinte belejahszolnak minket a győzelmekbe.
Fotók: SKC-FALCO (01.08.)
Prémium Média & Sport Management Zrt. – ALBA Fehérvár-SKC összecsapás (02.05.)