Mindenszentek és halottak napja. Két ünnep, amelyek mára már elválaszthatatlanul összetartoznak, két nap, amikor lágy gyertyafénybe borulnak a sírok, mécsesek ezrei forró fénnyel töltik meg a rideg temetőket. Bár idén nagyon kegyes volt hozzánk az ősz, Szent András havának elejére szinte mindig halálba fordul a természet is, s a hideg, borongós, korán sötétedős napok beköszöntével bennünket is könnyebben megérint az elmúlás miatti szomorúság. Elcsendesedünk, feketébe öltözik a szívünk, és azokra emlékezünk, akik már nem lehetnek közöttünk. A misztikus halálról elmélkedünk, ugyanakkor a misztikus életről is, mert az életet a halál teszi értékessé, és a holtakra való emlékezés az élethez tartozik.