– Szaloniki közelében felnőve, kisgyerekként nagyon sokat, órákon át kosaraztunk, nem ritkán szabadtéren is. Szervezetté, rendszeressé és komollyá ez úgy tíz-tizenkét éves koromban vált, amikor több néhány gyerekkori barátommal együtt bekerültem a PAOK korosztályos csapatába, ahol végigjártam a korosztályokat. Felnőtt szinten nem mondhatom magam élvonalbeli játékosnak, másod- és harmadosztályú csapatokban játszottam, de már nagyon korán eldöntöttem, hogy edző leszek.
– Nyilván a tanulmányait is ebben az irányban folytatta…
– Jól tanultam, a középiskola befejezése után két lehetőség között vacilláltam: orvosi vagy testnevelési egyetemre menjek. A család némi meglepetésére és nem feltétlenül legnagyobb örömére a sport vonalat, a testnevelési egyetemet választottam. Oda már azzal az egyértelmű szándékkal, hogy kosárlabdaedző legyek.
– Akkor csak a sportág körül forgott az élete…
– Így van, már húsz évesen amellett, hogy tanultam és magam is játszottam nálam alig fiatalabbakal, 17-18 éveseket edzettem, huszonöt évesen pedig a PAOK szakmai stábjában találtam magam. Dolgoztam szerb és francia vezetőedző, valamint két igazán ismert szakember, a jugoszláv válogatottat olimpiai ezüstéremig és világbajnoki címre vezető horvát Petar Skansi, és az NBA-ben is edzősködő amerikai Scott Skiles mellett. Rengeteget tanultam ebben az időszakban. Sok mindent meg lehet tanulni könyvekből, de nekem rengeteget jelentett az a sok tapasztalat – volt jó, de akadt rossz is – amit másodedzőként szereztem. Ma már sok-sok szakmai anyaghoz hozzá lehet jutni az internetről, akkoriban ez még nem így volt, de ez nem is baj, a személyes tapasztalatszerzésnél nincs jobb iskola. Aztán huszonkilenc évesen kineveztek a PAOK vezetőedzőjének, minden idők legfiatalabbjaként erre a posztra kerülve hazámban, ahol ez, ha jól tudom, azóta is rekord… Harminc évesen pedig trófeát, jelesül Görög Kupát is nyertem a csapatommal.
– Bő harminc éve, 1987-ben hazája válogatottja elég nagy meglepetésre Európa-bajnokságot nyert, még a híres Gallisz, Jannakisz-Fasszulasz féle csapattal. Mit jelentett ez a görög kosárlabdának?
– Nem túlzás azt állítani, hogy a válogatott Európa-bajnoki címe forradalmi változást, áttörést jelentett a görög kosárlabdának. Az Európa-bajnokság megnyerése előtt, klubcsapataink szinte “sehol nem voltak” nemzetközi szinten. Azt követően viszont sorra jöttek a klubsikerek és lett meghatározó európai klub az Arisz, az AEK, az Olympiakosz és a PAOK.
– Egy hetet otthon töltött, mivel telt az idő görög földön?
– A családommal töltöttem, a feleségemmel, valamint a két lányommal. Az idősebb tizennyolc éves, s ha én nem is lettem orvos, ő annak készül. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy szeresse amit csinál. Egyébként a játékosaimnak is ezt mondom, próbálják élvezni, örülni annak, hogy azt csinálhatnak, abból élhetnek, amit szeretnek. És én is így vagyok az edzősködéssel, bár van, hogy néha “telítődöm”, de alapvetően imádom ezt csinálni és minden mást is, ami ezzel jár.
– Már minden csapat ellen meccselt egyszer a soproni kispadon. Ez alapján, hogy látja a magyar bajnokságot?
– Nagyon erős, jó a liga. Sok a korábban európai top-bajnokságokban is szereplő, éppen a legjobb korban lévő légiós az NB I-ben, az ő játékuk mindenképpen emeli a színvonalat. Akad sok képzett, kitűnő magyar kosaras is a ligában, és pár külföldön kosarazó, kiemelkedő játékosa is van Magyarországnak, azt gondolom, a válogatottnak is van esélye “elkapni” az Eb-selejtezőn az Eb-cím védőjét, az NBA-játékosai nélkül érkező szlovén csapatot. A további fejlődéshez a fiatal hazai játékosok előrelépésére lenne szükség, ehhez pedig a szürke hétköznapokon való sok és kemény munka mellett két dolog nagyon fontos: hogy a játékosok bízzanak magukban, és edzőik bízzanak bennük. Nálunk úgy látom, ha csak lassan, apránként is, de Werner Vitya és Fazekas Csabi is lépésről lépésre, de folyamatosan fejlődik.
– A szabad idejében mivel foglalkozik a legszívesebben?
– Ahhoz, hogy a mérkőzéseken jól végezzem a munkámat, hogy fejben friss legyek, nekem is szükségem van némi fizikai állóképességre. Éppen ezért a konditerembe magam is lejárok, többnyire futni, ezen kívül pedig nagyon szeretek sétálgatni. Ezen túlmenően sok kosárlabda mérkőzést nézek, a mieink és ellenfeleink mellett más bajnokságokat is figyelemmel kísérek, így az NBA-t, természetesen a görög, valamint többek között a német bajnokságot. Világszerte sok barátom van a sportágból, vannak, akikkel tartom a kapcsolatot.