„Akik valaha is látták őt, nem fogják soha elfeledni szálfa-termetét, amely mintha elvi hajthatatlanságának lett volna külső jelképe. Aki azonban beszélt is vele, az megérezte azt is, hogy ezt az erkölcsi keménységet meleg emberség járta át. Tanúskodni akarok arról, hogy tanítványai iránti gondoskodása kimeríthetetlen volt, és érdeklődő figyelme évtizedek múltán sem szűnt meg… A tanítási szenvedély, a tudás átadásának vágya végigkísérte életét.”

tovább:
Nála az eszköz művészetté nemesült – Soproni Horváth Józsefre emlékeztek halálának évfordulóján