– Az első év tapasztalataival a hátad mögött mennyiben volt más a második évadod?”- Az élet így már sokkal egyszerűbb volt. Sok mindenkit ismertem, az angollal már nem kellett foglalkozni és New Orleansot is nagyon megszerettem. A társaság nagyon jó volt, olyanok voltunk, mint egy kis család. Hálaadáskor mi is megtartottuk a saját ünnepünket. Én csináltam a pulykát, amire máig nagyon büszke vagyok! Kosarazás szempontjából a tavalyi év egy fordulópont volt az iskola történetében. Első divízióból a másodikba kerültünk, így rengeteg játékos hagyta el a csapatot és a helyettük érkezőknek időbe telt míg felvették a ritmust. Ugyanakkor ez egy ugródeszka volt a számomra! Csapatkapitány és kezdő irányító voltam, aminek nagyon örültem és úgy érzem teljesíteni is tudtam az elvárásokat.”- Másodikasként hárultak rád egyéb feladatok, melyek újoncként még nem? ”- A sok új játékossal ellentétben az edző engem már ismert, tudta, hogy mik az erősségeim, ismerte a játékomat, és azt is, hogy miben kell fejlődni. A csapatkapitányi poszt betöltése felelősséggel jár, egyengetni az elsősöket, a fiatalokat mindig bonyolult feladat. ”- Mennyire alakult át a csapat az előző évadhoz képest? ”- Mondhatni teljesen. Nagyon sokan diplomáztak és sokan el is mentek másik iskolába, így a tavalyi szezon elején egy teljesen új csapatot kellett felépíteni az edzőinknek. ”- A szereped a csapaton belül változott valamennyit?”- Egyedüli visszatérőként már tudtam mik az elvárások és így már nagyobb feladat hárult rám a mérkőzéseken. A külföldi-elsős szerepéből sikerült egy nagy lépést tennem előre! Remélem ez ebben a szezonban is így marad és idén is számítanak rám. Továbbra is próbálom a maximumom nyújtani és tovább fejlődni.”- Milyen évet zártatok csapat szinten, illetve személy szerint Neked hogy alakult a szezon? Elégedett vagy?”- A csapat nem volt túl sikeres sajnos, de a saját játékommal nagyjából meg voltam elégedve. A tavaly nyáron az U20-as válogatottal nagyon sokat…

tovább:
Soproni csapat-kapitány a New Orleans Egyetem kosarasainak élén!