Új edzőnk, Dzunics Braniszlav a Morgen Ferdinánd emlékbajnokság nyolcas döntőjében fiataljaink, azaz U20-as csapatunk megfigyelésével kezdte meg tevékenységét klubunknál. Bánéval – ahogy mindenki hívja a sportágban – csapatunkkal kapcsolatos elképzelései mellett, hihetetlen fordulatokat is tartalmazó játékos karrierjéről is beszélgettünk
– Azt lehet olvasni rólad, hogy előbb készültél tudósnak, matematikusnak, mint profi kosarasnak. Hogy is volt ez? – kérdeztük még játékos karrierje kezdetéről új edzőnket.
– Azért kosaraztam mielőtt egyetemre mentem, és hogy elég ügyes lehettem, azért azt jelzi, hogy elhívott a neves belgrádi klub, a Partizan, amely akkoriban – nem sokkal Divac Amerikába, az NBA-be történt távozása után – korábbi sikereihez képest éppen kicsit “mélyponton” volt. Én, mint a fővárosba felkerülő vidék fiatal, nem igazán találtam ott a helyemet, így azt a döntést hoztam, hogy inkább a tanulást választom. Három évig voltam matematikus hallgató, de közben is folyamatosan érdeklődtek utánam klubok. Aztán újra elkezdem kosarazni. Nem túl ismert, kis csapatokban játszottam, az egyikkel, a mai Bosznia Hercegovina területén található Celik Zenica csapatával évről évre mentünk feljebb és feljebb a negyedik ligától az élvonalig.
– Magyarország hogy került a képbe?
– A háború miatt kerestünk lehetőségeket, hogy hol tudnánk játszani.
– Elég későn kerültél hazánkba Zalaegerszegre. Hogy tetszett, milyen volt a magyar bajnokság?
– Először is erősebb, mint gondoltam volna. Kellett kis idő, azért míg megszoktam, csak idegen ország, más mentalitással.
– Fizikálisan akkor kiemelkedtél a magyar mezőnyből, sőt ez gyakorlatilag egész, hosszú, több, mint tíz éves magyarországi játékos karriered idejére elmondható. Minek volt ez köszönhető?
– Úgy gondolom, a tanulmányaimnak, a három év matematikának – nevette el magát. – Azok alatt az évek alatt ugyanis nem használódtak, koptak az ízületeim, szerintem, ennek nagy szerepe lehetett ebben.
– Pályafutásod vége felé a magyar válogatottba is bekerültél…
– Igen, e tekintetben csúcstartó is vagyok. Magyarországon biztos, de világszerte sem nagyon tudok olyan játékosról, aki harmincnyolc évesen mutatkozik be egy válogatottban, szóval én vagyok a legidősebb újonc.
– Ha már a fiatalok döntőjén járunk, neked edzőként azért jó néhány a mai magyar kosárlabdában meghatározó egyéniség köszönhet igen sokat, mert néhány éve, fiatalon “bedobtad őket a mélyvízbe”. Hanga Ádám és Keller Ákos is nálad “robbant be”…
– Rögtön szögezzük le, nem nekem, saját maguknak, munkájuknak köszönhetik, amit elértek, megdolgoztak, megküzdöttek azért, hogy pályára kerüljenek és egyre többet és többet játsszanak. De ide sorolható még Voja, azaz Vojvoda Dávid is, ő Kaposváron volt nálam nagyon fiatalon.
– Mit gondolsz az előző évadban bevezetett fiatalszabályról?
– A szándék alapvetően, hogy játszanak minél többet a fiatalok, jó. Ugyanakkor azért, mint minden újításnak, ennek is vannak pozitív és negatív oldalai.
– U20-as csapatunk jó néhány mérkőzését megnézted, milyen kép alakult ki benned?
– Elismerésre méltó, nagyon szép eredmény ez a bronzérem, ami önmagáért beszél. Azt mutatja, és ezt a látottak is megerősítették, hogy vannak jó képességű, tehetséges, ügyes srácok a csapatban, még tizennyolc évnél fiatalabb játékosok is megmutatták magukat, és játszottak időnként nagyon jól. Ugyanakkor ezt a kétségtelenül szép eredményt a helyén, az értékén kell kezelni. Nekünk, edzőknek türelemre van szükségünk velük szemben, nekik pedig akár egy program alapján is hosszú, kemény, nehéz munkára. De ha vállalják és alázattal végzik, úgy gondolom, többükből lehet felnőtt szinten is meghatározó játékos.
– A felnőtt keret kialakítása már elkezdődött, van új és szerződést hosszabbító játékosa is a csapatnak. Nyilván amikor kiderült, hogy te leszel az edző, már beszélgettetek a vezetőséggel, milyen legyen, lehet a keret a következő szezonra?
– Természetesen volt már róla szó, és ki is alakult az elképzelés. Három tapasztalt magyar játékos és öt idegenlégiós mellett jó néhány, itt az U20-as döntőn látott fiatal alkotja majd a keretet.
– Tudhatnánk valamit az edzői filozófiádról, felfogásodról?
– Úgy gondolom, ebben hasonlóan gondolkodnak az edzők: kemény, szervezett védekezés és lehetőleg minél több gyors, rendezetlen védelem ellen szerzett kosár az alap. Felállt védelem ellen pedig a labda gyors járatása, az egyéni képességek kihasználása. De egy csapat stílusát azért jelentős mértékben befolyásolja, sőt inkább meghatározza a játékoskeret jellege, a csapat szerkezete.
– Végezetül azt áruld el, mit tervezel a nyárra… Esetleg kis kikapcsolódás, nyaralás? Mikor kezdődik a felkészülés?
– Nyáron egy fontos családi esemény, a lányom esküvője van a középpontban. A csapattal, Sopronban a tervek szerint augusztus közepe táján kezdenénk, bár nyilván tudni kell, pontosan mikor is kezdődik a szezon. Addig pedig dolgozunk a keret kialakításán.
Báne edzői sikerei:
Új szakvezetőnk az utóbbi bő évtized egyik legsikeresebb edzője. Három alkalommal, 2009-ben az Atomerőmű, 2013-ban és 2017-ben pedig az Alba Fehérvár edzőjeként ünnepelhetett bajnoki címet. Emellett is folyamatosan a dobogóra vezette csapatait, a három bajnoki címe mellé 4 ezüst (2010, 2011, 2014, 2016) és két bronzérmet (2012, 2015) szerzett a fehérvári és a paksi együttessel. A 2013-as bajnokság megnyerése alkalmával Supi, valamint új szerzeményünk, Juhos Levente is csapatának, az Albának a játékosa volt.