– Az első meccsel ellentétben ezúttal mindig megtaláltátok azt az embert, aki továbbvitte adott pillanatban a játékunk.”- Ez valóban így volt, de összességében is úgy éreztem, hogy – a harmadik negyedbeli első hat percet leszámítva – végig kontrolláltuk a mérkőzést. Az első találkozóval ellentétben, amikor egyetlen pillanatig sem érvényesült az akaratunk, most a mi elképzeléseink jutottak érvényre. A mi csapatunkban mindenkinek ugyanolyan alázattal kell dolgoznia, hogy amikor pályára kerül, akkor hozzá tudja tenni a maga kis pluszait a játékhoz. Ezek most nagyon jól működtek, volt, aki többel, volt, aki kevesebbel járult hozzá, de mindenki megtette a magáét. Ezzel tudtuk átvészelni a holtpontokat, és alapvetően kézben tartani a mérkőzést.”- Már kedden, a tévés közvetítésen keresztül is érződött, hogy a spanyolok mekkora erővel dolgoznak, most pedig testközelből érezhettük ezt a brutális fizikai kifejtést. Ezúttal hogyan éltük túl?”- Természetesen nem akarom az első találkozót a betegségekre fogni, de tény, hogy rengeteg erőt vettek ki a játékosokból. Kata például kétszer négy napot töltött ágyban, így az első összecsapáson az ő fizikuma sem tudott érvényesülni. Ennek a betegséghullámnak a hatása pénteken már kevésbé érződött, és bízom benne, hogy szerdán eljutunk odáig, hogy teljesen fel tudjuk velük venni a versenyt. ”- Más koreográfiával számolsz tehát a szerdai ki-ki meccsen?”- Elérkezett az a pillanat, amire vártunk! Itt a lehetőség, hogy érvényesülhessen a csapatjátékunk, és az idei Euroliga szereplésünket megkoronázzuk egy továbbjutással! Ez már bravúr kategória lenne, de ne felejtsük el, hogy csupán egyetlen mérkőzésről van szó, ahol már bármi megtörténhet!