Önkritika és előrelépés

Az SKC-tól történt távozása kapcsán próbálta honlapunk a korábban rendkívül sikeres szakembert, a Sopronban töltött időszakának, s azon belül a csapatnál a közelmúltban kialakult szituáció értékelésére kérni Sabáli Balázst, a klubbal hétfőn közös megegyezéssel szerződést bontó vezetőedzőt
A korábban csapatunkkal Magyar Kupa ezüst és bajnoki bronzérmet szerző, az együttest nagyjából egy év megszakítással gyakorlatilag 6 esztendőn át vezető szakember, a pár évvel ezelőtti sikerekről azt mondta: szerinte nagyon sokat számított, hogy akkor a pályán kívül is nagyon együtt volt az a társaság, közös programokkal, például kávézásokkal.
Csapatunk immáron csak volt szakvezetője kiemelte: nem veszi fel azt a stílust, amelyet néhány álnév mögé bújó kommentelő. Aki ismeri, tudja: neki, ha valakivel valami gondja, baja volt, azt az illetővel négyszemközt, személyesen szokta megbeszélni.
Sabáli kifejtette: neki, személy szerint most ebben az új helyzetben, elsősorban saját magával kell foglalkoznia. Ebbe beletartozik a csapatnál kialakult szituáció elemzése, hogy mi vezethetett idáig, kezdve a játékosok kiválasztásától a felkészítésen át a kommunikációig, s mindebből a tanulságokat levonva próbál tanulni.

Sabáli Balázs három kritikus időszakban is vezette a csapatot. Három éve ő maga mondott le, két éve átvette az együttest, most pedig közös megegyezéssel távozott. Mint mondta, mindegyik eset más és más volt. Három éve az történt, hogy miután Patonay Imre távoztával az utánpótlás csapatot is vezetnie kellett, nagyon elfáradt, úgy gondolta, lemondásával segíti a legtöbbet. Két éve mielőtt átvette volna a csapatot, már  korábban is felkérték kétszer. Attól a feladattól nagyon tartott, mint mondta, aki nem élte át, el nem tudja képzelni, milyen stressz és nyomás alsóházban playout-ot játszani – a lényeg a végeredmény volt, bennmaradtunk.
A jelenlegi helyzetről Sabáli Balázs annyit mondott,  a három évvel ezelőtti szituációhoz képest óriási különbség, hogy most tele van energiával. Elve: rend, pontosság, fegyelem!  Egyik legnagyobb gondja az volt, hogy a játékosokkal eléggé egyoldalú volt a kommunikáció, ő beszélt, a kosarasok egyetértően bólogattak, nem mondták el a véleményüket. Beszélgetni, vitázni csak úgy lehet ha mindkét fél nyitott és őszinte.

Sabáli tudja magáról: olyan ember, amilyen, ami a szívén, az a száján. Hibázni lehet nála, nyilván ő maga is hibázott sokat. Kiemelte: “Ha mersz önmagad lenni, biztos lehetsz benne,hogy nem fogsz mindenkinek tetszeni”. Ha valamire “ugrik”, vagy ha úgy tetszik “robban” az az, ha megbeszélt, gyakorolt, videón elemzett dolgokat nem úgy csinálnak, ahogy kellene. Tudja, ez nem mindig szerencsés, de ő ilyen! Azt is tudja, illetve valószínűnek tartja: volt, hogy megsértett játékost, de ezt mindig annak érdekében tette, hogy jobb legyen a csapat, személyében senkit nem akart megalázni. Ennek kapcsán elárulta, a legtöbb alkalommal tavaly, a hátvéd Brynton Lemar-t “marta le”  – a kosaras azonban tisztában volt vele, azért tette, hogy jobb legyen ő is és a csapat is, nem megsértődött ezen, hanem beállt a sorba, s próbálta minél jobban tenni a dolgát. Hozzáállás tekintetében Ryan Watkins, a playout-it játszó csapat centere is ilyen volt, átlagos tehetség – hatalmas szívvel. “Lemar, Watkins, Bavcic és Borisov a legjobb példái annak hogy edző és játékos között is tud lenni baráti viszony, több évvel a közös munka után is. Számomra ezek a visszajelzések és kommunikációk jelentik azt, hogy respektálják az elvégzett munkát.”  Többen érdeklődtek nála korábbi soproni játékosai közül, például egy régebbi időszakból Edin Bavcic.

eredeti link