Elszánt fiatal, aki 31 pontot “vágott” a MAFC-nak

Nyáron Pécsről, a PVSK-ból igazolt hozzánk a szerb származású 21 éves Popadic Milijan. Őt próbáljuk meg most bemutatni szurkolóinknak, olvasóinknak

                         A képen másodikként, feketében, Miljan Popadic

– Emlékszel, mi történt január 16-án?
– Bevallom, pontosan nem…
– 31 pontot, benne 7-ből 5 triplát szórtál a MAFC-nak…
– Ja, így már megvan! Jó meccset játszottunk az esélyes MAFC pályáján. Egyik legjobb játékosunk, Veljko Dragasevic tudott azon a meccsen játszani.  Edzőnk, Rabb Gyula pedig mondta nekem, játsszam, vállalkozzak bátran bízik bennem. Jól ment, egészen a hajráig jól is tartottuk magunkat. a végén “gyűrt le” minket a MAFC.
– Mondhatjuk, hogy az volt eddig  “életed meccse”?
– Felnőtt szinten mindenképpen. Azért utánpótlásban, az U20-ban volt egy-két ennél is jobb, de a felnőtt NB I B piros csoportjában eddig ez volt a legjobb.
– Szerbiai származású vagy, mikor, s miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon folytatod?
– Egy Belgrád melletti kis városban Kovinban születtem, egy sportos családban. Édesapám kosárlabda edző, édesanyám kézilabdázott, nálam tíz évvel idősebb bátyám pedig profi kosaras. Korábban játszott Magyarországon is, Körmenden, most Szlovéniában. A sport tehát egészen kis koromtól része az életemnek, Belgrádba jártam iskolába, s ott is kosaraztam. Négy éve sajnos azt mondták a Crvena Zvezda csapatánál, hogy már nem számítanak rám, szerencsére jött egy ajánlat, egy hívás próbajátékra Pécsre. Ott egy korábbi edzőmhöz, Földi Sándorhoz, vagy, ahogy a kosárlabdában ismerik, Sutyihoz kerültem, aki megtartott. Négy évet töltöttem Pécsett, a PVSK-ban, január végén, a Jászberény ellen Dragan Alekszics irányítása mellett pedig az NB I A-ban is bemutatkozhattam.
– Miért döntöttél a váltás, Sopron mellett?
– Egyrészt mert hallottam, hogy az edző, Kostas Flevarakis érdeklődik irántam. Aztán én is érdeklődtem a klubról, az edzőről, és csupa jót hallottam az SKC-ról és Kostasról, többek között, hogy megadja a lehetőséget azoknak, akik keményen dolgoznak. Úgy véltem, az ő irányításával fejlődhetek, szintet léphetek.

– Az egész nyarat Sopronban töltötted és így személyesen is megismerkedhettél az edzővel. Ugyanazt kaptad így is, mint amit előzetesen hallottál róla?
– Abszolút. Amikor Kostas nyár elején egy hétre Sopronba látogatott, akkor még csak mi, fiatalok vettünk részt az edzéseken. Akkor személyesen is meggyőződhettünk elképzeléseiről, módszereiről.

– Mit szólsz a férfi vonalon most bevezetendő fiatalszabályhoz, hogy a bajnoki meccsek első félidejében egy 23 év alatti játékosnak a pályán kell lenni?
– Egy jó lehetőség a fiataloknak. Megmutathatják magukat az élvonalban, s ennek köszönhetően sokat is fejlődhetnek.

– Csapatunkban veled együtt több ifjú kosaras is harcol a pályára kerülésért. Milyen a kapcsolatod a többi fiatallal, hiszen azért csak egymással fogtok küzdeni…
– Nagyon jó, baráti a viszonyunk a srácokkal, úgy érzem, teljesen elfogadtak. Ami pedig a küzdést illeti, mindig is kedveltem a versengést, a kihívásokat. Szerintem az, hogy mi fiatalok harcolunk egymással a csapaton belül, az az egész csapat hasznára lehet.

– Mostanra már a légiósok is megjöttek és bekapcsolódtak a munkába. Róluk milyenek az első benyomásaid?
– Az, hogy nagyon jó játékosok és emberileg is jól kijövünk egymással. Mindenben próbálnak segíteni nekünk, fiataloknak, tehát úgy vélem, mint közösség is nagyon egységesek, jók lehetünk. Nagyon szeretem, élvezem, hogy itt lehetek az SKC-nál.

eredeti link