Kerék Imre: Virágvölgy Véraláfutásos őszi alkony. vörhenyes cserjékkel bozontos ágyékú völgytorokban a szél hullámai lányos ünők, szarvastehenek párázó szagát sodorják: koronás bikákat ajzva tülekedésre, nászra. Ide szöktél a város ideges nyüzsgéséből, dohányszín, friss avar kesernyés illatával teleszívni tüdődet; cserszömörce lilatollas bugáját, húsos som puhuló, piros bogyóit könnyű tűnődés hálójába fogni. Méz-mosolyú nők rádioaktív sugarakkal roncsoló szemétől, elodázhatatlan ügyek tüskés gubancaitól távol, ámulhatsz szabadon zöld küllő röpte ívén, levélrajzon, szarvasbogár horgas agancsán. Fönt északra húzó vadlibák kiáltozásától hangos a violás fátylakat úsztató égalj, mintha csak téged szólongatnának kétségbeesetten az évszak kilakoltatottjai, míg egy láthatatlan kéz letörli őket a láthatárról. S végképp egyedül maradsz a szikla-kopáran derengő boltozat alatt, a beálló hatalmas csöndben. Csak bokádhoz-láncolt árnyékod kísér a holdsütött csapáson. Kép: Látkép a Koronázódombról (In: Duics Pál-Kerék Imre: Sopron)

tovább:
Kerék Imre: Virágvölgy