Látványos, kosarakban gazdag, drámai, hosszabbításos csatában maradt alul 117-112-re, a múlt hét végén Magyar Kupa ezüstérmet szerző csapatunk Zalaegerszegen, a bajnoki negyeddöntő első mérkőzésén. Holnap 19 órától az egyenlítésért lépnek pályára Takács Norbiék

Kostas a szerdai vereség „utóhatásával” kapcsolatban azt fejtegette, hogy néhány esemény, amelyek közrejátszottak a vereségben, a mérkőzés után bizony elég lehangolttá, frusztrálttá tették a társaságot.Tegnaptól fogva viszont már rendkívül motiváltaknak, elszántaknak látja a csapat játékosait, a srácok mindenképpen vissza akarnak vágni a ZTE-nek. Kostas szerint a szerdán történteken már túlette magát a társaság. Ami nehezítheti a helyzetet, hogy két hét alatt ez már a hatodik mérkőzése lesz a csapatnak, és ezek közül csak a második hazai pályán. Az előző öt összecsapás között ráadásul volt egy dupla, szerdán Zalaegerszegen pedig egy egyszeri hosszabbításos találkozó.

Edzőnk úgy véli, leginkább két dologra építhet holnap a csapat: a Magyar Kupa elődöntőjében a Szolnok elleni, valamint a zalaegerszegi mérkőzés második félidejében nyújtott játék mellett a „hatodik emberére”, a szurkolótábor segítségére, amely Zalaegerszegen és a Magyar Kupa négyes döntőjében is hallatta hangját. Az SKC szakvezetője reméli, hogy holnap egy igazi Aréna-hangulatú találkozón a srácok képesek lesznek kiegyenlíteni a párharcot, a remek erőkből álló ZTE ellen.

Ellentétes félidők mérkőzésén a szünetben még 15 pontos hátrányban voltunk, majd remek második félidei játékunkkal, és Takács Norbi bravúros pöcijével hosszabbításra mentettük a találkozót. A ráadás elején vezettünk is, a közepén jött egy kis rövidzárlat, majd két bravúros triplával újra nyílttá tettük a drámai, feszült légkörű, remek mérkőzést. A hosszabbítás végén pontosabb, fegyelmezettebb és szerencsésebb is volt a ZTE, amely így vezet a 3 győzelemig tartó párharcban

ZTE – Sopron KC 117-112 (24-16, 27-20, 21-30, 25-30, 20-15)
Zalaegerszeg, férfi NB I, negyeddöntő – 1. mérkőzés
V.: dr. Mészáros, Győrfy, Makrai

ZTE: TRICE 15/9, O’REILLY 34/18, Polster 6/6, OSZTOJICS 16/3, SMITH 22/3
Cs.: RAKICSEVICS 11/3, KELLER 11/3, Csuti, Zsíros, Németh Á.
Edző: Sebastjan Krasovec

SKC: JOSEPH 27/15, JONES 15/9, Valerio-Bodon 4, BARNETT 24/12, Durham 10
Cs.: MOLNÁR M. 10, WHITE 11/6, Supola, Sitku, TAKÁCS 11/9
Edző: Kostas Flevarakis

Két gyors hazai hármassal indult a meccs, majd Vincent duplája alaposan feldobta a csapatot, egy 7-0-lal fordítottunk – benne Joseph triplájával – és hallatta is hangját, a fiúkat szép számú elkísérő szurkolótáborunk. Újra zalai pillanatok következtek, O’Reilly jóvoltából, de csapatunk Jones jóvoltából próbált tapadni a ZTE-re. A negyed hajrájában a remek dobóformát kifogó vendéglátók Polster és O’Reilly hármasaival újra elléptek, ráadásul a végén White 4 büntetőből csak egyet értékesített.

A második etap elején váltva estek a kosarak, csapatunkat Durham tartotta „látótávolságon” belül, ám mivel gyakorlatilag minden támadásból betaláltak a hazaiak, érdemben nem sikerült közelebb kerülni hozzájuk. A szakasz derekához közeledve Norbi dobott hármast. A ZTE azonban minden akcióját kosárral zárta, így hiába dobott Joseph is triplát, a szakasz közepén Trice két triplájára építve egy 8-0-lal 18 ponttal húzott el ellenfelünk. Molnár Marci közeli kosaraira alapozva egy 6-0-lal faragtunk a hátrányon, amely 15 pontos lett a szünetben.

Térfélcsere után váltva estek a kosarak, tartotta 15 pont körüli előnyét a ZTE. A 3. negyed derekán az ex-egerszegi Barnett két triplájára építve, egy 10-2-vel 10-en belülre kerültünk. Ellenfelünk időkéréssel törte meg lendületünket, s egy 7-2-vel megállította további felzárkózásunkat. Nem törtünk meg, White hozta újra 10-en belülre csapatunkat egészpályás „szólóval”, majd Joseph is ugyanígy szerzett kosarat. Egy 9-2-t „repesztve” 5 pontra feljöttünk, s lélektanilag kedvező pozícióból várhattuk a 4. negyedet.

Ez azonban Smith triplájával indult, Barnett alsó pozícióból dobott duplával felelt. Belejöttünk, a Szolnok elleni játékot idézve Barnett és White 1-1 hármasával egalizáltunk. A mi szempontunkból a legrosszabbkor szólt hozzá a játékhoz hosszú hallgatás után újra O’Reilly egy triplával. Joseph felelt hármassal, de Keller is betalált távolról. A hajrá hatalmas dobópárbajt hozott, Norbi és Joseph vezetésével tapadtunk a ZTE-re, s bő másfél másfél perccel a befejezés előtt Molnár Marci közelről egalizált. Az izgalmas végjátékban több labdánk is volt a fordításhoz de nem éltünk az eséllyel. Smith büntetői után 3,5 másodperccel a vége előtt Barnett pontatlan hármasánál Norbi pöcizte a ZTE kosarába a labdát, hosszabbításra mentve a találkozót.

Ez Joseph hármasával kezdődött, amelyre két hazai dupla volt a válasz. Váltva vezettek a csapatok, a ráadás derekán, O’Reilly a támadóidő utolsó pillanatában dobott bravúros hármasával 4-gyel elléptek a hazaiak. Talán a hosszabbítás hajrájában jött ki, hogy a kupasorozat fáradtsága. Eladott labdáinkból Smith vezérletével 7 ponttal elment a ZTE, majd Jones és Barnett hármasával letámadó csapatunk 10 másodperc alatt feljött 1 pontra, de O’Reilly kosárnak ítélt dobását követően technikait is kaptunk, így hősiesen küzdő csapatunk végül egy látványos, remek mérkőzésen alulmaradt.

Fotók: Bálizs Zsuzsa

Holnap 18 órától Zalaegeszegen kezdi meg a bajnoki rájátszást – de jó is ezt kimondani – friss Magyar Kupa ezüstérmes csapatunk. Négyes poszton szereplő játékosunkra, Jordan Barnett-re pikáns párharc vár: előző csapata ellen küzd

Edzőnk, Kostas a párharc első mérkőzésével kapcsolatban azt emelte ki, hogy a legnagyobb kérdés az, hogy játékosaink milyen energiával tudják magukat a küzdelembe vetni.
A kupadöntőn látható volt, elkészült erejével a társaság, így a hét elején a frissítésen, és természetesen a ZTE játékából való felkészülésen volt a hangsúly. A múlt hétvégi négyes döntőn Durham és Jones szedett össze kisebb sérülést. középjátékosunk eleve nem volt teljesen egészséges.
Az alapszakaszban a ZTE mindkétszer legyőzte csapatunkat. Ennek kapcsán Kostas azt taglalta, hogy az egerszegieknek van három egy az egy elleni játékban remek külső játékosuk, s jelentős részben az ő hatékony játékukkal múltak fölül minket az alapszakasz mérkőzésein, védekezésben tehát nagyon fontos lesz az egyéni felelősségvállalás. Persze vannak jó dobói, képzett magas játékosai is a ZTE-nek, amely egy nagyon egységes, „kémiájú” társaság, és ezt az alapszakaszban is bizonyította. Bár a pályaelőny ellenfelünknél van, és frissebben is várhatja a párharcot, Kostas úgy vélte, ha egy a Szolnok elleni produkcióhoz hasonló teljesítményt tudnak a srácok letenni a parkettre, akkor bárki ellen lehet esélyük. A Szolnoknál sikerült 12-vel több lepattanót szerezni, és sok, huszonhárom gólpasszt kiosztani. A csapat tehát képes erre, tudhatja ezt, és ez önbizalmat kell adjon a párharcra. Bár ellenfelünk frissebb lesz, mi viszont játékban maradtunk, nemcsak ott voltunk a Magyar Kupa négyes döntőjében, hanem finálét is játszhattunk – nyilván szívesen cserélt volna velünk mondjuk ellenfelünk, valamint az Alba, a Körmend, vagy a Debrecen – és mindez önbizalmat kell adjon.

Megérezte
Erőcsatárunk, csapatunk kulcsjátékosa, Jordan Barnett a Magyar Kupa négyes döntője alatt azt taglalta: neki mindenképpen érdekes lesz a párharc előző csapata ellen. Abban biztos, azt jól látja, hogy a jelenlegi Sopron jobb, mint a tavalyi ZTE, de hogy vajon az ideinél is jobb-e? Nos, Jordan elárulta, valahogy megérezte, hogy találkozunk majd előző csapatával a playoff-ban, és ezt talán meg is említette egerszegi ismerőseinek. Tény, hogy az alapszakaszban mindkétszer a ZTE nyert, de hát a Szolnok is legyőzött minket oda-vissza az alapszakaszban, most itt az alkalom a törlesztésre!

A hét végén remek eredményt ért el csapatunk, amely bejutott a Zsíros Tibor férfi Magyar Kupa döntőjébe, és ezüstérmes lett. Sok csapat lett volna a helyünkben! A finálé ugyan nem sikerült, de ahogy edzőnk, Kostas a mérkőzés utáni televíziós nyilatkozatában kifejtette: már az is nagy dolog, hogy bejutottunk a döntőbe, erre kell emlékezni! Csatlakozzunk szakvezetőnkhöz, és emlékezzünk a szépre, azaz a Szolnok bravúros legyőzésére

Két témát érintenénk csapatunk szédületes, Magyar Kupa-döntőt érő bravúrja kapcsán, majd megkérdeztünk néhány játékosunkat, belülről hogy látták, milyennek érezték a négyes döntőt

A fejlődés útján

Van csapatunkban két játékos, akik hihetetlen fejlődésen mentek keresztül a szezon során. Egyikük új, fiatal szerzeményünk, Valerio-Bodon Vincent. Több mérkőzésen is nyerő embernek bizonyult extra dobásaival, betöréseivel zsákolásaival, remek ütemű blokkjaival. A Szolnok ellen ennyire nem volt látványos a játéka, triplái nem „(s)ültek”, mégis nagyon hasznos tagja volt a csapatnak. Talán fel sem tűnt, de több, mint 32 percet a pályán volt ifjú titánunk. Védekezésben rengeteget lépett előre, ezúttal is jórészt sikerült féken tartania emberét, támadásban  volt két remek zsákolása, és összesen 6 pontja mellett „kézbesített” 4 gólpasszt, egyetlen eladott labdával.

A másik óriást fejlődő játékosunk a centerünk, Juwan Durham. A szezon kezdetén bizony előfordult, hogy szurkolóink fogták a fejüket, mit is művel a pályán „pálcikaemberünk”. A palánk alatti harcban elsodorták, gyakran kiejtette a labdákat, alig szedett lepattanót, azaz a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt súlytalannak tűnt a palánkok alatt. Később apró lépésekkel azért kezdett játékba lendülni, – nyilván a szürke hétköznapok Kostas által irányította edzésmunkának köszönhetően – és a mezőnyemberek is rájöttek, hogyan lehet őt a leginkább hasznossá tenni a csapat számára. Juwan-ra felkerült pár kiló izom, és az edzéseken minden bizonnyal a Molnár Marcival vívott párharcok is „előre mozdították” játékát.

Egy statisztikai adalék Durham fejlődéséről: a szezon elején, a 2. fordulóban, tavaly, október 8-án Szolnokon beleszaladtunk egy elég méretes, 90-57-es pofonba. A szolnokiak centere, Williamson 11 pontig és 6 lepattanóig jutott, mindössze 21 perc alatt, s aki emlékszik még a két center párharcára, gyakorlatilag „megette” a légiós középjátékostól meglehetősen szerény mutatókkal, 7 ponttal és 4 pattanóval záró Durhamet.
A szombati elődöntőben, napra pontosan fél évre az előbb említett összecsapás után a, a Magyar Kupa elődöntőjében a szolnoki középjátékos gyakorlatilag ugyanazokat a számokat hozta (11 pont, 4 lepattanó), nálunk viszont Durham dupla-duplát ért el (12 pont, 10 lepattanó). Tegyük hozzá, hogy a palánk alatti párharcokban Williamson már nem nagyon tudta beforgatni középjátékosunkat, pontjai többségét kiosztásokból középtávoli és távoli dobásokból szerezte. Durham kapcsán arról sem szabad megfeledkezni, hogy abban is elévülhetetlen érdemei voltak, hogy csapatunk egyáltalán ott lehetett a négyes döntőben, hiszen az Oroszlány elleni negyeddöntőn is dupla-duplát ért el 17 ponttal, 15 lepattanóval.

Nem zsoldosok, harcosok
A szurkolók – nem is mindig alaptalanul – hajlamosak zsoldosként (le)minősíteni a csapatukhoz érkező idegenlégiósokat. Mit is értenek ez alatt? Azt, hogy a csapatukhoz szerződő külföldi kosarasokat alapvetően nem is igazán érdekli, hogy milyen eredményt érnek el együttesükkel, valójában egy dolog számít nekik: csináljanak egy szezont jó statisztikai mutatókkal, hogy jobb helyre, több pénzért állhassanak tovább a következő évadra.

Vegyünk ki két jelenetet a szombati Szolnok elleni elődöntőből. Az egyik ilyen esemény a második félidő elején történt: kanadai irányítónk, Yasiin Joseph 39-35-ös vezetésünknél támadó lepattanót szerzett és 2+1-es akciót mutatott be. Ez a tőle szokatlan, a szolnoki magas emberek szorításában szerzett bravúros kosár óriási lökést adott a csapatnak, akciója egy 12-4-es rohamot indított útjára. A másik kucsfontosságú eseménynek egyik főszereplője szintén kanadai irányítónk volt. A 4. negyed közepén, 69-68-as vezetésünknél történt, amikor veszedelmesen „tört föl” az Olaj, hogy védőpalánkunk alatt egy lepattanóért vívott harcnál „Jóska” testi épségét nem kímélve, szinte felborítva a reklámokat „futtató” LED falat, s átesve azon kanalazta vissza a labdát, jó messzire hajítva azt gyűrűnktől. A labda nagyjából a félpályáig került vissza, harcoltak érte a játékosok, s némi „flipperezés” után a szolnoki hárompontos környékére került. Közben Jordan Barnett, csapatunk a mérkőzésen a legtöbb időt, 35 percet a pályán töltő játékosa szinte reménytelennek látszó helyzetből, akkor már 30 igen nagy iramú játékperccel a lábában, reménytelennek látszó helyzetből tiszta erőből elkezdett sprintelni, hogy megszerezze a labdát. Hitt benne, megszerezte és zsákolt egy hatalmasat – demoralizáló találat volt! Zsoldosok ilyeneket nem tesznek! Ilyeneket HARCOSOK csinálnak!

A finálé után kíváncsiak voltunk néhány játékosunk véleményére: ők hogyan értékelik a fővárosi szereplést.

Yasiin Joseph: – Az első meccsen, a Szolnok ellen nagyon egységesen és jól játszva nagyon szép győzelmet arattunk. Ez azonban fizikailag nagyon sokat kivett belőlünk, a döntőben szinte úgy éreztem, mintha ólomlábakon járnánk, nagyon lassúak voltak a lépéseink, nem tudtuk megbontani a Falco védelmét, összességében azonban a második hellyel nagyon szép eredményt értünk el.

Molnár Márton: – Az elődöntőben a Szolnok ellen a szezon egyik, ha nem a legjobb játékát nyújtottuk, annak pedig külön is örültünk, hogy egy élcsapatot tudtunk legyőzni egy fontos mérkőzésen, ez ugyanis a bajnokságban eddig nem sikerült. A döntőben a Falco agresszív védekezése ellen nem tudtuk a labdát úgy járatni támadásban, mint egy nappal korábban, jobbak voltak, el kell ismerni. Szeretném megköszönni szurkolóinknak egyrészt azt, hogy ennyien elkísértek minket, hogy buzdítottak, és hogy a négyes döntő során végig mögöttünk álltak! Az ezüstéremre pedig büszkéknek kell lennünk, senki nem várta ezt az eredményt a csapattól. Nyakunkon a bajnoki rájátszás, nincs sok idő addig, és arra is próbálunk a lehető legjobban felkészülni.

Valerio-Bodon Vincent: – Összességében egy nagyon jó négyes döntőt játszottunk, a Szolnok ellen igazi csapatként küzdve, harcolva szereztünk egy nagyon szép és értékes győzelmet. Amit sajnálok, hogy a döntőben nem tudtunk nagyobb ellenállást kifejteni, a Falco a Bajnokok Ligájában edződött, és talán az ilyen szintű sorozatterheléshez is jobban hozzászoktak játékosai. Jön a rájátszás, ott is szeretnénk a legjobb négy közé jutni.

Juwan Durham: – Kitűnő meccset játszottunk az elődöntőben, a döntőre nem maradt energia. Csodálatos közönségünk van, jó volt együtt örülni a szurkolóinkkal, de már előre kell néznünk, szerdán indul a bajnoki rájátszás.

Sitku Márton: – Remek érzés volt egy ilyen torna légkörébe beleszagolni. Az elődöntőben csapatként, nagyon jól játszottunk, de az a remek siker, amelyben a remek hangulatot teremtő szurkolónknak is nagy szerepük volt, amint az a döntőben látszott, nagyon sokat kivett belőlünk. Örülök annak, hogy szurkolóinkkal együtt örülhetünk, de rögtön jön a rájátszás, arra készülünk.

Fotók: Bálizs Zsuzsa