– Gratulálunk Szabolcs, női válogatottunk az Eb-n az utolsó negyedeit rendre megnyerte, az Eb elején nagy hátrányból fordítva. Ezek szerint a Te “szakterületeddel”, az erőnléttel nem volt gond…
– Köszönjük, remélem, volt benne nekem is egy kis szerepem, és ezúton szeretném megköszönni klubunk vezetésének, hogy a bajnokság végén elengedett a lányok edzőtáborába.

– Összességében, hogy élted meg az egész Európa-bajnokságot?
– Köszönöm, jól éreztem magam. Sikerült egy hullámhosszra kerülnöm úgy a szakmai stáb tagjaival, mint a lányokkal. Nisben végig remek volt a hangulat, majd Belgrádban az elveszített utolsó két meccs után, azért kicsit keserű lett a szánk íze. Azt azért szeretném  hozzátenni, hogy ha valaki előre mondta volna, hogy a legjobb nyolc között végzünk, simán elfogadtuk volna. Csak egy labdán múlt, hogy nem jutottunk a négy közé. Nyilván fájt úgy kikapni a britektől, ahogy alulmaradtunk, de összességében nagy előrelépés volt ez a szereplés. A női utánpótlás válogatottak eredményei alapján nagyon bízom benne, hogy ez nem egy kiugró eredmény volt, hanem egy nagy sorozat kezdete.

– A kívülállók azt gondolják, az erőnléti edző munkájának nagy része a felkészülési időszakra korlátozódik. Mi volt a feladatod magán az Európa-bajokságon?
– Ez valóban így van, az én szerepem nagyrészt a torna előtti időszakban zajlott. Az Eb-n a kisebb sérülésekkel bajlódó játékosokkal való foglalkozásnál volt némi szerepem, illetve a pihenőnapokon az edzéseken, a bemelegítéseknél.