Az előző években több szakvezetőnk munkáját segítő Bors Miklós lesz a vezetőedző csapatunknál a következő évadban. Munkáját egy szintén fiatal szakember, a 2021-22-es évadban a Honvédot az élvonalban vezető, az előző szezonban pedig a fővárosi együttest bent tartó Baksa Szabolcs segíti

Klubunk ügyvezetője, Pojbics Szabolcs a döntéssel kapcsolatban kiemelte: a vezetőség úgy látja, hogy Bors Miklós az előző években Sabáli Balázs, rövid ideig Dzunics, majd Kostas mellett sokat tanult, fejlődött. Amikor pedig neki kellett előlépni, és ő vezethette a csapatot, már több ízben bizonyította is rátermettségét. Elég csak arra gondolni, hogy a ’21-22-es évadban a 13 győzelmes sikerszériát az ő vezetésével kivívott oroszlányi bravúrral indítottuk.
Segítője, Baksa Szabolcs pedig a – többi csapathoz képest kevesebb légióst foglalkoztató újonc – Honvédnak az élvonalban való bent tartásával bizonyította, hogy érti a szakmát.
Klubunk a két fiatal szakemberrel egy éves szerződést kötött, de mint Pojbics kifejtette: bízik abban, hogy a kettős úgy vezeti majd a csapatot, hogy bizonyítja, érdemes hosszabb távon is számítani rájuk.

Két játékosunk is ott van a bő egy hét múlva, június 24-én kezdődő, Debrecenben rendezendő U19-es világbajnokságra készülő magyar válogatott keretben

Csátaljay Péter és Csendes Péter is készül a jövő hét végén kezdődő debreceni U19-es VB-re, amelyen korosztályos válogatottunk a rendező jogán vehet majd részt. Nagyobb nemzetközi tapasztalata Csátaljaynak van, aki részt vett, sőt a magyar csapat legeredményesebb játékosa volt a tavalyi bulgáriai B-divíziós U18-as EB-n.

Jövő szombattól a világbajnokságon akár két, – sőt, ha ide számítjuk a szintén kerettag és a kosarazást a Sopronban kezdő, ám pár éve Pécsett játszó ifj. Meszlényi Róbertet is, három – Sopronból induló játékos képviselheti majd a magyar színeket a világbajnokságon. Addig még van bő egy hét, Váradi Kornél szövetségi edző a tervek szerint a jövő hét közepén jelöli ki a világbajnokságon szereplő tizenkettes keretet.
Csendesnek mindenesetre az A-divíziós lengyelek elleni felkészülési mérkőzésen dobott 24 pont jó ajánlólevél lehet arra, hogy a szűkített keretnek is a tagja lehessen….

A csapatunkban eltöltött 12 évad után befejezte aktív játékos pályafutását Takács Norbi, aki az utóbbi években a csapatkapitányi tisztet is betöltötte. Norbi nem kevesebb, mint 7 – Horváth Imre, Meszlényi Róbert, Sabáli Balázs, Váradi Kornél, Dragan Aleksic, Dzunic Branislav és Kostas Flevarakis – edzővel dolgozott együtt. Játszott 2 kupadöntőn, ugyanakkor szerepelt egy a kiesés elkerüléséért vívott drámai párharcban egyaránt. Norbi tehát volt nagyon fent és „mélyen” is csapatunkkal. Vele beszélgettünk búcsúzása, visszavonulása kapcsán

– Játszottál két kupadöntőn, és a bennmaradásért vívott play-out párharcban egyaránt. Az SKC-ban szerzett tapasztalataid alapján min múlik, hogy milyen egy adott évadban a csapat?
– Amikor a 2010-es évek közepe táján bejutottunk a kupadöntőbe, valamint a a bajnokságban többször is a legjobb négy közé, azaz az ország meghatározó csapatai közé tartoztunk, volt egy nagyon erős magyar magunk: Rujival, Molnár Bandival, Dénes Gabival, Trepák Zolival, Tóth Gerivel. Akkor még én voltam a fiatal, aki próbálta magát bejátszani a csapatba. Megvolt az egyensúly a teherviselés terén a magyar játékosok és a légiósok között. Az a társaság ráadásul nem csak a pályán, hanem azon kívül is nagyon együtt volt. Amikor viszont a bennmaradásért kellett játszanunk, egyrészt nagyon gyengén kezdtünk, edzőváltás is volt, másrészt szinte a teljes a szezon elején szerződtetett légiós sort le kellett cserélni, az évad közben kellett többször is megpróbálni újra építeni a csapatot, de nem nagyon akart összeállni. A vereségek miatt a hangulat sem volt túl jó az öltözőben.

– A kupadöntő az idén is összejött…
– A Szolnok elleni elődöntő extra, minden tekintetben kiemelkedő meccs volt, felejthetetlen marad, ugyanúgy ahogy a régebbi pécsi sorozat is. Kostas időszakában mindig sikerült teljesíteni a célt, bejutottunk a rájátszásba. Az előző években többször is gyengén kezdtünk, nem tudtunk indulni a kupában, most, amikor sikerült, a döntőt leszámítva tényleg nagyot alakítottunk.

– Szinte minden évre akadt Tőled egy-két nagy, nyerő kosarad, triplád, győzelmet jelentő kulcsfontosságú találatod egy-egy mérkőzés végén…
– Valóban volt vagy nyerő, vagy hosszabbítást jelentő kosaram szinte minden szezonban, egy időben rám is aggatták a csapatban a „Megmentő” becenevet, ami rám is ragadt A nemrég befejeződő szezonban a ZTE elleni első negyeddöntőn, három másodperccel a rendes játékidő letelte előtt sikerült egy lepattanót vissza pöciznem, ezzel lett hosszabbítás – más kérdés, hogy sajnos nem sikerült nyerni.

– A tizenkét az SKC-ban eltöltött évad alatt maradt benned valami hiányérzet?
– Minimális, nagyon kevés. Talán a két utolsó szezont tudnám említeni, mindkétszer olyanok voltak a negyeddöntőkben, az első meccsek – például, amelyről az előző kérdés kapcsán beszéltem -, amelyeket, ha megnyerünk, biztos, hogy más lett volna a két párharc lélektana, és talán a végkimenetele is – mindkétszer nagyon kevésen múlt. Jóval több viszont a felejthetetlen, örök emlék: a pécsi Magyar Kupa sorozat, a bajnoki bronzérem utáni ünneplés a Fő téren, a tavalyi tizenhármas győzelmi sorozat, vagy idén a körmendi győzelem, és a Szolnok elleni Magyar Kupa elődöntő. Összességében úgy érzem, az elmúlt bő évtizedben a csapat a lehetőségeihez mérten ki tudta hozni magából a maximumot.
Köszönöm a családomnak, az összes csapattársamnak, a vezetőknek, a szurkolóknak a sok szép emléket.

– Sopronban alapítottál családot, mik a terveid a jövőre nézve?
– Sopronban igazi otthonra leltem, itt él a családom, és itt képzelem el az életemet. Nem maradok a sportágban, a civil szférában szeretnék dolgozni. A csapat mérkőzéseire azonban tervezem, hogy kijárok, figyelemmel kísérem az SKC-nál történő dolgokat – csak már egészen más minőségben, mint eddig.

Molnár Márton után druszája, Sitku Márton is szerződést hosszabbított klubunkkal

A „védett korból” azaz az utoljára a következő évadban alkalmazott következő évadban működő fiatalszabályból már „kiöregedő” játékosunk honlapunk érdeklődésére elmondta, a hosszabbítás lehetősége már azelőtt felvetődött, hogy eldőlt, hogy nem jutunk a legjobb négy közé. Sitku Marci hozzátette: ugyan jól esett neki a megelőlegezett bizalom, de az 5-8. helyekért játszott mérkőzéseken mindenképpen szerette volna bizonyítani, hogy méltó rá. Hozzátette: három éve szerepel csapatunkban, mindig is szeretett nálunk játszani, jól érezte magát. Így, hogy a vezetőség is szerette volna, hogy maradjon, tulajdonképpen találkozott a két fél akarata, így egyértelmű volt, hogy marad.
A magát klubunkhoz immáron a negyedik évadra elkötelező kosaras kiemelte: nagyon sok köszönettel tartozik korábbi edzőnknek, Kostasnak, hiszen annak idején egy nyár közepén tartott rövid kis felmérő jellegű edzőtáborban a görög szakember jelezte, hogy számít rá, hogy szüksége lesz rá a csapatban, és az elmúlt évek alatt nagyon sokat tanult tőle.
Bár már nem lesz „védett korban”, Sitku Marci reméli, hogy a jövőben is megkapja a lehetőséget az új edzőtől majd a bizonyításra. A nyáron egyetemi tanulmányai mellett tervezi, hogy kilátogat Szlovéniába a női válogatott Eb-csoportmeccseire, valamint lesz egy kis nyaralása is. Hogy azért formában, mozgásban maradjon, arról csapatunknál az előző évadban erőnléti edzőként dolgozó szlovén szakember, Luka Steblaj gondoskodott, aki nyárra edzéstervet írt neki, amelyet természetesen be is tart, hiszen nem szeretné „leeresztett” állapotban kezdeni a felkészülést.