Úgy két hete operálták meg csapatunk kapitányát, Dénes Gabit. Védekezésünk “oszlopára” még egy ideig nem számíthat Sabáli Balázs. Gabit nemcsak a saját, hanem a csapat állapotáról is kérdeztük – Kezdjük a legfontosabbal: hogy érzed magad, hogy van a térded? – Köszönöm, most már sokkal jobb a helyzet, mint a műtét idején. Az operáció előtt az volt a legnagyobb gond, hogy pár napig rendben volt a térdem, utána ismét fájt – gyaníthatóan ez a pályán eltöltött hosszú évek “eredménye”. A műtéttel kitisztították a térdemet, és már végzem a rehabilitációt, kerékpározhatok – az erősítőteremben pedig a nem lábra végzett gyakorlatokat a sérüléstől függetlenül tudom csinálni. – Mikor kezdhetsz futni, edzeni? – Reményeim szerint december huszadika környékén kezdhetek el kocogni, és majd utána lehet fokozatosan növelni a terhelést a nagyobb iramú futáson át a kitámasztásokig, az irányváltásokig, de hogy mikor leszek játékra kész állapotban, azt most még nem tudom megmondani. Jól lenne minél kevesebb meccset nézni civilben… – Nagyon “beragadtunk” a szezon elején. Hogy látod, mi a gond, és mit gondolsz, hogyan lehetne kilábalni, előrelépni? – Nagyon nehéz megtalálni a visszafogott szereplés okait, és mivel ez nálam okosabb embereknek sem sikerült, én sem tudom. Azt viszont látom, érzem, hogy a játékosaink egyéni képességei jobbak annál, minthogy utolsók, sereghajtók legyünk – de valahogy nem akar összeállni a játék. A sikertelenség az önbizalmunkra is kihatott, az ellenfelek pedig most már magabiztosan lépnek pályára ellenünk. Úgy gondolom, egyet lehet tenni, dolgozni, edzeni, gyakorolni – amiben egyelőre nem tudok részt venni. – Mit gondolsz, egy győzelem átlendítheti a csapatot holtponton? – Úgy gondolom, ahhoz több diadal kellene, de egyelőre egy is nagyon jól jönne, adna némi plusz önbizalmat, amire nagy szükségünk lenne.