A hét elején immáron családapaként edzésbe álló közönségkedvenc bedobónk, Milos Boriszov után második külföldi játékosunkként, de tengerentúli légiósaink közül elsőként hátvédünk, Teyvon Myers érkezett meg, akivel közvetlenül érkezése beszélgettünk
– Milyen volt az utazás? – kérdeztük a Brooklynból érkező kosarast.
– Jó hosszú – felelte nevetve. – Összesen vagy tizenkét órát utaztam.
– Teyvon…elég ritka keresztneved van…
– Nem is ismerek másik Teyvont. Myers-t viszont igen.
– Brooklyni srácként jól sejtjük, hogy a Netsnek szurkolsz az NBA-ben?
– Nem, ugyanis amikor kissrác voltam, a Nets még otthona még New Jersey-ben volt. A kedvenc játékosom LeBron James, annak a csapatnak szurkolok,amelyben ő játszik.
– Milyen sportágakat próbáltál ki a kosarazás előtt?
– Ha nem is előtte, de mellette egy ideig kis srácként teniszeztem is, majd barátokkal, de csak hobbi jelleggel az amerikai focit is kipróbáltam.
– Európai karriered során előbb a svéd, majd a német, végül a francia bajnokságban játszottál. Jól sejtjük, hogy lépésről lépésre egyre jobb és erősebb ligákban szereztél tapasztalatokat?
– Svédország remek indulás volt Európában, ráadásul magánéletem szempontjából is fontos állomásnak tekinthető, hiszen a kedvesemet, a barátnőmet ott ismertem meg. A német és a francia bajnokság szerintem egyformán nagyon erős, utóbbiban rendkívül gyors, fizikális a játék, az előbbiben viszont nagyobb szerepe van a taktikának, többet kell gondolkodni játék közben – persze azt is nagyon gyorsan.
– Az olimpiát nézted?
– A kosárlabdát természetesen követtem. Az amerikai válogatott az első meccsén kikapott a franciáktól, majd a döntőig Gregg Popovich szépen összerakta főleg a védekezést és visszavágott. Ha ő nincs, nem biztos, hogy az amerikaiak nyernek, sőt, lehet a döntőbe sem jutnak. A két amerikai-francia meccs abból a szempontból is érdekes volt nekem, hogy a francia válogatottban olyan játékosok is szerepeltek, akik ellen a francia bajnokságban magam is játszottam, és persze érdekelt, mire képesek ez ellen a messze nem a legerősebb amerikai csapat ellen.
– A magyar bajnokságról mennyit tudsz, mit hallottál?
– Elég sokat! Volt csapattársaim, mint például Franciaországban a Falco csapatában megforduló center, Juvonte Reddic, vagy az egyik legjobb barátom, egyetemi csapattársam, a pár éve a Szolnokban kosarazó Tarik Philip sokat mesélt a bajnokságról. Jókat mondtak róla, hogy egy erős, kiegyenlített bajnokság – kíváncsian várom.
– És leendő csapatodról, rólunk vannak információid? Volt esetleg kontaktod korábbi játékosaink valamelyikével?
– Az biztos, hogy úgy a csapat előző irányítója, Jon Elmore, mint leendő csapattársam, a szintén irányító Myles Mack ellen egyaránt játszottam az egyetemi bajnokságban.
– És milyen játékosnak tartod leendő irányító társadat?
– Szerencsére nem kellett fognom. Ő idősebb nálam, és amikor egymás ellen játszottunk, még nagyon fiatal voltam a csapatban… Remek irányító, eredményes, jól dob és passzol, nagyon várom már, hogy együtt edzhessünk, játszhassunk.
– Mennyire vagy edzésben?
– Úgy gondolom, jó állapotban vagyok, az utolsó két napot leszámítva, amikor azért már készültem az utazásra az előző hetekben végig edzettem. Volt amikor barátokkal játszva, kosarazva, volt, hogy egyedül dolgozva.
– A szabadidődben mit szeretsz csinálni?
– Szeretek új dolgokat megtanulni, például főzőcskézni, kísérletezni, különböző étkezési kultúrák finomságait elkészíteni.
Fotó: Insta_Teyvon Myers