1944. december 6-át írunk. Csendes, derült szerda délelőtt van, a legtöbb házba megérkezett a várva várt Mikulás, bájos csillogást varázsolva a gyermekek szemébe. Ebben a várakozással teli időszakban az érzelmekre helyeződik a hangsúly, lelkünket a közelgő karácsonyra hangoljuk, szívünket is melengeti a remény, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz. És akkor hirtelen megszólalnak a szirénák. Megszólalnak? Nem, igazából üvöltenek, de olyan sokszor hallottuk már hangjukat az év folyamán, hogy a zúgáshoz valamelyest hozzá is szokott a fülünk, és az első pillanatban esetlegesen csak egy szolid szemöldök-felhúzással reagálunk rá, ahogy számtalanszor tettük korábban is. Átcikázik agyunkon a gondolat: talán ez lesz az utolsó. A következő pillanatban azonban óriási mennydörgés csattan, remeg a levegő, dübörög a föld, mindent áthat ez a mély morajlás, mintha a pokol szabadult volna el Sopron körül. Szó elakad, szív torokba ugrik, és mire eszmélünk: nemcsak az ünnepi hangulat lesz kíméletlenül összezúzva, hanem egész addigi életünk egy szempillantás alatt porrá és hamuvá válik.

eredeti link