Egyre többet lehet olvasni arról, hogy a közösségi oldalak üzemeltetői, mennyi mindent tesznek a valótlan információk kiszűrésére. Nem könnyű amire vállalkoznak, hogy megóvjanak minket az álhírektől, de saját magunktól nem védhetnek meg. A napokban egyre több ismerősöm osztotta meg a „hírt”, miszerint „Sopron a világ 30 legszebb kisvárosa között!”. („A Japán Utazási Irodák Szövetségének felkérésére készült el a lista, amely harminc helyszínt tartalmaz, amit “mindenképpen látnod kell”.”) Értem a lelkesedésüket és örömüket, csak egy aprócska baj van. Mindez 2016 januárjában történt és az egyre több megosztásnak örvendő cikk is 2016. február 7-i keltezésű. ( www.agraroldal.hu ) Sőt két éve szinte az összes helyi sajtóorgánum, portálok, újságok, televízió, rádió közölte az örvendetes elismerés tényét. Mi több, dr. Fodor Tamás polgármester 2017 januárjában, évértékelő beszédében is kitért az eseményre, ami szintén széles sajtóvisszhangot kapott. Ezek után számomra meglepő, hogy ennyire felkapta az internet népe, köztük olyanok is akikről az ember, bizonyos tájékozottságot feltételezne szeretett városunk történéseiről. Hogy történhet ez meg? Szerintem, bár lehet, hogy tévedek, „görgetünk”, lapozgatunk és sokszor a címnél sem jutunk tovább, vagy ha el is olvassuk a cikkeket, azt nem figyelmesen tesszük, hiszen az információk egyik legfontosabb eleme a mikor? Persze az olvasó ezen a ponton joggal teheti fel a kérdést, mi a gond azzal, hogy a fent említett cikk újra látótérbe került. Valóban ettől nem dől össze a Tűztorony. De találkoztam én már ennél meredekebb, több éves hírek újra „pályára állításával”. Mi lesz akkor, ha egy komoly, például gázszivárgásról, világháborús robbanószerkezetről szóló több éves hír kerül elő? Riadalom, pánik is felütheti a fejét. De nem akarom az ördögöt a falra festeni, csak arra kívánom felhívni a figyelmet: legyünk tudatos hírfogyasztók, ne csapjuk be magunkat és másokat. Olvassuk is el figyelmesen azt, amit megosztunk, kedvelünk, vagy éppen hozzászólunk.

tovább:
Megosztunk, kedvelünk, hozzászólunk, de vajon olvasunk is?