Lezárult egy fejezet

– Sikerült már valamelyest megemésztened a bajnoki döntőben történteket?’- A kérdésedben a válasz. A napok múlásával, a történtek átgondolásával valamelyest sikerült, de igazán majd csak akkor tudok túllépni rajta, amikor elkezdődik egy új célokat magába foglaló munka.’- Az Euroligáról és a Kupáról már korábban beszélgettünk, nézzük most a bajnoki döntőt. Három meccs, három vereség. ‘- A felvételek alapján megtörtént a mérkőzések szakmai elemzése, de nem tudom, és szerintem nem is szabad kiragadni ezt a három találkozót az egész éves környezetéből. Az idei szezonban egyértelműen elmaradtunk attól, ami ettől a csapattól elvárható lett volna. Az alapvető problémák a döntő során is fennálltak, de az egyes vereségekben más elemek is közrejátszottak. Az első mérkőzés mindenesetre meghatározó volt, és kihatott a következőkre is. Ellenfelünk a Szeged elleni kiélezett elődöntő miatt sokkal jobb tónusban volt, mi pedig nehezen találtunk rá a ritmusra, és a játékkapcsolataink sem működtek megfelelően. Ráadásul ez a vereség alapvetően kihatott az önbizalmunkra, és nemcsak a mienkre hanem ellenfelünkére is, csak náluk fordított irányba. A pécsi összecsapáson volt esélyünk győzelemre, a szerencse sem állt mellettünk, de nem szabad becsapni magunkat, be kell látnunk, hogy összességében ott sem érdemeltünk győzelmet, nem volt kellő egységben a csapat, ahogy a harmadik mérkőzésen sem, ahol pedig már több jó teljesítmény is akadt. Önmagunkat vertük meg.’- Jól értem, hogy a taktika, a mentális erő, a motiváció terén mind-mind alul maradtunk?’- Sajnos igen. Sok szakmai indokot tudnék sorolni, de alapvetően emberi oldalról veszítettük el ezt a döntőt, és a szezon eredményességét. Nem volt mentális egységünk!’- Érzékeltétek ennek jeleit korábban is? Ha igen, próbáltatok ellene tenni?’- Igen, még pedig abban, hogy a végjátékokat a korábbiakkal ellentétben rendre elbuktuk. Ilyen volt a döntő harmadik összecsapása is, ahol 4 pontos előnnyel mentünk bele a hajrába, mégis vereséget szenvedtünk. Hozzáteszem, véletlenül sem Kata kihagyott büntetőire gondolok, hanem arra, hogy…

tovább:
Lezárult egy fejezet