– Üdv újra Sopronban, csapatunknál. Egy évre hazatértél Nyíregyházára, de nem volt igazán sikeres a csapat, hiszen kiestetek. A te szempontodból milyen volt az előző szezon?
– Szülővárosom csapata, miután felkerült az élvonalba, majd bentmaradt, megkeresett, számított rám. Nyíregyházán lettem NB I-es játékos még tizenhat éves koromban Sitku Ernő edzősége idején, és onnan lettem utánpótlás válogatott. Jól esett, hogy otthon számítottak rám, úgy érezték hasznára lehetek a csapatnak. Annak a csapatnak, amely egészen az átigazolási időszak végéig nagyon sok változáson ment át a játékosállomány tekintetében, és a szezon közben edzőváltás is volt. Ami engem illet, úgy gondolom, mind edzéseken, mind pedig a mérkőzéseken, amelyeken hol több, hol kevesebb lehetőséget kaptam, próbáltam mindent kiadni magamból, mindent megtenni, hogy segítsek a csapatnak. Szerintem a kiesés fő oka az volt, hogy a sok változás miatt nem állt össze igazán sem a társaság, sem a játék. Bár nem volt sikeres a csapat, úgy érzem, nekem tanulásra, tapasztalatszerzésre nagyon jó volt az otthon töltött évad.

– Nem marasztaltak?
– De igen, én viszont szerettem volna továbbra is az NB I-ben játszani, ezért amikor megkeresett az SKC nem sokat gondolkodtam.

– Itt viszont nagyon nagy változások történtek azóta, hogy elmentél…
– Furcsa is nekem, hogy amikor itt játszottam, még a fiatalszabály egyik „haszonélvezője” voltam, most pedig Molnár Marci után én vagyok a második legidősebb magyar játékos a csapatban.

– Ez nyilván más szerepkörrel is jár majd, mint amit korábban betöltöttél…
– Így van, és természetesen nagyobb, mondhatom, jóval nagyobb felelősséggel is. Többször is beszélgettünk ennek kapcsán a szakmai stábbal, és most már, mint az egyik legidősebb magyar játékosnak, nekem is szerepem lesz a társaság összefogásában, a fiatalok, illetve nálam fiatalabbak segítésében. Szerintem érdekes, szép kihívás lesz, de tetszik, állok elébe.

– Lassan két hete zajlik a felkészülés, hogy tetszik a munka?
– Szerintem nagyon szépen, jól megtervezett, felépített a felkészülésünk. Fokozatosan kapunk egyre nagyobb és nagyobb terhelést, és szerintem e tekintetben a neheze még csak most jön.

– Csak erőnléti edzések vannak? 
– Nem, azért a taktikai alapelvekről is volt már szó, úgy a védekezés, mint a támadás tekintetében. Azért az szerencse, hogy nem egy teljesen átalakított, új csapatba kerültem, mert Sitku Marcival régebben már otthon, majd itt Sopronban is, továbbá Schöll Ricsi, valamint a válogatottból visszatérő Csendes Peti is már voltak a csapattársaim, és jól látható, hogy egy év alatt mennyit fejlődtek, léptek előre. A légiósok a napokban érkeznek, sőt a brazil srác már itt is van, és ha jól tudom, még keres játékost a vezetés. Mielőtt elmentem, részese lehettem a feledhetetlen tizenhárom győzelmes sorozatnak, amely a szurkolóinknak is szinte felejthetetlen volt. Nagyon remélem, hogy az előttünk álló évadban is sikerül sok örömöt szerezni majd nekik.